Hét évnek kellett eltelnie 1956 októberétől ahhoz, hogy 1963 májusában, echte emeszempés családban [párttitkár apa, pártalkalmazott mama], megszülessen a kis Viktorka. Persze nem késett le semmiről. 1989. jún. 16-án Nagy Imre és társai temetésén már ő volt a magyar ifjúság képviselője és ekként szónokolt. “… Valójában akkor, 1956-ban vette el 
tőlünk – mai fiataloktól – jövőnket a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkezendő húsz vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik”. Mondta ezt az az Orbán Viktor, aki “… politikai pályafutását gimnáziumi alapszervezeti KISZ titkárként kezdte” maga is…
Akkor is sok birka magyar tipródott a Hősök terén [kb. annyi mint most március 15-én a Kossuth téren]. Senki sem vette észre, hogy Viktor, a párttitkárfi, idegen jelmezbe bújt, és eljátssza annak a sokszázezer magyar ifjúnak a szerepét, akit mint osztályidegent tényleg nem vettek fel az egyetemre és a seregbe munkaszolgálatra hívtak be…
Ha akkor valaki elbődül, vagy csak elröhinti magát, tán’ másképp alakul a magyar történelem. Ám e pojáca látványára senkinek se’ jutott eszébe semmi. Nem csoda, hisz a birkának nincsenek indulatai, nincs humorérzéke és főleg nem érti, amit lát vagy hall. Azóta lepergett az idő rokkáján 23 esztendő, de a tömeg maradt, ami volt…
Ami azt illeti, az emelvényen ágáló Soros tanítvány jövőjét nem nyelte el a hatodik koporsó. Sőt bőven kárpótolta kiszes önmagát és emeszempés felmenőit – visszamenőlegesen és előre is – amiatt, hogy a szocializmusban nem lehettek kapitalisták, azaz kénytelenek voltak a rendszerváltásig “szűkölködni”.
Az a mondás, hogy a felségest a nevetségestől egy hajszál választja el, csak az értelmes emberek körében igaz, a tömegre nézve nem. Platón görög filozófus szerint a tömeg az “elemi rossz”. Livius római politikus szerint a “szükséges rossz”. A tömegbe olvadt személy pszichológiája alapvetően különbözik az egyén pszichológiájától. A “kollektív lélek” a tudatalattiba merül, ezért alacsonyabb rendű az egyéni, azaz a tudatos léleknél.
Az idei március idusán a Kossuth téren ágáló Orbánt hallgatva az jutott eszembe, hogy lám emelte a tétet. Ezúttal már negyvennyolcas forradalmárokat alakít, ráadásul többet egyszerre: lánglelkű Petőfit, merész Kossuthot és mérsékletes Széchenyit.
Beszéde teljességgel nélkülözött minden intellektuális tartalmat. Nem a téren toporgó egyén értelmére, hanem a tömeg érzelmeire apellált. A legjellegzetesebb lózungok így hangzanak. “1848 politikai és szellemi örökösei vagyunk, 1848 politikai programja pedig úgy hangzott, mint a mai magyaroké: nem leszünk gyarmat! … Ma már elegen és elég erősek vagyunk, hogy a szabadságjogaink után kivívjuk a szabad magyar életet is… Nem fogjuk adósrabszolgaként leélni az életünket… A pénzügyi függetlenség a szabadság feltétele.”
Erről Hitler jutott eszembe. No’ nem a hasonlóságok, hanem a különbözőségek miatt. Mert hogy is gondolkodott a Führer a tömegről? Kijelentette mindenekelőtt: “a nemzetet tömeggé teszem”. Majd miután ez sikerült: „Fanatizáltam a tömeget, hogy politikám eszközévé tegyem. Kényszerítettem, hogy emelkedjen önmaga fölé, értelmet és tevékenységet adtam neki. Szememre hányták, hogy a legalacsonyabb ösztönöket élesztem fel a tömegben. Ez igaz. Ha ésszerű érveléssel állok a tömeg elé, nem ért meg; de ha olyan érzelmeket keltek benne, amelyek szája íze szerint valók, nyomban követi a parancsot … Tömeggyűlésen nincs helye a gondolatnak… minél nagyobb a tömeg, annál könnyebb irányítani. Mennél dúsabb színezésű az emberi alkotóelemek, parasztok, munkások, tisztviselők összetétele, annál inkább válnak egyéntelenített, tipikus tömeggé.” Ugyanez más megfogalmazásban. “Sohase fecséreljétek az időtöket az értelmiségiek és érdekcsoportok összejövetelein. Amit ott ma okszerű fejtegetéssel elértek, azt holnap ellenkező tanításokkal elhomályosítják. De amit a nemzetnek a tömeg állapotában mondotok, az mintegy önkívületben, ráparancsolt igazságként kitörölhetetlenül benne marad és minden ésszerű kioktatásnak ellenáll.” Vélem, Orbán sem gondolja másként.
Csakhogy.
Hitler nem csupán és nem is elsősorban tömegben, hanem népben 
gondolkodott. Helyesen úgy vélte, a tömeg csak eszköz a nép felemeléséhez. Ezt így fejezte ki. “Minden államnak elsősorban a takarékoskodó kisemberek és a háziasszonyok biztonságérzetére, bizalmára kell támaszkodnia. E két társadalmi csoport hűsége és barátsága nélkül egyetlen kormány sem tarthatja magát sokáig.” Nos, éppen e két társadalmi csoportot döngöli agyagba Orbán, sokkal kegyetlenebbül mint szoci elődei Medgyessy, Gyurcsány és Bajnai tették. Orbán a nemzetközi tőke legkíméletlenebb adóprés kezelője! “Szabadságharca” ócska szappanopera csupán. Erre többször bátorkodtam már rámutatni, legutóbb “Orbán passiójátéka” c. írásomban.
A III. Birodalom politikai és gazdasági arculatával a Szentkorona tan c. cikkemben foglalkoztam részletesebben. és hozzáférhetővé tettem Hitler “Mein Kampf” c. valamint Joannes Öhquist “Führer Birodalma” c. műveit. Ezek most innen is elérhetők azért, mert bizonyos kitételekre anélkül akarok hivatkozni, hogy ide bemásolnám őket. Inkább lehetővé teszem az olvasónak, hogy eredetiben olvashassa azt, amire fel akarom hívni a figyelmét.
Kezdjük azzal, hogy Hitler társadalom-felfogása szerint a liberalizmus jelszavával operáló “részvénykapitalizmus” a zsidó tőke behatolási módszere a nemzeti gazdaságok elpusztítása céljából. E behatolás trójai falova a parlamentáris demokrácia amely a szervezett lelkiismeretlenség rendszerében fedezi a hódítók üzelmeit. Következésképp a Szerző nem e kategóriák megjavításában, hanem kiküszöbölésében gondolkodott, ill. cselekedett. Elképzeléseit igazolta a történelem. A III. Birodalomnak sikerült a nemzetgazdaságot talpra állítania. Társadalma, hadserege, gazdasága és szociális ellátó rendszere szilárd maradt a háborús erőfeszítések, majd pusztítások ellenére úgy, hogy népessége gyarapodott. Nem volt nélkülözés, még infláció sem. A “demokráciáknak” a béke évtizedeiben sikerült e jelenségeket újratermelniük elhúzódó és egyre mélyülő világválság formájában.
A népjólét célkitűzéseit a nemzetközi tőke csak abban a fázisban tűzi zászlajára, amikor mint szociális, vagy munkásmozgalom a nemzeti gazdaságok tönkretételére tör. Uralmi helyzetben viszont porig rombolja a népjóléti intézményeket. Hitler jól látta e kettős taktika aljasságát, ill. veszélyeit, ezért a nemzetépítő folyamatokból sikeresen kirekesztette a zsidóságot, illetve a nemzetpusztító “intézményeket” [tőzsde, nemzetközi bankok, liberális sajtó, stb.].
E folyamatok leírását Öhquist könyvéből ismerhetjük meg részletesebben.
Hitler nem alkotott alkotmányt, alaptörvényt, sem sarkalatos törvényeket. Beérte egy 25 pontból álló nyúlfarknyi pártprogrammal. Mondhatom, e programnak minden pontja tanulságos. A legérdekesebbeket kijelöltem.
Persze Orbán is beszél ilyesmikről. Az általa vezetett rendszer azonban pontosan ezeket az intézményeket és értékeket rombolja le azáltal, hogy az adósságszolgálat keretében elvonja tőlük a költségvetési támogatást.
A III. Birodalomban a nemzeti újjáépítés két négyéves terv keretében történt. Érdekesek a tervcélok: a parasztság és a munkásság megsegítése a nemzet létalapjainak megteremtése, megvédése érdekében. Ezek a tervek megvalósultak!
[Öhquist érdekes megvilágítást ad a Reichstag 1933. február 27-én történt felgyújtásának is. Szerinte a tűzeset után folytatott nyomozások egy szerteágazó összeesküvés nyomaira bukkantak. Ez a téma nem tartozik ide. Csak azért említem, mert a III. Birodalom “alkotmányos fejlődése” innen azt az irányt követte, amit a nyugati politika a 2001. szeptember 11-ei terrortámadást követően, azaz felfüggesztette az állampolgári alapjogokat. Hitler emiatt őrült diktátor, Amerika pedig a demokrácia világító tornya…]
Az “űzérkedő tőkét” elsősorban a mezőgazdaságból kellett kitessékelni, hogy létrejöhessenek az élelmiszer ellátást biztosító paraszti birtokok. Megtörtént ez is. Ez a földbirtokrendezés lépésről lépésre ellenőrizhető, áttekinthető folyamat volt és a legtragikusabb időkben is fényesen kiállta a próbát.
És mi történik, pontosabban fog történni nálunk?
Ki, mi fenyegeti a földet, a parasztot, a nemzetet? Jellegzetes szimptóma Ángyán József vészkiáltása, amelyből az derül ki, hogy egy maffiahálózat teszi rá a kezét a földre, Orbán Viktor pedig nem bocsátja fenséges színe elé. Jól ismerem ezt a helyzetet. Én, mint megyei főügyész, szerettem volna Boross Péter úr – belügyminiszter, későbbi orbáni főtanácsadó – színe elé kerülni. Nem fogadott, viszont feljelentett a legfőbb ügyésznél. Az “olajdossziéban” megénekeltem azt is, mi mindent megtett Orbán Viktor azért, hogy az “Olajbizottság” munkáját ellehetetlenítse.
Viszont, még első miniszterelnöksége idején, fellépett a zsebszerződések ellen – amúgy orbáni módra. Az állam kb. 140 luxusterepjárót vásárolt a zsebszerződőket “üldözők” számára. Állítólag 1 (egy) szerződést fogtak, a terepjáró flottát pedig selejtáron kiosztották az “üldözők” között…
A másik téma, ami miatt a nyavalya tör mindenkit: mi lesz, ha
2014-ben lejár a magyar föld külföldiek által (KÉP – bene) történő felvásárlásának tilalma [moratóriuma]? Töredelmesen megvallom ebben a kérdésben, mint jogász, nem merültem el kellő mélységben. Addig is, amíg ostoba slendriánságomat helyre hozom, ill. a mulasztásomat pótolom, hivatkozom Halász József ezzel kapcsolatos véleményére és Bene Gábor kiegészítésére.
[Megjegyzem, a Nemzeti Jogvédő Szolgálatnak is eszébe juthatna, hogy a nemzeti sorskérdések jogi mérlegét összeállítsa, és a változásokat naprakészen karbantartsa. Ezt nem pótolja a parlamenti fecsegés és a videoclipek gyártása. A jelek szerint ennél valami fontosabbal vannak elfoglalva. Most kínlódom a magukról Varga Domokos Györggyel íratott hőskölteménnyel (“Jogvédők a nemzet szolgálatában” 546 old. 2890 Ft.) Rövidesen megénekelem a könyvben megdicsőített “három oroszlánt” Gaudi Nagy Tamást, Grespik Lászlót és Zétényi Zsoltot is. (Most még gyűjtök Zétényi legújabb művére “A Történeti Alkotmányra” 1407 old. 8000 Ft.)]
A dolgok “jogi” lényege az, hogy aki eladta a farát, annak bizony tartania kell. Itt nem segít sem az orbáni “szabadság harc”, sem a fideszes “törvényalkotás” trükkjei. Szabadulnunk kell az EU és az IMF béklyóból minden áron. Ez nem jogkérdés, ez létkérdés, élet halál kérdése!
Nos, elmúlt március 15, elmúlik a hosszú hétvége, és mi következik utána? Mi lesz “post festam” (ünnep után – NIF szerk.megj.)? Hát mi lenne. Folytatódik a pofátlan hazudozás, a szemfényvesztés és főleg a sanyargatás! Tovább folyik a macska – egér játék az IMF-el, amelynek vesztese az Ország, amely nincs is játékban…
Valami (etwas) máris “történt” Washingtonban. Az
előjelzések szerint “Fellegi Tamás tárca nélküli miniszter (KÉP – ivas kezek) informális találkozót tart (?) majd az IMF magyarországi misszióvezetőjével március 16-án Washingtonban, hogy megvitassák a közelmúltbeli magyarországi fejleményeket – közölte Iryna Ivaschenko, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) budapesti képviseletének vezetője. Iryna Ivaschenko hangsúlyozta, hogy a mostani szakaszban nem várhatók tárgyalások a lehetséges, Magyarországgal kötendő készenléti hitel megállapodásról, és nem terveznek a miniszter számára találkozót az IMF menedzsmentjével sem.” Remélem, a közelmúlt magyarországi fejleményei keretében lejátszásra kerül a március 15-i videoklip is. Szerintem Ivaschenkonak tetszeni fog. Tán’ kérges szíve is megenyhül irántunk. Vagy nem? Inkább nem.
Ami engem illet, néha észreveszem, amit látok, sőt azt is, amit nem látok. Nos, mit nem láttam, kit nem láttam a Kossuth téri dobogón? Orbán mögött csupa fiatalok álltak. Hova lettek a megszokott sötét pofák: Kövér, Martonyi, Semjén, Pintér? Mit szimbolizál ez az új kulissza-technika? De ez még semmi! Miért nem álltak ki a pódiumra ’48 zsidó hőseinek örökösei: Zoltai Gusztáv, Feldmájer Péter és Köves Slomóka? Miért tréfli Orbán zenés szórakozató műsora a kipásoknak?
Mondhatnánk, hogy ’48-ban minden zsidó vörössipkás honvédként ontotta vérét a győzelmek és a vereségek csata terein. Mondhatnánk, de nem mondhatjuk, hisz tudjuk, hogy a zsidóság “természetes betagozódása” szerint vett részt a ’48-as eseményekben is, azaz “a Habsburgok oldalán is megtalálhatók voltak szép számmal, mint hadiszállítók vagy kémek, illetve olyanok is voltak, akik mindkét oldalnak kémkedtek…. Ugyanakkor arra is van adat, hogy a szabadság harc idején az ellenünk harcoló orosz csapatokat az izraeliták látták el élelmiszerrel és pálinkával. Több ezer forintos megrendeléseket kaptak tőlük.”. Így volt ez már a török időkben is. Ők látták el a pasák – basák pincéit magyar borral és háremeit magyar szüzekkel.
Most hogy az írás végére érek, eszembe jut: de hát voltaképp kié a ’48-as magyar forradalom? A volt kommunistáké? A kiszeseké? A zsidóké? No, nem! A múlt – beleértve ’56-ot is – azoké, akik a vérüket hullatták érte! Hitler azt hirdette, hogy “forradalma” a lövészárkok bűzéből, mocskából, szenvedéseiből és dicsőségéből sarjadt. Ezzel az értékeléssel persze lehet vitatkozni. Az azonban aligha vitatható, hogy a forradalmakat nem lehet ellopni a 
forradalmároktól. Ideiglenes barátunk Albert Camus így vélekedett ’56 után. “Túl sok a halott már a magyar történelemben, és az ember csak saját vérével takarékoskodhat. A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét. Azok közé sem tartozom, akik úgy hiszik, alkalmazkodni kell, ha átmenetileg is, bele kell törődni a rémuralomba. Ez a rémuralom szocialistának nevezi magát, nem több jogon, mint ahogyan az inkvizíció hóhérai keresztényeknek mondták magukat. Ebben a jubileumi évben, a magyar szabadságharc 20-ik évfordulóján kívánom, hogy a magyar nép néma ellenállása megmaradjon, erősödjék, és mindenünnen támadó kiáltásaink visszhangjával elérje a nemzetközi közvélemény egyhangú elutasítását az elnyomókkal szemben.” Kedves barátunk, Camus! Szép tőled, hogy takarékoskodni akartál a mi vérünkkel és ennek érdekében azt tanácsoltad, tűrjünk még egy cseppet, mert “néma ellenállásunk” és a nemzetközi visszhang majd elsöpri az elnyomókat. Nos, régi elnyomóink az új elnyomókkal szövetkezve sokkal rémesebb uralmat ültetettek a nyakunkba, mint a régi volt. Ha még további húsz, vagy negyven évig kell “némán ellenállnunk”, abba mindannyian belepusztulunk. Ezért már nem hallgathatunk rád és a hozzád hasonló okos européerekre. A mai helyzetnek és ’48 szellemének az felel meg, ami a Nemzeti Dalban foglaltatik.
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A kérdés csak az, mikor van (lesz) a most? Hát akkor, amikor a nép felismeri ellenségeit, és végez velük. ’48 hevületében fogant Petőfi legfontosabb (!) verse.
Lamberg szivében kés, Latour nyakán
Kötél, s utánok több is jön talán,
Hatalmas kezdesz lenni végre, nép!
Ez mind igen jó, mind valóban szép,
De még ezzel nem tettetek sokat –
Akasszátok föl a királyokat!
Ehhez tudni illik, kik is az illető urak. [Lamberg Ferenc gróf
(1791-1848) altábornagy, 1848. szeptember (KÉP – latour)25-én a király, a törvényeket megkerülve kinevezte a magyarországi haderők főparancsnokává, szeptember 28-án a Lánchídon fölismerték és a pesti nép végzett vele. Baillet von Latour gróf (1780-1848) császári táborszernagy, 1848. áprilisától osztrák hadügyminiszter, akit október 6-án – a második bécsi forradalom kitörésének napján – a felkelők lámpavasra húztak fel.] Nos, mindössze arról van szó, hogy az egyre ingerültebb nép kit lát Orbán Viktorban. Petőfi, Kossuth, Széchenyi ő, avagy Lamberg, esetleg Latour? Ismét Petőfivel szólván:
Ez a kérdés, válasszatok!
A válasz nem késhet soká. Nem várathat magára újabb húsz évig! “Fogtomon” 
vagyunk. A Kossuth tér lila gőze nem ülheti meg tartósan a magyar agyakat. Ami engem illet, sok arcát láttam már ennek a térnek. Ott voltam, amikor Nagy Imre kiszólt az ablakból “elvtársak”. Én is amondó voltam, már nem vagyunk elvtársak. Ott voltam, amikor ’56 október 25-én a tömegbe lőttek. [Megúsztam egy tank mögé kúszva. Csak a zoknim lett véres a jobb bokámon és a viharkabátom a hasam táján. Nem az én vérem volt, de biztos magyar vér volt.] Aztán hallottam ugyanott Torgyánt, amikor a nemzet testét marcangoló álliberális férgekről és dögkeselyűkről szónokolt. Ha kissé meglódítom a fantáziámat, könnyen magam elé tudom képzelni a Teret, mint egy nemzeti számonkérés színhelyét is, ahol az ál magyar ifjú, az ál Petőfi, Kossuth, Széchenyi jelenlétére, vádlotti minőségben, feltétlenül számítok.
2012.03.16
Sz. Gy.
Forrás: Szeszák Gyula honlapja
Nemzeti InternetFigyelő
Nemzeti InternetFigyelő (NIF) 
Kezd unalmassá válni O Viktorka és a többiek KISZ titkári emlegetése. Egy vallomással tartozom, én is voltam kisztitkár kétszer is. A mai napig szórom a hamut a fejemre és minden szembejövőtől bocsánatot kérnék ha lenne okom rá. Ugyanis mindkétszer választottak a társaim, pedig 56-ban 24-én lett volna a tárgyalásunk fegyverrejtegetés és röpcédulázás miatt, 12 évesen.
Ugye, hogy nem olyan fekete-fehér minden?
Akkoriban az olyan nyüzsgő emberek törvényszerűen valaminek az élén találták magukat. Egyszerűen nem volt más.
Egyszóval ez is olyan retorikai fogás mint a többi.
A cikk különben jó csak kissé elfogult vagy populista fogás. Az idő majd eldönti.
Kedves “roka”!
Megértem Önt, s valóban, aki akkoriban afféle nyüzsgő volt, azt igyekeztek megfogni a komcsik, és magukhoz vonni. Ez nem feltétlenül jelentette azt, hogy az illető maga is kommunista. Ismerek olyat, akit szinte válaszút elé állítottak akkori vállalati legfelső vezetői, hogy neki azt “el kell vállalnia”. Azt ugyan nem mondták, hogy mi lesz, ha nemet mond, de azt mindenki tudta, hogy mit várhatott volna. Ráadásul, ha a fiatalok szerették is, és bíztak benne, akkor éppen nem mondhatott nemet. Az ismerősömet is nagyon kedvelték a fiatalok, különösen azért, mert az akkor kötelező politikai oktatásokkal nem törődött, viszont sok jó programot rendezett nekik, kirándulásokat, műsorokat tényleg neves előadókkal, s kiharcolta, hogy a cég adjon mellé elég pénzt is, illetve képviselte a fiatalok érdekét. Ezért nagyon népszerű volt a nagy cégnél, mindenki ismerte és kedvelte, pedig ő maga egy keresztyén családból való, és a kommunizmust nagyon is megvető ember volt. A pártitkár és a helyettese tudta is, hogy nagy ívben tesz a pártra és eszméjére, de nem mertek belekötni, mert a nagy vállalat sok-sok fiatalja körében (sőt a vállalat vezetői körében is) nagy népszerűségnek örvendett, és nem ment neki nyíltan a pártnak, ezért nem volt mit tenniük vele. Egyszer elmesélte, hogy a szervező titkár (a párttitkár helyettese) egy négyszemközti beszélgetésben el is mondta neki: “Tudom, hogy teszel ránk, de a cégnél nagyon sokan kedvelnek.” Különös világ volt az, amiben tényleg nem minden fekete és fehér volt! Ez az ember még a ’80-as évek közepén (még jóval a “rendszerváltás” előtt) kilépett a KISZ-ből, megtért, és egyháztag lett, s azóta is hűséges, odaadó hívő ember. Szívében mindig is az volt. De abban a hazug és erőszakos világban bizony, olykor nem azt tette az ember, amit szeretett volna, hiszen nem mindenki született hősnek vagy mártírnak, s ha felelős volt a családjáért, időnként konformistának is kellett lenni. Tudom, ma ezt sokan megalkuvásnak veszik, de ha jól megnézzük, az életünk megalkuvások sorozata. Akár tetszik ez, akár nem. És hiába is ágálnak egyesek, igen is léteznek úgynevezett pálfordulások, amikor valaki – felismerve, hogy addig rossz úton járt – hátat fordít addigi életének, s egy újat kezd. Na, ezt nem lehet ismételgetni, mert az már köpönyegforgatás, de egyszer az életben igenis meg lehet tenni. Ezt nevezik megtérésnek! Ha ez nem lehetne igaz és valóságos, akkor nem lennének hívő emberek, mert minden hívő hitetlenből lett (mindenkinek meg kell térnie, senki nem örökli a hitet! Az csak vallásosság!).
Híradmin
KedvelésKedvelés
A kisz tagságot még csal lenyeletik valahogy az emberrel, de a párttagságot nem. Elég “nyüzsgő” gyerek voltam,19 évesen bevonultattak 71-ben (nem önként mentem) és beakartak szervezni a pártba nemet mondtam mert a propaganda nem egyezett a valósággal. Igaz, hogy írnok létemre honvédként szereltem le, de nem kell félnem, hogy mikor lobogtatnak meg akármilyen papírost amiért leköphetném magam. Leszerelés után is megpróbálkoztak jó párszor de semmivel nem tudtak rávenni, hogy közéjük álljak. Volt olyan “vezetőm” a későbbiek során aki szintén így adta elő a dolgokat, hogy kényszerből állt be a csapatba és érdekes módon 89 után amikor a dolgozók kirúgták a munkásőrség bázisán talált magának munkát amit később “vállalkozásba” vett ki. Én nem hiszek megtérésben. Erre volt egy érdekes “élményem” a húgomékat vittem Balatonalmádiba zarándok útra és ki látok ott nagy keresztények között mint a szabó tamás fő rablót (privatizátort) és elkezdték magyarázgatni, hogy megtért és megbánta bűneit. csak egyetlen kérdésem volt amit néma csend követett és pedig az, hogy a rablót vagyont vissza szolgáltatta az államnak? Sok ilyen görénnyel találkoztam és ezért nem hiszek senkinek a megtérésében!
Kedves Kató Rudi!
Azért, mert vannak tetvek, akik képmutatással akarnak bekerülni a hívők közé, és azt hiszik, hogy hazugsággal üdvözülhetnek, még eléggé felelőtlen olyan kijelentést tenni, hogy: “Én nem hiszek a megtérésben.” Önnek akkor fogalma sincs, mit jelent a megtérés. Annak az ember tetteinkben is látszania kell, s ha az Ön által emlegetett ember valóban megtért volna, akkor bizony a lopott vagyont vissza kellett volna adnia. Olvassa el ezzel kapcsolatban a Bibliában Zákeus vámszedő történetét (Lukács evangéliuma, 19.rész 1-10 versek). Ő valóban megtért (amint ezt Jézus is megállapította), s azonnal visszaadta azt, amit jogtalanul elvett, sőt, vagyona felét szétosztotta, s amit másoktól erőszakkal elvett, négyszeresen adta vissza! Ezt jelenti az, hogy valaki tényleg megtért. Dumálni, ájtatoskodni sokan tudnak, de annak semmi köze a bűnbánathoz! Ha valaki úgy bánja meg bűneit, korábbi tetteit, ahogyan Zákeus, az valóban megtért!
Üdvözlettel: Híradmin
KedvelésKedvelés
Elfogadom a véleményét ha most tud egyetlen egy “megtérőt” mutatni!
Nem is egyet tudok,… de nem a politikusok között! Hazug emberek között ilyet ne keressen! Bár van közöttük olyan, aki lelkészként is tevékenykedik, de az csak megtanulta a papi “szakmát”, azonban nem megtért ember, viszont olyan politikust még nem láttam, amelyik nem hazudott volna, hiszen ha egy kérdésre mellébeszéléssel válaszol, akkor is hazudik. Vagyis éppen ezért jogos az a kitétel, hogy pap ne legyen aktív politikus, mert vagy az Istennek engedelmeskedik, vagy a pártjának! A kettő egyszerre nem megy! Jó lenne, ha végre eljuthatnánk oda, hogy egy hívő ember tiszta lelkiismerettel lehetne politikus, de sajnos, ez hiú ábránd. Egy időben magam is azt gondoltam, hogy a kettő összeegyeztethető, de mára már látom, hogy ez szinte lehetetlen.
Híradmin
KedvelésKedvelés
Hamar kimutatta a fogát a párttitkár, soros csimota amikor bekerült a parlamentbe! A trianoni emléknapról a kivonulásával mindent elmondott róla, hogy hova tartozik, egy biztos, hogy nem a Magyarok közé!
KedvelésKedvelés
„Aki el akarja nyomni a kritikát: annak vagy becstelen szándékai vannak, vagy érzi a maga szellemi silányságát.” Szabó Dezső A nemzeti egység fogalma, határai, feltételei.
A termőföld eladásának előkészítése, jelenleg csak a viták szintjén zajlik, de a mindennél szentebb Európa-uniós követelményeknek való szolgai megfelelés lehetővé teszi majd. A földet el lehet adni, mert azt nem lehet elvinni, mondják a magukat okosnak képzelő ostobák! Miközben Erdély elvesztéséért krokodilkönnyeket hullatnak, nem jut az elhülyült eszükbe, hogy az erdélyi földbirtokok jelentős részét előbb fölvásárolták a románok, és csak azután zavarták el a tulajdonost! Mert azt viszont el lehet! Ma a „zsebszerződések” korában, azt sem lehet tudni, mennyi föld van eladva máris. A kormány felderítési próbálkozása siralmas kudarc, a falusi alkoholisták, buta öregek is túljárnak az eszén! Ennyit az országvezetés „bölcsességéről”
KedvelésKedvelés
Szégyentelen kaméleon!
KedvelésKedvelés
gyenge próbálkozás, inkább irjon gyurcsányról – az egyenesebb lenne
KedvelésKedvelés
Nem a jót és a rosszat kell megkülönböztetni, elválasztani,
(mert gyönyörűséges szent szövegekbe lehet foglalni
a legnagyobb hazaárulást is), hanem az életet
(még ha undorító legyen is) kellene elsősorban felismerni,
és elválasztani a halál kultúrájától;
“Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkezendő húsz vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik”.
OV. a tömegbe burkolózik, és ez a tömeg békét akar,
csakis a saját békéjét, és minden ettől eltérőt kirekeszt magából.
Ez a birkaság, a tudatlanság, a Pol.korrekt nemzet halál békéje.
De valóban nem kell félni a haláltól!
Tiszteljük hát a demokráciát, és adjuk meg nekik!
Előbb utóbb meglátják majd, hogy mit csináltak.
és csakis az után következhet a feltámadás.
A szerző egyébként számomra rokonszenves,
de nem hiszem hogy az ellenségeink elpusztítása lenne
az egyedüli megoldás, és nem csak azért mert tökéletes
pusztítás nincs és egyszerűen nincs elég lámpavas…,
hanem azért mert ha sikerülne is az ellenséget
eliminálni (mint ahogy azt a liberálisokkal tettük)
megszületne (mint ahogy megszületik) az új ellenség
a mi saját sorainkban újra…
Nem ítélem el a szerzőt amiért egy letűnt kor hajnalához tért vissza,
az élet leheletéért, valóban lehet belőle tanulni, és épp ezért
nem szabad elfelejtenünk, hogy az a szép “nemzeti együttműködés”
mekkora pusztításba torkollott.
KedvelésKedvelés
Rosszmájúság!
Miért kell még mindíg a gyűlölködés hangján megszólalmi ?
Mintha az egész magyarság nem bele lett erőszakolva abba a híres szocializmusba?
Egy baja van a mai magyar társadalomnak: Igen jó züllesztő agymosást sikerült elvégezniük az “elvtársaknak”.- Nincs megfelelő erő és hazafias intelligencia a ma eberének. Nincs felelősségre vonás a demokrácia alapján durva jelzőkkel illető cinikus politikusok ellen.-
KedvelésKedvelés
Ezzel a gondolattal egyet értek : “Egy baja van a mai magyar társadalomnak: Igen jó züllesztő agymosást sikerült elvégezniük az “elvtársaknak”.” Annyira igaz, hogy már nem ismerik föl az emberek, hogy mi a jó és mi a rossz. Annyira hozzászoktak a hazugsághoz, hogy az igazságot “rosszmájúság”-nak vagy egyenesen hazugságnak érzik.
KedvelésKedvelés
A KISZ-titkárság kérdését én sem tartom annyira lényegesnek. (Ráadásul nem is derül ki, milyen szintű, milyen nagyságú közösséget érintett (osztály, évfolyam vagy középiskolai, egyetemi kari , stb.) )
Annál inkább minden elismerésem a dolgozat szerzőjéé!
Hatalmas gyűjtő-, elemző, megalapozottságra törekvő, igényes munka.
Rengeteget lehet belőle meríteni tárgyi tudásban, korábban de még napjainkban is elhallgatott vagy nem elégszer felemlegetett (történelmi) ismeretekben..
Köszönet érte.
KedvelésKedvelés
kiszámoltam: ha egy “ismeretlen” magyar fiatalembert, aki a kádári politikai börtönben tölthetett 22 hónapot, nem rúgják ki a börtönből a jó magaviseletű elítélteknek szokásosan megítélt negyedkedvezménnyel januárban, annak ellenére, hogy a kedvezményt elutasította a kedvezménytárgyaláson, az ő politikai bebörtönzötti léte sokkal megkerülhetetlenebb tény lett volna ugyanezen év, azaz 1989. június 16-án az ifjúságról szónokoló (de saját egyeteméről kirúgott politikai bebörtönzött hallgató társáról mélyen hallgató) nagyreményű szónok számára. -FőnixHírek (Ezt a tényt ismertettem a kb 12 évvel ezelőtti, Csepelen megtartott (akkor a Lónyay utcából száműzött) Szittya Világtalálkozón
KedvelésKedvelés
Kedves Hiradmin.
Köszönöm kedves sorait. Egy kicsit azt hittem rólam írt, de nem vagyok ilyen beképzelt.
Soraimmal csak a “skatulyázás ” mint kedvelt retorikai, népszónoki fogás ellen szóltam. Nem akartam tovább bonyolítani a dolgot.
KedvelésKedvelés
Még egy apróság a kató rudinak írtakhoz a hazug politikusokról.
Ön szerint megnyerhetné-e egy polgármester a választást, ha az igazat, csakis az igazat mondaná a kortesbeszédében?
A nép nem szereti az igazmondókat. Csak álmodni szeret, mert akkor nem kell tenni semmit.
Tökéletesen igaz!
KedvelésKedvelés