Pokoljárás előtt – avagy hazánk a pénzkartell növekvő szorításában

sárkányölő Szent György

Brüsszel Magyarország elleni hisztérikus kirohanásai és Orbán Viktor meghátrálása óta látszólag nincs kiút a további kifosztás és elnyomorodás elől, ami már hazánk megsemmisülésével fenyeget. A békemenet meglepő ereje, a tömegek tudatosodása azonban reményt adhat arra, hogy az EU-ból való kilépés melletti népszavazás sikerülhet.

Műfajváltással, egy rövid kisfilmben jelenlegi helyzetünket és a kivezető utat a következő képsorral ábrázolhatnánk:

1. kép: Orbán Viktor ál-Szent György lovagként a hétfejű sárkány szája felé tartja lándzsáját, amelyről a következő zászlócska függ alá: extra 2000 milliárd forint a nyugdíjpénztáraktól.
2. kép: A sárkány kitátja száját és elnyeli a pénzt. Majd felüvölt: MORE!
3. kép: Lovagunk leereszti lándzsáját, hátat fordít és odébb áll.
4. kép: A hétfejű sárkány mind a hét fejéből lángokat lövell ki, amelyekben megjelennek elszakított országrészeink és legnagyobb feje előtt Csonka-Magyarország, még nem égve, de már lángoktól körülnyaldosva.
5. kép: Magyar harcosok tömegei ébrednek fel egy hegy mélyében (szlovák és szlovén mondák!) és támadják meg a sárkányt, akit a földhöz szegeznek lándzsáikkal, amelyek zászlócskái a következő feliratokat viselik: No EU! No interest! Cum Deo pro patria et libertate!

A hazánkat megsarcolni készülő IMF felől nem lehetnek illúzióink, kivált képen amiatt, hogy –  amire nincsen precedens – már a tárgyalások megkezdését is romboló jellegű feltételek teljesítésétől tette függővé. A 2000-es évek elején már igencsak lézengő IMF az utóbbi években új erőre kapott. ..

Nagy jelentősége volt ebben a 2008 óta egyre terebélyesedő válságnak. A kilencvenes évek végére, különösen a kelet-ázsiai válság óta már világossá vált a kamatfizető nemzetek számára az IMF valódi természete. Ettől kezdve nehezen tudott kölcsön adni. Szinte senkinek sem kellett. Ebben szerepet játszott az is, hogy az emelkedő nyersanyag-árakkal néhány ország – Brazília, Venezuela, Algéria, Oroszország – vissza tudta fizetni adósságát és lélegzethez jutott. Az IMF által nyújtott hitelek 2003-ban még 107 milliárd dollárt tettek ki, 2007-re 16 milliárdra estek vissza. Egy év múlva mannaként jött számára a válság. 2009-ben a G20-ak a londoni csúcstalálkozón úgy döntenek, hogy a válság kezelésében az IMF növekvő szerepet kap. Tőkéjét 250-ről 750 milliárd dollárra emelik fel. 2011 végén az IMF hitelkihelyezéseinek összege már 254 milliárd dollárra rúg. Ismét beindul a kamatfolyam. Ez azonban nem elég. Január 18-án az IMF felhívást tesz közzé, miszerint újabb 500 milliárd dollárra van szüksége az euró-válság kezeléséhez. Az EU Bizottsággal és az Európai Központi Bankkal karöltve azt a trojkát képezi, amely a gyenge, eladósodott államokra kényszeríti hiteleit, de nem ezen országok, hanem saját maga (azaz fő részvényese az USA) és a bajba jutott privát bankok javára. Ezek a privát bankok legtöbbször német és francia bankok, ami megmagyarázza „Merközy” (Merkel-Sárközy – szerk.megj.) lázas tevékenységét. Az IMF pedig követeli a privatizációt, a közalkalmazottak elbocsátását, az adók növelését stb.

Egyre inkább tetten érhető tehát egy ellenmondásos nyugati politika. A hitelminősítők leírják az eladósodott országokat, büntetik őket, mintha a cél az adósságmentesség lenne, holott a rendszer pont az eladósodást erőlteti. Különösen Magyarország esetében vált ez nyilvánvalóvá, bár kormányunk néhány szarvashibája megkönnyítette „munkájukat”. Hazánk válaszút elé érkezett. A nyílt szembeszállás katasztrófába vezetett volna, de a további engedékenység is lassú, sőt egyre gyorsuló megsemmisülésbe vezet. Van-e kiút? Igen, van, de csak addig, amíg a rendszer nem lép át a nyílt diktatúrába. Az pedig nincs messze, hiszen az ESM, amit nagy sietséggel 2013 tavasza helyett már az idén júliusban be akarnak vezetni, nagy mérföldkőt képez ezen az úton. A hétfői brüsszeli csúcson megjátszott optimista hangulat és néhány pozitívnak látszó intézkedés ezt igyekszik elhomályosítani. Gyorsan kell tehát kihasználnunk az egyelőre még létező demokratikus álarc által nyújtott lehetőségeket. Csak egy példát. Észrevétlen maradt, hogy kormányfőnk derekasan állta ugyan a sarat a Magyarországot és új alaptörvényét lefasisztázó EU-Parlament képviselőkkel folytatott vitában, de elmulasztott egy kínálkozó, nagy lehetőséget, amely hazánk megtépázott imázsát néhány jól elhelyezett szóval fényesen helyreállíthatta volna. Ha Orbán Viktor felhívta volna az ellenünk acsarkodók figyelmét arra, hogy a demokrácia alapismérve a hatalommegosztás, nyilvánvalóan mindenki buzgón egyetértett volna vele. És hol láthatjuk Európában ennek első, fényes példáját, amely kb. ötszáz évvel megelőzte a többit? Ez – ma már könnyen bizonyíthatóan – a magyar történelmi alkotmány. Ez a néhány szó lehetett volna az a tükör, amitől Bogár László szerint a pénzhatalom leginkább retteg. Ez a siralmas mulasztás arra is fényt vet, hogy mit kell elvárnunk egy igazi államférfitól, mert valójában csak az lehet „victorious” (győztes). Nemzetével való azonosulás zsigeri tulajdonsága kell legyen, messze a taktikázás, számítgatás előtt. Felhívnám a Fidesz-rajongók figyelmét, hogy e tekintetben Vona Gábor különb, mint idoljuk. Amit Orbán Viktor az EU-Parlament előtt említésre méltónak talált: „Magyarország mindig a szabadságharcosok földje volt, mai is az, és mindig az is lesz”, banalitásával inkább lejáratja hazánkat. Kivált képen azért, mert ő maga gondoskodott róla, hogy ne így legyen.

Nem szabad szétaprózni erőinket, és a helyesen az EU-ból való kilépés mellett tervezett népszavazást most csak a „fináncpaktum” ellen fordítani. Lehet ugyan, hogy ez könnyebben megnyerhető lenne, de ez csak egy ütközet, ha egy lényeges is, míg az EU-kilépés majdnem egy megnyert háborúval lenne egyenlő. Nemcsak mi, a világ is válaszút előtt áll. Egyre többen látják, hogy az alternatíva: vagy ők, vagy mi. A pénzhatalom nem ismer kompromisszumot. Talán éppen azért, mert tudja, hogy hatalma mennyire törékeny, homokra épülő. Amit most kétségbeesetten próbál alábetonozni, mert úgy gondolja, hogy iszonyú bűnei miatt nem nyerhet kegyelmet. Ámokfutása során előbb vagy utóbb elérkezik a híres banánhéjhoz.

Az 5. kép kivitelezése csak nehéznek tűnik. Öntudattal, összefogással megvalósítható. Nem leszünk egyedül ezen az úton. A világ közvéleménye egyre inkább velünk fog tartani. Az osztrák EU-ellenzők már december 20-án benyújtották a kilépésről történő népszavazáshoz szükséges aláírásokat. Mi sem várhatunk!

Vajta Dénes

Nemzeti InternetFigyelő