MEGPRÓBÁLTÁK A LEHETETLENT

MEGPRÓBÁLTÁK A LEHETETLENT…

A rendszerváltásnak csúfolt impériumváltás után nem sokkal alakult meg a Magyar Érdek Pártja. Nekik sem voltak külön pártérdekeik, mert szándékaik egybeestek a nemzet érdekeivel.1997-ben azonban a Magyar Megújulási Mozgalom bontott zászlót, hasonló célokkal, de ők sem értek el komoly sikert. (Ilyen pártokról, mint MIÉP, Kisgazda, stb. nem teszek említést, mert telepakolta őket ügynökkel a rendszer.) Majd jött a Jobbik Magyarországért Mozgalom.

Sajnos nekik sem sikerült megvalósítani azokat a célokat, amelyeket maguk elé tűztek. Leginkább azért, amit már 1897-ben megírt Szatmári Mór: „Nálunk lenyűgözte, járomba hajtotta, alázatos szolgává tette a népfölséget a kormányzati rendszer. Amelynek a szelleme évtizedeken át dolgozott azon, hogy nemzetünkből kiölje a nagy eszmék iránti fogékonyságot, s a népakaratot a párturalmi érdekek, silány eszközévé aljasította.” MEGPRÓBÁLTÁK A LEHETETLENT Tovább olvasása

Majd én megmondom, hogy mi a demokrácia és mi nem az!

– avagy A nap, amikor a (parlamenti) demokrácia végleg a süllyesztőbe került. (Hál’ istennek!) Csak még nem vesszük észre, de ami még ennél is rosszabb, nem vagyunk hajlandók észrevenni, és kimondani!

„Így száll hát sírba a szabadság. Tapsvihar közepette.”         (Amidala királynő – a Sithek bosszúja című filmből)

Elég, ha ránézünk Európa térképére, rögtön látjuk, hogy valami alapjában véve nincs rendben. De nagyon nincs rendben! Nézzük meg, hol helyezkedik el a térképen Strassbourg, hol Brüsszel, és hol vagyunk mi! Adva van tehát a Nagyságos és Fényességes Európai Porta, melyet mi rendszeresen csak a cselédlépcsőn át tudunk megközelíteni, és ha belül is vagyunk, ellentmondást nem tűrő hangon közlik velünk, hogy hol a helyünk: a mosókonyhában. Természetesen ez is Trianon következménye, lennénk csak húszon, harminc, vagy még több milliónyian, sokkal nagyobb területtel, mindjárt másként beszélnének velünk. Szóval az Európai Unió ezen két fő vezénylő rezidenciája – Strassbourg és Brüsszel – a kontinens széle felé helyezkedik el, mi pedig pont a kellős közepén. No, mármost egy rendszert, legyen az akármilyen rendszer is, sohasem a széléről irányítanak, hanem mindig a stabilitást, a nyugodtságot, állandóságot biztosító tengelyéből, közepéből. Ez csak amolyan szimbolikus, mondjuk úgy: képes beszéd. De – ahogy mifelénk mondani szokás – minimum megérne egy misét. Igaz, ilyen badarságot mondani egy olyan rendszerben, amely saját maga tagadta meg keresztény gyökereit, amikor látványosan kitagadta, ó pardon, kihagyta, elhagyta alapdokumentumából még az erre való utalást is – a szó legszorosabb és mindenféle értelmében véve –, egyáltalán nem kifizetődő. Majd én megmondom, hogy mi a demokrácia és mi nem az! Tovább olvasása