Munkám során a ’90-es évektől volt is, meg nem is szerencsém a látogatóba visszaérkező magyarokkal beszélgetnem. Szemükben örömtűz volt, ajkuk viszont lebiggyedt az akkor látottakon. Közülük, nem kevesen alig titkolt céllal abban reménykedtek, hogy minimum bársonyszék illetné őket hazajövetelük alkalmából, mert az ész és pénz náluk van. Pénz nélkül az itteni, évtizedekig elnyomottak közül is sok volt az önjelölt, így kényszerből, látszatból összeborultak sorsuk egyengetése érdekében.
Ez az 1968-ban készült írás semmit sem veszített aktualitásából, sőt a multikulturalizálódás és a bevándorlás fokozódásával aktuálisabb, mint valaha. A szerző cikkben olvasható megállapításai és előrejelzései (például az amerikai elnökkel kapcsolatos) arról tanúskodnak, hogy egy tudatos és aljas terv megvalósulási folyamatának elszenvedői vagyunk, ami ugyanakkor megfelelő alapelvek birtokában leleplezhető.
Kezdem egy hajdan Moszkvában hallott viccel. Egy moszkvai prof meglátogatja Csukcs földön kollégáját. Ott kiváló vendéglátásban részesül, végül a csukcs kollégája a feleségét is rendelkezésre bocsájtja. Viszont látogatás során, Moszkvában a prof. vendéglátásban nem remekel, s a feleségét sem ajánlotta fel. Búcsúzáskor a vendég számon kéri kollégáját, hogy náluk mit kapott és nem kapott viszonzást.
Madaras László a „migráns-népszavazás” bojkottjára buzdítja a választókat – a Nemzeti InternetFigyelőn közzé tett írásában. Érvelése érthető, és indokolt, ha csak a feltett kérdés rafináltságát, megtévesztésre alkalmas megfogalmazását, kettős értelmét vesszük figyelembe.
A kérdés megfogalmazása az orbáni kettősbeszéd tipikus példája: „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő, kötelező betelepítését?” Ez a kérdés többértelmű, tehát vigyázni kell a válaszadással!
Hajdan az egyik tsz-ben végre leváltották a korrupt elnököt. Az új elnökhöz odament apám és elmondta, amit kellett. Erre az új elnök: Józsi bácsi, amikor már nem csak az antilop, hanem mindenki, semmit nem lehet tenni. Ez a tényállás.
Az interneten böngészők, azok közül is főleg a világnézetükben még nem kellően megerősödött fiatalok, rengeteg veszélynek vannak kitéve. Ökörködő videóktól, villogó reklámoktól, közhelyes „mémektől”, társkereső hirdetésektől zajos a világháló, amik miatt a komoly értékeket felmutató oldalak felkeresése nagy nehézségbe ütközik. És ha az ember mégis értelmesnek tűnő felületre érkezik, a helyzet így is csalóka lehet. Az interneten található portálok döntő többsége modern eszmék mentén fejti ki véleményét, és formálja ezáltal másokét. A szerkesztők és írók számára a fejlődés (minden magától egyre jobb), a demokrácia (mindenki ugyanolyan), az individualizmus (mindenki önző) és a materializmus (csak az anyag valóság) mítoszai olyan alapelvek, amik nemcsak az általuk leírt tartalomban, hanem honlapuk felépítésében és működésében is markánsan megmutatkoznak. A jelen írásban utóbbiról teszünk néhány megjegyzést.
Egy ország önvédelmi reflexe az oktatását fenyegető veszélyek elkerülése érdekében erőteljesen és hatékonyon szokott működni. Ez még az olyan esetekre is érvényes, amikor szak-avatatlan intézkedések sorozatával már amúgy is a szakadék szélére sikerült sodorni a teljes oktatási rendszert, igénytelenné, közömbössé téve a benne szereplőket, bármelyik politikai oldalon is állnak. Van azonban egy olyan határ, aminek az átlépése a teljes politikai vezetés bukását eredményezi, még akkor is, ha az érintettek nagy része az adott kormányra szavazott.
Köztudott, hogy a 888.hu a 444.hu nevű véleménydiktáló szennyportál mintájára, ellensúlyozására jött létre. A 444.hu a „trash” (jel. szemét) stílusban utazik, kiégett nihilistákból és nagypofájú suhancokból áll, célja pedig – az aktuálpolitikai érdekeken túl – olvasóközönségének ideológiai megtévesztése és a proli alatti igénytelenség széles körben való elfogadottá tétele.
