Varga Jenő: A Hunyadi-sikerfilm

Harminc ember ücsörög egy fővárosi luxushotel szalontermében. Az ország legordenárébb antifilmeseinek találkozójára Mikulás főfilmes csak azokat hívta meg, akik legalább egy magyarellenes történelmi filmet vagy három degenerált dokumentumfilmet forgattak már.

Legelöl széles karosszékben szunyókál a filmesek veteránja, a kilencvenéves Salgó. Világhírét annak köszönheti, hogy a Valódi honfoglalás című filmjében Árpád vezér szerepét egy púpos néger diákkal játszatta el. Megjelentek az ifjabb titánok is, mint például Majoros Béla. A vörösiszap-katasztrófáról készített dokumentumfilmjével bebizonyította, hogy az áradást a környék földművesei idézték elő póréhagyma-termesztéssel. Egy másik ifjú tehetség pedig Tamás Gáspár Miklós baloldali filozófus isteni származásáról forgatott oknyomozó filmet. Ám a legnagyobb sikert minden bizonnyal a harmincéves Ráckevei érte el. Az Így gondozd a magyarodat című genetikai szakfilmjére három Esterházy-díjat kapott, és több tudományos akadémia díszdoktorává avatta.

A zsivajban egy köpcös, csupa szakáll férfi a kézi mikrofon kopogtatásával kér csendet. Széles vigyora lehetővé teszi, hogy a jelenlévők megszámolják mind a négy fogát.

– Aki nem ismerne, mindenkinek csak Jocó vagyok. Mint tudjátok, azért gyűltünk össze, hogy Mikulás úr iránymutatásával létrehozzuk az utóbbi két évezredben gyártott magyar történelmi filmek legszörnyűbbjét. Az itt tartózkodók (magamat is beleértve) többször bizonyították, hogy alkalmasak a feladatra. Kérem, hallgassátok meg Mikulás úr bevezetőjét!

– Kedves barátaim! – Veszi át a mikrofont a pocakos, fehér szakállas Mikulás. – Örülök, hogy eljöttetek. A filmművészetről szólva öntsünk tiszta pezsgőt a pohárba! Manapság a lebilincselő, sikeres filmek gyártásának bevált receptje van. Ezt használjuk mi is, mondhatom, sikerrel.
Kezdetnek – csakúgy, mint a vonatoknál – a cél és az irány fixálására felállítunk egy sínt. Ezen akár a világ végére is elvezethetjük a képlékeny agyú nézőt. Ha kell, elhitetjük vele, hogy Helsinki utcáin bokorban nőnek a tőkehalak, Kennedyt a fehér egerek gyilkolták meg, vagy, hogy Jézus Krisztus ifjú korában a Windows installálásával kereste mindennapi kenyerét.
Mint tudjátok, a vasúti sínpárt egyenlő távolságokban elhelyezett talpfák tartják össze. Mi a filmjeinkbe tíz perces időközökben automatikusan beillesztünk egy-egy sokkoló effektust. Halálsikolyt, pisztolylövést, mentősziréna- vagy vécélehúzás hangját. Képben pedig egy-egy hátborzongató látványt, spriccelő vért, haldoklót, mosolygó leprást, levágott fejet; egy virágos mező totál plánjából hirtelen átváltunk egy hullafoltos arc premier plánjára, és még sorolhatnám. Lényeg, hogy mire a néző egyik frászból kezdene magához térni, és racionálisan gondolkodni, máris kapjon egy újabbat a pofájába.
A vasútépítők a munka zárásaként a talpfák közét kitöltik koszos, jellegtelen kőzúzalékkal.  Ez nálunk a film „története”. Szinte mindegy, hogy a tíz percenként jelentkező sokkok közé mit lapátolunk, a néző megeszi. Alkotómunkánknak ebbe az utolsó fázisába érkeztünk, várom az ötleteiteket.

– Köszönjük, Mikulás – veszi vissza a szót Jocó. – Éveket okosodtunk az útmutatásaidból. Józsikám, kérlek, olvass fel néhány részletet a készülő forgatókönyvből.

– Ehem, ehem – pattan fel kehelve egy szintén alacsony, pocakos figura, akinek a feje teteje kopasz, de körben válláig lóg csapzott művészfrizurája. – Mielőtt a cselekményre térnék, hadd szóljak a főszereplő külleméről-jelleméről.
Hunyadi János szálfa termetű, amolyan férfias jelenség. Karját és mellét pikkelyes kínai sárkány-tetoválások díszítik. Az izmait kihangsúlyozza kivágott, szegeccsel kivert bőrruhája (tudjátok, amilyet a rock-sztárok viselnek). Csuklópántja és fülbevalója valódi arany, utóbbi gyöngyház berakással. Bajusza, szakálla és haja bozontos, kissé vademberes.
A jelleme rapszodikus. Például a babgulyás főzésekor csupa kedvesség és mosoly, a kavargatásba mélyülve gyermekdalokat dúdol. Itt álljunk meg egy percre! A babgulyást sok idióta kifogásolta – mondván – a bab csak később került hozzánk Amerikából. Hát, el kell, hogy áruljam, magasról teszünk ezekre a kreténekre, a jelenet csak azért is marad! És, ha tovább akadékoskodnak, megkaphatják a pofájukba, hogy a babot maga Abraham Lincoln hozza a várba biciklin! – A hangos tapsra és helyeslő bekiabálásra hajlongva folytatta. – Hunyadi haragvó énjét ismerjük meg viszont a díszvacsora-jelenetből. A vár tisztjeivel összekülönbözve a buzogányát emberfeletti erővel belevágja a rántott húsos tálba.

– Bocsika, Jocókám, – pattan fel egy vékony férfi – egy várvédő sereg élére nem sok egy kicsit negyvenhat tiszt?

– Azt hiszem, ez a szám az MTA és a CEU gender-kutatásaiból jött ki. Egyik tisztet sem sérthetjük meg azzal, hogy mellőzzük.

– Legalább azt az izgága lovat ki kellene kihagyni. Tudjátok, amelyik horvát huszárnak képzeli magát. De, ha mégis marad, úgy szerszámozzátok fel, mintha a paci a huszárok hátasa lenne. Noha, a huszárság Hunyadi után kétszáz évvel alakult, és akkor sem horvátokból…

– Kicsire nem nézünk – mordul fel Mikulás – a ló és a huszárok maradnak. Ám ügyeljetek, nehogy nemzetközi bonyodalmakat okozzunk. Ha a horvátoknak szerepet adunk a filmben, a szerbeket sem hagyhatjuk ki. Tudjátok, szerbhorvát…

– Úgy van! – helyesel a nyápic – És ha a horvátok „h” betűvel huszárok, akkor a szerbek kapjanak „sz” betűs foglalkozást. Ez így igazságos. Legyenek, mondjuk, szanitécek!

– A film katonai szakértőjeként támogatom az ötletet! – Emelkedik fel egy sötétszemüveges férfi. – Ahol ennyit pufogtatnak meg kaszabolnak, ott akad sebesült dögivel. Az Irgalmas Szamaritánus Szerb Szanitécek majd szépen bekötözik őket.

– Ühüm – fújja ki a szivarfüstöt Mikulás –, a szerb szanitécek megszavazva. Hanem akkor a többi szomszédunkat sem hagyhatjuk ki. Ki tud „cs” betűs foglalkozást ajánlani a cseheknek? – Cselszövő! Csicskás! Csillagász! Csetnik! Csótányirtó! Csókkirály! – röpködtek a jobbnál jobb ötletek. – Meg aztán bele kell venni amerikaiakat is, ha a következő gálán díjat akarunk kapni a filmre.

– De hát Hunyadi idejében Columbus még fel sem fedezte Amerikát – tiltakozik egy kerekesszékben ülő apóka, ám a többiek gyilkos pillantására szelídebben folytatja –, de ez itt a legkevesebb. Javaslom, hogy Hunyadi mellett legyen legalább tíz amerikai tanácsadó, akik az ostrom utáni újjáépítésben felcsapnak vállalkozónak.

– Bocsánat – emelkedik szólásra a könyvelő, egy középkorú szemüveges nő –, ha már vállalkozásról van szó: filmes vállalkozásunk sózott heringet fog importálni Grönlandról. Tudom, hogy ez nem a reklám helye, de az üzletnek jól jönne, ha betennénk egy eszkimót a magyar seregbe. Mondjuk, ő lenne Hunyadi jégügyi szakértője. Télen korcsolyázni tanítaná a vitézeket.

– Legyen – sóhajt Mikulás –, még valaki?

– A vállalkozás pénzét a Kókusz-szigeteken tartjuk – folytatja a nő, – biztonságban… Ugye, értitek? A bankigazgató hajlandó egy százalékkal több kamatot fizetni, ha kap egy epizódszerepet a filmben. Javaslom, legyen Hunyadi felesége.

– De hisz ez egy randa szerecsen nő! – hördülnek fel többen is a fényképre.

– Nem randa nő, hanem szép férfi! Senkit se tévesszen meg a fűszoknya, az általános helyi viselet.

– Sajnálom – veszi át a szót Mikulás –, Hunyadi feleségének már leszerződtettük Conchitát. Eurófesztivált nyert, jó hangja van, ostromszünetben ősi finn dalokat énekel a vár népének.

– Pfuj de undorító! – Tiltakoznak többen is – Feleségnek egy nő?

– Attól, hogy szakálla van, még nem nő! A bankigazgató úr pedig adjon két százalékkal több kamatot, cserébe ő lehet Hunyadi kedvenc ágyasa.

– Remek! – tapsikolnak többen – Mutassuk meg a világnak, hogy nem vagyunk rasszisták, sem homofóbok!

– Nézzük a film egyik kulcsjelenetét – folytatja Józsi. A legenda szerint Dugovics Titusz mélybe rántotta a zászlót kitűző törököt. Csakhogy Dugovics nem létezett, vagy, ha mégis, akkor olyan csenevész volt, hogy csakis a török ránthatta le őt. Ám adjuk meg a mozinézőnek, amit kíván! Filmünkben a Dugovicsok ketten lesznek, testvérek. A kis Titusz, a rasszista, és féltestvére, a kis Ahmed H., az áldozat. Pici korukban a két lurkó összekapott egy banánon, erre a nyúlszívű Ahmedka világgá ment. A film kiélezett drámai fordulataként az ostrom hevében a vár fokán a két testvér szembetalálkozik. Mit törődnek már a banánnal! Ölelésre tárják karjukat, ám e pillanatban egyszerre járja át testüket egy gyilkos magyar golyó. Átkarolják egymást, együtt zuhannak a mélybe.

– Állj! – kiált ihletetten Mikulás –, látom halálos ölelésben eltűnni őket a zéróban. Ráúsztatunk egy érzelmes zenei aláfestést és az anya velőtrázó sikolyát! Szem nem marad szárazon, meg alsónemű sem! Gyerekeeeeek! Erre fődíjat kapunk!
Hanem, Józsi, – folytatja elkomorodva, egy fotóalbumot lapozgatva – nem tetszenek nekem a janicsárnők jelmezei. Kiábrándítók a bokáig érő bő selyembugyogók meg a nyakig zárt blúzok. A ruhákat szabasd át korabeli sortra, meg mélyen kivágott felsőkre. A török csajok legyenek észvesztően dögösek és kívánatosak!

– Ugyan, ki kíván manapság nőket? – legyintett egy nyápic svájcisapkás férfi.

– A várvédő asszonyok, Ferikém! – utasítja rendre Mikulás, mire többen tapsolni kezdtek. – Józsikám, álmodj egy szép epizódot a várbéli asszonyok és a török janicsárlányok titkos szerelméről. A bentiek éjszakánként kiszökdösnek a török csajokhoz etyepetyézni.

– Vehetem romantikusra a történetet?

– Inkább szenvedélyesre. Háború dúl, ha nem tudnád, dirr-durr, adjanak mindent bele!

– Janicsárfiúk is lesznek? – élénkültek fel néhányan.

– Az US Army mintájára egy elitalakulat lesz, a félelmetes Zöldturbánosok! Kő kövön nem marad, ahol megjelennek! Ám az egyikük jó pénzért elárulja a várvédőknek, hogy a svájciak rohama közben a különítmény hadicsellel be akarja venni a várat. Így aztán az átfestett turbánok ellenére is lefülelik őket a skót dudások, akik a vár riasztórendszerét képezik. Hiányos-e még valahol a történet?

– Kidolgozatlanok a Kapisztrán-jelenetek. – Lobogtat az író egy vastag paksamétát – Csak addig jutottunk, hogy ha Hunyadi babgulyást főz, akkor Kapisztrán halászlevet rotyogtasson.

–  Méghozzá tiszait! A Tiszáról ekhós szekérrel hozassatok halat, lajtban meg vizet!

– Oké főnök, meglesz! Szóval, a Duna-parton a tábortűznél Kapisztrán kavargatja-kóstolgatja a tiszai halászlevet. Aztán mi történjen?

– Akadjon torkán a szálka! Élezd ki élet-halál küzdelemre, éppen csak, hogy élje túl. Ráadásul el akarja tenni láb alól egy pszichopata orvos.

– Mengele?

– Az! Csak a nevét írjátok át Menggyesire, és a homlokára fessetek néhány nyilaskeresztet. Hozzunk frászt a kedves nézőre, halvány gőze se legyen, hogy mit gondoljon! Ezzel a jelenettel letudhatjuk a bűntudatkeltést is, anélkül nem készülhet magyar film! A biztonság kedvéért vegyetek bele a történetbe néhány magyar gyávát, árulót és orgyilkost. Az utóbbiak karmai közül a héber tüzérek és a roma pattantyúsok szabadítsák ki Hunyadit. Ezzel több magyart ütünk egy csapásra. Oroszok lesznek?

– Főnök! Amikor a bakfiskorú Teréz anya szerepét véletlenül az orosz maffiafőnök szeretőjére osztottuk, magad mondtad, hogy a ruszkikkal végeztünk! Ellenben ismerek egy megbízható számtantanárt, aki megszólalásig hasonlít Raszputyinra.

– Józsi, te egy született angyal vagy! Ő játssza Kapisztránt. Elkészült már a végső roham terve?

– El bizony, és nem is akármilyen! A török sereg maga előtt gurít egy óriási tűzkereket, amely meg van töltve puskaporral.

Great idea! – lelkendezik Mikulás – Aztán, mikor a falak alá érnek, bummmm!, és minden elszáll a fészkes fekete fenébe! Tomikám, a kereket úgy tömjétek meg ekrazittal, hogy még a díszpáholy nézői is just moment összecsinálják magukat!

– Felmerült bennem a kérdés, hogy ebben a sokszínűségben Hunyadin meg néhány árulón kívül egyáltalán van-e szükség magyarokra? – töpreng az író.

– Persze, hogy van! Öltöztess be néhány statisztát halottnak.

– Már megbocsáss, mester – bátortalankodik a kerekesszékes kis öreg – miben nyilvánul meg a nándorfehérvári ütközet diadala?

– Az utolsó jelenetben harsognak a kürtök, lobognak a zászlók, ezer torok éljenzése reszketteti a levegőt. A vár előtt harangszóra felsorakoznak a törökök, hogy megtekintsék Hunyadi kivégzését.

– Már megbocsáss… izé… hát nem a magyarok győztek?

– Ejnye, Miklós bátyám, hát hol élsz te? Magyar történelmi filmben magyar győzelem? Soha! Mondom: SOHA!

 

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Egy gondolat a(z) “Varga Jenő: A Hunyadi-sikerfilm” című bejegyzésnél

  1. ez, ezek elkeserítoek lehetnek, kellenek legyenek odahaza. Viszont a csocselék minden egészséges társadalomban megvan, meg is kell legyen …

    egy embernek, emberi testnek is megvannak a nemes, meg nemtelen részei is és ezekbol egyet sem szabad elvetnie az embernek sem. Csak ezeknek a helyükön kell maradniok, tetetniök …

    ha a film, amit ilyenek produkálnak, az megfelelo az o milétüknek, képességeiknek, tudásuknak … akkor pedig ezeket hagynia kell az
    embereknek rájuk. Nézzék ok maguk ezeket, mint egy tükörben
    önmagukat …

    nem a tökéletlenségekkel, hanem a fontossal, a lényegessel kellene
    az embereknek törodniük. Egy Isten-várással pl-ul, egy Karácsony eloestéjén,
    Vass Albert szavaival ;
    “,,Karácsony készül, emberek !
    Szépek és tiszták legyetek !
    Súroljátok föl lelketeket,
    Csillogtassátok kedveteket,
    Legyetek újra gyermekek,
    Hogy emberek lehessetek !”

    itt azt emelem ki (engedelmetekkel), hogy mindannyiunknak saját magával kell foglalkozzon, foglalkoznia … és nem mással, másokkal …
    szeretettel

    Kedvelés

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.