Doma-Mikó István: Leonardo da Vinci és a Mona Lisa mosolya

Az egyetemes emberi kultúra ékköve Leonardo da Vinci egyik világhírű festménye, a Mona Lisa.
Ez az 500 éve készült, szinte mágikus hatású, titokzatos alkotás világunk legfontosabb és legértékesebb festménye.

A Mona Lisa a párizsi Louvreban (Fotó: Doma-Mikó)

A mester, teljes neve Leonardo di ser Piero da Vinci. Az itáliai polihisztor egy személyben volt festő, tudós, matematikus, hadmérnök, feltaláló, anatómus, szobrász, építész, zeneszerző, költő és író.

Önarckép – Leonardo da Vinci legismertebb portréja

Leonardo da Vinci 1452-ben született Itáliában, Anchiano mellett, mintegy 3 km-re Vinci községtől. (Innen a neve: Leonardo da Vinci, vagyis Vinci Leonardo.)
Világunk festő-géniusza Anchiano jegyzője, Ser Piero da Vinci és egy Caterina nevű parasztlány törvénytelen gyermekeként látta meg a napvilágot.

Leonardo szülőháza a hegytetőn

A kis Leonardot apja családja nevelte, anyjától már csecsemő korában elszakították. Egész életére és művészetére rányomta bélyegét az anya hiánya, és – mert „fattyúként” született – a társadalmi megvetés miatti fájdalma.

A tehetségesen rajzoló serdülő fiút apja beadta a kor egyik híres firenzei festője, Verocchio művésziskolájába. Hamar kitűnt rendkívüli tehetségével. A mester reá bízta a Krisztus keresztelése c. műve egyik angyalának kidolgozását. Ez volt az ifjú első festménye.

Verocchio: Krisztus keresztelése. A kép bal oldali angyalát festette Leonardo

Leonardo 30 éves korában Milánóba költözött, Ludovico Sforza herceg udvari tudósa és művésze lett. Az elkövetkező években elhalmozták megrendelésekkel. Ezeknek legjelentősebbike „Az utolsó vacsora” c. freskó (1498), ezt a címbe foglalt bibliai történet legtökéletesebb megjelenítésének, a nyugati világ főművének tartották. Kompozíciója, megvilágítása, színhasználata és az alakok drámai mozdulatai hűen adják vissza Krisztus szavait: „Ma közületek egyik elárul engem!”.

A hatalmas sikert arató Utolsó vacsora, Leonardo freskója

Ötvenéves korában, 1502-ben már hírneves festőként tért vissza Firenzébe. A következő évben ott kezdett bele főművébe, a Mona Lisa portréjába, amelyen 3 évig, más vélemények szerint 16 éven keresztül – haláláig – dolgozott.
1516-ban az akkor már fáradt, betegeskedő mester megismerkedett I. Ferenc francia királlyal. A művészetkedvelő uralkodó felkarolta, udvarába fogadta, megajándékozta a Clos Lucé kastéllyal és megélhetést is biztosít számára.
Leonardónak három rövid év adatott arra, hogy nyugodt körülmények között fessen, elmélkedjen és gyarapítsa írott tanulmányait. Festményeiből csak hármat tartott magánál, a Mona Lisát, a Szent Anna harmadmagával-t és a Keresztelő Szent Jánost.

Keresztelő Szent János

Franciaországban, Amboise-ban hunyt el 1519-ben, 67 éves korában több agyvérzés következtében.

Írásomban nem térek ki Leonardo mérnöki, tudósi és anatómusi tevékenységére, ezek külön tanulmányt érdemelnének. Azt sem részletezem, hogy kutatók szerint a festő, egyben korának legnagyobb tudósa, a Templomos Lovagrend nevű – akkor már illegalitásban működő, titkos társaság – nagymestere volt, így juthatott számtalan titok és tudomány birtokába. A Templomosok őrizték a titkot, mely szerint az egyház tanításával ellentétben Krisztus vérvonala nem halt ki, leszármazottjai élnek. E tanok terjesztése főbenjáró bűnnek számított, ezért a festő egyes képeiben égre mutató ujjal jelezte „Isten tudja az igazat!”. A Szent Grálra utaló jelzéseket olvastak ki Az utolsó vacsora freskójából is. Ezekből az elképzelésekből született egy nagy sikerű könyv és film, „A Da Vinci-kód”.


Mona Lisa

A művészet történetében egyetlen képpel sem foglalkoztak még annyit, mint ezzel a képpel. Több szálon folyik a kutatás a kép modellje, a festés technikája és a különleges mosoly titka után. E kutatások legújabb eredményét adom közre.

A kép modellje madonna Lisa (rövidítve Mona Lisa), egy firenzei gazdag selyemkereskedő, Francesco del Giocondo felesége. Giocondo és Leonardo apja Firenzében egymással szemben laktak, üzleti és baráti kapcsolatban álltak. A jegyző megkérte fiát, Leonardot, fesse meg barátja feleségét, Lizát. A portréval a művész elégedetlen volt, így az soha nem került a Giocondo-család birtokába.

Lisa Gherardini 1759-ben született Firenzében. 16 évesen ment feleségül Giocondohoz. Férje tizennégy évvel volt idősebb nála. Öt gyermekük született. A férj 1538-ban meghalt. Lisa beállt apácának a firenzei Szent Orsolya zárdába. Ott hunyt el 1542-ben, 63 éves korában. A zárda padozata alatt fellelték a sírját, s jelenleg a koponyája alapján azt vizsgálják, valóban ő volt-e a híres kép modellje.

Korabeli portrékon a társadalmi rang jelképei voltak a díszes öltözetek és az ékszerek. A jómódú Mona Lisa egyszerű öltözetére és dísztelenségére egyetlen magyarázat, hogy áldott állapotban lehetett. E mellett szól a 2004-2006-ban végzett lézeres képvizsgálat, amely öltözetében kimutatott egy ritkaszövésű, gézszerű anyagot. A reneszánsz időkben a hölgyek így jelezték várandósságukat a külvilágnak. (A portréról a szabad szemmel alig látható vékony vonalakat a szakszerűtlen restaurálás teljesen eltüntette, csakúgy, mint a modell szempilláit és szemöldökét.)

Mona Lisa arcképe egy 77 x 53 cm-es nyárfatáblára készült, olajjal. A mester az akkor divatos sfumato technikával festette. A füstszerű, finom átmenetet biztosító módszer nem hagy kontrasztot. A festő számtalanszor egymásra festett két fajta híg, átlátszó, mikrovékonyságú réteget. Az egyikben a festék 1% cinóbert és 99% ólom-fehéret tartalmazott, a mázszerű pedig kevéske mangánt és okkert.

A rétegeket vékony ecsettel, századmilliméter átmérőjű pontokból állította össze, így naponta csak egy négyzetmillimétert volt képes haladni. Az árnyékos és fénylő részek széleit többször fedésbe hozta, így a határok elmosódtak, az átmenetek légiessé váltak. Helyenként negyven áttetsző réteget is egymásra festett. Végső hatásként háromdimenziós képet kapott. A portré szeméből és szájkörüli részeiből sugárzó mosolyt (amelyen a mester két évig dolgozott) részint a néző képzelete vetíti oda.

Mona Lisa szeme. Kísérlet a sfumato technikával. Bal olsalon még látszanak a kis pontok, jobb oldalon az egymásra festett átttetsző 3 dimenziós hatást keltenek.

A kutatók megdöbbenésére a kép lézeres vizsgálata sem mutatott ki ecsetvonásokat. Ennek oka, hogy a festményt felépítő több millió mikroszkopikus pontocska néhány év alatt a molekulamozgás következtében egyesült.

Ám nem ez volt az egyetlen elmés megoldás, mellyel Leonardo szinte mágikus erőt adott a portrénak.
Mona Lisa bal és jobb arcát más-más magasságból, néhány fokkal eltérő szögből nézve festette meg. Korunk kutatói ugyanezzel a módszerrel lefotóztak egy modellt, majd a kétféle magasságból készült fél-arcokat összemontírozták. A képet belekeverték több más portré közé, majd felkértek járókelőket, hogy válasszák ki a legvonzóbbat. Habár konkrét okára nem tudtak magyarázatot adni, szinte valamennyien a manipulált képet választották.
Általában az emberek kézfejének mérete azonos az arcukéval. Leonardo a perspektíva érzékeltetésére a modell kezét nagyobbra festette, mert az a nézőhöz közelebb helyezkedik el az arcnál.

Leonardo képeiben sok üzenetet rejtett el az utókornak. A Mona Lisa jobb pupillájában hajszálvékonyan LV, vagyis a művész monogramja olvasható. Azonosíthatatlan betű-, ill. kódkombináció látható a modell bal pupillájában és a háttérben is.

Leonardo da Vinci főműve, a Mona Lisa még sok meglepetést tartogat számunkra!

Doma-Mikó István
Királyi udvari festőművész

MILHÍR Magazin 7. szám

2 című bejegyzés “Doma-Mikó István: Leonardo da Vinci és a Mona Lisa mosolya” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

Hozzászólások lezárva.