Gyászhír kategória bejegyzései

Elment egy barát, egy kolléga, gyászol szerkesztőségünk

Egy barátot, egy kollégát, egy szerző- és szerkesztőtársat, egy nagyszerű embert gyászol szerkesztői csapatunk. Czakó Pisti elment… Elment, itthagyta a földi világot. Képtelenség számunkra elfogadni az elfogadhatatlant.

Alig pár napja, hogy beszélgettünk, hosszasan, jókedvűen, nevetve, pozitív célokkal, jövőt tervezve. Gondolni sem tudtam arra, hogy ez lesz az utolsó beszélgetésünk. Igaz, a földrajzi távolság most, amikor a határok zártak a vírus miatt, mindent megnehezít, de a technika, amelyet ő is jól ismert és használt, mindig lehetővé tette, hogy kapcsolatban maradjunk. Elment egy barát, egy kolléga, gyászol szerkesztőségünk Tovább olvasása

Elhunyt Kányádi Sándor

Életének 90. évében elhunyt Kányádi Sándor. A Kossuth-díjas költő, író, műfordítót szerda hajnalban érte a halál Budapesten – tájékoztatta a család szerdán az MTI-t.

    Székely parasztcsaládban született a Hargita megyei Nagygalambfalván (Porembenii Mari) 1929. május 10-én. A középiskolát Székelyudvarhelyen végezte, majd beiratkozott a marosvásárhelyi Színházművészeti Főiskolára, végül a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar szakos tanári diplomát 1954-ben. Tanárként soha nem dolgozott, 1950-ben Páskándi Géza fedezte fel, első versét az Ifjúmunkás című lap közölte. Munkatárs volt az Irodalmi Almanach, az Utunk, a Dolgozó Nő című lapoknál és a Napsugár című gyereklap szerkesztőségében, első verseskötete Virágzik a cseresznyefa címmel 1955-ben jelent meg. Elhunyt Kányádi Sándor Tovább olvasása

Elhunyt Kapui Ágota, erdélyi költő

Az alábbi szomorú hírt most kaptuk:

Megdöbbenve közöljük, hogy állandó szerzőnk Kapui Ágota erdélyi költő, autóbalesetben ma délelőtt elhunyt. Rövid nekrológ olvasható a www.szozat főlapján.

 

Kapui Ágota: A hegyeim…

 

A hegyeim pompás fekete mének…

Szelek kantárján rugaszkodnak szélnek,

Sarkallja őket füttyös éjszaka.

A gyorsvonat most fényt villant a tájra.

Feltűrt gallérú bő ballonkabátban

a gondolat vacogva fut haza.

 

A hegyeim pompás fekete mének,

nekirohannak nyerítve az éjnek,

patájuk zúzza félelmem jegét.

Ablaknyi fényben lábujjhegyen állva,

gyermekkorom dalait dudorászva

végigsimítnám táltosom fejét…

Forrás: Szózat

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)