Kényszeres hazaárulás

Vörös náci maffia (nagyításért KATT a képre)

A hazaárulás manapság olyan természetes, hogy már-már nem is nevezzük nevén, nem tűnik fel, nem ítéljük el, csak megállapítjuk, hogy X. Y. EU-képviselő megint a hazája ellen acsarkodik. A társadalom nagyobbik része, és maga a kormány sem nevezi e jelenséget annak, ami.

Pedig vastagon hazát árulnak azok, akik párt és/vagy személyes érdekből a legprimitívebb módon idegen hatalmak előtt ócsárolják Magyarországot, hamisan vádaskodnak, és vádolják annak törvényesen elfogadott alkotmányát, a nép által (tehát, demokratikus úton és formában) megválasztott kormányát. Teszik ezt a demokrácia nevében, féltve azt a köztársasági államformát, amelyben egyébként élnek, és amely biztosítja számukra, hogy viselkedésük miatt nem akasztják fel őket, noha jobb helyeken – ahol nincs demokrácia – ott a hazaárulásért kötél vagy golyó általi halál jár…

A hazaárulás fogalmát alaposan elködösítették az elmúlt években, hiszen mindenre és mindenkire rámondta boldog-boldogtalan, hogy hazaáruló, ha a másik az ő véleményével ellenkező véleménynek adott hangot. Itthon. Ezért ma csak legyintenek a népek, ha hazaárulásról hallanak, ha bárki hazaárulónak mondja a valóban hazaárulókat. Talán a hazaárulás fogalmát kellene tisztázni ahhoz, hogy újra a megvetés mocsarába taszíthassuk azokat, akik Magyarország ellen nemzetközi fórumokon hazudoznak, saját liberális vagy kommunista nézeteik szerint.

A Wikipédia a következő meghatározást írja a hazaárulást illetően: „A hazaárulás az adott nemzet biztonsága ellen saját állampolgára(i) által elkövetett bűncselekmény.”

A Btk. így határozza meg a hazaárulás bűncselekményét:

144.§. (1) Az a magyar állampolgár, aki abból a célból, hogy a Magyar Köztársaság függetlenségét, területi épségét, vagy alkotmányos rendjét sértse, külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bűntettet követ el, és öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés tíz évtől tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a hazaárulást

a) súlyos hátrányt okozva

b) állami szolgálat vagy hivatalos megbízatás felhasználásával

c) háború idején

d) külföldi fegyveres erőnek behívásával vagy igénybevételével követik el.

(3) Aki hazaárulásra irányuló előkészületet követ el, bűntett miatt egy évtől öt évig, háború idején két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A bűncselekmény jogi tárgya Magyarország alkotmányos rendje, függetlensége, területi épsége. Alkotmányos rend fogalmán értjük az alkotmányt, az alkotmányban foglalt elveket és intézményeket, valamint az azok zavartalan működéséhez fűződő érdeket.

Minősítő körülmények

–         Súlyos hátrányt okozva – itt a nemzetnek okozott súlyos hátrányt kell érteni.

Állami szolgálat vagy hivatalos megbízatás felhasználásával – ez lehet saját vagy más személy szolgálatának a felhasználása.

–          Háború idején – rendkívüli állapot, valamint az alkotmányos rend megdöntésére vagy a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények, továbbá az élet- és vagyonbiztonságot tömeges méretekben veszélyeztető, fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett súlyos erőszakos cselekmények miatt elrendelt szükségállapot.

–          Külföldi fegyveres erő – külföldi kormány fegyveres testülete, zsoldosok stb.

A fentiek alapján tehát elmondhatjuk, hogy Göncz Kinga és Bokros Lajos, Kertész Ákos, Konrád György, Schiff András, valamint számos, még fel nem derített, és Magyarországon élő magyar állampolgárságú elkövető alaposan gyanúsítható a hazaárulás bűncselekmény elkövetésével, hiszen az EU az ő adatszolgáltatásuk alapján indított eljárást hazánk ellen, s szintén az ő hamis információik alapján vonhatnak meg 2013-tól olyan támogatásokat, amelyek a nemzetgazdaságból nélkülözhetetlenek lennének. Felvetődik azonban egy még súlyosabb probléma: Hazaárulásnak tekinthetők-e azok a nemzetközi szerződések, amelyek szövetségi szerződések ugyan, de láthatóan a nemzet, annak gazdasága és polgárai ellen irányulnak? Azt is vizsgálni kellene, hogy az elmúlt évtizedekben megvalósult-e a hazaárulás annak a pártnak és ama párt tagsága és vezetése által, amely párt a kommunista táborban a Szovjetunió érdekeit szolgálta és saját nemzetét alárendelte a moszkvai hatalom érdekeinek. Ezen érdekek szolgálatában saját nemzetét gyilkolta, telepítette ki, sajátította ki polgárai és az egyházak vagyonát, súlyos intézkedésekkel félemlítette a lakosságot, illetve adta át idegen hatalom statáriális törvénykezésének azokat, akik a II. világháború előtti rendszer közalkalmazottai, tisztviselői voltak, netán magyar állampolgárként valamelyik nemzetiséghez tartoztak.

A magyarországi hazaárulás nagyon messzire nyúlik vissza történelmünkben. A 20. századi első nagy haza-és felségárulói Károlyi Mihály, Kun Béla és a kommunista diktatúra támogatói voltak. Utánuk jöttek azok a németbarát katonatisztek, akik Horthy Miklós kormányzó tudta nélkül folytattak tárgyalásokat a birodalmi vezetőkkel és teljes mértékben alárendelték a Magyar Királyi Honvédséget a német akaratnak, megszegve a Kormányzóra tett esküjüket, semmibe véve azt a hadparancsot, amely megmenthette volna Magyarország 1940-es határait. Ezt követően a kommunista diktatúra minden egyes vezetője és a párt tagsága is közvetlenül vagy közvetve elkövette a hazaárulás bűncselekményét egészen 1989-ig. Ebben az évben megtorpant a hazaárulás, de a liberálisok közvetlenül a „rendszerváltást” előkészítő tárgyalások közben megkezdték az újabb nemzet-és hazaellenes tevékenységüket, amihez a kezdeti politikai félelem elmúltával az MSZMP-ből MSZP-vé vedlett gyilkos söpredék is csatlakozott. Magyarán a hazaárulás immár száz esztendős folyamat hazánkban, amely mindig az éppen a felettünk hatalmat gyakorlók nemtelen kiszolgálását jelenti úgy, hogy ezt a mélyen elítélendő bűncselekményt hol a háború megnyerésének lehetőségével és a szövetség el nem árulásával, máskor a szocialista demokráciával, hol a liberális szemlélettel, megint más esetben a demokrácia és a köztársaság védelmével magyarázzák. A baj csak ott van, hogy minden szövetségi államban megtalálta a nemzetközi bankvilág azokat a hazaárulókat, akik saját nemzetük és hazájuk megsemmisítésére képesek. Ha azonban egyetlen kormányfő is a nemzetközi akarat ellenében például a nemzet érdekét és a kereszténység védelmét tűzi zászlajára, úgy abban a pillanatban beindul a hazaárulók össztüze. Most itt tartunk.

Ez a hazaárulás kézzelfogható volt az utóbbi hetek két uniós tetemrehívásakor, amikor nem szégyelltek azok a magyarnak mondott képviselők aljasul mocskolódni, akik a magyar adófizetők pénzén idegen érdekek szerint vádaskodnak, és sározzák hazájukat politikai és pártérdekből, amelyekhez az egyéni érdekeket tömege is párosul. Döbbenetes hallgatni ezeket a hazaárulókat, hiszen semmi nem mentheti föl ezeket az embereket az elkövetett bűn alól, amelyet akár jogilag is lehetne akár a Btk., akár az Alkotmány alapján szankcionálni. Ám, nincs ügyész aki hivatalból merne eljárást indítani ellenük…

Hazaárulónk tehát sok van, és remélhetőleg ez a hazaárulás nem marad megtorlatlanul. Hiszen egész Európa forr és forrong, egész Európa felismeri lassan saját hazaárulóit, s egész Európa arra vár, hogy ezeket a hazaárulókat megbüntesse a szegénységért, az ország és a nemzet eladásáért, az idegen pénzhatalom érdekeinek szolgálatáért. Mert ezek a bűnök nem évülnek el soha. Olyanok, mint az emberiség ellen elkövetett bűnök. Hiszen nemzetek ellen követik el őket. Olyanok ezek a bűnök, mint amikor a részeg fiú anyját erőszakolja meg, vagy az apa, aki gyermekével fajtalankodik. Mert a haza szent! A hazát bántani és elárulni a legaljasabb vétkek egyike. Mert a haza földjében nyugszanak eleink, itt zajlott történelmünk, itt szenvedtek és örültek őseink, itt haltak a hazáért és születtek a hazának a magyarok és magyarokkal együtt élő és a magyar hazát szerető nemzetek…  És aki ezt a hazát elárulja, az a nemzetet, a történelmet, őseinket és jövőnket árulja el. Soha nem hallottam még oroszt, szlovákot, románt, amerikait vagy zsidót hazát árulni… Erre csak a lélektelen és aljas liberális, kommunista söpredék képes – a világ minden táján. Kivált a keresztény polgári Magyarországon. Mert ennek a hazátlan társulatnak nem csak a magyarok gyűlölete, hanem a kereszténység kiirtása, értékeinek eltaposása is célja.

Ami azonban megdöbbentő számomra, hogy a HÖOK is Brüsszelhez megy panaszra a vélt „röghöz kötöttség” okán. Az egyetemi ifjúság, amelynek inkább azzal kellene foglalkoznia, hogy rajta múlik a nemzet jövője. Az ő tudásukat itthon kell kamatoztatni, hiszen tartoznak is azzal hazájuknak, hogy az itt szerzett tudást Magyarország javára használják fel. Vagy ennyire korcs lett a fiatalság is? Ennyire nincs bennük elkötelezettség a hazájuk iránt? Lehet. Ám példát vehetnének egyetemi eleikről, akik bár Göttingában vagy másutt szerezték meg a tudást, de hazajöttek és a történelmi Magyarországon kamatoztatták a szerzett „vagyont”… Mondhatok példát közelebbi korból is. Egy arab barátom Magyarországon végezte az orvosi egyetemet. Szegedi professzoruk azzal bocsátotta el őket, hogy őrizzék meg azt a kincset, amelyet itt szereztek – a magyar nyelvet. Barátom és felesége hazament, de máig úgy beszélnek magyarul – gyermekeikkel együtt -, hogy Magyarországon még a magyartanárok is megirigyelhetnék. Amikor látogatóban nálam járt, búcsúzkodáskor könnyezve mondta: – Vigyázzatok Magyarországra. Mert ő nem tudja elképzelni, hogy ne a hazáját gyarapítsa a Szegeden szerzett tudással, ám azt sem hiszi, hogy Magyarországon vannak magyar állampolgárok, akik hazát árulnak, s erre ösztönzik az egyetemi ifjúságot is… mert ez náluk elképzelhetetlen… Igaz, nem tagjai a kommunista-liberális, Isten-ellenes és végtelenül embertelen, hazug EU-nak.

Stoffán György

Nemzeti InternetFigyelő