Nekrológ kategória bejegyzései

“A suszter maradjon a kaptafánál” – Stadler József kálváriája és halála

Egy kissé megkésett nekrológ – Stadler Józsefre halálára

Sok újságíró markolt fel jó pénzt az elhíresült akasztói juhászról írt cikkek, interjúk kapcsán. De egy sem volt, aki – egy kicsit tárgyilagosan – írt volna váratlan haláláról pár megemlékező sort, már csak hálából is a jó „sztorikért”.

Régi mondás ez „A suszter maradjon a kaptafánál”, ami ma is érvényes, és arra figyelmeztet, hogy senki ne akarjon olyan emberek közé tartozni, ahová szerintük nem való. A “felső tízezer” és a legfelső politikai vezetés nem nézi jó szemmel, ha egy – szerintük egyszerű, mondhatni “buta paraszt” – ügyessége, talpraesettsége jóvoltából be akar kerülni közéjük. “A suszter maradjon a kaptafánál” – Stadler József kálváriája és halála Tovább olvasása

Eltünt egy rossz szagú fing, ami szar mellől jött

NIF: Idézünk gondolkodás módjából anélkül, hogy a nevét említenénk. A PT oszlopos tagja volt, magyar főnemesi nevet bitorolva ily módon is különlegesen hitelesítve gyalázkodásait.

Közismert rasszista írását Lévay Atilla egy szó megváltoztatásával 2 változatban teszi közzé. Írását a kiadó, amely megjelentette az eredeti magyargyalázó klotyó-firkálmányt nem volt hajlandó közölni.

Kornis Mihály és Esterházy Péter, 1985
Kornis Mihály és Esterházy Péter, 1985

Egy rossz szag tovatűnt: Ellie Wiesel halott!!!

By Gordon Duff, Senior Editor on July 3, 2016, Veteran Today

“Ellie the Weasel” Kicks -> Ellie a Menyét elpatkolt

Ellie-Wiesel

Egy rossz szag tovatűnt

Gordon Duff, vezető szerkesztő

Kezdjük a napot egyfajta erkölcsi példázattal.

Van egy zsarnok, egy iskola udvarán.
Ő folyamatosan kifosztja a többi gyereket, és évről évre egyre erőszakosabb.
 
Az incidensek folyamatosak, lopás, bántalmazás, késelés, még egy lőfegyvert is bevisz az iskolába, és lelő egy tanárt.

Azonban semmi sem történik.

Egy rossz szag tovatűnt: Ellie Wiesel halott!!! Tovább olvasása

Emlékezzünk egy román patkányra

Meghalt a temesvári felkelést vérbe fojtó, „gipszelt lábú” tábornok

NIF: Magyarul jól beszélt. Látogatta a marosvásárhelyi Teleki Tékát.

Életének 89. évében vasárnap elhunyt Victor Atanasie Stănculescu volt védelmi miniszter, az 1989-es romániai forradalom egyik központi szereplője. A temesvári népfelkelést vérbe fojtó egykori tábornokot egy Ilfov megyei NIF: Bukarest körüli korrupciótól gazdag megye) öregotthonban érte a halál.

Alföldi Géza: Temetők népe

Alföldi Géza: Temetők népe

Mi a temetők népe vagyunk.
Csak a sírok ezre között
Érezzük jól és otthon magunk.

Alföldi Géza: Temetők népe Tovább olvasása

A „JÓZAN ÉSZ„ halálára írt nekrológ

(NIF: Balczó András kérésére nevét töröltük, mint szerző. A cikk többi részét meghagytuk! Idézünk Balczó Márton leveléből:

“Az írás egyébként Lori Borgman amerikai újságírónőtől származik (http://www.loriborgman.com/books/), és 1998-ban az Indianapolis Star-ban jelent meg először angol nyelven, azóta kisebb-nagyobb módosításokkal és több nyelvre lefordítva kering az interneten.”)

Búcsúbeszéd.

A Józan Ész temetésére. 
Nyugodjék békében!

Ma egy szeretett barátunk elvesztését siratjuk: Józan Ész, aki sok éven át volt közöttünk.

A „JÓZAN ÉSZ„ halálára írt nekrológ Tovább olvasása

Rácz Sándor halála az egész magyarság fájdalmas vesztesége

Amikor 2012-ben a Magyarok Világszövetségének vezetősége megkeresett Rácz Sándor (Hódmezővásárhely, 1933. március 17. – Budapest, 2013. április 30.) köztársasági elnökké jelölésének felkarolása végett, az általam alapított Turul Szövetség nevében az alábbiakat nyilatkoztam: „Sanyi bátyámat évtizedek óta jól ismerem, pályafutását figyelemmel kísérem. Azon (manapság igen ritka!) becsületes, rátermett hazafiak közé tartozik, akiknek múltját és jelenét nem terhelik bűnök, megalkuvások, önzések és egyéb olyan jellemhibák, amelyek ma politikusaink, közéleti vezetőink zömének magatartását beárnyékolják.

Rácz Sándort emberi habitusában, erkölcsiségében olyan feddhetetlen személyiségnek tartom (tartjuk), aki minden szempontból alkalmas az elnöki poszt betöltésére. Kívánjuk, hogy az országgyűlés az elnökválasztásnál vegye figyelembe az MVSZ jelöltjét (akit mi is teljes mellszélességgel támogatunk).” Sokunkat szomorúsággal eltöltő távozása kapcsán még a következőket tenném hozzá főhajtásképpen: Romlott korunkban kevés olyan törhetetlen hitű, szilárd jellemű, minden idegszálával a népét szolgáló, igaz embert láttam, mint ő; aki nemcsak alázatosan végrehajtotta Istentől rá rótt történelmi küldetését, hanem egyszerűségével, önzetlenségével, humánus viselkedésével és egy bátor, küzdelmes életút fölmutatásával mindnyájunknak követendő példát adott. Karizmatikus nagysága, tiszta gondolkodása, 56-os elvhűsége, szívós munkabírása, aszkézisbe hajló áldozathozatalai révén toronymagasan kiemelkedett a politika fertőző mocsarából, s joggal tekinthetjük a nemzet halottjának. Rácz Sándor halála az egész magyarság fájdalmas vesztesége Tovább olvasása

Ismét elment egy jó barát és harcostárs! – Veér Balázs, a Solymári Konzervatív Kör alapító elnökének halálára

gyászjelentésSokkolt a hír: április 6.-án a múlt hét szombaton Pilisszántón a sziklakápolnában búcsúztatták megemlékezés keretében barátomat, harcostársamat, Veér Balázst, a méltán elhíresült Solymári Konzervatív Kör alapító elnökét.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Mintha most lett volna, de sajnos már három éve, hogy e körnek állandó helyet adó Klinger-hof örök mosolygós és sugárzó, gyönyörű tulajdonosnőjét, a tragikus hirtelenséggel saját döntése következtében elhunyt barátomat, Solti Borit könnyeim között búcsúztattam a család felkérésére, a solymári temetőben.

Ott és akkor természetesen ott állt mellettem sokak között, a megrendült barátom is, Balázs!

Én sajnos nem állhattam mellette utolsó útján, sem megemlékező búcsúztatásán, pedig nagyon szerettem volna ott lenni… Ismét elment egy jó barát és harcostárs! – Veér Balázs, a Solymári Konzervatív Kör alapító elnökének halálára Tovább olvasása

Nagy embertől és igaz magyartól búcsúzunk! – nekrológ

Hegedüs Lóránt83-ik esztendejében eltávozott közülünk Dr. Hegedűs Loránt lelkipásztor, teológus, író, a Duna-melléki Református Egyházkerület nyugalmazott püspöke (aki 1930-11-11-én született Hajdúnánásonban, és 2013-01-26-án halt meg Budapesten).

Polihisztori felkészültségű, prófétai hevületű, küldetéses igehirdető volt; szerteágazó tudományos, közéleti, egyházkormányzói tevékenysége jól ismert idehaza és külföldön egyaránt. Előadásait, írásait átszőtte a haza és a nemzet sorsa iránti aggódó felelősségérzet; így bátran szólt az abortusz, az egyke, az öngyilkosság, az alkoholizmus, a homoszexualitás, a szektásodás és egyéb káros, önpusztító jelenségek ellen… Nagy embertől és igaz magyartól búcsúzunk! – nekrológ Tovább olvasása

Elhunyt id. Dr. Hegedűs Loránt

Hegedüs LórántMa, életének 83-ik esztendejében elhunyt Dr. Hegedűs Loránt lelkipásztor, teológus, a Dunamelléki Református Egyházkerület nyugalmazott püspöke.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Hegedűs Loránt 1930. november 11-én született Hajdúnánáson. Édesapja dr. Hegedűs Géza jogász, édesanyja Szabó Magdolna gyógypedagógus.  Hajdúnánáson érettségizett.  1949-54 között teológiát tanult Budapesten. Segédlelkészként szolgált Ravasz László püspök alatt a Budapest-Kálvin téri gyülekezetben 1956. január 1 –től 1958. szeptember 30 között… Elhunyt id. Dr. Hegedűs Loránt Tovább olvasása

Búcsú Rózsás Jánostól

Szomorú kötelességemnek teszek most eleget, amikor igaz barátomat és földimet, szülővárosom – Nagykanizsa – kiváló közéleti személyiségét és lokálpatriótáját búcsúztatom.

Rózsás János, a Gulag haláltáborainak elszenvedője és hűséges krónikása, Budapesten született, 1926. augusztus 6-án, és 86 éves korában hunyt el kanizsai otthonában, 2012. november 2-án. Kevés olyan kortársat ismerek, aki hozzá hasonló kemény megpróbáltatásokon ment keresztül szinte egész életében; ugyanakkor ezek dacára is mindhalálig megőrizte emberi arcát, kiegyensúlyozott derűjét, jóhiszeműségét, önzetlen segítőkészségét, törhetetlen hitét és hazaszeretetét.

Földi léte nemzedékének mostoha, viharvert sorsára is rávilágít, akik közül nem különleges képességei révén emelkedett ki elsősorban, hanem eredendő humánumával és mindenkori szívós helytállásával. Élete azt példázza számunkra, hogy csöndes konoksággal, türelmes megértéssel, bölcs bizakodással olykor többet érhetünk el egy velejéig gonosz, ellenséges közegben, mint meggondolatlan hebehurgyasággal, ki-ha-nem-én hangoskodással, vagy éppenséggel felelőtlen, lázas „forradalmisággal”; amit természetesen senki ne tévesszen össze az elvtelen meghunyászkodással, a gyáva beletörődéssel s a sunyi képmutatással. Rózsás János lelkében ugyanis nem hirtelen feltámadó és gyorsan kialvó szalmaláng lobogott, hanem olthatatlanul égő, „energiatakarékos” öröktűz parázslott, mely mindig annyi fényt és meleget sugároz, amennyi éppen szükséges. Korán meg kellett tanulnia, hogy evilági pályafutásunk nem csupán könnyelmű kaland, szertelen, játékos kísérlet, hanem kitartó építkezés és a túlélésért, a boldogabb jövőért folytatott rendíthetetlen küzdelem is. Búcsú Rózsás Jánostól Tovább olvasása

In memoriam: Varga Csaba (Egy magyar forradalmár életművéről)

Varga Csaba

Megemlékezés a napjainkban elhunyt Varga Csabáról

Mottó: „Az univerzális hazugság korában az igazság kimondása forradalmi tett. George Orwell

Június 15-én tragikus hirtelenséggel elhunyt korunk talán legnagyobb magyar alkotója, Varga Csaba. Egy szerencsésebb országban nagy hírre tehetett volna szert, és most számtalan megemlékezés születne munkásságáról, de kis hazánk kusza viszonyai között a legtöbben még csak nem is hallottak róla.

Életműve elválaszthatatlan ettől az ellentmondásos háttértől, ami gyakran elkeserítette, de mint minden nagy alkotót, megfeszített munkára is ösztönözte. 1945-ben született, Magyarország újkori történelmének Trianon mellett legszerencsétlenebb évében. Meggyőződésünk szerint Isten óriási reményt ültetett el vele, amelynek természete lassan bizonnyal érthetővé válik honfitársaink többsége számára is… In memoriam: Varga Csaba (Egy magyar forradalmár életművéről) Tovább olvasása

Ahányan így együtt vagyunk, mind elmegyünk

Szégyellem, hogy írok, mert senkire nem tartozik a fájdalom, de mégis úgy érzem, hogy ez segít, mert anyukám, Kopp Mária ennek a közösségnek fontos tüneménye volt; és tartozom neki annyival, hogy én írjam meg az első nekrológját.

Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk,

a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át

a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk,

olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép,

végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad

és lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain,

tornyok fölé, olyik még visszanéz és látni vágy,

hullott almát a kertben, vagy egy bölcsőt talán

ajtó mellett, piros ernyő alatt, de késő már, gyerünk,

ahogyan a harangok konganak, mind ballagunk

mindig másként a csillagok mögött, a puszta körfalán,

ahányan végre így együtt vagyunk, mind elmegyünk.

/Weöres Sándor: Bolero/

Ezt a verset a szüleim kiírták a konyhában a falra. Ezt néztem óvodás koromtól, és ezzel éltem, hogy mind elmegyünk. Otthon sohase volt tabu a halál, számtalanszor beszéltünk róla és mondták, mind a ketten mondták, anyukám és apukám is, hogy meg fognak halni. Meghaltak… Ahányan így együtt vagyunk, mind elmegyünk Tovább olvasása

Elment egy barát és közjogi harcostárs. – Nekrológ helyett

A barátom tiszta ember, hazafi és zárkózott (volt – NIF). Az utóbbi miatt nem láthatta meg azt a szűk ösvényt, amely az egyéni gondjai megoldására, a nemzetét és az egész emberiséget felfalni készülő sátáni erők csapásaival szembeni küzdelem folytatásához vezet. Egyedül maradt.

Pedig Mi – a bajtársai -, ott voltunk körülötte. Csakhogy nem voltunk elég közel. Csakhogy nem voltunk képesek elég gyorsan dönteni, ahogy olvastuk a búcsúüzenetét. Csakhogy nem adtuk össze elég gyorsan azt a bennünk élő tudást, amit a Jóisten reánk bízott, s amivel próbára is tett minket hétfő este. Ezen a próbán nemcsak az egyén, de a közösség is elvérzett, mert pár percen múlt ugyan, de nem értük el őt azon a végzetes úton, s nem tudtuk visszafordítani onnan. Azon az estén szembesültem a szabad akarat erejével, az értelmetlen világ okozta halál látványával, s egészen közelről érezhettem meg a magyar nép tragédiájának halálos levegőjét. Depressziós lett a nemzet. Utolért minket a lélekbágyasztó mélakór és a hitetlenség, s ebben a kórban szenvedő barátunk a radikális parabellumot választotta. Remélem, több magyar nem dönt majd így, hiszen épp ez a célja a hazánkat megszálló, s velünk acsarkodó liberális pénzdiktatúrának! Ki akar bennünket irtani. A magyar lelkialkat kiszolgáltatottsága és a magyar férfi drámája iszonyatos erővel hat rám, mert régóta érzem magam is, ezt a tehetetlenséget… Elment egy barát és közjogi harcostárs. – Nekrológ helyett Tovább olvasása

Csurka István kendőzetlen arcképe

Gondoltam, várok még pár hetet vagy hónapot, s nem ragadok tollat közvetlenül a 78 évet megért Csurka István halála után, hogy megírjam róla tárgyilagos, az igazságnak megfelelő értékelésemet. Tudom, hogy maradék hívei közül sokan letorkolnak majd, netán kegyeletsértésnek is bélyegzik megszólalásomat. Azonban elolvasva néhány rémesen egyoldalú (átkozódó, avagy hozsannázó) nekrológot, úgy döntöttem, hogy lesz, ami lesz, semmiképpen sem hallgathatok. Sem azt nem tűrhetem, hogy a liberális, cionista gyűlöletkeltők (pl. Tamás Gáspár Miklós, Tamás Tibor stb.) haló poraiban is mocskolják, sem pedig azt, hogy a nemzeti oldalon valamiféle érdemeit meghaladó bálványt faragjanak belőle.

Jól ismertem őt személyesen is – bár sohasem álltunk közel egymáshoz –, s a kezdetektől végig figyelemmel kísértem életét és írói, politikusi pályafutását. Keresztény magánemberként sajnálom Csurkát (nyilván az állandó nyomás s az oktalan támadások is siettették elhunytát), s részvétemet nyilvánítom hozzátartozóinak, barátainak, tisztelőinek, viszont a közélettel s a magyarság ügyeivel évtizedek óta aktívan foglalkozó hazafiként nem hunyhatok szemet hibái, gyengeségei fölött sem. Távol maradjon tőlem a kíméletlen szigorúság (hiszen mindnyájan többé-kevésbé esendők vagyunk), nem kívánom a mércét túl magasra srófolni, de tapasztalataim arra sarkallnak, hogy az ellenkező végletbe se essek, amikor arcélét megrajzolom… Csurka István kendőzetlen arcképe Tovább olvasása

Elhunyt Makovecz Imre

Elhunyt Makovecz Imre Kossuth-díjas építész.

Az organikus építészet mesterét életének 76. évében érte a halál. A Kossuth- és Ybl Miklós-díjas építész a Magyar Művészeti Akadémia alapítója és örökös elnöke volt, 2001-ben megkapta a Corvin-láncot. Életművét az organikus építészet számos hazai remekműve – templomok, közösségi épületek – őrzik. Makovecz Imre tervezte az 1992-es sevillai világkiállítás nagy sikerű magyar pavilonját.

Forrás: Fidesz.hu

Nekrológ:

Makovecz Imre 1935. november 20-án Budapesten született, de élete első tíz évében sok időt töltött apja szülőfalujában, a zalai Nagykapornakon, itt ismerte meg a paraszti életforma ritmusát, ízeit, mértékeit, rítusait. Huszonegy éves volt az 1956-os forradalom idején, amely életének meghatározó élményévé vált… Elhunyt Makovecz Imre Tovább olvasása

In memoriam Képíró Sándor

Dr. Képíró Sándor, 1941

Meghalt egy ember, akit a gyűlölet és a hazugság nem hagyott békében elköltözni. Meghalt egy ember, akiből bűnöst akart faragni egy ocsmány szemlélet, egy embertelen söpredék. Meghalt egy ember, aki mentette az üldözötteket, amikor szükség volt rá, s akit e tettéért soha ki nem tüntettek, de hőstette után évtizedekkel bíróság elé állították, mert a gyűlöletnek mindegy, hogy ártatlanul, törvénytelenül hurcol meg valakit…

Isten irgalmas volt Képíró Sándor csendőr századoshoz. Nem engedte szóhoz jutni többé a Képíró Sándorra fegyházat kérő lélektelen és embertelen ügyészt, aki bizonyítékok nélkül, talán parancsra mondatta volna végre az ítéletet. Nem engedi többé szóhoz jutni Képíró Sándor ellen a rágalmazót, akinek Isten igazságos ítéletét kívánja e sorok írója. Nem engedi Isten szóhoz jutni a bírót, aki talán felmentette volna, de az is lehet, hogy elítéli az ártatlant… mert ezt követeli tőle a hatalom… In memoriam Képíró Sándor Tovább olvasása

In memoriam – dr. Habsburg Ottó főherceg (szerkesztői kiegészítéssel)

Súlyos és pótolhatatlan veszteség érte Magyarországot és Európát. Eltávozott az élők sorából Őfensége dr. Habsburg Ottó koronaherceg, magyar trónörökös, a Szent Korona várományosa. Élete, gyermekkora óta egybeolvadt a magyar szabadság és függetlenség, valamint a keresztény Európa sorsával.

A magyarsághoz különös szeretettel vonzódó Édesapa, IV. Károly király tragikus sorsa és halála után Ottó főherceg tudatosan vállalta a magyarság, a magyar nemzet a Kárpát-medence népei életének jobbá tételét, európai elismerését, és a béke megteremtését. Ennek érdekében, már fiatalon, a II. világháború közben és után is kifinomult diplomáciai tudását, soknyelvűségét és politikai pallérozottságát mesteri módon kamatoztatta nemzetünk érdekében. Igazi, nemzetéért aggódó és cselekvő uralkodó volt, korona nélkül… In memoriam – dr. Habsburg Ottó főherceg (szerkesztői kiegészítéssel) Tovább olvasása

Elhunyt Csicsery-Rónay István

Elhunyt Csicsery-Rónay István   (Budapest, 1917. dec. 13 – Bp. 2011. ápr. 22.)

Nagypénteken este elhunyt a rendszerváltáskor hazatért amerikai magyar emigráció és a honi közélet kiemelkedő alakja, Csicsery-Rónay István író, politikus, könyvkiadó. Nagy ajándék volt az ő élete, munkássága a magyar nemzetnek.

Aki ismerte, hallotta, műveit olvasta, az tudja, hogy Csicsery-Rónay István 43 évi emigrációs létében, s 1990-es hazatelepülése óta is hű képviselője, szószólója maradt a magyar szabadság, függetlenség és demokrácia eszményének, amelyért ifjú korától elkötelezte magát. Családjától, felmenőitől – köztük Kazinczyitól, Zichy Mihálytól és más jeles történelmi személyiségektől – örökölt hivatását, s nevelése során elsajátított műveltségét a Bécsi Konzuli Akadémián, a Pázmány Péter Tudományegyetemen, a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, majd Washingtonban a Katolikus Egyetem Könyvtári Karán gyarapította. Rendkívül széleskörű, alapos tudását a magyar függetlenség, a haladás és a demokrácia érdekében, haláláig igyekezett írói, kiadói, politikusi munkásságában hasznosítani… Elhunyt Csicsery-Rónay István Tovább olvasása

Ismét elment egy kiváló magyar! – Ambrus Pál halálhírére

Szomorú kötelességemnek kell megfelelnem, amikor egy közeli barátomat, közvetlen munka- és harcostársamat búcsúztatom.

Ambrus Pál (1952–2011) élete bizonyos értelemben tipikus magyar sors volt; szüntelen áldozatvállalás a magyar nemzetért, melyet ráadásul olyan szerényen és önzetlenül végzett, hogy a kívülállók alig-alig hallottak róla.

A magam részéről nagy szerencsének tartom, hogy személyesen is ismerhettem őt ebben az elfajult világban; s úgy gondolom, hogy elvi szilárdságából, rendíthetetlen kitartásából valamennyien példát és erőt meríthetünk mindennapos küzdelmeinkhez.

Jó két évtizedes nemzetvédő tevékenységének, valódi hivatásának úgy tett eleget, hogy közben kenyérkereső munkáját (több évtizedig a MÁV alkalmazásában állt, s innen ment korkedvezményes nyugdíjba) és családi feladatait is tisztességgel ellátta (két gyermeket nevelt fel, hűséges feleségével együtt); tehát nem vonult ki a társadalomból, nem zárkózott „elefántcsonttoronyba”, mint megannyi ütődött „fotelforradalmár”… Ismét elment egy kiváló magyar! – Ambrus Pál halálhírére Tovább olvasása