„Már csak ismételni tudom magam”… (Dr. Emődy L. Béla interjúja Stoffán Györggyel)

–          Mostanában meglehetősen rosszkedvű cikkeket írsz. Ugyanakkor a mai kormányt támogatod, amely kormány, mint azt több cikkedben is említed: nemzeti… Nem értem a borúlátásodat, az összefüggést.

–          A borúlátás pont annak a következménye, hogy végre van egy magyar kormány, amely hibáival együtt is páratlan érdemeket szerzett az utóbbi hetven évet tekintve, ám a társadalom olyan mélyre süllyedt erkölcsileg, szellemileg és nemzeti tudatában, hogy nem csak nem érti, de a kommunista és liberális lázítás okán minden erejével akadályozza is a nemzeti stabilitás szellemiségét és annak gyakorlati megvalósítását. A jobboldalon is! Embertelenné és aljassá vált a magyar társadalom, ami egy ország életében és a nemzet jövőjét tekintve katasztrófához vezet…

–          Mi ennek az oka szerinted?

–          Már elmondtam – és sajnos ma már ott tartunk, hogy csak ismételni tudom maga. Magyarországon volt egy olyan társadalmi réteg, amely kézben tartotta a nemzet erkölcsi normáját, mindig tudta, hogy hol lazul a társadalom, és mint egy várat, ott erősítette meg, ahol erre szükség volt. Ha kellett az oktatást, ha kellett a haza iránti elkötelezettséget, s ha kellett, akkor az egyéni tisztességet erősítette meg. Soha nem engedte elbillenni a mércét. Megvolt egyfajta magyar mentalitás, amely egész Európában híres és irigylésre méltó volt. Ez a társadalmi osztály a nemesség volt. A nemesség ezer éven át génjeiben hordozta a haza iránti felelősség érzetét, hiszen akár mit is mondanak ma a kommunista történészek, ez volt a krémje, az elitje Magyarországnak, s ez vezette, irányította és kormányozta a társadalmat. Majd jött 1945, amikor a társadalom megfeledkezve mindenről kirabolta, elsöpörte, hagyta kirabolni és elsöpörni a nemességet. Kitört a társadalomból az a primitív ösztön, amelyben ott lappangott az irigység, harácsolás, a fosztogatás, a kapzsiság, az embertelenség, a hitetlenség szelleme, azaz minden olyan emberi tulajdonság, amit ma már világosan látunk a társadalomban, mert ezek az érzések és ösztönök máig megmaradtak, felerősödtek az úgynevezett demokráciának tudhatóan.

–          Akkor nincs is miről beszélni?…

–          Hogyne lenne! Ha ugyanis nem tárjuk fel a társadalom milyenségét, nem hívjuk fel a társadalom figyelmét azokra a bűnökre és hibákra, amelyeket elkövet, lehetetlen lesz kilábalni a mai helyzetből.

–          Mit tartasz a legnagyobb bajnak?

–          Mindazt, ami probléma, de szemérmesen elhallgatjuk. Alapvetően azt, hogy a Fidesz győzelme után két évvel még szabadon alapíthat pártot a volt kormányfő, aki voltaképpen tönkretette az országot, választási csalással került hatalomra, máig uszít, és nemzetközi szinten is hazaárulással felérő vádakat, rágalmakat terjeszt Magyarországról. A hazaárulást sem torolja meg az állam, noha erre határozott és félre nem érthető törvényink vannak. Az ország erkölcsi értékrendjére jellemző, hogy a magyar bíróság engedélyezi a beteges hajlamúak nyilvános felvonulását, ami a fiatalságot mérgezi, és rettentően gusztustalan is.

–          A bíróságokkal nem vagy kibékülve… miért?

–          Nem a bíróságokkal van bajom alapvetően, hanem az bíróságokat körülvevő hazudozással nem értek egyet. A mai bíróságok nem azok a bíróságok, amelyek valóban az igazságot és az emberi jogokat szolgálnák. A rendszer az, ami rossz és teljesen hiteltelenné teszi a taláros urakat és hölgyeket. A rendszer szerint a bíróság alapvetően a mindenkori hatalom kiszolgálója. Nem az emberi tisztesség és erkölcs mezsgyéjén működik, hanem a mindenkori hatalom parancsára, törvényei szerint ítél és old. Hiszen a törvényeket a hatalom hozza, és a bíróság ennek megfelelően működik. Ha olyan törvények vannak, mint Rákosi idején, akkor, ha kellett, ha nem akasztófa várta a meghurcoltat. Koncepciós perek százai zajlottak a „független” bírságokon. 2006-ban a Gyurcsányi ámokfutás után az ártatlan tüntetőket ítélték el, nem a hazudozó rendőröket… mert akkor ez volt a verdikt. Ma felmentették a tüntetőket, de bírót és ügyészt nem ítéltek el a törvénytelenségek miatt. Holnap meg majd egy másik kormány mást diktál, és a bíróság aszerint fog ítélkezni… De egyszerű bűnügyekben is rendszeresek a falsch ítéletek, hiszen ártatlan embereket ítélnek hosszú elzárásra, majd évek múltán kiderül, hogy az ítélet törvénytelen volt… de a bírók maradnak, felfelé buknak. Itt említhetném a vállalkozót, akire a rendőr szabadította rá a zsarolókat, és ő saját védelmében lőtt… a tizenhárom évből hetet leült, majd felmentették. És a bíró, meg az ügyész még nem utcaseprő. Vagy említhetem a móri vérengzést, amelynek a tárgyalásán olyan embert ítéltek el, aki ott sem volt, semmi köze sincs a rabláshoz és a mészárláshoz. Majd felmentették… és a bíró? Felfelé bukott. Röviden ennyi a bajom a bíróságokkal… És akkor a saját tapasztalataimat nem is említette, amikor hozzá nem értő, politikai utasítást kapott bíró a tényekkel homlokegyenest ellenkező ítéletet hozott… A társadalomban a bíróságnak hatalmas ereje van arra, hogy vagy züllessze a társadalmat vagy erkölcsi példát mutasson. Ma a züllesztés idejét éljük…

–           Miért nem lett társadalmi vitatéma ez?

–          Mert a társadalom a legalapvetőbb dolgokat nem veszi észre, ugyanis a politika nagyon vigyáz arra, hogy egy-egy nagyobb cirkusszal elterelje a társadalom figyelmét a valós helyzetről, az igazi bajokról. A társadalom szereti a nagyhangú cigányozást és zsidózást, a Schmitt Pálos tömegdemonstrációkat, azt, ha valakit temetnek vagy becsuknak… Viszont nem veszi észre, hogy az energiaszolgáltatók, a multik, a különböző hivatalok ott verik át, ahol csak lehet, hogy az élettere egyre szűkül, hogy olyan dolgokért is neki kell fizetni, amihez semmi köze nincs. Amíg a kormány az emberek jóhiszeműségére játszik, például az államadósság visszafizetése okán, addig azok, akik az államadósságért felelősek, milliomosokként élik zavartalan világukat. A társadalom sötét. Aki pedig józan gondolatokat ad közre, az közellenség.

–          Te melyik pártnak vagy tagja?

–          Egyiknek sem. Én magyar állampolgár vagyok, akinek egyetlen felelőssége a haza érdeke, a megmaradás szolgálata. Támogatom azt, aki tesz az ország érdekében, aki keresztény és magyar szellemiségű és ezt nem csak mondja, hanem bizonyítja is. Ilyennek támogatandó embernek tartom Orbán Viktort. Ugyanis nincs más, akit ma ebben az országban támogatni lehetne. Ugyanakkor kíméletlenül véleményt is mondok, ha a mai kormány hibázik. Ez mostanság hála Istennek ritka. Én nem szeretem azokat az újságírókat, akik változtatgatják a véleményüket és a pártjaikat. Sok ilyen van a Fidesz körül is… Én mindig undorodtam a pártoskodó újságírástól, mert az nem lehet objektív, nem szolgálhatja az országot, és visszataszító is. Hiszen aki egykor liberális volt, ma Fideszes, holnap talán megint liberális lesz…

–          Az egyéni vélemény azért változhat nem?

–          A vélemény, nem az eszmeiség.

–          Biztosan Te is másképpen írtál a kommunista világban…

–          Talán a stílus lehetett más, nem a tartalom. Soha nem voltam liberális vagy kommunista. Inkább a Szabad Európának írtam jegyzeteket – névvel – és egyházi lapokban publikáltam, mert azokban lehetett a nemzeti kisebbségekről, az erdélyi magyarság problémáiról és a nemzeti ügyekről írni.

–          Hamarosan megjelenik a Kórisme című könyved…

–          Igen. Valóban Kórisme… diagnózis egy olyan korban és egy olyan világban, amely még nem látható véget fog érni hamarosan. Igyekeztem egy valós képet festeni főként Magyarországról, a magyarságról és a mai magyar társadalomról. A könyv bizonyára sokaknak nem tetszik majd, és az is lehet, hogy sajtópereket akasztanak a nyakamba, de a lelkiismeretem tiszta marad a hazámat, a magyar nemzetet illetően.  Mert a könyv megmarad és tükröt tart a társadalom elé! Ott lesz az Országos Széchenyi Könyvtárban, a nyugat-európai egyetemi könyvtárakban és remélhetőleg sok-sok honfitársam könyvespolcán szerte a Kárpát-medencében…

–          Miért fontos ez?

–          Mert a jövő generációknak is látnia, tudnia kell, hogy nem az egész társadalom volt hazaáruló, nemzetellenes és vak… legalább kétmillió magyarországi polgár küzd azért, hogy Magyarország és a Kárpát-medencei magyarság visszanyerje azt a képét és erkölcsi megbecsülését, amelyet egykor egész Európa követendő példának tartott…

Közreadta: Európai Idő

Nemzeti InternetFigyelő