Sorozat: Szembenézés és kibeszélés, avagy a hittől a kételyig (2.)

Zsidó érzékenység – kereszténydemokrata érzéketlenség 

Az első „érzékenység”, amiről a magyarországi politikusoktól hallottam még a „boldog kádári időkben”, amit nem volt szabad megsérteni, „a szomszédaink érzékenysége” volt. Ezt a gengszterváltás után „a zsidók érzékenysége” követte. Most már – ha nem akarom, hogy kiközösítsenek a társadalomból és az „érinthetetlenek” kasztjába soroljanak – a „cigányok érzékenységét” sem szabad megbántanom semmivel. Legkevésbé igazmondással.

A fentebb „listázott” érzékenyeket a rágalmazás kevésbé zavarja, mint az igazság, mert az előbbit meg lehet cáfolni. Az igazság viszont nagyon-nagyon sérti őket. Ezért annak a kimondását mindig szigorúan büntetni kell. Nekünk – ellentétben az „érzékenyekkel” – nem szabad kényeskednünk. Nekünk el kell viselnünk mindent, amit rólunk hazudnak. Még azt sem szabad kimondanunk, hogy hazudnak, mert azzal is az érzékenységüket sértjük. Így következik be, hogy orvelli világunkban A HAZUGSÁG: IGAZSÁG. Ezt a politikusaink természetesnek tartják és ennek megfelelően „politizálnak”.

Schulz korábban idézett szövegére Surján öntudatos, „proletár egyenességgel” rákontrázott: „kollektív bűnösség alapján senkit sem lehet elítélni”. Szegénykém olyan váratlanul került fel kis, szalmatetős, rozmaringos ablakú, tanyasi háza ártatlanságából a brüsszeli bűnös Babilonba, hogy a változások szelétől (meg talán az elmét élesítő lelkes, azaz spirituszos italoktól) érthetően kissé megkótyagosodva még nem volt érkezése rá, hogy megtanulja, hogy a Benes dekrétumok, amelyek alapján a magyarokat kollektíven büntették, rabszolgaként a nagyvárosok piacain árulták és Csehországba hurcolták, még most is életben vannak és nem zavarják azt az Európai Uniót, ahonnan jobb esetben semmittevésért, rosszabb esetben károkozásért kapja számomra elképzelhetetlen nagyságrendű jövedelmét. Volt képe kijelenteni, hogy szégyenkeznünk kell azok miatt, akik nem siettek az üldözöttek megsegítésére.

Hát akkor ezúton hozom Surján tudomására, hogy én vettem a lapot és most elkezdtem szégyenkezni azok miatt a magyarnak álcázott politikusok miatt, akik tiltakozás nélkül, egyetértően veszik tudomásul a palesztin holokausztot. Akik az üldözöttek védelme helyett az üldözőket sajnáltatják. Ő állítólag kereszténydemokrata. Akkor tudnia kell, hogy a holokauszt eredeti értelmében a Jézust halálra ítélő szadduceus zsidó főpapok jeruzsálemi templomának az oltárán teljes egészében, szőröstől-bőröstől elégetett áldozatot jelentette. A szó a görög holosz, egész, és a kausztosz, tűz jelentésű szavak összetétele. A foszforbombák tüzében elevenen elégő palesztin áldozatokat akkor minek nevezné Surján? Vagy az irakiakat? Vagy a japánokat? Vagy a németeket? Gaza! Faludzsa! Tokyo! Drezda és Hamburg! Igaza van, ez nem holoszkausztosz. Nem egészen elégetés. Ez sokkal több és rosszabb és kegyetlenebb annál. Ez bioszkausztosz. Az élet elégetése. Élve elégetés. Nem a holt testé, nem „kremálás”, hanem magának az életnek, az élőnek az elégetése. Biokauszt!

Mennyivel jobb ez a középkori máglyáknál? Annyival, hogy akkor egy máglyán egy embert égettek el, most pedig, hála a korszerű természettudományok és a csúcstechnika emberiséget boldogító vívmányainak, egyszerre tízezrével tudják égetni az embereket. Több tucat négyzetkilométert tudnak olthatatlan lángba borítani  néhány óra alatt. A németek nem dobtak foszforbombákat Auschwitzra. Ők nem égették meg a zsidókat elevenen, mint ahogy a zsidók tették a palesztinokkal, vagy az amerikaiak az irakiakkal, a japánokkal, a németekkel. Kizárólag Wiesel látott ilyesmiket a beteges hazudozási kényszerétől hajtott „alkotó fantáziálásaiban”. Az „Éjszaka” c. „korszakalkotó művében” álmodta meg a következő, „hiteles” élményét: „Tőlünk nem messze lángok jöttek ki egy gödörből, hatalmas lángok. Valamit égettek. Egy teherautó hajtott föl a gödör mellé és terhét oda szállította: Kisgyerekeket. Csecsemőket! Igen, láttam – saját szememmel láttam… Azokat a gyerekeket a lángokban. (Meglepő, hogy nem tudtam utána aludni? Nem jött álom a szemeimre.)

Kissé távolabb egy másik gödör volt hatalmas lángokkal, ahol az áldozatok szenvedték ‘a lángok lassú haláltusáját’. Wiesel sorát először ‘három lépésre’, majd ‘két lépésre’ vezették a németek az árok mellé. ‘Két lépésre az árok mellett aztán elrendelték, hogy forduljunk balra és menjünk a barakkokba’.” (http://www.freepress-freespeech.com/holhome/kiscikk0/wieselm.htm ) Ez történelmi unscifi! Tudománytalan fantasztikus történet. Magyarul hazugság. Ezt a szélhámost sem a tisztességes, gondolkozó emberek, sem a holokauszt biznisztől elhatárolódó zsidók nem veszik komolyan, de a magyar országgyűlés igen. Ezt a hírhedt, világhírhedt hazug szélhámost beengedték az Ország Házába és politikai álelitünk tátott szájjal hallgatta és megtapsolta a hazudozásait. Az, hogy emellett még Nobel díjat is kapott, számomra azt mutatja, hogy a zsidók már mindent megtehetnek és röhögnek rajtunk, mert Magyarország és Európa már azt a megaláztatást is elviseli, hogy egy ilyen szálhámost az országgyűléssel megünnepeltet, illetőleg a hazudozásait Nobel díjjal jutalmaztatja. Ha Wiesel azt mondaná, hogy az ég sárga, az európai politikusok késlekedés nélkül önkritikát gyakorolnának amiatt, hogy ezt eddig még nem vették észre.

Magyarként és keresztényként én a Surján féle európai politikusok miatt szégyellem magam, mert őt és társait nem az igazság és a szenvedők érdeklik, csak a zsidók, és amit ők mondanak! Ha nem így volna, akkor a palesztinok mellett is kiállna. Elvtársa, az a Schulz, azt is mondta, hogy készen kell állni a harcra a szabadságért, a demokráciáért, a méltóságért, bátornak kell lenni, ahogyan Raoul Wallenberg is bátor volt. Hozzátette, bátornak lenni nagyon nehéz, „nem vagyunk mindannyian hősök, és senki sem ítélheti el azokat, akiknek nincs erejük bátornak lenni”. Gondolom, csak azért mondta ezt, mert soha egyetlen zsidó sem tanúsított ellenállást a deportálásokkal szemben, sőt ők szervezték meg magukat. Ugye hallottunk Kasztner Rezső történetéről? Ha nem, az interneten utána lehet nézni. De ha Schulznak igaza van, ha „senki sem ítélheti el azokat, akiknek nincs erejük bátornak lenni”, akkor Surján vajon minek az alapján állítja, hogy nekünk szégyenkeznünk kell azok miatt, akikben nem volt elég bátorság, hogy az üldözöttek segítségére siessenek félstatáriális körülmények között? Ezek után hogy mer őkelme ítélkezni? Túl akart tenni Schulzon? Nagyobbat akart mondani, mint ő? Azt akarta bizonygatni, hogy nem Schulz, hanem ő az „igazi zsidó”.Talán nem ismeri az írást: ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek? Most a láthatáron sincs háborús állapot, neki még sincs bátorsága arra, hogy kiálljon a palesztinokat sújtó zsidó terror ellen! Mit tett értük az Európa Parlamentben? Sunyít és lapít! Majd ha ki mer állni értük, akkor tartson nekem erkölcsi prédikációt, akkor szónokoljon arról, hogy mit kellett volna az embereknek tenniük, amikor az ország német katonai megszállás alatt állt. Akkor szónokoljon, ha majd föl mer állni, amikor a magyarságot rasszistázzák az Eu parlamentben, de ezt csak a „gyáva, rasszista, színt vallani nem merő” jobbikosok szokták megtenni, míg Surján Őfőnagybátorsága megszeppenve bújik a pad alá, hogy utána a bátorságról szónokoljon. Egyelőre egyet tehet: szégyellje magát.

Majd fogok még a későbbiekben néhány példát mutatni arra, hogy hány tisztességes és bátor zsidó áll ki az üldözött palesztinok és az igazság mellett, míg ő az üldözőket ünnepli. Igaz, azok a zsidók nem rendszerváltó kereszténydemokraták. Pirulnia kellene mellettük, de tudom, hogy nem fog. Ő ugyanis nem „érzékeny”. Azt a néhány bátor szurkolót pedig, akik az Izrael elleni labdarúgó mérkőzésen ki mertek állni a mai holokauszt palesztin áldozatai mellett, egész Európa csőcseléke üldözőbe vette és kígyót-békát kiabálnak róluk, illetve kiabáltatnak el magyarul képviselőjükkel, az „új földesúrral” és bankigazgatóval, Csányi Sándorral. A szolidaritást antiszemitizmusnak hazudják.

A valóban szemita, valóban Ábrahámtól származó, Dávid királyt a kazár-tatár, un. Askenázi zsidóktól eltérően  joggal a saját hősüknek tekintő palesztinok zászlajának együttérzésből történt fölmutatását antiszemitizmusnak hazudják. Mert Óceániában, bocsánat, az EU-ban, egy ártatlanul üldözött, SZEMITA NÉP MELLETTI KIÁLLÁS: ANTISZEMITIZMUS. Surján őket sem merte a védelmébe venni! És már eljutottunk odáig, hogy Szolnokon, egy izraeli-magyar kosárlabda mérkőzésről kitiltották a magyar nemzeti zászlókat. Milyen ország az, ahol ilyen nemzetellenes gazemberségeket, provokációkat büntetlenül el lehet követni? Ebben az esetben a zsidóknak kellett volna tiltakozniuk, mert az ilyen események valóban és okkal növelhetik a zsidóellenes érzelmeket. Vagy éppen ez a cél? Erre kaptak valahonnan utasítást a rendezők? Minden áron, minden eszközzel antiszemitizmust kell kiprovokálni?

De tovább megyek. A nagy kereszténydemokrata, a Semjén nevű hit-hiteltelenítővel együtt szóvá tette-e valaha valahol, hogy Izraelben rendszeresen leköpdösik a keresztényeket az utcán csak azért, mert keresztények? Nem antiszemita és neonáci lapok terjesztik ezt a „rágalmat” az érzékeny, kulturált, emelkedett lelkű és toleráns zsidókról, hanem az izraeli Haaretz. Üsse csak be bárki a „köp” és „keresztény” szavakat angolul („spit”, ill. „Christian”) és a „Haaretz” szót a keresőbe, és nem egy izraeli újságcikket fog találni, amely ezzel foglalkozik. Tehát köpködnek, mint a legalja cigányok. Hangsúlyozom, nem mint minden cigány, nehogy azt mondják, hogy általánosítok. Csak úgy, mint a legalja cigányok. Surján és bűntársai kereszténydemokrata létükre évek óta említést sem tesznek erről a durván és nyíltan keresztényellenes, emberhez méltatlan, mocskos zsidó gyakorlatról, de állandóan harcolnak a magyar antiszemitizmus ellen. Bátran lapítanak, de Surján Őfőnagybátorságának mégis van képe kijelenteni, hogy „szégyenkeznünk kell azok miatt, akik nem siettek az üldözöttek megsegítésére”. Ezzel a cinikus kijelentésével csatlakozott a köpködő izraeli zsidókhoz, csak ő szavakban köpte le a szülei korosztályát. Szégyenszemre azt kellett megérnünk, hogy az ADL, értik (?), az ADL, az Amerikában székelő zsidó Rágalmazás Elleni Liga írt a múlt év novemberében az USÁ-ból a jeruzsálemi rabbinátusnak, hogy intézkedjenek a jelenség felszámolására http://www.haaretz.com/weekend/anglo-file/adl-rabbinate-needs-wake-up-call-on-anti-christian-spitting-attacks-1.401718 . No nem a keresztények iránti együttérzésből, mert a keresztény templomok előtt köpni, a feszületet leköpni a tolerancia népének vallásos kötelessége, ahogy az az izraeli tudósnak, Israel Shahaknak a „Zsidó vallás zsidó történelem” c. könyvében és több dolgozatában olvasható, hanem mert a dolog lejáratja a zsidókat a nagyvilág előtt. Képesek vajon Surján és társai arra, hogy felfogják, hogy megsejtsék egyáltalán a gyávaságuknak és arcátlanságuknak a mértékét? Hogy milyen súlya van annak, hogy nem ők, hanem a zsidó Rágalmazás Elleni Liga tette hivatalosan szóvá a jelenséget, hogy az tiltakozott a jeruzsálemi rabbinátusnál a keresztények leköpdösése ellen? A mi fülkeforradalmi, kormányzó kereszténydemokratáink évek óta pisszenni sem mernek róla, noha majd havonta mennek Jeruzsálembe jelentés tételre. Amikor pedig Metzger rabbi Magyarországra jön, akkor alázatos bűnbánattal hallgatják a magyar antiszemitizmus miatti megrovó szavait és senki sem meri őt emiatt kérdőre vonni és megmondani neki: „Mester, azaz rabbi, először otthon sepregess! Majd ha tiszta lesz a házad eleje, akkor kifogásold a miénket!” De Jézusnak a „szálkáról és a gerendáról” szóló példázatára is felhívhatták volna a figyelmét.

Megkérdezném Surjánt, hogy hány zsidót köptek le Magyarországon az utcán? És hány nyilvánosan, tanúk előtt leköpött keresztényt keresett fel a lakásán Simon Peres, a „csak zsidó” népköztársaság elnöke, hogy a bocsánatukért esedezzen? Hányingerem van már a Surján féléktől! A zsidó belügyminiszter ugyan már évekkel ezelőtt hozott egy tiltó rendeletet, de úgy látszik, nem volt sok hatása, ha azóta is köpködnek a zsidók. Néhány megtörtént esetet is ismertetett a Haaretz. Az egyik esetben egy keresztény pap álló kocsijának az ablakát kedves mosollyal megkocogtatta egy jól öltözött zsidó úriember, mintha kérdezni akarna valamit. A pap persze udvariasan lehúzta az ablakot, hogy segítségére legyen, mire a zsidó a kinyitott ablakon keresztül arcul köpte. De szó sincs keresztényellenességről! Ez rágalom! Ez csak egy szép, ősi zsidó hagyomány gyakorlati ápolása. Mi történne az Európa Parlamentben, ha mi kezdenénk leköpködni  zsidókat az utcán? Mi történt volna, ha a senki által nem látott, állítólagos szóbeli inzultus helyett ez történt volna Schweitzer rabbival nagy nyilvánosság előtt? Orbán és Áder, és az egész KDNP-Fidesz frakció térden csúszkált volna a rabbi háza előtt, zsidó szokás szerint megtépett darócban és a fejükre hamut szórva a bűnbánat jeléül? Schulz is, Cohn-Bendit is a budapesti „Kristallnachtról” bömbölt volna? De Surján és Semjén egy szót sem mert szólni a keresztények leköpdösése ellen. Ki akkor a gyáva? Kinek kellene szégyellnie magát? Ezt megkérdezhetné attól a Schulz nevű bátor haverjától is. Egyszer hallottam egy nem kifejezetten nyomdafesték tűrő, de ezeket az embereket tökéletesen jellemző szót, amit az olvasóktól elnézést kérve írok le ide: takonygerincűek.

Visszatérve a magyar szurkolókra, megkérdem, hogy a legfontosabb európai ügyekkel foglalkozó legmagasabb európai európai szervezeteknek a válság közepén nincs ennél fontosabb dolguk, mint a magyar szurkolók vélemény nyilvánítása? Vagy azt gondolják talán, hogy ilyet azért nem szabad csinálni, mert a sport nem politika? Tényleg? Akkor miért bojkottálták az un. „szabad világ” országai az 1980-as moszkvai olimpiát? Ez megengedhető volt, mert a Szovjetunió megtámadta Afganisztánt? Amikor viszont a zsidók támadják meg a fegyvertelen Palesztinát (nekem most ne röhögtesse ki magát senki a palesztin rakéták számomra „vállalhatatlan” és egy „valamennyire is intelligens ember számára elfogadhatatlan” meséjével), akkor az ellen az „elfogulatlan, demokratikus, igazságos és faji előítéletektől mentes” EU-ban nem szabad tiltakozni egy labdarúgó mérkőzésen, mert az rasszizmus? Egy palesztin zászló fölmutatása egy labdarúgó mérkőzésen rasszizmus? Ha a mi kereszténydemokratáink ezt az aljasságot összeegyeztethetőnek tartják a kereszténységgel, vagy akár az emberi jogok egyetemes nyilatkozatával, akkor ők utolsó farizeusok. Júdások, Annások, Kajafások, Heródesek a köbön! Mi történne, mit szólnának a „mi” kereszténydemokratáink, ha Jézus újra leszállna a földre és azt mondaná a zsidóknak, értik, a zsidóknak, nem farizeusoknak és nem írástudóknak, hanem zsidóknak, úgy, amint azt szent János evangelista megírta, hogy: „Ti atyátoktól, az ördögtől származtok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja.” Kórusban fölüvöltenének, mint a zsidók Pilátus előtt, hogy: „Antiszemita! Börtönbe vele!” Versengve határolódnának el Jézustól, sőt, talán kijelentenék, hogy ő az Antikrisztus. Minden esetre azonnal intézkednének a Szentírás átírása érdekében.

Egyébként ennek az írásnak csak ez a tárgya: a hazugságok és csak a hazugságok. Azok a nyilvánvaló, szemérmetlen és körömszakadtáig védett hazugságok, amelyek miatt már semmit sem tudok bizalommal elfogadni, ami a zsidók szenvedéséről, történelméről, kultúrájáról, toleranciájáról, szerepéről stb.-ről mondanak a polkorrektek, vagy arról, amiben kételkedni nálunk büntetés terhe mellett tilos. Hogy ide jutottam a feltétlen holokauszt hitemtől, annak bizony nem a „holokauszt tagadók” az okai, hanem a holokausztozó zsidók a hazugságaikkal, miként a kereszténység ügyének is többet ártottak a rossz papok, mint a materialisták és ateisták.

Dohán Mihály

Folytatjuk….

Nemzeti InternetFigyelő

Kapcsolódó: Sorozat: Szembenézés és kibeszélés, avagy a hittől a kételyig (1.)