– avagy A nap, amikor a (parlamenti) demokrácia végleg a süllyesztőbe került. (Hál’ istennek!) Csak még nem vesszük észre, de ami még ennél is rosszabb, nem vagyunk hajlandók észrevenni, és kimondani!
„Így száll hát sírba a szabadság. Tapsvihar közepette.” (Amidala királynő – a Sithek bosszúja című filmből)
Elég, ha ránézünk Európa térképére, rögtön látjuk, hogy valami alapjában véve nincs rendben. De nagyon nincs rendben! Nézzük meg, hol helyezkedik el a térképen Strassbourg, hol Brüsszel, és hol vagyunk mi! Adva van tehát a Nagyságos és Fényességes Európai Porta, melyet mi rendszeresen csak a cselédlépcsőn át tudunk megközelíteni, és ha belül is vagyunk, ellentmondást nem tűrő hangon közlik velünk, hogy hol a helyünk: a mosókonyhában. Természetesen ez is Trianon következménye, lennénk csak húszon, harminc, vagy még több milliónyian, sokkal nagyobb területtel, mindjárt másként beszélnének velünk. Szóval az Európai Unió ezen két fő vezénylő rezidenciája – Strassbourg és Brüsszel – a kontinens széle felé helyezkedik el, mi pedig pont a kellős közepén. No, mármost egy rendszert, legyen az akármilyen rendszer is, sohasem a széléről irányítanak, hanem mindig a stabilitást, a nyugodtságot, állandóságot biztosító tengelyéből, közepéből. Ez csak amolyan szimbolikus, mondjuk úgy: képes beszéd. De – ahogy mifelénk mondani szokás – minimum megérne egy misét. Igaz, ilyen badarságot mondani egy olyan rendszerben, amely saját maga tagadta meg keresztény gyökereit, amikor látványosan kitagadta, ó pardon, kihagyta, elhagyta alapdokumentumából még az erre való utalást is – a szó legszorosabb és mindenféle értelmében véve –, egyáltalán nem kifizetődő. Majd én megmondom, hogy mi a demokrácia és mi nem az! Tovább olvasása
