Figyelem! Mindez csupán a fantáziám szüleménye. Magam is azt remélem, hogy semmi sem valósul meg belőle. Ám ha mégis, ne engem kárhoztassanak. Hiszen idejében szóltam.
Jó, ha nem feledjük!
A 2002-es választások után véget ért a „polgári” jövő, és megint elkezdődött a „cucilista” múlt. Ördögi ravaszsággal folytatódott kifosztásunk, megmaradt javaink elherdálása és külföldi kézre játszása. A cionista globalizáció kegyetlenül átgázolt rajtunk. Öntudatunk megrendült, hitünk kialudt, vészesen elszegényedtünk és elhülyültünk. Népünk két acsarkodó táborra szakadt:
2014.03.18. –án a Kremlben aláírták azt a szerződést, mellyel a Krim-fésziget Oroszország része lett. 2014 júliusában és szeptemberében az EU gazdasági szankciókat vezetett be Oroszország ellen, mondván, hogy a félsziget annektálása nemzetközi jogba ütközik. (Érdekesség, hogyKrím lakossága népszavazással döntöttaz anyaországhoz történő csatlakozáshoz, mely az EU szerint nem jogszerű,viszont Koszovó kiválása Szerbiából a nemzetközi bíróság szerint azért elfogadható, mert a függetlenséget kikiáltók, „…mint magukat Koszovó népe képviselőinek tekintő magánszemélyek, ilyenformán a nemzetközi jog előírásai őket nem kötik.” Valóban ennyit ér egy népszavazás, mely előtt mi is állunk?) Válaszul, Oroszország is szankciókat jelentett be az EU országai ellen.
A tervezetten kialakított világhelyzet társadalmi folyamatok sorát és változását indítja el nap mint nap, nem csak változásra célként megjelölt országokban vagy régiókban, de ott is, ahol a vélekedések szerint a folyamatokat generálják. Még most az elején kell tisztázni, hogy egyes országok világméretű kihatásokkal bíró manőverei nem az adott ország lakosságának döntéseit tükrözik. A világon Dél-Amerikától Kamcsatkáig, sehol sincs önálló döntéshozatal egyetlen kormány részéről sem. A mesterségesen gerjesztett konfliktusok ugyan egy átfogó terv részei, de a színen megjelenő politikai szereplők “tevékenysége” számukra jobb esetben bizonytalansági tényezőkkel tűzdelt stratégiai fontosságú betervezett lépés a Grand Chess sakktábláján, rosszabbik estben kényszerpálya. Ez utóbbi képez olyan-amilyen “perspektívát” a világ országainak túlnyomó részében, de nem kíméli azokat sem, akik a nem várt következményekkel vagy a menet közben átrendeződő erőviszonyokkal nem tudtak előre számolni, pedig a folyamatok elindításában meghatározó volt a szerepük.
Felső kép: Európa valamikori politikai kontrollja -sötétszürke-, a kulturális -világos szürke. (Brzezinsky szerint)
Nemzeti InternetFigyelő (NIF) 