Horthy, Szeged, politika, migráció és egy kicsivel több…

„Nagy hiba, ha vezető államférfiak túl sokat rotyognak, kivált, ha minden megnyilatkozásuk fő czélja szavazatokat szerezni!”

(Horthy Miklós)

Furcsa világban élünk, olyan mintha a történelem újból és újból leckét adna nekünk, vagy talán olykor meg is ismételné magát?

Nincs meg bennem az a bölcsesség, hogy értékítéletet vonjak, így hát megmaradok egyszerű irástudónak, aki megpróbálja hiányosságait higgadtsággal és szerény alázattal pótolni.
Ami viszont bizonyos, a Tisza partjáról indult el a „szegedi gondolat” és Szegedről indult meg egykoron a Nemzeti Hadsereg.

Szeged városából, ahol még ma is csak halkan lehet kiejteni Horthy Miklós nevét.

A jó és törekvő ember ezen – napi politikától függetlenül is – elgondolkodik, és hitem szerint az én esetleges elfogultságomat félretéve, önnön maga válaszolja meg a kérdést.

Közel 25 esztendőt regnált a kormányzó, a magyar történelem negyedszázadát.

Hiszem és tudom, hogy vitéz nagybányai Horthy Miklós történelmi szerepéről, rövidesen a nagypolitikában is részrehajlás nélkül és objektívan beszélhetünk.

Mert egyszer minden és mindenki a helyére kerül…
Elkerülhetetlenül.

Isten legyen velünk!

Az időben 1918 legvégén járunk, amikor is újabb francia megszálló egység érkezett Szegedre. Egészen pontosan 15 tiszt és 400 katona. A „napfény városa” először látott „szerecseneket”, szpáhi (arab-afrikai) lovasokat és szenegáli (afrikai) gyalogosokat.

Ez eddig, a körülményekhez képest többé-kevésbé tisztességesen viselkedő „gall kakasosok” fegyelmezetten és tisztelettudó magatartást tanúsítottak a polgári lakossággal szemben. Az arab és gyarmati erők bevonulásával ez megváltozott. Súlyos atrocitások következtek be, a más kultúra, vallás, életszemlélet és homlokegyenest különböző értékrend, stb okán…

„Egy alkalommal egy nagydarab szpáhi az akkor még működő Kass Szálló előtt a Stefánián fényes nappal megtámadott egy nőt és leszaggatta a ruháit, a szálló teraszán üldögélők és a járókelők szeme láttára őrjöngve próbálta megerőszakolni a járdán. Egy francia szpáhi tiszt lovaglóostorral verve akarta megfékezni, de vagy tucatnyi szegedi polgár kellett, hogy kiszabadítsák a rémülettől félájult nőt a vadállati ösztöneitől megvadult katona kezei közül. (Z.CS.F: Nemzeti Hadsereg c. könyvéből az idézet).

Ámbátor, hogy még „nemében” is más példát hozzak az akkori helyzetről, meg kell, hogy idézzem azt az esetet a számos közül, amikor a francia gyarmatiak által őrzött ellenőrzőponton fennakadt egy fiatal kommunista gyanús fiú, akit vallatás gyanánt kilenc szenegáli férfi erőszakolt meg.

„A kilenc feketével történt, egészen szokatlan találkozása után lepedőben vitték a kórházba, kevésbé élő, mint holt állapotban…az afrikaiak nálunk ismeretlen fertelmekre is képesek, a szodomia is előfordul köztök, különös szokásaikról pedig ez a fiatalember igen sokat mesélhetne, aki…aligha fog többé agitálni.” (Z.CS.F: Nemzeti Hadsereg c. könyvéből az idézet, Kozma Miklós visszaemlékezéseiből).

Mindenképpen el kell mondani, hogy a magyar virtus nehezen tűrte az ebbéli kilengéseket és bizony a Szegeden gyülekező nemzeti érzelmű magyar katonák nem egy alkalommal vettek elégtételt a túlerőben lévő és felfegyverzett arab és afrikai katonákon.

Eközben északon a csehek 1919. január 1-én -minél nagyobb magyar területeket elfoglalva- bevonultak Pozsonyba, míg készült a szerb és a torkunkon volt a román…
A román, akikről – ha már lovaglóostor is szóba került fentebb – Harry Hill Bandholtz tábornok (USA) így nyilatkozott:

„Magyarország román megszállásából ítélve, kis latin szövetségeseink egy Mississippi fólyóbeli ragadozó hal kifinomult fosztogató étvágyával rendelkeznek, egy fiatal kakukkmadár lovagi ösztönével, s ugyanazzal az igazság utáni vágyakozással, mint amilyen vágyakozást egy tengeribeteg tanúsít a sertéshús és a bab iránt.”

Visszatérve Szegedre, ahol 1919. június 19-én Horthy Miklós honvédelmi miniszter hivatalosan is elrendelte a Nemzeti Hadsereg felállítását. A történet innentől ismert, de vannak részletek, amelyek csak keveseknek:

1920. március 1-én, Horthy fővezér kormányzóvá választásának napján a meglepő egybeesés:
De Tournadre tábornok, a megszálló francia erők parancsnoka, ezen a napon hagyta el Szeged városát és adta át hatalmát a helyi polgároknak.

A kormányzóválasztás napján Szeged újra magyar fennhatóság alá került!

Zetényi-Csukás Ferenc
szegedi polgár

 

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)