A japán arisztokrácia szkíta/hun eredetű 📺

Japán nem volt mindig sziget. A jégkorszak idején alakult ki mostani formája. A japánok őslakosai Szibériából indultak meghódítani jelenlegi országukat. Néhány arcképen, amely a japán uralkodócsalád tagjainak képmását ábrázolja, több európai arcvonást fedezhetünk fel, mint ázsiait.

Japán őslakosai, az ainu-k. Ők főleg Hokkaido szigetén élnek, de nyelvük veszélyeztetett nyelv. Közülük is egyre kevesebben beszélik. A nyelvük beolvad a japán nyelvbe. Az ainu nyelv megmentése érdekében többen is ezt választják második nyelvnek Japánban. Az ainu népet sokan a Japánig is eljutó hunok leszármazottainak tartják.

Az ainuk úgy gondolták, a természet minden egyes részében egy isten lakik. A sinto vallásnak is ez az alapja.

Hun harcos

Az Európából érkező utazók arról számoltak be, hogy az ainu-között sok a szőke, kék szemű ember. Hokkaido szigetén található egy ainu terület, a Sakushukotoni-gawa site névre keresztelt archeológiai központ.

Az ainu férfiak ünnepek alkalmával koronát tettek a fejükre és kardot kötöttek az oldalukra.

A japánok és a hunok is a harcos viselkedésmód alapjainak, a hűségnek, becsületnek, engedelmességnek és szolgálatnak köszönhetően építették ki birodalmaikat.

A magyar nép mindig hangoztatta, hogy a Japánig is eljutó hunokkal rokonságban áll. Több, mint egy évszázadon át a magyar iskolákban a finnugor származást tanították. Nemrégiben DNS vizsgálatot végeztek III. Béla Árpád-házi magyar király földi maradványain. A vizsgálat megállapította, hogy a DNS az R1 haplocsoportba tartozik. Ez bizonyítja, hogy a király és családja eurázsiai eredetű volt!

Veres Tamás

Inter Japán Magazin

NIF

3 című bejegyzés “A japán arisztokrácia szkíta/hun eredetű 📺” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

  1. ahhogy én ismerem, ismerni vélem ezen dolgot, ez nem teljesen helyt-álló. Ezt valahogy így ;

    Japan oslakosaival nekünk nincs rokonságunk. Akikhez van, azok az egy a közép kor elején betelepedo, hódító (honfoglaló) nép volt … és ezek hozták magukkal a harcosságot … és a nyelvüket. A mai japán azt lehet mondani kimutatja magyar eredetét egyes elemeiben (nem a szókincsében, a struturájában, a rendjében). Csak egy dolgot, amit már nagyon sok magyar felfedezett, az a idorend, ebben a sorrend azonossága (év -> hó -> nap). A legfontosabb ezekben az, hogy ok is a ragokat a szó után teszik (és nem élé, mint sok más). Ami itt a nagy különbség (bocsi, hogy nem tudom jobban elmagyarázni, de csak egyszer hallottam és már nagyon régen errol !). Olyan valamijen a japán, mint amit mi észrevehetünk, pl-ul az ún. Tihany-i Apátság alapítólevele ezen mondatában ; “Fehéru várú, reá meneu hadi utu reá”.
    Náluk nincsenek ezek összeolvadva, rákapcsolódva a szóra …

    szerintem a középkor közepén még nekünk két nyelvünk létezett.
    Az egyikük, a ma már elég idegennek tunö … az volt ez, amelyet Arpádék hoztak be hozzánk. Ez lehetett az, amellyel a Halotti Beszédünk is volt íródott, amely azután magyarázatot is adna
    arra, hogy a talán egy nemzedékkel késobb írott gyönyöru ódánk, az Omagyar Mária Siralom és e (a HB) között ilyen hatalmas különbség van. Az O-M-S az egy tökéletes magyarral íródott (azóta a nyelvünk
    ha változott is, az inkább romlott). Ez a mi, a befogadók, az Arpádékat befogadók nyelve … amelyet ma is beszélünk …

    na ami a genetikai cuccot illetti, az is összeáll. Nálunk is a bejöttek génállománya egy kicsit különbözo a mienkkével. Egy harmad részben ok egy ázsiai gént is hoztak magukkal, amelyek ma már nem észlelhetok (olyan pici a %-uk). Ez maga is mutatja, hogy az ún honfoglalók számaránya egy pici volt köztünk (mint kiválló László Gyulánk is tartotta, ez valami 10 % volt csak) …
    na így valahogy történhetett Japánban is. Az aránylag kis számú (ott állítólag nagyobb volt, mint nálunk) honfoglalók tartották fenn a hatalmat
    a meghódítottak felett és ott egy államot alapítottak. Na épp ezért, ha az egy Arpád-házi uralkodónk (a jövevény, az ázsiai) gén-állományában is éppúgy, mint sok japánban megtalálhatnánk ugyanolyan gént …

    mégha elismeréssel, hálával is kell gondoljunk Arpádékra (nélkülük ma már nem léteznénk), nem ok voltak (ill. csak egy pici hányadban) az elodeink, hanem az oket befogadók, akik nyelvét, génjeit … ‘hordjuk’ …

    szeretettel, Lajos
    ps.; szerintem egy magyar-magyar folytonosság van itt helyben, a K-M -ben. A magyarokat helyben kell keressük és nem a bejöttekben, a jövevényekben. Ez egy jó néhány évezreden keresztül így kell legyen

    Kedvelés

Hozzászólások lezárva.