A bizalom vége

– avagy: Áras népek féktelen tobzódása pusztulásba taszítja a világot. Ha hagyjuk! –

Aki látta a nagy valószínűség szerint oktató, nevelő és felvilágosító szándékkal készített „A pénz, mint adósság” című tanulságos kis filmecskét, annak semmi újdonság sincs abban, ami most velünk és a nagyvilágban történik. Ez a röpke háromnegyedórás közgazdasági összeállítás, mely amolyan matiné jellegű, az „Aranyműves meséje” című epizóddal tökéletesen bemutatja, hogyan működik mammon világában a mindent tönkretevő, és mindenkit gátlástalanul kiszipolyozó kamatkapitalizmus. Két fő alapvetése van, melytől soha, semmilyen körülmények között a legkisebb mértékben sem szabad eltérni!

Az első: Csak az aranyműves tudhatja, hogy ténylegesen mennyi pénz van a trezorban. És ennek így is kell maradnia, különben összeomlik a rendszer.

A második: Ne akarja mindenki egyszerre kivenni a pénzét, vagy ne adj’ isten, megszüntetni a számláját! És ennek is így kell maradnia, különben megint csak összeomlik a rendszer. Márpedig újabban egyre több a kíváncsiskodó!

A világ (egyelőre még) fizetőeszközén, az amerikai dolláron 1971. augusztus 15-e óta a következő feliratot olvashatjuk: „THIS NOTE IS LEGAL TENDER FOR ALL DEBTS, PUBLIC AND PRIVATE”. No, mármost ez az én meglehetősen gyér angoltudásommal (my english is very poor, you know) körülbelül annyit tesz, hogy „Ez a bankjegy minden állami és magán követelésre törvényes fizetőeszköz.” Vagy valami ilyesmi…

Azért 1971. augusztus 15-e óta, mert ezen a napon az USA akkori elnöke, Richard Nixon szétválasztotta az aranyfedezetet és a dollárt. Megszűnt az aranyfedezet. Innentől kezdve pedig beindulhatott a bankóprés, kezdetét vehette a világ leggátlástalanabb pénzmosása. A fedezet nélküli, levegőből előállított hitelpénzt egy magáncég vezérletével, magánemberek érdekeit szem előtt tartva, és a fontossági sorrendben akár nemzetállami méretű közösségek érdekei elé és fölé helyezve, tisztára moshatták azt, felhígítva és bepiszkolva ezzel a reálgazdaság által addig működtetett, és ami a legfontosabb, valódi értéket nyújtó, a munka által megtermelt fedezettel bíró pénzmennyiséget.

Talán sokak számára erősnek vagy túlzónak hat a pénzmosás kriminalisztikába illő kifejezésmódja, de ha jobban belegondolunk, itt tulajdonképpen ez történik. A banki tartalékráta, rugalmasságát tekintve a gumit is megalázóba leküldő, univerzális Jolly Jokerként alkalmazott csalási faktornak köszönhetően. A tényleges fedezettel nem bíró, a levegőből, ha tetszik, a semmiből előállított értéktelen jelekért cserébe jelzáloggal terhelik meg a tényleges értékkel bíró ingó és ingatlan vagyont, így valósítják meg a pénzmosást. A hamis pénzből gyártanak igazit. Ha mi szeretnénk ugyanezt megtenni, egészen biztosan börtön várna ránk.

Rendkívüli időket élünk, s talán még soha nem kívánt tőlünk a sors és az élet oly nagyfokú elszántságot, kitartást és tudást, mint most. Sok tekintetben sokkal nehezebb dolgunk van, mint elődeinknek, akik szemtől-szemben álltak az ellennel, tudták, hova kell irányítani a fegyvereket, hova kell lőni, kit kell levágni, ha azt akarták, hogy életben maradjanak. Most más idők járnak. Más eszközökkel vívják ezt a háborút, csak a cél maradt a régi, kiirtani mindenkit, aki Isten kegyelméből azt a feladatot és sorsot kapta, hogy megvédje földanyánk, Gaia dobogó szívét, melynek pulzálása bizony tetten érhető itt e Kárpát Hazában. Elég, ha csak Dobogókőre gondolunk. Ugyanakkor kaptunk egy másik feladatot is a Teremtőtől. Azért mi kaptuk, mert ezt a nehéz, ám ugyanakkor nemes terhet rajtunk kívül nem képes más a vállaira venni. Ennek a feladatnak a végrehajtásában van segítségünkre legnagyobb kincsünk, édes anyanyelvünk, melynek birtokában a világot a maga egészében tudjuk szemlélni, leírni, s mások számára elbeszélni. Ez elengedhetetlen segítség és támasz abban, hogy a többi népet felemelhessük a Jó Istenhez.

Most bizonyára megrökönyödik a tisztelt Olvasó, mit keres itt ez az előző bekezdés, hogy jön ez a pénzmosáshoz, meg a mostani történésekhez? A mára már a klasszikusok kategóriájába beszédelgett önkéntes és önkényes parkett-akrobaták aszondanák erre: „Mi az, hogy?! Nagyon is!”

A mammon világában manapság féktelenül tomboló történések jól beazonosíthatók, hiszen nem más ez, mint ékes példája a judeo-keresztény kultúrkörben meggyökeresedett, a magyar néptől teljesen idegen, attól távol álló vagy-vagy világ, azaz a Káin és Ábel, vagy Romolus és Rémus létezésmintázatnak. Ennek lényege: tudd meg, ki a jobb nálad és azonnal irtsd ki!

Ha most valaki azt gondolná, hogy összekevertem a szezont a fazonnal és rossz helyen keresgélek, annak csak annyit, hogy csatoljuk be néhány röpke pillanatra a biztonsági öveket, és olvassuk csak el, mit ír a közgazdaságtan egyik alaptétele, melyet GRESHAM-törvény néven ismerünk:

Gresham törvény, közgazdasági szabály, mely szerint a rossz pénz kiszorítja a használatból a jót.  Sir Thomas Greshamnak tulajdonítják, de lényegében már előbb is ismeretes volt. E szerint az azonos névértékű, de eltérő belső értékű pénzfajták közül az értékesebbet külföldre viszik v. kincsként tartalékolják; a forgalomban a csekélyebb értékű pénz marad meg.

No, mármost kísérteties a hasonlóság, nem igaz? Az MNB trezorjaiban hegyekben áll a pénz, úgyis mondhatnánk, Simorék fulldokolnak a pénzbőségben, miközben a spekulációs össztűz alá vett magyar gazdaság sohasem látott hitelválságot él át, a bankoknak úgy támad úri kedvük, hogy most nem hitelezik az ún. magyar gazdaságot, túl kockázatos, inkább bent parkoltatják a zsetont az MNB páncéltermeiben.

Mindeközben Beck Gyuri barátunk áldásos tevékenységének és a www.utolag.com weboldal lelkiismeretes működtetésének köszönhetően (a Jó Isten áldja őt meg ezért!) végignézhettem Drábik János legújabb „Mit kell tenni?” című sorozatának éppen aktuális előadását. Csak ajánlani tudom, higgyék el, megéri rászánni azt a kis időd.

Igaz, hogy az ország házában élő egyenes adásban ez már a Jobbik elnökétől, Vona Gábortól elhangzott, de most János is elmondta többször: az államadósság visszafizethetetlen! Éppen ezért nem is szabad visszafizetni! Úgy tűnik, ezt csak a nagyságos vezérlő fejedelem nem óhajtja tudomásul venni, nem hajlandó megérteni, a parlamentben, Vona Gábort is valamilyen ostoba szófordulattal intézte el, annyiban hagyva a dolgot. Beindult az imamalmokat megszégyenítő mantrázással állandó jelleggel hajtogatott „nagyfokú felelőtlenség adósságátütemezésről és újratárgyalásról beszélni, rontja az ország pozícióit” kezdetű, a politikai osztályra úgy cuzamme jellemző össznépi kesergő.

Ami engem illet, én a miniszterelnök helyett inkább János barátunkkal értek egyet: Márpedig az adósság visszafizethetetlen! Főként akkor, s ezt már csak én teszem hozzá, ha a sikerként beharangozott adósságcsökkentő erőfeszítéseket gyakorlatilag percek alatt két gombnyomással negligálhatják a sárgolyó túlsó oldalán, semmissé téve egy egész nemzet fáradozásait és áldozathozatalát. Ez mutatja meg igazán, mennyire hazug, hamis, gonosz (mert tudatosan árt!) és életszerűtlen ez a rendszer.

Gondoljunk csak bele! Ugyanaz az ország, ugyanannyit termel, ad el, minden ugyanaz, mégis az egyik percben szárnyal a forint, kisvártatva pedig a mélybe zuhan. Hogy is van ez? Talán csak nem szélhámosság ez az egész?

Ahogyan azt a Fehér Kéményseprőktől hallottam, tulajdonképpen a bank is csak egy szolgáltató. Olyan, mint mondjuk a fodrász. Ezúton kérünk elnézést valamennyi fodrásztól. Miért is akkor ez a mesterséges piedesztálra emelésük?

János sem bírta megállni indulatok nélkül, én sem bírom, csak hát audiovizuális közegben jobban nyomon követhető, mint a papíron vagy a böngésző képernyőjén a szöveget olvasva, de tulajdonképpen a banki tartalékrátának köszönhetően nem igaz az a hazugság, amellyel hülyítik a népeket, miszerint a bankok a betétesek pénzét helyezik ki hitelbe. A takarékpénztárakra ez valóban igaz, ők tényleg csak annyi pénzzel gazdálkodhatnak, amennyit elhelyeztek náluk betéteseik, de nem a bankok!

És akkor most jöjjön a lényeg, a Hunorra és Magyarra jellemző, népünk sajátjaként funkcionáló magasabb rendű erkölcsiséget megtestesítő létezés, melyet a törökök ma is a „háttárs” szóval jellemeznek, vagyis az is-is világ. A földhözragadt, kizárólag anyagiakban gondolkodó, csak a saját egyéni hasznával, a közösségével nem számoló áras népek képtelenek felfogni és megérteni. Éppen ezért jelenthet számunkra jó megoldást, mert nekünk viszont sajátunk ez a fajta létezésforma.

Jöjjön akkor egy rövid idézet Lengyel Károlytól:

„FELHÍVÁS a magyar Takarékszövetkezetekhez

A KOSSUTH BANKÓTÓL A SZABAD MAGYAR FIZETŐESZKÖZIG

Tisztelt Takarékszövetkezeti vezetőségek!

Kérem, fontolják meg az alábbi javaslat törvényes lehetőségét, hogy a magyar fizetőeszköz betéti állományát a legrövidebb időn belül nagy tömegek átirányíthassák a teljes egészében magyar tulajdonlású Takarékszövetkezetek számláira!

Amennyiben Önök elfogadják az elgondolást, meglepően rövid idő alatt kivitelezhető, világraszóló pénzmozgás vihető végbe Hazánkban, amely örökre megváltoztatja a pénz kezelésével kapcsolatos tanokat.

Ha a magyar Takarékszövetkezetek kibocsájtanak adóslevelet, amelyet ebből az egyszeri alkalomból hajlandók kamat és egyéb költségtől mentesíteni, abban az esetben önkéntes ügyfeleik számláit látszólagosan törvényes kényszerítő keretek között együttesen képesek lesznek az idegen bankok minden ellenvetése, tiltakozása, várható ellenintézkedése ellenére magyar kézbe irányítani.

Ne legyen kivétel! Minden idegen tulajdonú bank betéteseit szükséges megcélozni. Eljött az idő, amikor a sarcbankoknak el kell hagynia a magyar pénzügyi életet.

Az így kiállított adóslevél birtokában nem lesz jogalapja az idegen bankoknak a betéteseket kárhoztatni, velük szemben bármilyen intézkedést kezdeményezni, hiszen az ügyfelük számára nem tiltott más pénzügyi szervezettel bármilyen kapcsolatot létesíteni.

Az így átvett betéti állomány birtokában sok olyan lépés megtehető, aminek nyomán csak úgy csörrennének a leomló pénzügyi bilincsek az országban.

Kérem, fontolják meg, gondolják át, tervezzék meg ezt a lépést, és ne késlekedjenek belevágni!

Ez a lépés példanélküli, egyben példaértékű volna. Ezt a számlaátirányítást semmilyen törvény nem tiltja, és nem korlátozza, tehát törvényesen megtehető. Kizárólag a magyar betétesek elhatározásán, minden idegen rábeszélésnek, és félrevezetésnek történő ellenállásán múlik.

Az így újból birtokba vett magyar fizetőeszközhöz képest a Kossuth-bankó játékpénz volt.”

Lehet Más a Pénzpolitika! (Ez nem jó megfogalmazás az LMP miatt – NIF szerk. megj.)

Barátaim az Úrban!

És valóban! Gondoljunk csak bele! Mi történne akkor, ha Magyarország, vagy mondjuk Európa több országa is azt mondaná, köszönjük szépen, eddig tartott a bizalom. A bankok, a tőzsdék és hitelminősítők által lezongorázott spekulációs árfolyam-játszadozások következtében megrendült a bizalmunk az amerikai dollárban, az euróban és a svájci frankban, ettől a pillanattól kezdve országainkban ezeket a fizetőeszközöket nem fogadjuk el, nem váltjuk be, nem lehet fizetni velük, kizárólag csak az adott állam nemzeti valutájában! BINGÓ!

Európai Uniós tagságunk és még sok egyéb más nemzetközi kötöttségeink, kötelezettségeink miatt ez persze kivitelezhetetlen. Legalábbis így direktben igen! De mi van akkor, ha országok mozdulnak meg és állnak oda az aranyműves elé, hogy akkor most vinnénk a pénzünket, az összeset, de mégpediglen íziben, és áteszik azt nemzeti tulajdonban lévő, ténylegesen csak a betétesek pénzével gazdálkodó, adott esetben magyar takarékszövetkezetekbe? Az összes ország első emberét és vezetését el teszik láb alól, mint annak idején Kennedy-t, mert a FED kezéből  vissza akarta helyezni az állam irányítása alá a pénzkibocsátást?

Az amerikai dollár, és a zöldhasú „semmipénzzel” a végletekig és erőn felül finanszíroztatott, egyelőre még amerikainak nevezett gazdaság haláltusája is csak addig tart, amíg az emberek végig a sárgolyón egyre többen azt nem mondják, hogy itt a bizalom vége, eddig és nem tovább. Annál is inkább így van ez, hiszen most már olyan szaktekintélyek is, akiket eddig mérsékeltségükről, józan és higgadt lényeglátásukról ismerhettünk meg, úgy tűnik szintén szintet váltottak:

„Ezért kellett Hitlert kitalálni, legyártani és működésbe hozni. Nemcsak őt, hanem azt a valamit, hogy ezer évre a nyugati, az európai kultúrában soha senki, akinek kedves az élete, össze ne merje kapcsolni a nemzetit és a szociálist is. Mi a szívünk legmélyén persze pontosan érezzük, hogy ez a világ egyetlen lehetséges útja, és tökmindegy, hogy lefasisztázzák mindazt, aki a nemzetit és a szociálist össze akarja kapcsolni, mert attól még így van. Tehát ezt azért szögezzük le!

Az életével játszik az, aki ezt nyíltan ki merészeli mondani és még egyszer mondom, teljesen mindegy, hogy hogy próbálják kigúnyolni, ez a dolguk, hogy kigúnyolják és megbélyegezzenek minden olyan törekvést, de azért mi pontosan tudjuk, hogy igenis ez a világ attól szenved, hogy nincs értelmes és emberséges összekapcsolódási lehetősége a nemzetinek és a szociálisnak.

Az egyik póluson ott van sz SZDSZ, amelyik nemzetellenes, és antiszociális, és a másik póluson szeretne létrejönni, csak nem tud, egyelőre, se a világban, se Magyarországon, a nemzeti és a szociális összekapcsolódása, de tovább fokozódik a zavar, hogy ennek következtében a pártok jelentős része legálisan csak a kettő közötti térben foglalhat helyet, de ott két hibás konstrukció jön létre, Az egyik szociális, de nemzetellenes, a másik meg nemzeti, de antiszociális. És ebben vergődünk, hogy a legális politikai tér, mer’ ugye az SZDSZ valójában úgy tűnteti fel, hogy ő nincs is, most meg aztán formálisan sincs, de nagyon is van, természetesen, ezt pontosan tudjuk. Tehát azt pontosan tudjuk, hogy ők uralják a világot.

A nemzeti és szociális nem tud megnyilvánulni, mert olyan mértékben bélyegzik meg, reekesztik ki, hogy nem tud belépni ebbe a térbe, ennek következtében valamennyi politikai pártnak nincs is más lehetősége, csak hogy a kettő között válasszon, és abban vergődik. Tehát a szociális, de nemzetellenes – ez az a része, végülis Tamás Gáspár Miklós is ilyesféle, tehát az ő egész nézete, ami a legteljesebb képtelenség, én elfogadom, hogy becsületesen szociális irányba fordul, de harsányan és durván nemzetellenes. Tehát számára, és most nem a személye érdekes, de minden, ami nemzet, azonnal görcsbe rándulnak, hogy az gyanús, az sötét, az fasiszta ésatöbbi. Tehát a politikai színkép egyik része azért van lehetetlen helyzetben – tehát elfogadom, hihető módon, hitelesen –, sokan vannak tehát, akik szociálisak, de anti-nemzetiek.

És a másik oldalon – ez meg sajnos a jobboldal jelentős része, mondjuk a jobboldalon lévő nemzeti vállalkozók is, akik nemzetiek, de valójában a hétköznapi gondolkodásuk antiszociális ebben az értelemben, ezt egyébként ennek a kormánynak a tevékenységében is bőven érzékelhetjük. Tehát abban a csapdában vergődik ma a világ, hogy még egyszer mondom, a nemzetellenes és antiszociális az dorbézol, az mindent ural, a szociális és nemzeti, vagy nemzeti szociális az meg nem tud megjelenni, mert lényegében be van tiltva ezer évre, és ezt az egész szörnyűséget a XX. századdal azért találták ki, hogy ezzel nagyobb nyomatékot adjanak és az összes politikai párt ebben a hamis körben vergődik, miközben valójában – hogy befejezzem a történetet –, az SZDSZ, tehát a nemzetellenes és antiszociális, minden ilyen közbülső pártba, amely szociális, de nem nemzeti, illetve nemzeti, de antiszociális, be van építve. És az igazi katyvasz meg ebből van, hogy valamennyi politikia pártban az SZDSZ uralkodik és nem elég, hogy maga a politikai párt zavaros helyzetben van, mert vagy nemzeti, de akkor többnyire antiszociális, vagy szociális, de akkor meg nemzetellenes, és plusz még bele van építve az egyszerre nemzetellenes és szociabilitásellene SZDSZ.”

A fenti idézet nem valamilyen szélsőséges neonáci csoportosulás vagy radikális szélsőjobbos forrásból, de még csak nem is a hírhedt Kuruc.Info weboldaláról származik. Nem bizony! Írásaival a Magyar Hírlap hasábjain többek között a senki által soha be nem azonosított és ismert PIAC mibenlétét firtató Bogár László mondotta e szavakat az N1 Nemzeti Híradó felvételén.

A dolgok jelen állásást legtömörebben és lényegre törőbben talán az angol „Game over!” (Vége a játéknak!) kifejezés írja le. Nincs tovább! Nincs időn túli tizenegyes, bár a kétségbeesett hosszabbítás már így is a kelleténél jóval továbbra sikeredett. Állambiztonsági szervekkel nyomoztat a miniszterelnök az országot ért spekulációs támadások kivédésének érdekében. Korábban is, e lap hasábjain is megírtam már, én bizony nem állnék meg itt – nincs miért aggódnia szeretett vezérünknek, hiszen most mutathatja csak meg igazán, mennyire tökös legény, a médiatörvény kommunikáció által történő lekezelése az európai hadszíntéren csupán kismiska volt ehhez képest – szóval viktoriánus győzelmet arathatna, s bizonnyal az újabban saját hitelminősítő létrehozásáért kampányoló nagyhatalmaknál is jó pontot szerezhetne a felcsúti géppuskalábú, ha a Nagyságos és Fényességes Európai Porta mellett a NATO segítségét is igénybe venné. Össz-európai akarattal, több NATO-tagállam nemzetbiztonságára fenyegetést jelentő objektumoknak lehetne nyilvánítani az amerikai magán (értsd: Rotschild) érdekeltségű hitelminősítő intézeteket, akiket úgy egyébként a lőtéri kutya sem hatalmazott fel, hogy az eredeti, cégek rangsorolására szóló megbízatásuk helyett országokat minősítsenek. S mint ilyeneket, azonnal jogi eljárás alá kellene vonni, s az általuk, sok esetben tévesen vagy megalapozatlanul tett bejelentésekkel okozott károk megfizetésére kötelezni. Az Amerikai Egyesült Államokban, ahol a mikrósütőbe tett macska további sorsának alakulásáért is kártérítési igénnyel léphet fel az állampolgár, és nagy valószínűséggel meg is nyeri a pert, ilyen nagyságrendű összegeknél, bizonnyal akadna jó nevű ügyvédi iroda, amely elvállalná az egyes országok képviseletét.

Emlékezzünk a Prokopp Dóra-féle alaptételre: „Bizonyos összeg felett mindenkinek korpásodik a haja!” Mammon világára ez a tétel különösen igaz!

Addig is, amíg a NATO hadereje megszállja a Wall Street-et, igaz, jó magyar emberek idegenek emberek idegen érdekeit szem előtt tartó idegen pénzintézetei helyett válasszátok a magyar tulajdonú takarékszövetkezeteket! Magam is így tettem! Már azért megéri, hogy lássuk a mesebeli aranyműves e világi reinkarnációjának elképedt tekintetét, amikor kiürítjük a trezort. Ilyen az, amikor beárazzák az áras népeket!

Kérjük vissza, ami a mienk, ami bennünket illet! Megőrzésre adtuk oda, nem örökbe! Ha akadékoskodnának, a 42-fogas amerikai fogpasztamosoly kivillantása közepette csak annyit mondjunk: „Ilyen a piacgazdaság! Ez a verseny!”

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

www.johafigyelunk.hu

(Nemzeti InternetFigyelő)