A becsületes színvak, avagy az igazmondó juhászok ideje végképp lejárt?

A nagy duett: Orbán - Matolcsy

Az ember olykor-olykor hajlamos megmagyarázhatatlan dolgokra ragadtatni magát. Velem is ez történt a Karácsony és Szilveszter közötti időszak napjaiban. Vettem magamnak a botorságot, igen, jól értették, nem a bátorságot, hanem a botorságot, mert hát ezt sok mindennek lehet nevezni, de bátorságnak semmiképpen, inkább botorságnak, hogy belenézzek az ATV műsorába.

Nem, nem azzal van a bajom, hogy ütik a kormányoldalt, mégpedig rendesen, ez a dolguk, ezért szeretik őket a nézők, s bizony sok esetben nem nélkülöz alapot ebbéli tevékenységük. Legnagyobb problémám az itt is tökéletesen tetten érhető, legfeljebb ellenkező előjelű, szelektív hallású kettős mércébe csomagolt szervilizmussal, a megtestesült szolgalelkűséggel van.

És itt ütközünk bele a „becsületes színvak” (copyright by Szántai Lajos) alaptételébe. Ugyanis már a kiindulási alap rossz!
Persze nincs mit csodálkoznunk azon, hogy az ún. politikai osztály tagjai mindig csak valahova bekötve tudják elképzelni az ország, s vele együtt az ő saját létezésüket. A fő irányelv talán az lehet: Mindig kell egy ülep! Hogy mi célból, mi célból nem, gondolom sejtjük. Az államszocializmusban gyökerező internacionalizmus kenyéradó gazdi után kiáltó kényszeres seggnyalása úgy tűnik zavartalanul alakult át a szélsőséges liberalizmusba torkolló másik, szintén gyökértelen rendszer, a kozmopolitizmus pénzspekulációs globalo-rabszolgaságának hitvilágába. Az ember szabadságát mindenek fölé emelő, eredetileg talán még magasztosnak is mondható eszme Mammon világában annyiban kapott gellert, hogy a bebábozódást követően a rút hernyó helyett nem egy gyönyörűséges pillangó bújt elő a gubóból, hanem valami még szörnyűbb, a neoliberalizmus névre hallgató iszonyat.

No, mármost rendkívül érdekes, egyszersmind sokszor önellentmondásba ütköző dolog is, amikor a saját farkába harapó kígyót megalázóba leküldő, s mára teljességgel idejét múlt ún. politikailag korrekt beszédmódba csomagolt virágnyelven próbálják meg elküldözgetni egymást a jó édes anyjukba a politikai lövészárok két oldalán sorozatvetőkkel egymásra lövöldözők a másikat.
Komikus. Tragikomikus.
Az egyik delikvens aszongya nincs baj, míg politikai ellenlábasa szerint soha ekkora vész még nem köszöntött hazánkra. Távol álljon tőlem, hogy megvédjem bármelyik oldalt is, de azt azért el kell ismerni, hogy van abban némi gondolkodásra alapot adó morfondírozási kényszer, amit a miniszterelnök mondott. Éppen ezért mondhatná ki végre azt, amit rajta, rajtuk – mármint a politikai osztályon – kívül mindenki tud, mindenki lát, nevezetesen, hogy a király meztelen, értsd: az egész spekuláción alapuló pénzrendszer úgy ahogy van, megbukott! S vele együtt ennek a rendszernek a reegionális helytartó szerepét betöltő Európai Unió is!
Persze ő, mint ennek a rendszernek aktív résztvevője, s haszonélvezője, látszólagos ellenlábasaival együtt, még nem mondhatja ki. De vajon még meddig nem mondhatja ki? És legfőképpen ki mondja rá az Ámen-t, ha majd ki lehet mondani? Ezek nagyon fontos kérdések, hiszen amíg e probléma nem kibeszélhető, nem elbeszélhető, nem megbeszélhető, azaz létezéséről a tömegtájékoztatás, a fősodratú média útján a pórnép hivatalosan nem értesülhet, azaz nem szentesítik a dolgot, addig illuzórikus bármiféle lényegi változásra számítani.
Magam is osztozom a miniszterelnök aggályaiban és kérdésfeltevésében, amely jól mutatja a rendszer hazug és álságos mivoltát, s napnál is világosabban rávilágít annak tarthatatlanságára, egyszersmind életszerűtlenségére is.
Milyen rendszer az, ahol – legalábbis papíron, illetve a billentyűzeten megejtett néhány gombnyomás hatására – országok pillanatok alatt gyökeresen eltérő képet mutathatnak a külvilág felé? Gondoljunk csak az államadósság csökkentését gyakorlatilag szintén gombnyomásra semmissé, semmivé tévő, a sárgolyó túloldaláról irányított mozzanatra. Egy perc alatt így megváltozott Magyarország? Egy perc alatt újabb munkanélküli milliók teremtek a semmiből? Vagy egy perc alatt ennyivel rosszabb szintre süllyedt Magyarország? Mégis hogyan?
Ilyen van? Ilyen van!
Ó pardon! Most jut eszembe, hogy a semmiből semmit (értsd: PÉNZT) teremtésén alapuló rendszer esetén csínján kell bánni az olyasféle szavakkal. mint példának okáért a „semmi” szó!

A dologban igazából az az érdekes, hogy amint lezajlott a profit lekönyvelése, mely szintén csak néhány gobnyomás kérdése, ugyanúgy szintén percek alatt helyre állt az ún. bizalom, mintha mi sem történt volna. Persze itt kapjuk magunkat azon, hogy valószínűleg a bizalom, mint fogalom, szintén visszaülhetne az iskolapadba korrepetálás céljából, mert jelentéstartalma valószínűleg erőteljes változáson esett át és új értelmezést nyert az utóbbi időkben, legalábbis, ha a tőzsdei és bankspekulációs eseménysorozat tükrében vesszük górcső alá.
No, mármost a nép egyszerű gyermekeként, híján az összes tőzsdei, pénzspekulációs, és az élettől teljességgel elrugaszkodott további machinációs technikáknak, valamint trükköknek, ezért mondom én azt, hogy nem nélkülöznek minden alapot a kormányfő aggályai. De legalábbis el kellene gondolkozni azon, amit e tárgykörrel kapcsolatosan mondott. Főként akkor, amikor hazánk jelenleg uralkodó politikai osztályára általánosan jellemző a szolgalelkűség. Szükségét érzik annak, hogy az ország, s vele együtt ők is valahova bekötve legyenek!
Miért is?

A külföldi tőketulajdonostól drága kamatért adóslevél fejében történő  hitel felvétele helyett saját jogon való pénz kibocsátásának agyon hallgatott, mi több, egyenes tiltott kérdéséhez hasonlóan, miért nem teszi fel, miért nem teheti fel senki azt a kérdést, melyre a helyes és igaz választ csak a becsületes színvak adhatja meg? Mert csak ő, a becsületes színvak – de tényleg becsületes legyen ám! –, képes arra, hogy elfogulatlanul, objektíven feleljen meg arra a kérdésre, mi a különbség a vörös csillag, a sárga csillag és a fehér csillag között. Ha ez a színvak becsületes, akkor azt fogja válaszolni, hogy az égadta világon semmi különbség nincs közöttük! No, mármost ebből következik, hogy sem egyetlen rendszerre ezek közül, sem pedig az ezeket a végletekig tökélyre fejlesztett, elvtelen szolgalelkűséggel kiszolgáló ún. politikai osztályunkra sincs semmi szükség!
Miért is lenne?

Maga a rendszer, a spekuláción és kamatos kamaton alapuló magánpénzrendszer és a köré szerveződött világkormányzati törekvések rendszere megbukott. Hogy miért? Nagyon egyszerű, mert kiderült. Mert az emberek most már tudnak róla, nem lehet többé titokban tartani! De ugyanúgy megbuktak a nemzetekre felülről politikailag állítólag korrekt, a valóságban azonban adósrabszolgasággal kombinált, teljességgel inkorrekten módon felülről, természetesen az ő érdekükben rájuk erőltetett ún. szövetségi rendszerek is, melynek itteni aktuális változatát éppen most Európai Uniónak híjják.

Egyelőre még csak internetes oldalakon kézikamerával felvett előadásokban merik kimondani nem kimondottan politika tényezők – példának okáért Drábik János –, hogy ennek az államadósságnak a visszafizetését meg kell tagadni, mert visszafizethetetlen! Egyelőre csak internetes oldalakon kézikamerával felvett előadásokban merik kimondani valaha volt, mára már nem kimondottan politika tényezők – példának okáért Bogár László –, hogy az ún. nemzeti szocializmus lenne a kívánatos. A prof ez alatt azt érti, hogy egy nemzeti érzelmű, szociálisan érzékeny hatalomgyakorlásra lenne szükség. Kifejti azt is, hogy ezt a kategóriát – Hitlerrel együtt a II. Világháború ügykezelésével – hosszú időkre tudatosan ellehetetlenítették. Nehogy véletlenül bárhol létre tudjon jönni egy efféle, a pénz, a tőke, a spekulánsok helyett esetleg az adott nemzet polgárainak érdekeit szolgáló berendezkedés. A nemzeti és a szociálisan érzékeny kifejezések egymás mellett történő használata Pavlov kutyájának reflexéhez hasonlóan azonnal és kötelező módon mindenki számára a nácizmust, Adolf Hitlert és végső soron – természetesen és kihagyhatatlanul (naná!, mit vártál) – a gázkamrákat kell, hogy mindenki eszébe juttassa. Abszolút szalonképtelen, abszolút nem fordulhat elő, hogy egy kormányzati hatalom a nemzetéért tegyen és közben még szosiálisan érzékeny is legyen. Ki van zárva! Na ez ám az igazi kondícionálás, hol van ehhez képest Pavlov, meg a kutyája?!

A magánpénzrendszer természetesen a legkisebb elhajlást is szigorúan szankcionálja.
Dehát akkor most ebben a politikailag muszáj korrekt világban kinek higgyünk? Mi a valóság? Vagy most is gyermekkorom szellemes fizika tankönyvének címe: „Egy a valóság, s ezer a ruhája” mérvadó mai világunkra is? És mi történik akkor, ha nem bontják ki számunkra az igazság minden szeletét? Mi történik akkor, ha az válik általánossá, hogy nem bontják ki számunkra az igazság minden szeletét?
Az MTI híréből idézünk:

A Siemens vezetője szerint a világgazdaság jobb állapotban van.
A pénzügyi szektort leszámítva a világgazdaság jobb állapotban van, mint azt sokan látják – mondta Peter Löscher, a német ipari óriás Siemens vezérigazgatója a Der Tagesspiegel lapnak adott interjúban.
A lap keddi számában megjelenő interjúban a vezérigazgató kifejtette: “a reálgazdaság stabilabb állapotban van, mint amire a pénzügyi világból származó hírek következtetni engednek”.
Figyelmeztetett ugyanakkor: “Egy nyilvánvaló veszély van, a hitelpiac beszűkülése. Az Európai Központi Bank azonban nemrég ismét megmutatta, hogy figyel erre és készen áll lépéseket tenni”.
Forrás: MTI 2011. december 26., hétfő 18:01

Nem tehetek róla, de Hofi anyósa jut eszembe, aki minden „az az igazság…” kezdetű mondatra azonnal rávágta, hogy „akkor biztosan hazudik!” A legszomorúbb az egészben, hogy az ún. összeesküvés-elméletek mellett ma már erre sem legyinthetünk könnyedén, mert könnyen lehet, hogy mi lepődnénk meg a legjobban.
Azért is végzetes ez a fajta elvtelen szolgalelkűség, és azért lenne most már itt az ideje a népmese igazmondó juhászának, mert másutt, ahol talán nem ragaszkodnak a tarthatatlan vagy működésképtelen dolgokhoz, kezdenek változni a trendek.

Angel Gurría, az OECD főtitkára szerint nem igazolódott be az a feltételezés, hogy a gazdasági növekedéssel csökkennének az egyenlőtlenségek. Az adórendszerre és a szociális ellátási hálóra hárul a piac vezérelte egyenlőtlenségek csökkentése. Ám a kilencvenes évek dereka óta valamennyi OECD-országban az újraelosztás veszített a hatékonyságából.
Forrás: Polgári Hírszemle

De nem különben érdekes az a nyilatkozat sem, amit Boros Imre, egykori miniszter tett:

Boros Imre szerint a piactól és az ott folyó cseréktől azt várták az emberek, hogy érvényesül az egyenértékűség. Ám ma azt tapasztalják, hogy új munkaadóiknak ugyan sokkal termelékenyebben dolgoznak, de a bérük értéke visszaesett az 1978-as szintre.
A közvélemény ezekért a nem egyenértékű cserékért becsapottnak érzi magát, és úgy látja, a piac valójában spekuláció. Spekuláns az, aki a társadalmi cserekapcsolatokban a saját, cserére felajánlott áruját a valósnál magasabb értéken akarja másoknak eladni, vagy mások áruit azok valós értékénél sokkal alacsonyabb ellenértékkel kívánja megszerezni.
Forrás: Polgári Hírszemle

Vagyis ez az egész dolog bizonyítottan nem működik. De legalábbis nem túl jól, inkább rosszul. Nem kicsit, nagyon. Bizony szar dolog udvari szabónak lenni, amikor a király meztelen!
Fentebb már érintőlegesen esett szó arról,  hogy ezt az egész elvtelen szolgalelkűséget egyfajta szelektív hallású kettős mércébe csomagolják a mára már sehogyan sem tisztelt nagyérdemű számára.
Megy az ATV-n a beszélgetős műsor, sajnos a pofa nevét nem jegyeztem meg, pedig tenyérbe mászó a stílusa, talán csak Gréczy Zsolt képernyős katasztrofa-profizmusához mérhető. Ott díszeleg a jobb felső sarokban a HD embléma, tehát nagyfelbontásban kerül adásba, nehogy bármilyen apró kis részlet elkerülje a figyelmedet!
Szóval azon rugóznak, hogy felszarvazott Clintonné megírta levelét és hát minden ok meg van az aggodalomra, mert akinél csak lehetett, kihúztuk a gyufát, legfőképpen persze maga a nagyságos vezérlőfejedelem, a mini duce, a diktátorokat megszégyenítő fülkeforradalmár vezette kormányzat. Ezzel még úgy különösebb problémám nem is lenne, elvégre a választási győzelemmel egyúttal a pofozóbábu szerepkörét is felvállalta az éppen aktuális politikai és hatalmi érdekszövetség, valamennyi pártkatonájával és mezei talpasaival együtt, a gond ott kezdődik, amikor továbbra is erőltetik a szakadék felé száguldó kocsira való felkéredzkedést, ahelyett, hogy azt belelöknék inkább.  A problémák sora aztán ott folytatódik, amikor azon keseregnek, milyen mértékben csökkent a Fidesz támogatottsága.
Komolyan mondom, magát a kérdésfeltevést sem értem. Egyáltalán ki a rossebet érdekel ez manapság? Egyáltalán, hol élnek ezek az emberek? Butapest hermetikus elzártságában! – vághatná rá azonnal a nép egyszerű gyermeke, s ezen válasz bizonnyal magyarázatot is adna némiképp arra a közéleti műveletlenségre és tájékozatlanságra, melyről az éppen aktuális ellenzék és a hozzátartozó média megmondóemberei tanúbizonyságot tesznek. De teljesen azért nem adna választ. Mert mi is történik valójában? Miért eleve felesleges efféle gumicsontokkal dobálózni a lényeges kérdések helyett? Figyelemelterelés? Hát persze hogy az!
De hiszen éppen az elmúlt kormányzati ciklus legkártékonyabb, legtöbb pusztítást és rombolást véghez vivő pártja, az SZDSZ a legeklatánsabb példa rá, hogy ez a kérdésfeltevés, nevezetesen, hogy az adott kormányzópárt népszerűsége milyen csökkenést mutat az adott négy éves ciklus alatt, semmiféle lényegi momentummal nem bír. Tessék visszaemlékezni, a végén már 1 % alatt volt a párt támogatottsága, de mivel a jelenleg érvényes választási rendszer olyan, hogy a választás lezárásakor aktuális eredményt konzerválja négy éven keresztül, vagyis a választás lezárása után választott és választója között mindennemű kapcsolat teljesen megszűnik, s ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy csak az számít, ami a falakon belül zajlik, azaz ki, milyen gombot és mikor nyom meg, akkor könnyen belátható, hogy a ciklus elején, félidejében teljességgel értelmetlen arról eszmét cserélni, hogy az éppen regnáló hatalom mekkora népszerűségnek örvend.
Meddig marad OV miniszterelnök? Ez a kérdés röppent fel újabban a médiában. De hiszen éppen Franciscó példáján keresztül magyarázták el egyértelműen, világosan és félreérthetetlenül a pórnépnek, hogy a mai Magyarországon (de még ígyebb vót ez a hirtelen nem is tudom hányadik Magyar Köztársaságban), kormányfőt csak akkor lehet megbuktatni, ha ő maga akar megbukni. Jó reggelt kívánok!
Na szóval. Csak a gyengébbek kedvéért. A jelenlegi politikai berendezkedés, a jelenlegi politikai osztállyal egyetemben – oldaltól függetlenül – nem a népért, nem a nemzetért, nem az országért tevékenykedik, önállóságról még csak hallani sem akar, látszat tevékenységek sorában merül ki a „változtassunk, változtassunk, csak semmit meg ne változtassunk” doktrína kivitelezése ()copyright by Varga Tibor), de talán, ami még ennél is nagyobb baj, nem engedik, egyenesen tiltják azt, hogy erről bármiféle szó essen olyan tömegkommunikációs csatornákon, melyeken keresztül a valóság az igazsággal karöltve a széles néptömegekhez elérhetne. Mi több, aki nagyobb nyilvánosság előtt szóba meri hozni, hogy ezt a rendszert túl haladta az idő és a történelem, rossz irányba megyünk, s ha továbbra is ezt az utat választjuk, saját sírunkat ásatják meg velünk, azt szalonképtelennek minősítik. Minden telkintetben. És az sem számít, hogy eddig mi volt, eddig ki volt, esetleg mit tett le a közösség asztalára. Lásd Dörner György esetét.

Rossz idők járnak manapság az igazmondó juhászokra. Mammon világában a Templom Egerével együtt számukra nem kifizetődő a létezés. Előbbit előbb a kiközösítés, aztán az agyonverés, utóbbit az éhhalál réme fenyegeti. És itt jön a képbe újból a becsületes színvak, akit elfelejtettek megkérdezni, pedig ő előre megmondta volna, hogy mi fog történni. Hiszen mindez Európa közepén, az ugyan nem tejjel és mézzel folyó, de eladatlan, eladhatatlan tej tavakat és vaj hegyeket túltermelő Európai Unióban egy ún. teljes jogú európai uniós tagállamban történik.
Pedig a nép most már egyre türelmetlenebb, egyre ingerültebben szeretné tudni, hova lett az aranyszőrű bárány, és ki vitte el anyánk aranytojást tojó tyúkját. A választ talán csak az igazmondó juhász tudja. Szeretettel várjuk, a becsületes színvakkal együtt!
Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

http://www.johafigyelunk.hu

Nemzeti InternetFigyelő