Sorozat: Szembenézés és kibeszélés, avagy a hittől a kételyig (3.)

Tudathasadás az EU-ban

Régi igazság, hogy mindenki azzal foglalkozik amihez ért. Akik Európa gondjaival vannak papíron megbízva, azoknak a szellemi képességei csak az antiszemitázásig érnek, ezért ezzel foglalkoznak. A kontraszelektált „elitnek” ez a színvonala fogja meghatározni Európa jövőjét. Nem túl biztató  Én azonban bízom abban, hogy Ahmadinedzsad jóslata az EU-ra is érvényes: úgy fog eltűnni nemsokára Európa térképéről, mint a Szovjetunió. Ahogy a trópusi altesti nyavalyát összeszedő viccbeli magyar utazónak mondta vigasztalóan a magyar orvos: „Ne féljen, nem kell amputálni. Leesik magától.”

Schulz szerint, aki erős vezető, választott tisztségviselő, közszereplő, annak bátornak kell lennie, hogy kiálljon bárhol és bármikor, ha felüti a fejét a rasszizmus vagy az antiszemitizmus, és ki kell mondania, hogy „amíg én itt vagyok, addig senkit sem fognak a nemzetisége, származása, vallása, etnikai hovatartozása vagy politikai nézetei miatt megalázni”. Ugyan-ugyan, Schulzkám! Ezt komolyan mondja? Hányszor állt már ki bátran a palesztinok emberi jogainak a védelmében? Egyszer sem! Vagy maga szerint a holokauszt kutatók esetleges nem politikailag korrekt állásfoglalása nem politikai nézet? Hányszor állt már ki mellettük? Vagy minden mondata után, hogy igaz legyen, oda kell tenni, hogy „kivéve a gyevi bírót”? Ha igazat mond, ha nem engem akar becsapni, akkor miért nem kezdeményezi a holokauszt tagadását tiltó törvények megszüntetését? Nem gondolja, Schulz, hogy amit maga mond, az a pofátlanság teteje?

Szeretném tudni, hogy mikor bátorkodott ez a Schulz valaha is olyan nézeteknek hangot adni, amelyekért börtön jár a csodák uniójában? Hányszor verték meg őt zsidó terroristák emiatt, mint az idős Faurisson professzort? Vagy úgy, mint Moishe Aryeh Friedman rabbit, akit Auschwitzban egy huligán csoport összevert és utána a verőlegények vezetője a következőképp hencegett: „Jól elpáholtuk, úgy, ahogy már rég vertünk meg valakit. Letéptük a kalapját és a kabátját, hogy ne lássék zsidónak.” Érdekes, hogy sem Schulz, sem a társai nem tettek az EU-ban panaszt a lengyel rendőrség ellen, akiknek a szeme láttára történt az eset. Korábban hasonló, bár kevésbé durva, antiszemita inzultus érte a szerencsétlent Olaszországban. Sem a lengyel, sem az olasz államelnök nem látogatta meg őt és nem kért tőle bocsánatot. (http://www.londonstudent.co.uk/forums/topic/13233-orthodox-rabbi ) A manchesteri Ahron Cohen rabbi autójának kihasították a kerekét és a házát tojással dobálták meg, a háza előtt összegyűlve ordítozva szidalmazták, úgyhogy Anglia  „erős és bátor” vezetői kénytelenek voltak napi 24 órás személyi rendőri őrizetet elrendelni a számára, hogy megvédjék toleráns, nem antiszemita, hanem európai demokrata „honfitársai” fizikai bántalmazásától, a veréstől és leköpdöséstől. (http://www.imamother.com/forum/viewtopic.php?t=18646 ) Őt sem látogatta meg az otthonában Nagy Britannia miniszterelnöke és az EU-ban sem vetette föl senki az antiszemitizmusnak ezt a szörnyű példáját. Egyetlen magyarországi zsidó szervezetnek sem volt bátorsága, hogy ezeket a botrányos eseteket szóvá tegye. A bátor Schulznak sem volt ehhez elegendő bátorsága. Yisroel Dovid Weiss rabbit kiközösítették a zsinagógákból “nem polkorrekt” nézetei miatt. Ez még hagyján, mert nem jogellenes. De nem szolgálták ki a kóser élelmiszer boltokban, több szállodából, ahol a családjával megszállt, kiutasították. Ez a minősíthetetlen diszkrimináció a “bátrak és szabadok hazájában”, vagy ahogy valamelyik, “rádiós személyiségi mivoltában” kérdező nagyokos mondta egyszer a TV-ben, a “demokrácia szülőhazájában”, az Amerikai Egyesült Államokban történt. Háza előtt több száz ember gyűlt össze és azt kiáltozta, hogy: “Őrült! Tünj el a városunkból!” (http://www.nytimes.com/2007/01/15/nyregion/15rabbi.html?_r=0 ) Ez ellen a durva megfélemlítés ellen egyetlen zsidó szervezet sem tiltakozott. Senkit sem érdekelt, hogy Weiss rabbi félni kezdett emiatt. Több okkal, mint a cigányok a Gárdától. Még a “Rágalmazás Elleni Ligát” sem érdekelte. Sőt, egyik eset sem került bele az antiszemitizmus világméretű helyzetét bemutató éves jelentésekbe sem. Még az USA elnöke sem látogatta meg a lakásában a bocsánatáért esedezve.  Bezzeg a gyöngyöspatai cigányok “félelme” lázba hozta egész Európát. Na vajon miért? Megmodom, és ezt jól jegyezzék meg: az érintettek “természete” miatt. Mert a tetteseknek és áldozatoknak van “természete”, aminek figyelembe vétele nagyon fontos az esetek tárgyilagos megitélése szempontjából. Nálunk, ha egy “fiatalember” (értsd: cigány kölyök) megöli az osztálytársát, felfüggesztett börtötönbüntetést kap, mert neki olyan a “természete”. Nálunk, ha egy “fiatal lány” (értsd: cigánylány) megveri a tanárját, felfüggesztett büntetést kap. Mert neki is olyan a “természete”. Ha egy mezőőr lekever egy pofont egy lopáson kapott cigánykölyöknek, 300 000 Ft, nem felfüggesztett pénzbirságra bünteti a független magyar bíróság, mert neki más a “természete”.  A konyári tanárt, aki kimondta az igazságot, hogy a cigánygyerekek egy-két tehetséges társuktól eltekintve nevelhetetlenek, kirúgták az állásából “tanárhoz méltatlan viselkedése” miatt, mert neki is más a természete. Mert az ő mássága és a mezőőr mássága rossz másság. Ezzel a hazai oktatásügy ügyeletes zsenijei kimondták, hogy az igazmondás méltatlan egy tanárhoz. Ebből minden cigánygyerek megtanulhatja, hogy nem szabad, no nem hazudni, hanem igazat mondani. Mert betörik a fejed a fölkeforradalmi rezsimben. Ezt a Klébelsberg nevét viselő megyei oktatási sóhivatal követte el. Azt hiszem, Klébelsberg, ha élne, felháborodva tiltakozna az ellen, hogy egy ilyen infernális intézmény visszaéljen a nevével. Erről a “természete” kérdésről ne feledkezzenek meg, mert még vissza fog köszönni.

Láthatjuk, mindez ebben az Európában és a példaképünkként tekintett USA-ban történt, de senki sem szólalt fel miattuk az Európai Parlamentben, noha zsidót vertek. Az angol miniszterelnök sem rohant meglátogatni senkit a lakásán. Sőt, egyetlen politikus sem. Senki sem kért tőlük bocsánatot. Mert ők nem „polkorrekt”, kóser, megélhetési, hanem hithű, Tóra hívő zsidók voltak. Ez nem kóser „természet”. A Jobbik, a Magyar Gárda egyetlen cigányt, egyetlen zsidót sem bántott, mégis miatta zajonganak az Európa Parlamentben és a sajtóban. Nyilván, mert nekik is más a természetük. Ez számomra annak a bizonyítéka, hogy a Jobbiknak is, a Gárdának is igaza van. A „polkorrektek” ettől félnek. Az igazságtól, nem pedig a holokauszt megismétlődésétől.  Ezért kellett megbüntetni a konyári tanárt. Ezeket az elvhű szocialistákat parodizálta még az átkosban egy munkatársam a következő szöveggel: „Főnök, tudod, hogy én nem szoktam hízelegni senkinek, hanem mindenkinek, így neked is, kertelés nélkül, bátran és egyenesen a szemedbe mondom az igazságot, elvhű, proletár őszinteséggel: Még életemben nem láttam ilyen óriási embert, mint te vagy!” Ez a Schulzok bátorsága. Megkérdezném ezt a Schulzot, hogy a világtörténelem melyik korszakában üldözték azokat, akik hozzá hasonló „hősiességgel”, mondhatnám „minden veszélyt megvető bátorsággal” nyalták a hatalom seggét, mint ő? Micsoda bátorságról beszélt ez az alak? Az udvaroncok, a hízelgők bátorságáról? Emiatt a „pártszerű” viselkedése miatt mertem őt „a rég megbukott szociáldemokrácia roncsain élősködő, szellemében KGB-s politikai múmiának” nevezni. Azt hiszem, ezek után már kitalálták, hogy a szóban forgó rabbikat zsidó huligánok bántalmazták, akiknek a „természete” egészen más, mint a gárdistáké. Ezért ha ők megvernek egy zsidót, az korántsem olyan felháborító és antiszemita cselekmény, mint a gárdisták formaruhájának a viselése. A Moishe Aryeh Friedman rabbit „megleckéztető” zsidó bűnbanda vezére egy izraeli zsidó, Yehuda Meshi-Zahav volt. A verést végignéző lengyel rendőrök még csak ki sem hallgatták őt. Izraelben hősként fogadták. Ez az „európai jogállamiság”.

Dohán Mihály

Folytatjuk…

Nemzeti InternetFigyelő

Kapcsolódó: Sorozat: Szembenézés és kibeszélés, avagy a hittől a kételyig (1.)

Sorozat: Szembenézés és kibeszélés, avagy a hittől a kételyig (2.)