Helyszín és időpont: 2018. február 25. vasárnap 17:00 óra Duna Palota Széchenyi terem
A 17-18. század udvari, arisztokrata kultúrája mellett nyilvános polgári zeneélet is kialakult, tehát az egykori fejedelmi szobák mellett a polgári szalonokban is helyet kapott a hangszeres szóló- és kamarazene. A városi polgárok irodalmi-zenei klubokat hoztak létre.
Az európai zenekultúrában először a barokk kori zeneszerzők merték az emberi érzéseket, az élet drámáit a maga valóságában ábrázolni, és ehhez eddig soha nem ismert drámai kifejezési eszközöket vettek igénybe. A 17. században új vokális és hangszeres műfajok születtek, strófikus és végigkomponált áriák, kantáták. Az ún. ’bel canto’ (ami ugyan múlt századi fogalom, s ’szép éneklést’ jelent) kezdetei e korszak gazdagon díszített szólódalaiig nyúlik vissza. Lényege a hang mozgékonyságán, kiegyenlítettségén és a hangzás szépségén alapul, megtartva a hangszín természetességét.
Az európai zenekultúrában először a barokk zeneszerzők merték az emberi életet a maga valóságában ábrázolni, és ehhez eddig soha nem ismert drámai kifejezési eszközöket használtak. Legmesszebb mégis az angol komponisták merészkedtek, annak köszönhetően, hogy a 16. századi Angliában egy sajátos daltípus tűnik fel, az „őrült dal” műfaja, amely évszázadokig egyedülálló maradt az európai dalirodalomban.
Történetünket egy Bess nevű beteg inspirálta, aki a 17. századi London egyik hírhedt bolondokházának (a mai elmegyógyintézetek elődje, a „Betlehemi Kórház”) lakója volt, ahová a kor neves írói, költői és zeneszerzői rendszeresen ellátogattak szokatlan, őrült történetek gyűjtése céljából. Így született egy szokatlan, de gyönyörű dalrepertoár, amely minket 2017-ben egy újabb történet létrehozására ösztönzött.
Nemzeti InternetFigyelő (NIF) 