Bayer Zsolt: Merlin tánca

Amikor megkaptam a felkérést, hogy írjak valamit a magyar jobboldal elmúlt tíz évéről, nem tűnt nagyon bonyolultnak a feladat. Írni valamit, ráadásul a megjelölt téma egyik szereplőjeként, hálás dolog. Lehet benne sziporkázni. Aztán történt valami. Ami elsősorban a sziporkázást tette zárójelbe.

  És most, innen fentről, infarktusom komor, kietlen, magányos tanúhegyéről körülnézve látszik ám az elmúlott negyvenkilenc év is. És ez látszólag több, mint az elmúlott tíz esztendő – de mégis csak kevesebb valamivel. Ugyanis ameddig nem kellett megmásznom ezt a tanúhegyet, azt hittem, ellátok én ezer esztendők felett is. S ez az önhitt magabiztosság azt súgta olykor, már-már olyan varázserővel bírok, mint Merlin…

Tévedni isteni dolog

Az Úristennek megfájdult a feje az angyalok énekétől. Még ha csak fájt volna! Szúrt, sajgott, hasogatott, lüktetett! A bárányfelhőn hárfázó kopasz pocakos angyal szörnyű kornyikálása minden bizonnyal bekerült a mennyország végtelen történelmébe.

– Életem baklövése volt ideszólítani ezt a pancsert – hörögte elkínzottan a Teremtő – még évtizedig maradhatott volna adóhivatalnok. A kopasz újult erővel fülsértő dallamba kezdett, az Úr felszisszent, és szapora léptekkel iparkodott hallótávolságon kívülre.

A szomszédos csoporthoz közelítve azonban hamar felderítette azok gyönyörű éneke. Ám valami mégis csak zavarta. Hmm, Hmm – töprengett bozontos szemöldökében turkálva, – mi itt a bibi? Csak hosszas tépelődés után jött rá: üresen áll egy bárányfelhő.
– Ejnye – mondta rosszallóan, mert az anarchiát nem tolerálta az univerzumban – ide hiányzik egy angyal. Egy angyal. No, lássuk csak – meredt a mélybe, röntgenes tekintettel végigpásztázva a hegyeket, völgyeket, no meg a városokat, utcákat.
– Nini – akadt meg tekintete egy nyugodtan poroszkáló polgáron – az ott Mr. Brown. Pontosabban Mr. John Brown – javította ki önmagát. – Hát, nem valami fantáziadús név, az egyszer szent! Mennyivel színesebb hangzana, ha mondjuk Sedelmayernek hívnák.

Ma van a Nevetés Világnapja!

Május első vasárnapján nem csak Anyák Napját ünnepelünk, de a Nevetés Világnapját is! A „világhahota napját” legelőször 1998-ban rendezték meg egy indiai nevető-klubban, s azóta egyre több országban hagyománnyá vált.

A víg kedély nem csak kellemessé teszi napjainkat, de bizonyítottan egészségjavító hatású is. Segíti az endorfin és andrenalin nevű hormonok kiválasztódását, amelyeknek fájdalomcsillapító, zsírégető és vérkeringésfokozó hatásuk is van. Egészségünk érdekében is nevessünk tehát minél többet! A gyermekek naponta 400 alkalommal is felnevetnek, míg mi, felnőttek átlagban csak napi 15-ször. (Meg is látszik az eredménye!)

A legnagyobb veszély a Jobbik!

Szegedi Csanád és Vona Gábor a Jobbik nemzeti majálisán

No persze nem nekünk magyaroknak és nemzetben gondolkodóknak. Sokkal inkább a hazánkat leigázni szándékozóknak és az MSZMP kreálmányainak számító, parlamentben ülő valamennyi többi pártnak. 

Miközben az ATV és a hozzá erősen köthető Hetek vállt vállnak vetve igyekeznek a Jobbik “gyengeségét” világgá kürtölni és belső ellentéteket gyártani és kelteni, a valóság teljesen más képet mutat. Mindkét fröcsögő médiáról tudni kell, hogy a Hit Gyülekezetének szócsövei. Azt is tudomásul kell venni, hogy sajnos a Fidesznek sem a nemzetünk ellen működő, az elmúlt időszakért felelős személyek és politikai erők a legnagyobb ellenfelei és ellenségei, hanem a Jobbik. Hogyan kerül ide ebbe a képbe ilyen hirtelen a Fidesz?