Sorozat: Szembenézés és kibeszélés, avagy a hittől a kételyig (8.)

A holokauszt hívők mítoszrombolása

Nyiszli könyvének az olvasása után azt gondoltam a németekről, hogy ilyen szörnyűségeket csak elmebetegek követhetnek el. A véleményem már megváltozott: ilyen szörnyűségeket csak elmebetegek találhatnak ki. Sajnos, ezeket az elmebetegeket a nürnbergi törvényszék nem vetette alá elmeorvosi vizsgálatnak, hanem bizonyítás nélkül elfogadta a vallomásaikat. Lehet, hogy megkezdődött nálam egy újabb véleményformálódás, mert a legutóbbi palesztinai események hatására felvetődött bennem a kérdés: lehetséges volna, hogy ilyen szörnyűségek kitalálására és végrehajtására is csak zsidó elmebetegek volnának képesek?

Elképedve olvastam a Nemzetközi Középkeleti Média Központ honlapján (http://www.imemc.org/article/64870 ), hogy a hazánk zsidó felvásárlását nyilvánosságra hozó Simon Peres szerint a gázai bombázás „nem háború, nem katonai támadás, hanem csak a Hamas megleckéztetése volt”. Civilek, gyerekek, asszonyok és öregek válogatás nélküli gyilkolása ennek az erkölcsi hullának csak a Hamas megleckéztetése. Most megjósolom Peresnek, hogy a palesztinoknak ez a megleckéztetése pontosan olyan hatásos lesz, mint amikor Hitler „leckéztette” meg a zsidókat. Mert, ahogy a régi mondás tartja, leckéztetés leckéztetést szül.

Shlomo Sand zsidó történész szerint a zsidókat sohasem űzték el a rómaiak Palesztinából. A Szerinte a kiűzetés csak egy történelmi mítosz. Palesztina népessége keresztény, majd többségében mohamedán lett, és ezek leszármazottait hívják ma palesztinoknak. Ha a nem szemita, kazár és berber származék, bevándorló „önjelölt zsidók” (ez a kifejezést a zsidó Benjamin Freedman alkalmazta a ma magukat zsidónak kikiáltó kazár, berber és etióp származású népegyvelegre, hogy megkülönböztesse őket a Szentföld őslakóitól, akiket ma palesztinoknak nevezünk  http://www.biblestudysite.com/factsarefacts.htm ) tovább folytatják a jelenlegi politikájukat, akkor fog bekövetkezni a valódi kiűzetés, amikor Ábrahám igazi fiai fogják őket a „szétszóratásba” visszakergetni. Persze ők nagyon nyeregben érzik most magukat, amikor az USA-t csicskásuknak tudják használni, s mosolyognak a magamfajták jóslatain, de Brzezinski korábban idézet véleményét nem ártana megszívlelniük. A gyors sikerek hatására kialakult hübrisz, jiddisül chutzpah, az elbizakodott pimaszság, az övéknél nagyobb hatalmak bukását is előidézte már. Még a csicskások is föllázadnak néha.

Az idők folyamán lassan kiderült, s ma már ez a jeruzsálemi Yad Vashem holokauszt emlékhelynek is a hivatalos álláspontja, hogy Németország egész területén nem volt egyetlen, árva gázkamra sem, csak a megszállt „keleten”. Aztán a keleti, Auschwitzben mutogatott gázkamráról egy zsidó történész (David Cole) kiderítette, hogy az „háború utáni rekonstrukció”. Amiben az a döbbenetes, hogy mindaddig, amíg nem ment oda egy zsidó történész és vallatóra nem fogta az intézmény zsidó  igazgatóját (Frantisek Pipert), aminek a hatására az bevallotta a dolgot, a látogatóknak úgy mutatták be az épületet, mint eredeti gázkamrát. Pedig az igazgató tudta, hogy a háború után „rekonstruálták”. Nem tartom  kizártnak, hogy még ma is eredetiként mutogatják. Vagy ha nem is hangsúlyozzák ki, hogy eredeti, elhallgatják a valóságot, aminek a hatására a látogató abban a hitben távozik, hogy az eredetit látta. Tehát hazudnak és sumákolnak. De miért? Amikor először láttam az auschwitzi „gázkamráról” készült felvételeket, egyszerű villamosmérnök létemre rögtön tudtam, hogy az így nem működhetett. Hogy itt valami nem kóser. Deszka ajtaja volt üvegezett ablakkal. Ez olyan, mintha egy lakás villanyszerelését a falra szögezett, szigeteletlen vezetékekkel végeznénk. Hadd verje agyon az áram a lakókat, de lehetőleg minél előbb. Esetünkben hadd mérgezze meg a gáz a „hóhérokat” is. Ha megmondták volna, hogy az épületet a háborús rombolás után sebtében állították helyre, semmi gondom nem lett volna az ajtókkal. Ha még azt is hozzá tették volna, hogy az eredeti, légmentesen záró ajtók annyira tönkrementek, hogy az ócskavas telepre vitték őket, még meggyőzőbb lett volna a bemutató. De nem! Azt hazudták, hogy eredeti. Mi erre egy minimális műszaki intelligenciával rendelkező ember reakciója? Csak egy lehet: „Ne nézzetek már engem hülyének! Nem most jöttem le a falvédőről.” Egyébként a bolsevikok gyakorlata volt, hogy mindenkit hülyének néztek. Többségük hihetetlenül ostoba volt, de ha nem, akkor határtalan beképzeltségük és önhittségük gátolta őket az értelmes cselekvésben. Abban hitben éltek, hogy náluk van a bölcsek köve, a minden kérdésre tévedhetetlen választ adó „tudományos szocializmus” egyedül üdvözítő világnézete, vagy esetleg „kiválasztottak” voltak, tehát szükségképpen mindent jobban tudtak, mint a goyok. Tessék csak elolvasni Spiró, Landesman és a többi hasonszőrű állításomat bizonyító, felsőbbrendűségi komplexusuk által korlátolt megértő képességükből fakadó, fölényes, gyűlölködő megnyilatkozásait és állításomat rögtön igazoltnak fogják érezni. Az alapállásuk miatt eszükbe sem jutott, hogy az emberek olykor gondolkodni is szoktak. Az „úgynevezett szaktudást” – ezt így emlegették – nem sokra becsülték és – ahogy mondták – „nem hajbókoltak előtte”. Ezért építettek egy olyan „gázkamrát”, amilyet, mert sejtelmük sem volt róla, hogy milyennek kellene lennie egy igazinak, és el sem tudták képzelni, hogy lesznek, akik átlátnak rajtuk. De mindez a hazugságtömeg még mindig nem volt nekem elég ahhoz, hogy a lényeget illetően komoly kételyeket ébresszen bennem, mert nem vagyok történész, nincs módom kutatásokat végezni, továbbá a romjaiból egy alkalmi kőművesbrigád által sebtében „újjáépített” gázkamra alkalmatlansága nem szükségképp jelenti, hogy az eredeti is alkalmatlan volt, tehát nem tudok döntőbíróként fellépni az ilyen vitákban, legfeljebb érdeklődéssel figyelem azokat, mint egy meccset: na, ki fog győzni? Azon persze el lehet gondolkodni, hogy mi indokolhatta, hogy a maradványokat, ha voltak, tönkretegyék a szakszerűtlen helyreállítással. Miért volt olyan sürgős? Miért nem inkább egy részletes felmérést, leletmentést végeztek? Felvetődhet a kérdés, hogy nem a maradványok megsemmisítése volt-e a cél.

Ami végül valóban megrendített a hitemben, az nem a revizionisták már említett sikerei voltak, hanem két, zsidóktól, mégpedig Holokauszt-apologéta zsidóktól származó dolog.  Az egyiket a már említett Eisen cikkben olvastam:

1979-ben Faurissonnak a gázkamrákra vonatkozó kérdésére („Mutass, vagy rajzolj nekem egy náci gázkamrát!”) válaszul harmincnégy francia értelmiségi közzétett egy nyilatkozatot a Le Mond-ban, amelynek a második mondata kijelenti, hogy „Nekünk tilos azt kérdeznünk, hogy miképp volt egy ilyen tömeggyilkosság műszakilag lehetséges. Lehetséges volt műszakilag, mert megtörtént.”

Tehát tilos kérdezni! Akár lehetséges volt, akár nem, akár összeegyeztethető az egész a természet törvényeivel, a műszaki lehetőségekkel, akár nem, az mindenképp megtörtént, azt hinni kell, mert, ahogy Wiesel sápítozta: ez egy „felfoghatatlan és megmagyarázhatatlan vallási misztérium”, mondhatnám, csoda. A holokauszt tehát nem tudás, nem tény, hanem hit kérdése, mondták ki a francia zsidó értelmiségiek! Ez volt az a pont, amikor még egy, a történelmet illetően olyan hiszékeny mérnök esetében is, mint én vagyok, „kiborult a bili”. Nem azért tanultam fizikát, kémiát, technológiát, hogy egy ilyen emeletes baromállatságot elfogadjak. Máig képtelen vagyok megérteni, hogy egy un. „értelmiségi” hogyan lehet annyira ostoba, hogy ilyen hülyeséget le merjen írni. Ennyire lebecsülik ezek az un. „értelmiségiek” a többi embert, hogy azt hiszik, hogy szellemi képességeik birtokában lévő emberek ezt elfogadják, ahelyett, hogy fölháborodnának és megbotránkoznának? Ennyire el vannak telve magukkal? Ennyire hülyének néznek mindenkit? „Véletlenül” olyanok, mint a bolsevikok? Teljesen elképesztett ez a mondat. Ekkor kezdtem kételkedni: itt valami nem kóser. Nagy hiba volt kilépni a „francia (bár inkább zsidó) értelmiségieknek”  az ideologizálás területéről a reálvilágba, mert ott öngólt rúgtak, jóvátehetetlen, a hitelességüket alapjaiban megrengető öngólt, mert ilyesmit csak olyan „hülyegyerekekkel” lehet megetetni, akik elmebeli fogyatékosságuk miatt képtelenek még Pythagoras tételének a megértésére is. Ehhez képest az olyan apró csalások, pl. amelyet Finkelstein idéz a „Holokaszt Iparban”, hogy: „a még élő, volt zsidó kényszermunkások száma 1999 májusa óta a tízszeresére emelkedett, … Amennyiben a holocaust-iparnak hinni lehet, ma több zsidó kényszermunkás él, mint félévszázaddal ezelőtt.” – számomra nem sokat nyomnak a latban. Ez a holokauszt üzleti része. Szélhámosság, visszaélés, az igazi áldozatok emlékének a bemocskolása, de ez a jelenkor története. Csak a holokauszt iparosoknak, az áldozatok emlékével kufárkodóknak, tehát egy mai, pénzhajhász embercsoportnak a hitelességét vonja kétségbe, nem magát a történelmet.

A végső, a befejező aktus, a második, még nagyobb öngól, a holokauszt tagadók elleni törvények meghozatala volt a számomra, mert az igazságot nem kell törvényekkel, az állami erőszakszervezetekkel védetni. A szabad kutatásnak és ellenvélemény alkotásnak a megtiltása számomra egyenlő annak a nyílt elismerésével, hogy az állítólagos igazságot a tényekkel szemben csak hatalmi erőszakkal lehet megvédeni. Ez a Galilei per megoldása. Aki ilyen eszközhöz kényszerül folyamodni, az nagyon vert helyzetben érezheti magát. Ezt csak megerősítette az, hogy megtudtam, hogy az auschwitzi emléktáblákról levakarták a 4 milliós számot és másfél millióval helyettesítették, az European Jewish Pressben (Európai Zsidó Sajtó) pedig már csak „több mint egymillió, többségében zsidó áldozatról” olvastam. 1990. júliusában a lengyelországi Állami Auschwitz Múzeum és az izraeli Yad Vashem Holocaust Center együtt jelentette be, hogy valamennyi halálok beszámításával, zsidókat és nem zsidókat összesítve, talán egymillióan haltak meg ott (http://www.ihr.org/jhr/v16/v16n4p-2_Okeefe.html), de mindezek ellenére a hatmillió változatlanul hatmillió maradt. A Boole algebrában 1+1=1, mert a logikai értékeket másképp kell összegezni, mint a számokat. A holokauszt algebrában 6millió zsidó áldozatból kivonva 3millió zsidó áldozat egyenlő 6millió zsidó áldozattal. Csak nem azért, mert a zsidó áldozatokat másképp kell összegezni, mint pl. a más vallású (nemzetiségű, fajú(?)) áldozatokat? Ez a magatartás méltó párja annak, amit a „hordót a zsidónak” ügyben láttam. Vagy amit Gyöngyösi kezdeményezése után csináltak, amikor a tömeges Dunába lövetés apokaliptikus vízióját idézték fel a Kossuth téri kivetítőn, de ide sorolható Ahmadinedzsád idézett kijelentésének a meghamisítása is. Tudják, hogy nem igaz, tudják, hogy mások is tudják, de „vaskövetkezetességgel” mondják, mondják és mondják, mit sem törődve az ordító tényekkel. És azzal sem, hogy azt mások is tudják. Hazudnak, hazudnak és hazudnak. Az egész magyarországi zsidóság közös szégyene, hogy nem hallani egyetlen magyarországi zsidónak sem a hangját, hogy „emberek, az akkori adatok alapján azt gondoltuk, vagy gondolták valakik, hogy tényleg hatmillió volt az áldozatok száma, de a „mi közreműködésünkkel is” – mert ez nem tagadható – végzett hosszú és gondos kutatások eredményeként ma már tudjuk, hogy három millió a valószínűbb szám”.  Nem „csak” három millió, hanem három egész millió. Mert az is szörnyű, bár lassan elenyészik az USA-nak a világháborút követő, a „demokráciát és az amerikai értékeket” terjesztő népirtásaihoz képest, amihez a politikusaink és antifasisztáink tapsolni szoktak. Ha a zsidók ezt megtették volna, akkor az ember nem kezdene kételkedni szinte mindenben, amit a holokauszttal kapcsolatban mondanak. Mert én már ott tartok. Pedig, mint említettem, családilag és egyéb emberi kapcsolataim révén is érintett vagyok.

Nem tudom, hogy az elmondottakat egyesek nem minősítik-e a hatályos törvények szerinti holokauszt tagadásnak, de mivel nem mondtam semmivel sem többet, mint a számunkra demokratikus példaképül tekintett Nagy-Britannia uralkodójának egyik izraeli születésű alattvalója, Gilad Atzmon, aki ellen sem Angliában, sem Izraelben nem indult jogi eljárás az alábbi kijelentése után: „Én nem tagadom a zsidók szenvedését, sőt családtagjaimat vesztettem el. De ha a hivatalos holokauszt történet igaz, miért kell nekünk azt törvényekkel védenünk? … Mi következetes történetet kívánunk, amelyet szabad vizsgálni. Tartozunk magunknak és a történelemnek azzal, hogy megkeressük az igazságot, de nem az érzelmekkel telített hollywoodi filmek igazságára gondolok. Tehát megismétlem, hogy azokat, akik tudományos és történelmi kutatásokkal foglalkoznak, ne fenyegessék jogi eljárásokkal és zaklatással.”  (http://www.gilad.co.uk/writings/gilad-atzmon-interviewed-by-shabana-syed.html  )

Izrael Shahak a Zsidó vallás zsidó történelem c. könyve első fejezete előtt idézi Spinozát, a zsidó filozófust, aki szerint: „Egy szabad államban mindenki azt gondolja, amit akar, és kimondhatja, amit gondol.” Kár, hogy sem a magyarországi zsidók, sem négypártunk és kormányunk nem osztja Spinoza véleményét, hanem Hitler és Sztálin mintájára még szigorúbban kívánják szabályozni, hogy ki mit gondolhat és mit mondhat ki.

Hogy az un. „Európa”, a „Nagy Európa”, négypártunk kéjes álma, mennyire megalázott helyzetben van, azt éppen a Holokauszt törvények mutatják. Az USÁ-ban, holott sokan a Fehér Házat „Izrael által megszállt területnek” tekintik, nem tilos a Holokausztot vitatni. Arthur Butz, az első holokauszt vitató könyv szerzője 500 oldalas művét, „A Huszadik Század Szélhámosságát” 1976-ban adta ki. A művet 2003-ban újra kiadták. Az internetről is letölthető. Ez az ember gond nélkül tanít a Chicago melletti Evanston „Northwestern University” nevű egyetemén „associated professor”-i rangban. A világ egyik legrövidebb és legjobb dolgozatát a kérdésről „Holokauszt Háborúk” címmel egy angol zsidó, Paul Eisen írta és magyarul egy izraeli zsidónak, Israel Shamirnak az izraeli honlapján olvasható (http://www.israelshamir.net/Hungarian/Hungarian16.htm ). Csak nevetni tudok a zsidók által megfélemlített ostoba magyar politikusokon, akik mindenáron meg akarják szüntetni a kurucinfo nevű hírportált, de nem érdeklik őket azok az amerikai és izraeli honlapok, amelyekhez képes a kurucinfo  a Mazsihisz által szerkesztett „Pajtás” újságnak tűnik. Még Izraelben sincsenek holokauszt tagadás elleni törvények. A zsidó szappannal kapcsolatban idézett honlap (Institute for Historical Review) szintén az USÁ-ban van. Militáns zsidók időnként megpróbálják felgyújtani az irodájukat, mert a zsidó terrorizmus nem csak Palesztinában tevékenykedik, csakhogy az USÁ-ban az ő cselekedeteiket tekintik bűnténynek, nem azt, amit az un. „holokauszt tagadók” csinálnak. David Irving vidáman írja történelmi munkáit Angliában, de amikor Ausztriába utazott, ott letartóztatták és bebörtönözték. Az USÁ-ban még horogkeresztes jelvényt használó náci párt is működik hivatalosan. Az EU „bölcs vezérei és népeink nagy tanítói” is tiltott jelképpé akarták minősíteni  horogkeresztet, de kénytelenek voltak meghátrálni az európai hinduk tömeges tiltakozása miatt. Végül is hogy jön Európa ahhoz, hogy az ő 5000 éves jelképüket betiltsa azért, mert egy diktatórikus rendszer azt néhány évre kisajátította? Azt, amelyet ők már akkor használtak, amikor a mai európaiak ősei még a fán laktak. Az Európai Unió meghátrált ugyan a hinduk követelésére, de a mi négypártunk és kormányunk magasan ejt a hinduk érzékenységére. Mi nekik egymilliárd ember véleménye? Csak szemléltetésül csatoltam egy nácifasiszta Budha szobornak, egy nácifasiszta koreai épületnek és egy nécifasiszta indiai kisgyereknek a képét, akit valamilyen ünnepélyes alkalomra készítenek fel nácifasiszta szülei. Mondják, nem elmebaj gyanús a jelenség? Ha ez így van, akkor mit jelent az a kifejezés, hogy EU-s jogharmonizáció. Vagy az csak egyesekre kötelező? Ilyen az EU demokrácia? Vannak, akik „egyenlőbbek”? Sajnos, a magyar kormány és ötpárti országgyűlés behódolt ennek az elmebajnak, mint a Nürnbergi Bíróság is tette, és saját alkotmányával és a tényekkel szembe menve, „ötpártunk” és kormányunk dicsőségére, jobban korlátozza a kutatás és szólás szabadságát a holokauszttal kapcsolatban, mint Izrael. Csak nem azt akarják bizonyítani ezzel, hogy ők jobb zsidók, mint az izraeliek? Vagy talán igaz Gyöngyösi gyanúja, hogy a magyar országgyűlés döntéseit már az ott ülő kettős állampolgárok határoznák meg?

A holokauszt kutatását tiltó un. gyűlölettörvények abszurditását példázza következő eset. A JTA (Jewish Telegraphic Agency, The Global News Service of the Jewish People – Zsidó Távirati Iroda, A Zsidó Nép Világméretű Hírszolgálata) nevű honlapon olvasom a „French Nazi hunter: Swiss Holocaust record better than believed” (Francia nácivadász: a svájci holokauszt adatok jobbak, mint gondolták _ http://www.jta.org/news/article/2013/02/14/3119576/french-nazi-hunter-swiss-shoah-record-better-than-believed ) c. cikkben, hogy a svájci hatóságok annak idején csak 3000 Németországból menekülő zsidót fordítottak vissza és nem 24 500-at, ahogy korábban hitték. Hogy lehet ez? Miért „hitték”, hogy annyit? Hát úgy, hogy a 24 500-as számot valamikor korábban, valami Bergier nevű „szakértő” bizottság állapította meg, nyilván „az adatok gondos, tudományos földolgozása után”, amely bizottság – mint a cikk írja – „nem rendelkezett olyan információval, amely részletezte a zsidók visszafordítását és okait”. Magyarul nem tudtak semmit, de ez nem akadályozta meg őket abban, hogy kitaláljanak egy számot és azt hazug, szakmai blablával megtámogatva igazságként eladják, hogy Svájcnak rossz hírét keltsék. Hátha erre hivatkozással is ki lehet belőlük pumpolni egy kis pénz. Az idézett megállapítást Serge Klarsfeld francia, zsidó történész és nácivadász tette, és noha „kisebbítette  zsidó szenvedést”, ami nálunk börtönbüntetés terhe mellett tilos, mégsem minősítették „holokauszt tagadónak”. Klarsfeld minden bizonnyal tisztességes tudós, aki nem hallgatta el a megállapítását, azonban ha pl. David Irving jutott volna ugyanerre  következtetésre, egyéb „bűneit” is figyelembe véve, talán még most is Ausztriában volna bebörtönözve. Ha Faurisson professzor állapította volna meg ugyanezt, pillanatokon belül a bíróság előtt találta volna magát holokauszt tagadás vádjával, és százezer euró nagyságrendű pénzbírságot vagy hosszú börtönbüntetést kapott volna holokauszt tagadásért, de előtte még a bíróság lépcsőjén el kellett volna szenvednie néhány véresre veretést, ahogy ez eddig rendszeresen megtörtént vele és más, un. holokauszt tagadókkal is. Hiába, az „érzékenyek” nehezen tudják fékezni az indulataikat. A különbség most is a kutatók „természetében” rejlik. Úgy tűnik, a holokauszt tagadás elleni törvények egyetlen célja, hogy a holokauszt történelmi vizsgálatával csak zsidók foglalkozhassanak, az emberiség többi részének pedig kötelezően hinni kell a mindenkor érvényesnek állított, változó igazságban. Ez a jogi abszurdum nem zavarja sem a magyarországi politikusokat, sem a jogásztársadalmat. Ilyen az eurodemokrácia.

De kövessük csak tovább a holokauszt hitelét romboló zsidó hozzáállást. Itt van például ez a dr. Dániel (http://kuruc.info/r/2/101560/#ixzz2772MhpPC ). Leönti festékkel Horthy szobrát, mert tiltakozik, hogy ilyen antiszemita, fasiszta, nácista, rasszista tömeggyilkosnak kultusza legyen Magyarországon. De nem jobb Mesterházy sem, akit egységbe kovácsolt Rogánnal a Gyöngyösi által megszemélyesített, vérfagyasztó náciveszély. A magyarországi baloldali, liberális, szemiliberális és pszeudonemzeti „igaz emberek”, az „össznépi összhaladó erők” Kossuth téri tüntetésén mondta igazi bolsevik gyűlölködéssel, hogy: „Követelem a kormánytól, hogy ne legyen ez a hely Horthy emlékhelye. Maradjon ez a Kossuth tér, legyen ez továbbra is József Attila és Károlyi Mihály szobrának tere. Sőt ha kell, hozzák ide még több humanista és demokrata szobrát. (Gondolom Rosa Luxemburgét, Clara Zettkinét, netalántán Kun Béláét és Szamuely Tiborét, vagy talán Vlagyimir Iljicsét.) De ne Wass Albertét, Nyírő Józsefét és Prohászka Ottokárét.”  Nem emlékszem, hogy a Fidesz valaha is javaslatot tett volna Horthy emlékhely létesítésére a Kossuth téren, de Mesterházit a tények nem zavarják, mert ő „a vesékbe lát”, ezért tudja, hogy ez Orbánnak a lelke mélyén dédelgetett, ördögi terve, amit titkos, alcsuti boszorkánykonyhájában főzött ki, és már jó előre tiltakozik. Mint azok, akik azt, hogy „hordót a szónoknak” úgy hallották, hogy „hordót a zsidónak”. Mert ők tudták, hogy az volt az igazi jelentése. Ők tudták, hogy a „szónok” csak a „zsidó” titkos, belső használatú megjelölése volt a náci összeesküvők zsargonjában. Mint ahogy a nácik is a zsidókkal kapcsolatban a „különleges bánásmódot” szerintük a „teljes kiirtás” fedőneveként használták. Igaz, bizonyítéka ennek sincs, de hát arra nincs is szükség, mert mindenki előtt „nyilvánvaló”. Ők ezt leplezték le, de a sok hülye, ökör, bunkó magyar nem hitt nekik. Pedig a népirtás akkor már a konyhán keresztül belépett a spájzba, és nemsokára már a nappaliban lesz, csak még bespájzol előtte néhány kalóriát, hogy legyen elég energiája a „megleckéztetésre”.

A napokban megtaláltam a „Holocaust Industry” internetes változatát és abban olvastam a következőket: „PROTECTED FROM HOLOCAUST : … 400.000 Hungarian Jews (out of the 800.000) protected by Horthy(finally)”, azaz: „Megvédve a holokauszttól: … 400 000 magyar zsidó (a 800 000-ből), akiket Horthy védett meg („végül is”, vagy „véglegesen”, mert a finally mindkettőt jelenti)”.

Ezek után mi a baja Dánielnek? Önök értik? A könyv szerzője, Norman Finkelstein, két, a  holokausztot nem a szovjet hátországban, még csak nem is a szörnyű Floridában vagy a rettenetes New Yorkban (mert ma már minden zsidó, aki bárhol túlélte a háborút, holokauszt túlélőnek számít), hanem lengyelországi koncentrációs táborokban túlélő lengyel zsidó Amerikában született gyermeke. Maga a szövegrész egy izraeli zsidónak Finkelsteinhez intézett leveléből származik. Szerintük tehát Horthy 400 ezer zsidót megmentett. De dr. Dániel ezt nem tudja! Ilyen hülye volna? És egy ilyen hülye jogi diplomát kapott Magyarországon? Miért ne, ha az emelt szintű érettségin állítólag nem kell ismerni már az „Anyám tyúkját” sem. Ezt a tudatlanságát még meg is fejelte azzal, hogy a Horthy szobor megrongálása miatti perben azt mondta, hogy Horthy “egy náci rendszert kiszolgáló, százezreket halálba küldő” ember volt. Arról az emberről állítja ezt, aki nem volt hajlandó a németek oldalán megtámadni Lengyelországot, sőt a német csapatok átutazását sem engedte meg, nem úgy, mint a háborúban „győztes” Szlovákia, amelynek a hadserege a németekkel egy időben lépte át a lengyel határt. Aki beengedte a Lengyelországból érkező lengyel és zsidó menekülteket, ingyen gondoskodott róluk és lehetővé tette, hogy semleges országokba távozzanak. Dániel talán azt sem tudja, hogy Lengyelországgal akkor három ellenséges ország volt határos, Németország, a Szovjetunió és Szlovákia, amelyek egyszerre indítottak támadást Lengyelország ellen. Az egyetlen, nemhogy nem ellenséges, hanem segítséget nyújtó ország Magyarország volt. Nem Lengyelország nagy barátai és „védelmezői”, Anglia, Franciaország és az USA.  Hogy Magyarországnak volt egyáltalán lehetősége a zsidók megsegítésére, azt pedig azzal tette Horthy lehetővé, hogy átlépve a Bécsi Döntés által kijelölt határvonalon, fegyverrel helyreállította az északkeleti magyar-lengyel határszakaszt. Ha ezt nem tette volna meg, a lengyelek és lengyel zsidók sehová sem tudtak volna menekülni, csak egyik ellenség karjaiból másikéba. Nem tudom, hány ezer emberről volt szó, de azok az életüket nagybányai vitéz Horthy Miklósnak köszönhetik, nem pedig  magyarnak mondott kommunistáknak, szocdemeknek, és más „internacionalistáknak”. Nem járna ezért némi kárpótlás Magyarországnak a zsidóktól, Dániel? Ha nem is pénz, de legalább egy köszönetnyilvánítás. De zseniális és tanult Lázárunk mégis minket akar bocsánatkérésre kötelezni azért, mert segítettünk és mentettük, akit lehetett. Mit mondjak? Ez az Orbán kormány színvonala. Az egészé! Szőröstül-bőröstül. Hogy mondja az ősi bölcsesség? Madarat tolláról, pártot frakcióvezetőjéről. Horthy, amíg a németek az országot meg nem szállták, nem engedett egyetlen zsidót sem deportálni, nem úgy mint a fasizmus felett győztes és antifasiszta Szlovákia és Románia, amelyek kérés nélkül, önként küldték a zsidó munkaerőt a munkatáborokba. Horn ezektől kért bocsánatot. Mi ez? Korlátoltság, tudatlanság vagy erkölcstelenség? Vagy mind a három? Esetleg hazaárulás? Meg lehet ezt érteni? Mesterházy pedig, aki Magyarország miniszterelnöke szeretne lenni, a régi, bolsevik hagyománynak megfelelve, ugyanezen a szellemi és erkölcsi szinten áll. „Mert nem az un. szaktudás számít, elvtársak, hanem az elkötelezettség. Hűség a néphez, hűség a Párthoz, Rákosival előre!” Mesterházy, biztosítom magát, hogy lesz még szobra Horthynak Budapesten, de még sok más városban is, noha akadnak, akik azért vannak rossz véleménnyel róla, mert, ahogy mondják, „zsidóbarát” volt. Képzelje el! Még ilyenek is vannak! Mesterházi, maga még azt sem tudja, hogy annak idején voltak olyanok, akik tüntettek a budai vár előtt és azt kiabálták, hogy „Rebekával ki a várból!” Tudja, kit neveztek a tüntetők Rebekának, azaz zsidó nőnek? Megmondom: Horthy Miklósné jószáshelyi Purgly Magdolnát. Tudja, ki volt ő? Én nem vagyok biztos abban, hogy tudja, miután a szónoklatát elolvastam. Az asszonynevét segítő szándékkal mondtam meg. Hátha akkor könnyebben kitalálja.

Évekkel ezelőtt írtam egy volt munkatársamnak, aki az átkosban „alapszervezeti párttitkár” volt a vállalatnál, ahol dolgoztam, hogy azt nem tudom, hogyan fog Hitler megítélése változni, de hogy Horthynak lesz szobra Budapesten és teret is fognak róla elnevezni, abban biztos vagyok. Továbbá abban, hogy a Roosevelt tér neve sem marad meg örökké. Ez utóbbi jóslatom már bekövetkezett. Horthy szobrok is állnak már vidéken. Csak idő kérdése, hogy Budapesten is legyen szobra és teret is nevezzenek el róla. Most még kiegészítem a jóslatomat: A Fidesz fölállította Churchill és Reagan szobrok is záros határidőn belük ki fognak kerülni a politikai szobrok diósdi temetőjébe, esetleg a fémöntődébe.

Az angol Wikipediában megtalálható egy érdekes elmebetegségnek a leírása, amelyet orvosi nevén pseudologia fantasticának vagy mythomániának, angolul pathological lyingnak, másképp addiction to lyingnak vagy predisposition to lyingnak neveznek, ami magyarul beteges hazudozást, szenvedélyes hazudozást, illetőleg hazudozási hajlamot jelent. A betegek szenvedélyesen hazudnak, sokszor látható cél nélkül, de mindenképp fontos, hogy ők kedvező színben tűnjenek fel. Egy orvosi szótár szerint szélsőséges és fantasztikus hamisságok mesélésére való hajlam, amelyek középpontjában mindig a mesélő áll. Ha jóhiszeműek vagyunk, és nem tételezzük föl dr. Dánielről, hogy szélsőséges cselekedetét a szélsőséges tudatlanság mozgatta, csak a kóros hazudozás és a feltűnési viszketegség marad, mint lehetséges magyarázat. Dániel, segítő szándékkal mondom: keressen magának egy jó pszichológust.

Érdekes, hogy a pseudologia fantasticát mythomániának, azaz szó szerint fordítva mítosz-mániának, szebb magyarsággal mítosz alkotó mániának is nevezik. Nyílván azért, mert a betegek rendszerré építik fel a hazugságaikat. Szemléltető példája volt ennek a mythomániának a zsidó szappan és a zsidóbőr lámpaernyő meséje, vagy a tömegsírokból kilövellő vérszökőkutak. De Elie Wiesel nagy találmánya a púposan rakott teherautókról óriási lángokat okádó, hatalmas égető gödrökbe lebillentett, élő zsidó csecsemők mítosza is. Ezekre az őrültségekre is mondhatta volna a „harminc francia értelmiségi”, hogy „nem szabad azt kérdeznünk, hogy ez  igaz volt-e. Igaz volt, mert megtörtént.” Kész! Ennyi mese után csoda-e, ha sokakban föltámad a gyanú, hogy a gázkamrák is nem ezek közé a rémmesék közé tartoznak-e, ha 1979., azaz Faurisson híres felhívása óta senki sem volt képes egyet sem rajzolni, sem a működését leírni? Viszont Faurissont, az idős professzort, már többször véresre verték a toleráns és igazságszerető zsidók.

A Wikipédiában, amely Israel Shamir szerint egy „zsidó szócső”, olvasom: „Horthy június végén (1944-ről van szó, amikor már régen megszállták a németek az országot – a szerző) le akarta váltani a deportálásokat szervező Baky László és Endre László belügyi államtitkárokat és a koronatanácson június 26-án javasolta a transzportok leállítását. Ezek azonban folytatódtak, amíg a kormányzó parancsára a hozzá lojális katonai erők – Koszorús Ferenc vezérkari ezredes vezetésével – 1944. július 6-án meg nem akadályozták Baky úgynevezett „csendőrpuccs”-át; Horthy ekkor tiltotta meg a budapesti zsidóság deportálását. A kormányzó és a magyar katonák akciója volt az egyetlen eset a Hitler által megszállt Európában, ahol egy Németországgal szövetséges ország reguláris hadseregét arra használták fel, hogy megmentsék a zsidókat.”

Ez akkor történt, amikor a németek már megszállták az országot és Horthyt már gyakorlatilag félreállították.  A Wikipédia tulajdonképpen hazudik, amikor Horthy parancsáról beszél, mert Horthy akkor parancsot már nem nagyon adhatott. Legfeljebb, mint a Kis Herceg királya, reggel megparancsolhatta a Napnak, hogy keljen fel. Ezen túlmenően esetleg kérhetett, vagy javasolhatott és vagy hallgattak rá, vagy nem. Mindezt nem tudják a Dánielek és a magyar antifasiszták? Mindezt tudják Izraelben, tudják az USA-ban, tudja az internetes, mindenki számára hozzáférhető enciklopédia, de Dániel és társai minderről semmit sem tudnak. Csak azt tudják, hogy a magyarok ma is olyan elvetemült antiszemiták, mint Horthy volt. Lehet akkor hinni ilyen embereknek? Én nem tudok! Lehet komolyan  venni, ha ilyenek „tisztelegnek az áldozatok emléke előtt”? Én nem tudom. Amit ők csinálnak nem csupán egy ízléstelen és kártékony bohózat, hanem az igazi áldozatok emlékének az igazi bemocskolása. Az áldozatok emlékét a Dánielek gátlástalan hazudozása és gyűlölködése mocskolja be, nem pedig a szakszerű revízió. Akár voltak gázkamrák, akár nem, akár százezer az auschwitzi áldozatok száma, akár hatmillió, az én legkedvesebb nagynéném apósa és anyósa, akiket nagyon szeretett, a férjének, akit nagyon szerettem és becsültem, a szülei ott haltak meg. Nekem ez számít, nem pedig a Horthy által megmentett, megmentőjüket, mondhatnám második apjukat megtagadó Dánielek feltűnéshajhász, hazug és haszonleső gyalázkodása.

A közelmúltban nagy megemlékezések voltak Raoul Wallenbergről, aki állítólag 6-8 ezer zsidót mentett meg. Már külföldön, még Dél-Amerikában is rendeztek ünnepélyeket a tiszteletére. Tessék mondani, mit tett ez a „pasi” Horthyhoz képest a zsidókért? Ennek ellenére neki, aki állítólag nem vetette meg a bőkezű kenőpénzeket sem „hősies, humanitárius” tevékenységéért, sőt, pénzért még a szovjetek elől menekülő náciknak is adott menleveleket, akinél több kiló aranyat találtak a szovjetek, amikor elfogták, hatalmas, állami pénzzel kifizetett szobra van Budapesten. (Csak zárójelben: ennek a méltó helyéről is kell még gondoskodni Diósdon.)

A beteges hazudozásnak, vagy a kóros mítoszalkotásnak jó példáját szolgáltatta Mesterházi is a Wallenbergről írott megemlékezésében (http://mandiner.hu/cikk/20120804_mesterhazy_attila_wallenberg_100_szuletesnapjara ): „A 100 éve született Raoul Wallenbergre emlékezünk ma. Arra a svéd diplomatára, aki a bevagonírozott zsidóknak is »életmentő papírokat« osztogatott élete kockáztatásával. Aki felmászott a vagonok tetejére, s onnan -, miközben golyózápor zúdult rá – próbálta bejuttatni a dokumentumokat a vagonba a halálra szánt embereknek.”

Képzelem, milyen sokra mentek a „bevagonírozott”zsidók egy „életmentő papírral”. Persze lehet, hogy varázserejű papírok voltak, amelyek  tulajdonost, mint az „Ezeregy Éjszaka” repülő szőnyege, azonnal Svájcba repítették a „Kasztner vonat” igénybe vétele nélkül is. Ezért nem jártak úgy a papírokkal, mint Wallenberg a diplomata igazolványával, miután elkapták az oroszok. Rajta, ki tudja miért, nem segítettek a csodapapírok. Ha így haladunk, Wallenbergből nemsokára csodatévő amúri Rambó-partizánt fognak csinálni, aki a magyarországi náci, vadkeleti, fehér kozákatamánok Vörös Khmer típusú lágereiből szabadította ki tömegesen a zsidókat. Mindenkit meg tudott menteni, csak a saját használatára nem volt „csodatévő” papírja. Az okoz nekem fejtörést, hogy honnan szedik az ilyen világcsúcs baromságokat. És miképp képesek ezeket a beteges lázálmaikat igazságként eladni. Írásának a végére még azt sem átallotta odabiggyeszteni, hogy: „Tisztelettel adózunk a magyarokért hősi halált halt Wallenberg emlékének.” Elképesztő! Még a magyar szavak jelentésével sincs tisztában ez a pasi.

Egy magyar újságban olvastam, hogy Koszorús, Horthy kezdeményezésére 250 000 budapesti zsidó deportálását akadályozta meg. Hol van ehhez Wallenberg?  És erről semmit sem tud Mesterházi! Ez az ürge, ekkora tanultsággal, Magyarország miniszterelnöke akar lenni! Azt a címet akarja megszerezni, amelyet Batthyány Lajos és Tisza István viselt. Elképesztő pofátlanság! És milyen köszönetet kapott a hőstettéért Koszorús és Horthy? A moszkovita zsidók (Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Péter Gábor, Farkas Mihály, Révai József, stb., stb.) hatalomátvétele (a dicső „fordulat éve”) után Koszorús segédmunkásként dolgozhatott, míg 51-ben kimenekült az USA-ba. Emléktáblája a zsinagógával szembeni épületen található olyan magasságban, hogy számomra olvashatatlan a felirata. (Nem a hálás zsidók állították neki.) Azt is olvastam, hogy a zsidók hálájuk jeléül nem engedték meg, hogy a táblát a zsinagóga kerítésére vagy falára helyezzék. Kíváncsi vagyok, hogy mikor jut eszébe valakinek, hogy leszereltesse a „gyűlölet elleni” törvény alapján. Jogos, hiszen „csökkenti a szenvedések nagyságát”. Horthyt a győztesek semmilyen háborús bűnben nem találták vétkesnek, a megélhetéséről pedig hálából gazdag magyar zsidók gondoskodtak, ennek ellenére közadakozásból állított szobrocskáját festékkel önti le egy zsidó Dániel, aki nagyobb valószínűséggel köszönheti Horthynak, mint Wallenbergnek, hogy egyáltalán él. Gondolt-e vajon ez a Dániel már arra, hogyha Horthynak köszönheti az életét, akkor Horthy a második apja, vagy nagyapja? Ember az ilyen, aki megtagadja azt, akinek az életét köszönheti? Vagy a tartótisztje már teljesen kilúgozta a kis agyát?

Dohán Mihály

Folytatjuk…

Nemzeti InternetFigyelő

Kapcsolódó: Sorozat: Szembenézés és kibeszélés, avagy a hittől a kételyig (1.)

Sorozat: Szembenézés és kibeszélés, avagy a hittől a kételyig (2.)

Sorozat: Szembenézés és kibeszélés, avagy a hittől a kételyig (3.)

Sorozat: Szembenézés és kibeszélés, avagy a hittől a kételyig (4.)

Sorozat: Szembenézés és kibeszélés, avagy a hittől a kételyig (5.)

Sorozat: Szembenézés és kibeszélés, avagy a hittől a kételyig (6.)

Sorozat: Szembenézés és kibeszélés, avagy a hittől a kételyig (7.)