Munkám során a ’90-es évektől volt is, meg nem is szerencsém a látogatóba visszaérkező magyarokkal beszélgetnem. Szemükben örömtűz volt, ajkuk viszont lebiggyedt az akkor látottakon. Közülük, nem kevesen alig titkolt céllal abban reménykedtek, hogy minimum bársonyszék illetné őket hazajövetelük alkalmából, mert az ész és pénz náluk van. Pénz nélkül az itteni, évtizedekig elnyomottak közül is sok volt az önjelölt, így kényszerből, látszatból összeborultak sorsuk egyengetése érdekében.
Ez az 1968-ban készült írás semmit sem veszített aktualitásából, sőt a multikulturalizálódás és a bevándorlás fokozódásával aktuálisabb, mint valaha. A szerző cikkben olvasható megállapításai és előrejelzései (például az amerikai elnökkel kapcsolatos) arról tanúskodnak, hogy egy tudatos és aljas terv megvalósulási folyamatának elszenvedői vagyunk, ami ugyanakkor megfelelő alapelvek birtokában leleplezhető.
Kezdem egy hajdan Moszkvában hallott viccel. Egy moszkvai prof meglátogatja Csukcs földön kollégáját. Ott kiváló vendéglátásban részesül, végül a csukcs kollégája a feleségét is rendelkezésre bocsájtja. Viszont látogatás során, Moszkvában a prof. vendéglátásban nem remekel, s a feleségét sem ajánlotta fel. Búcsúzáskor a vendég számon kéri kollégáját, hogy náluk mit kapott és nem kapott viszonzást.
Madaras László a „migráns-népszavazás” bojkottjára buzdítja a választókat – a Nemzeti InternetFigyelőn közzé tett írásában. Érvelése érthető, és indokolt, ha csak a feltett kérdés rafináltságát, megtévesztésre alkalmas megfogalmazását, kettős értelmét vesszük figyelembe.
A kérdés megfogalmazása az orbáni kettősbeszéd tipikus példája: „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő, kötelező betelepítését?” Ez a kérdés többértelmű, tehát vigyázni kell a válaszadással!
Nemzeti InternetFigyelő (NIF) 