MJB a holokauszt tagadást szankcionáló törvény eltörléséről

Az MJB levele az Alkotmánybírósághoz

A Magyar Justitia Bizottság  (MJB) azzal a kéréssel fordul  az Alkotmánybírósághoz, hogy  vizsgálja  felül és  annulláltassa  a holokauszttagadására hozott törvényt. Legjobb ismereteink szerint, ez az első – minden logikát és értelmet nélkülöző – törvény (talán a világon létrehozott törvényeket is beleértve), amely valaminek a tagadását bünteti.

Indoklás:

1/ Egy megtörtént (tanúk tömegével, filmekkel, fényképekkel, bírósági ítéletekkel,  hiteles  jegyzőkönyvekkel és a  végrehajtást bizonyító,  technikai eszközökkel, valamint berendezésekkel, illetve  a kivitelezést  biztosító létesítményekkel) igazolt (igazolható) tények tagadása,  csak súlyosan  agykárosult személyek részéről valósulhat meg, akik viszont  a betegségük  miatt nem büntethetők,  mint például azok sem, akik letagadják a “csillagot az égről”! Ennek ismeretében, felesleges,  logikátlan,  ésszerűtlen, indokolatlan  és a tragikomédia kategóriájába tartozik  a holokauszttagadására kreált törvény. Ez az állítás igazolható azzal is, hogy a holokauszttagadás miatt eddig felelősségre  vontak  (vonhatók száma Európában) egy  kezünk ujjain is  megszámlálható.

2/ Tekintettel arra, hogy a holokauszt kifejezetten csak a német haláltáborok áldozatait  és hozzátartozóikat érinti, ezért az ominózus törvény, az előző indokok mellett  még  diszkriminatív is,- mert akarva-akaratlan elhallgatja és sérti azoknak az áldozatoknak  az emlékét,  akik Lenin, Sztalin, Josip Broz  Tito, Nicolae Ceausescu, Mao Ce-tung,  Pol Pot, Kim Ir Szen, Todor Zsivkov, Walter  Ulbricht,  Władysław Gomułka, Enver Hoxha, Klement Gottwald,  Kun Béla, Rákosi Mátyás, Kádár János és  Fidel Castro táboraiban (börtöneiben, kínzókamráiban, stb.)  vesztették életüket (golyótól, kötéltől, tűztől, gáztól, gumibottól vagy  éheztetés, alvásmegvonás, kihűlés és  halálra dolgoztatás miatt), vagy lettek kiközösítve  a társadalom perifériájára.

3/  Meg kell érteni, hogy az ártatlanul kivégzetteknek és hozzátartozóiknak a “végeredményt”  illetően,  teljesen mindegy, hogy milyen  eszközökkel, milyen ideológia alapján, milyen körülmények között, kinek a parancsára (utasítására) és kik  követték el  az emberiség elleni bűnöket. Ezért számít diszkriminatívnak a holokauszttagadására hozott törvény, valamint az a “háttér csomag”, amely a kárpótlás,  a megemlékezés és  a bűnösök felelősségre vonása területén is kettős mércét alkalmaz a holokauszt mártírjai (és hozzátartozóik), valamint  a holokauszton kívüli mártírok (és hozzátartozóik) esetében.

Más megfogalmazásban: a holokauszttagadás szankcionálása, valamint a holokauszt emlékévének kijelölése és az oktatási intézmények tananyagba való felvétele,  az elmúlt évszázad  legvéresebb diktatúráinak  áldozatai  között  differenciál, ami  a bűnösök felelősségre vonása (vagyis: az egyik oldalon a radikális megtörténte, a másik oldalon pedig az  elmaradása), valamint a kárpótlás (folyósítása, illetve elmaradása) területén is megmutatkozott.

A holokausztban érintett hozzátartozók aligha számíthatnak azoknak az együttérzésére (részvétére), akik szintén gyászolják mártírjaikat, de semmilyen kárpótlást nem kaptak, nyomorban élnek, miközben a gyilkosok, a vérbírák, a smasszerok, a besúgók kiemelt nyugdíj vagy jól fizetett beosztás birtokában “élik életüket”. A hátrányos helyzetben lévők számára mind az új törvény, mind a “háttér csomag” sértő, megalázó, érthetetlen, mivel milliókat rekesztenek ki a jog, az igazság, az együttérzés területéről,  az elhallgatással pedig több tízezer bűnösnek adnak “menlevelet!  Érthetetlen, hogy a holokausztban érintettek egyetlenegy szóval sem említik a mártírok és bűnösök másik csoportját, úgy viselkednek, mintha egyedül lennének a bolygónkon és egyedi törvényekre tarthatnak igényt. Még a bűnösök között is disztingválnak, miközben (jogosan) kitartóan és nagy apparátussal kutatják az elkövetőket, de egy szóval sem marasztalják el azt a Sztalint, aki (Hitlert utánozva, saját módszerei és technikája alkalmazásával) likvidáltatta és/vagy terror alatt tartotta a zsidókat.

4/ Igazságos és célszerű lenne  a holokauszttagadást kiváltó okok vizsgálata (és azok megszüntetése), mert tagadhatatlan, hogy sokakat irritál  a holokauszt szüntelen emlegetése,  az áldozatok  számának “feltupírozása”, a Yad Vashem és a különféle  zsidó szervezetek által publikált (de a bizonyítást az esetek többségében mellőző)  adatok.  Mintha a mártírok számának a növelésével  akarnák a bűntény  súlyosságát (vagy a  kárpótlás mértékét) növelni. Visszatetszést kelt (kelthet) az is, hogy  újabb és  újabb kárpótlási igényekkel rukkolnak  elő egyes külföldi vagy hazai személyek vagy szervezetek,  és  ma már zömében azoknak kell fizetni, akik ‘45 előtt nem is éltek!

ÖSSZEGZÉS: véleményünk szerint,- a múlt század német, szovjet, jugoszláv, magyar, albán, koreai, kínai,  kambodzsai, kubai, román, bolgár, cseh, szlovák, osztrák,  olasz mártírok  (és  hozzátartozóik)  és az emberi jogoktól megfosztottak megérdemelnének egy emlékévet és egy (vagy több) monumentális emlékművet, az emberbőrbe bújt szörnyetegek (Lenin, Sztalin, Hitler, Mussonili,  Quisling, Tiso, Tito, Castro, Kun, Rákosi, Kádár, Hoxha, Mao, Pol Pot, Zsivkov, Ceausescu, Kim Ir, Husszein és bandájuk, valamint az itt fel nem tűntetett despoták) pedig  egy nevekkel és képekkel “dekorált”, időtálló anyagból készült szemétdombot.

Közreadta:

Prof. Dr. Bokor Imre

az MJB elnöke

P. S.: Példaként kell megemlíteni a világon  elsőként és egyedülálló  Csömörön  felállított  (impozáns) – a kommunizmus százmillió áldozatai –   emlékművét, megjegyezve, hogy ez talán (közvetve) a holokauszt  áldozatait is magában foglalja, mivel  Sztalin tisztában volt  a német haláltáborok  létéről és működéséről, de  a kisujját sem mozdította meg  a zsidók megmentéséért, hiszen  a saját   haláltáborainak az  üzemeltetésével  és a szovjet állampolgárságú zsidók kirekesztésével és  likvidálásával volt elfoglalva.

 

Vajon a MAZSIHISZ  részéről hányan látogatták meg ezt az emlékművet?  Budapesthez közel van!  Többek között Tajvanról, Ukrajnából, USA-ból, Svájcból, Németországból  és  Albániából  voltak már látogatók, akik koszorút (sőt emléktáblát) is  elhelyeztek az emlékműnél, merthogy:  a mártírok  iránti együttérzés nem  nemzeti, faji, vallási vagy ideológiai  kötődésű, hanem azoktól független,  emberi  (erkölcsi) indíttatású!  

Nemzeti InternetFigyelő