Méltatta az országa anyanyelvi és etnikai homogenitását, meghurcolták a japán miniszterelnök-helyettest

Bocsánatot kellett kérnie kedden Aszo Taro japán miniszterelnök-helyettesnek, mert előző nap arról beszélt, hogy Japán 2000 éve nyelvileg és etnikailag egységes. Bírálói szerint ezzel a kijelentésével semmibe vette az országban élő nemzeti kisebbségeket, például az ország északi részén élő ainukat.

Ha olyan megjegyzést tettem, amely félreérthető volt, akkor ki kell igazítanom, amit mondtam – fogalmazott a politikus a keddi sajtótájékoztatón.

A római katolikus vallású Aszo előző nap egy fukuokai rendezvényen tette a felháborodást kiváltó megjegyzését, hogy Japánon kívül nincs más ország, amely 2000 évig fennállt egyetlen nyelvvel, egyetlen közös etnikai csoportként, egyetlen dinasztiával.

Következő nap viszont már pontosított az állításán. Mint mondotta, valójában arra gondolt, hogy Japán azért szerencsés ország, mert hosszú történelme alatt nem kellett népvándorlással vagy idegen megszállással szembenéznie.

Az ainuk őshonos nemzeti kisebbség Japánban; az ország északi részén, Hokkaido szigetén élnek, valamint régebben az ország északi részéhez tartozó Kuril-szigeteken és az Oroszországhoz tartozó Kamcsatkán is volt életterük. A kormányzat tavaly májusban törvényt fogadtatott el a parlamentben, amely kiemelten védi az ainu kultúrát. Aszo kedden ezzel kapcsolatban közölte, hogy hétfői kijelentésével esze ágában sincs semmibe venni a kormány hivatalos álláspontját.

Nakano

Inter Japán Magazin

NIF

4 című bejegyzés “Méltatta az országa anyanyelvi és etnikai homogenitását, meghurcolták a japán miniszterelnök-helyettest” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

  1. ez egy jó példa arra, hogy a nép kéviseletének, választttjainak hogyan kell beszélnie, viselkednie azok felé, akik neki bizalukat adta …
    ha hibázott, azt beismeri … igy egész biztos az eljövedoben jobban vigyáz a nyelvére …

    nekünk ez egy jó példa arra, hogy egy tisztességes, komoly nép …
    olyan vezetoek ad a ‘keblébol’, amely méltó hozzá …
    nem kell nekünk sem aggódnunk, mert amint mi is tisztességesek
    igaz-, igazságszeretoek leszünk, nekünk is módunkban lesz
    ilyeneket vezetoinknek megtennünk …

    ahol az úr tévedett (egyszeruen nem ismeri jól saját hazája
    történelmét), az az, hogy valamikor, úgy 5-600 (AD) környékén
    a japán szigeteket egy nagy ‘invázió’ érte a kontinensrol. Ugy
    feltételezik hogy egyharmada, fele a mai japánoknak ezen
    “invázió” leszármazottja, igaz már azóta tökéletesen (lehet
    nem mindenütt egyenlo arányban) összeolvadt. Tehát ha az
    úr egy 1500 évet mondott volna az megfelelo, helyt-álló lett
    volna … de mindenképpen számotnia kellett volna ezen a
    nagyon fontos, számukra történelmi eseménnyel is …

    ha errol nektek beszélek, azt azért, mert ezen esemény bennünket
    is érint. Ugyanis akik ezen ‘inváziót’, betelepedést tették, akok
    nyelvi rokonaink voltak. Mégha ok akkor a kínai írásjeleket is
    vitték akkor be oda, a nyelvük nagyrész fennmaradt Japánban.
    Ezen ‘rokonság’ egy kicsit ismert, de okvetlenük ismertebb is
    kell legyen a jövoben. Hogy csak néhány dolgot mondjak itt ;
    a ragokat ok is a szavak utánra teszik (náluk még nem ragadtak
    a szóhoz (mint a Tihanyi alapítólevelünk nyelvében ; Fehéru váru,
    reá meneü … a Fehérvárra-meno késobb) és foként a nyelv
    rendjében (a családi név utána a ‘kereszt’-né, vagy az év,
    utána a hónap, utána a nap és így tovább …). Egyedülállóan
    ez a mi nyelvünket mutatja ott …

    ha ezen kis megjegyzést megengeditek, szeretettel Lajos

    Kedvelés

  2. A Trianon okozta sebeket , enyhíteni lehetne egy ehhez hasonló bocsánat kéréssel — bizony hosszú idő száz esztendő megaláztatásban

    Kedvelés

    1. kedves szekelyse50,

      bocsánatot kérni csak annak lehet, aki a bunét elismeri (bonnek) és
      akkor aki ellen ezt elkövette, attól kéri meg …

      a mi “Trianon” esetünk teljesen más. Akik tették még ma is úgy tudják,
      ill. vélik tudni, hogy jót, igazságosat tettek.

      Teljesen ismeretlen a mi esetünk a nagyvilágban. Ez a mi bunünk,
      nem a másoké. Minden magunk között történik és még akkor is
      esztelen módon. Ez így van a politika terén is. A legtöbbször nem
      rosszak ezek, csak buták. A Mo.-on belül (a csonka …) koheráns
      történelmet kellene tanítani … , de ehhez azt elobb a ‘tanítóknak’
      is meg kellene tanulni. Ha Mo-on egy egészséges, tárgyilagos
      történelemírás van … az segítheti az idageneket megismerni a
      történelmünket … és az után lehet, hogy véleményt változtatnak …

      tehát igazából nekünk kellene bocsánatot kérnünk mind elodeinktol,
      mint (remélem) az utódainktól a tökéletlen történetírásunk miatt …

      hogy jobban megértsen Ön ; egyszer volt alkalmam egy levélváltás
      alkalmával egy nemzetközi-jog professzorral ‘társalogni’. Az elég
      jól ismerte az I.VH utáni békeszerzodéseket. Lelkesen megírta
      a mi, a “Trianon”-i szerzodésünkkel való véleményét akkor. Ez
      az volt, hogy ez volt a kiindulópontja a nagy, nemzetközi gyarmatok
      felszabadításának. Büszkélkedett arra, hogy K-Európában a
      Balkánon és Közel-Keleten megadták a felszabadulást sok
      népnek. Azt is persze hozzátette, hogy több hibát is elkövettek akkor

      az egyedüli politikai személyiség (elég fontos) aki Torgyán úr szerint
      bocsánatot kért tölünk “Trianon”-ért, az Mitterrand francia államelnök
      volt ’90 jan.19.-én Mo-on jártában). Ha Torgyán úr tévedett (mert tévedett !), azt azért mert félreértette a mondottat. Elmesélem :

      Mitterrand kiváncsi volt (szerintem erre volt akkoriban sok nyugati
      kiváncsi irányunkban), hogy van-e, volna-e még, vagy újra területi
      igényünk. Igy vezette be a kérdését ; “szomorú (vagy keseru ?) az,
      hogy Mo ilyen nagy területet veszített az I. VH után. Van-e Mo-nak
      a jövoben még területi igénye ?”
      a “malheureux”-t vette Torgyán úr bocsánatkérésnek (és lehet még
      többen is). Ez addíg ment, hogy a francia külügynek magának is
      cáfolnia kellett ezt. Fr.o. ennek hivatalos képviselete (itt mondjuk
      az államelnöke) nem kért bocsánatot ezért …

      szegény Torgyán bátyánk már odaát van, de kédem én, hogy ott
      lát már tisztán ? … Nem volt nagy hazuság tole (hatalmas volt !),
      mert amit hallott, azt úgy értelmezte, ahogy szerette volna legyen …

      hogyan lehessen bocsánatot kérnie egy ‘entent’-es ivadéknak azért,
      amit nem, hogy nem tart bunnek, de valami jónak, nemesnek tart !?

      nekünk kellene, illene bocsánatot kérni azért, mert rossz, tisztességtelen
      történelmet írunk és az által magunkat, de foként másokat félrevezetünk.
      Pl-ul.; mióta van jelenünk a K-M-ben ? A nyelvünk azt ‘állítja’, hogy ez
      már a szlávok bejövetele elott. Akkor hogy lehet, hogy történelemükben
      nincs szó róluk !? Egy mondat elég lenne. Ez azért probléma, mert ok,
      az o történetírásuk beszél rólunk, érkezésünkrol. Egy kívülálló ebbol
      azt vonja le, hogy mi az o nyakukra telepedtünk …
      ha tótok hazudnak a történelmükben, az az o dolguk. Ertheto, hogy
      a maguk elonyére hazudnak. Akkor mi miért nem mondjuk, írjuk az
      igazat !?

      itt nekünk kellene megkövessük magunkat. A helytelen, hamis
      történetírásunk miatt. De ezt … elobb még fel kell ‘fedezzük’,
      ‘belássuk’ hibánkat, a bunünket …

      szeretettel, L
      ps.; még az oláhok bejövetelérol sincs szó a történelmünkben !!
      Ha egy fiatal a történelmet tanulja bárhol a világon … az csak
      olyan tájékoztatást hallhat, olvashat, hogy azok osidok óta,
      több mint 2-2,5 ezer éve ott élnek “Transzilvániában”. Hogy
      lehet az, hogy nincs ellenvélemény !?
      Tudjuk, csaknem biztosak vagyunk abban, hogy valami
      1202-3 (AD) kezdtek beszivárogni és a terjeszkedésüket is
      ismerjük elég jól. Errol NEM ír a történelmünk. Miért nem !?!
      Kinek illene ezért bocsánatot kérnie kedves Szekelyse50 ?

      Kedvelés

  3. Felháborító, de nem meglepő, hogy főleg a ,,turáni,, jelzővel illethető nemzetek vannak a célkeresztjük középpontjában. Bár embertenilag más rasszba tartozunk, nagyon ősi, sok évszázadon átívelő szoros baráti kapcsolatok jellemezték ősnépeinket.

    Nemzeti InternetFigyelő (NIF) ezt írta (időpont: 2020. febr. 5., Sze 7:51):

    > Nifadmin posted: “Bocsánatot kellett kérnie kedden Aszo Taro japán > miniszterelnök-helyettesnek, mert előző nap arról beszélt, hogy Japán 2000 > éve nyelvileg és etnikailag egységes. Bírálói szerint ezzel a > kijelentésével semmibe vette az országban élő nemzeti kisebbségeket, ” >

    Kedvelés

Hozzászólások lezárva.