Sorozat: Szembenézés és kibeszélés, avagy a hittől a kételyig (6.)

A „nácivadász” kórtünet

Az idő múlásával szép lassan kiderült, hogy a közszájon forgó legszörnyűbb holokauszt történetek, mint az elektromos szállítószalagon való nagyüzemi öldöklés, a földalatti gőzkamrák, a kipufogógázzal való gyilkolás, a tömegsírok, amelyekből szökőkút szerűen tört fel a vér, a zsidókból készített műtrágya, ragasztó és szappan, az utóbbiakat előállító  két lengyelországi, hullafeldolgozó üzem, sőt a zsidóbőrből készített lámpaernyők, a többi eszement baromsággal együtt, csupán beteg lelkű emberek, mondjuk ki, elmebeteg zsidók őrült képzelgései voltak, mint nyilván a Nyiszli könyvben is található elképesztő szörnyűségek nagy része is. De a Nürnbergi Nemzetközi Katonai Bíróság mindeme eszelős badarságoknak hitelt adott anélkül, hogy bármiféle bizonyítékot, szakértői vizsgálatot követelt volna. Vajon miért?

Az amerikai igazságszolgáltatás pontosan olyan hazugság volna, mint az amerikai demokrácia és az „amerikai álom”? A szappantörténet bizonyítéka egyetlen darab szappan volt. Képzeljék el! Egy darab német gyártmányú szappan bizonyította a németeknek ezt a minden képzeletet meghaladó embertelenségét. Semmi más! Ez Nürnbergben elég volt! (Bővebben itt: http://www.szmm.hu/modules.php?name=News&file=print&sid=1484 ) Hogy egy ilyen, minden képzeletet meghaladó, teljesen alaptalan vád esetén, – igen, ki merem mondani, amely súlyosabb és alaptalanabb, mint az un. „vérvád” – talán indokolt lett volna megvizsgálni, hogy miből is készült az a szappan? Ugyan már! Dzsó bácsiról, Churchill nagy barátjáról és Roosevelt bajtársáról feltételezni, hogy hazudna? „Úri emberek”, a jó ügyért harcoló igazi elvtársak között nem szokásos a bizalmatlanság! Egy nácitól viszont minden kitelik! Punktum! Amikor ezt megtudtam, elakadt a lélegzetem. Ennyire hülyék voltak? Lehetséges volna ez? Vagy egészen másról volt szó? Esetleg arról, hogy utólag megalkossák a világtörténelem legnagyobb bűntényét? Lehetséges volna ez? Egy Orwelli történelemgyártásnak volnék-e a tanúja?

Amikor arról olvastam, hogy ünnepélyes zsidó szertartású temetéseket rendeztek szappandaraboknak és emlékoszlopokat emeltek föléjük, már nem tudtam egészen komolyan venni a dolgot. Ez már tényleg az „áldozatok emlékének” a zsidók általi megcsúfolása.  Az előbb megadott címen, Mark Weber amerikai történész cikkében olvasható az alábbi szöveg, amelyet hazai időszerűsége miatt idézek:

A közismert „nácivadász”, Simon Wiesenthal 1946-ban, az osztrák zsidó közösség lapjában, a Neue Wegben cikkek sorozatában ismételgette a szappan mesét. A legelsőben írta:

Március utolsó heteiben a román sajtó nem mindennapi hírről számolt be: a kis romániai faluban, Folticeniben, a zsidó temetőben húsz doboz szappant temettek el valamennyi külsőséggel a teljes temetési szertartásrend szerint. A szappanokat nem sokkal korábban találták egy korábbi német katonai raktárban. A dobozokon a RIF betűszó olvasható, „tiszta zsidó zsír”. A dobozokat a Waffen-SS-nek szánták. A csomagoló papír teljesen cinikus tárgyilagossággal fedte fel, hogy ezt a szappant zsidó holttestekből készítették. Meglepő, hogy az alapos németek elfelejtették felírni, hogy a szappan gyermekekből, lányokból, férfiakból, vagy öregekből készült-e.

Tiszta zsidó zsír? Lehetséges, hogy a „haláltáborokban” a nácik hizlalták volna a zsidókat a zsírjuk kedvéért? Ne botránkozzanak meg ezen a cinikusan hangzó megjegyzésen, mert nem az áldozatokat gúnyolom, hanem csak azok miatt háborodok fel, aki el akarják hitetni velem, hogy kiéhezett, a bergen-belseni fényképekről ismert halottakhoz hasonló, csontsovány emberekből zsírt főztek ipari célokra. Azok miatt, akik ennyire hülyének néztek, vagy még mindig néznek. (Lásd: Vásárhelyi Mária, aki a sajtóban reszketett amiatt, hogy a kannibál magyarok lámpaernyőt akarnak készíteni belőle.) Wiesenthalnak, a nagy nácivadásznak a hitelességét fokozza, hogy a RIF felirat jelentése “Reichsstelle für Industrielle Fettversorgung”, azaz „Ipari Zsírellátó Birodalmi Központ” volt. A „tiszta zsidó zsír” rövidítése RJF lett volna. Egy olyan apróság, mint az igazság, nem zavarta a nagy nácivadászt, de a nürnbergi bíróságot sem. Azt ne felejtsék el, hogy Wiesenthal a németeket „alaposnak” minősítette. „Az alapos németek” – írta. Nos, az „alapos németek” azt írták a szappanra, amit kellett, ahonnan származott. Wiesenthal pedig úgy olvasta a szöveget, ahogy a mi országgyűlésünk antiszemitái hallották a „hordót a szónoknak” bekiabálást. Íme, a „hiteles nácivadász” és a mi „hiteles antiszemitázóink”. Vagy vegyük Ahmadinedzsád esetét. Kijelentette, hogy a mai izraeli cionista rezsim úgy fog eltűnni a térképről, mint a Szovjetunió. Hogy jelent meg ez a világsajtó túlnyomó részében? „Ahmadinedzsád szerint Izraelt le kell törölni a térképről.”

Izrael bukását nem csak Ahmadinedzsad jósolja, hanem az USA egyik volt nemzetbiztonsági tanácsadója Zbigniew Brzezinski is. Ebben az interjúban ( Megkezdődtek Izrael végnapjai?

Nathan Gardels beszélget Zbigniew Brzezinskivel www.huffingtonpost.com/nathan-gardels/beginning-of-the-end-for-_b_26247.html  ) jelentette ki a következőt: „A neokon javallat (erőszakkal, egyoldalúan változtatni a dolgokat), amelyet Izrael is oszt, végzetes Amerikára, és végeredményében Izraelre is. Az a Közel-Kelet népességének a túlnyomó többségét teljesen az USA ellen fogja fordítani. Az iraki tanulságok magukért beszélnek. Ha tovább folytatja a neokon politikát, akkor az USA-t kikergetik a térségből, ami Izrael számára a vég kezdete lesz.” Ezt Brzezinski 2006. augusztusában mondta. Azóta a dolgok az általa jelzett irányba fejlődtek. Nem véletlenül reklámozzák már Izraelben a budapesti lakóparkokat. Noha Brzezinski lényegében ugyanazt mondta, mint Ahmadinedzsád, az ő kijelentése semmiféle felháborodást sem váltott ki. Lehet, hogy a kétféle hatás magyarázata a „természetükben” található? Akár így van, akár nem, ez mindenképp a 20-21. század hazugságkultúrájának a része. Majd bemutatok még néhány meglepő és sokatmondó példát.

Wiesenthal így folytatta:

„1942-ben az Általános Kormány (Lengyelország) nagyon jól tudta, hogy a RIF szappan mit jelent. (Valóban tudták, bár Wiesenthal „értelmezéséről” semmit sem tudhattak, mert az a „Jó Háború” győzteseinek, a „Jó Tengelyét” képező, az „igazságot” diadalra vivő elemek későbbi találmánya, tudatos hazugsága volt.) A civilizált világ valószínűleg nem hiszi el, hogy a nácik és asszonyaik az Általános Kormányban micsoda örömmel gondoltak erre a szappanra. Minden szappandarabban egy zsidót láttak, akit odavarázsoltak és megakadályoztak abban, hogy egy második Freud, Ehrlich vagy Einstein legyen belőle.”

Wiesenthal tehát ugyanolyan jól tudta, hogy mit gondoltak a „nácik és asszonyaik”, mint ahogyan országgyűlésünk antiszemitái tudták, hogy mit gondolt az a képviselő, aki „hordót a szónoknak”-ot kiáltott, vagy hogy Gyöngyösi minek az előkészítését kezdte el. Jó hogy nem nevezték Gyöngyösit, a szokásos gyakorlatukat követve „új Hitlernek”. Bár ami késik, lehet, hogy nem múlik.

Arról nem is beszélve, hogy a koncentrációs táborok – ugye – csupa Freuddal, Ehrlichhel és Einsteinnel voltak tele. Az amerikai Patton tábornoknak erről egészen más volt a véleménye. (ld.: http://www.szmm.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=3179 ) A „kitelepített” zsidókról írta: „ezek az emberek nem ismerik az árnyékszéket és nem is akarják használni, legfeljebb konzervdobozok, szemét és hulladék tárolására … Ha megoldható, nem használják a latrinákat, inkább a padlóra könnyítenek magukon.”
Egy Kitelepített Táborról írja: „noha volt elég hely, megdöbbentő mértékben zsúfolódtak össze és gyakorlatilag minden helyiségben volt egy szemétdomb valamelyik sarokban, amelyet latrinaként is használtak. A zsidókat csak puskatussal fenyegetve lehetett rávenni, hogy eltüntessék a mocskukat és feltakarítsák a piszkot.” Nem olyan, mintha az avasi állapotokról olvasna az ember? A félreértések elkerülése végett meg kell jegyeznem, hogy Patton nem a magyarországi, hanem a galíciai zsidókról beszélt. A hazánkban élő, zömükben galíciai származású zsidók a világháború idejére már kikupálódtak, de őseik, egy-két nemzedékkel korábban még úgy éltek. Ezért volt számomra döbbenetes Landesmann rabbi emlékezetes kijelentése, miszerint „zsidók nélkül Magyarországon csak bő gatya és fütyülős barack volna”. Ezt egy olyan rabbi mondta, akinek a nagyapja még úgy élt, mint a Patton által jellemzett zsidók. Egy olyan zsidó, aki állítólag „nem felejt”. Vagy van, amit mégis? Például elfelejtette, hogy bevándorolt ősei tőlünk tanulták meg még az árnyékszék használatát is.

Patton a zsidókkal kapcsolatos tapasztalatait így foglalta össze: egyesek „azt hiszik, hogy a kitelepítettek emberi lények, pedig nem azok, és ez különösen érvényes a zsidókra, akik alábbvalók az állatoknál.” Az amerikai hadsereg legkiválóbb tábornoka jellemezte így a személyes tapasztalatai alapján Wiesenthal Ehrlichjeit, Freudjait és Einsteinjeit. Az ember ezután nem gondolhat-e arra, hogy Wiesenthal egyéb látomásai nem esnek-e ugyanilyen távol a valóságtól, mint ebben az esetben?

Megvallom, a fentiek ismeretében a legőszintébb bámulatot éreztem Feldmájer Péternek, a Mazsihisz elnökének a fellegekben járó, romantikus regényíróhoz méltó, dús képzelete iránt, amikor a felújított debreceni rituális fürdő átadása alkalmával elmondott szavait olvastam: „Ezért volt csoda a zsidóság Európában, Magyarországon, mert naponta mosakodtak, legalább havonta egyszer fürödtek. Ez valóságos csoda volt!”

Szegény Feldmájer! Nemcsak a saját népe történelmi néprajzával nincs tisztában, nemcsak Patton emlékirataival nem találkozott, hanem Padányi Viktor Dentumagyaria c. könyvét sem olvasta, amelyből megtudhatta volna, hogy: a lovas civilizációnak, „mely két évezreden át élettel, történelemmel, társadalmakkal töltötte fel a “parti” jellegű sávok mögött ásítozó belső kontinentális térségeket és kiterjedt politikai kötelékek létrejöttét tette lehetővé, ugyanannak a géniusznak csodálatos intelligenciája volt a kimunkálója, amely az írást és a tornyot kitalálta. A vizek háta helyett lovak hátára ültetett társadalom eszméje éppolyan korszakalkotó volt egy primitív és földhözragadt emberiség idején, mint a mozdonyé négyezer évvel később, és aki ebben primitívséget, “barbárságot” lát, aligha érdemli meg a “történettudós” nevet. A lovas-társadalom és lovas civilizáció létrejötte a Káspi-mediterráneumban indult és és ugyanannak az író, nyiratkozó,

borotválkozó, fehérneműt viselő, rendszeresen fürdő turáni fajnak volt a teljesítménye,

amely már 7-8000 évvel ezelőtt toronymagasan emelkedett ki a földlakók makogó és

torzonborz világából.” A könyvből azt is megtudhatjuk, hogy Magyarországon faluhelyt nem a havi, hanem a heti fürdés volt szokásos, az pedig talán közismertnek tételezhetem föl Magyarországon, hogy a gombot, a gombolható kabátot, az alsónadrágot és a nadrágot a lovas népek, köztük a magyarok hozták be a tógákat, tunikákat és a fej számára kilukasztott állatbőröket viselő Európába. Feldmájer szavai szemléletesen mutatják, hogy miként keletkeznek a történelmi mítoszok. Lehet, hogy nem véletlen, hogy sokan „holokauszt mítoszról” beszélnek?
Egy másik cikkében Wiesenthal megállapítja: „Az emberi zsírból való szappangyártás annyira hihetetlen, hogy még néhány táborlakónak is nehezére esett elfogadni.”

Valóban nehéz elhinni, és ha az USA, Anglia, Franciaország és a Szovjetunió négyesfogata nem állt volna teljes mellszélességgel a hazugság mögé, hogy hitelességet adjon neki, soha senki sem hitte volna el. De ki gondolt volna még álmában is arra, hogy a dicső Amerika által elnökölt nemzetközi bírósághoz a szovjet koncepciós perek kommunista vérbírói szakmai továbbképzésre mehettek volna? Wieselt csak azért idéztem, hogy szemléltessem a Wiesenthal Központ alapítójának a szavahihetőségét és azt, hogy a nácivadászatban érdekeltek valamennyien milyen gondosan utánajárnak a tényeknek és milyen következetesen képviselik az igazságot. Tudjuk, hogy épp most akarnak egy látványos „nácivadászatot” megrendezni nálunk. Gondolom, a Csatáry elleni bizonyítékaik épp olyan meggyőzők lehetnek, mint a szappanfőzésre vonatkozók. De ha az utóbbi esetben sikerült Nürnbergben elérniük az általuk kívánt ítéleteket, miért ne sikerülne most is? Ehhez az un. demokráciákban csak arra van szükség, hogy a hatalom mögéjük álljon, mint Nürnbergben. Ha aztán évek múltán kiderül, hogy az egész hazugság volt, az kit érdekel? Akkor már minden hiába, mert az nem csökkenti az ügy időszerű hozadékát. A Csatáry ügy miatt és az „antifasiszták” erkölcseinek a megismerése érdekében érdemes bővebben foglalkozni Wiesenthallal, mint megérdemelné.

Dohán Mihály

Folytatjuk…

Nemzeti InternetFigyelő

Kapcsolódó: Sorozat: Szembenézés és kibeszélés, avagy a hittől a kételyig (1.)

Sorozat: Szembenézés és kibeszélés, avagy a hittől a kételyig (2.)

Sorozat: Szembenézés és kibeszélés, avagy a hittől a kételyig (3.)

Sorozat: Szembenézés és kibeszélés, avagy a hittől a kételyig (4.)

Sorozat: Szembenézés és kibeszélés, avagy a hittől a kételyig (5.)