A “zsidókért mindent megtevő” Horthyért mondatnak misét – az oltalmazottaknak nem tetszik, “foglalt az időpont”

Horthy Miklósért mondat szentmisét a Belvárosi Nagyboldogasszony Plébánián a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) Budapest Belvárosi Csoportja, melynek keretében “szeretettel és tisztelettel emlékeznek” a 150 éve született Horthyra és menyére, Horthy Istvánnéra. Hogy a mindig mindennel elégedetlen zsidók ezt szó nélkül hagyták volna-e akkor, ha nem január 27-ére, a nemzetközi holokamu-emléknapra időzítették volna a misét, nem tudni. De mivel a két időpont egybeesik, máris áll a bál Judapesten.

A képek egy korábbi zsidó tüntetésen készültek

A szentmisén emlékező beszédet mond a rossz emlékű Boross Péter, Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke és Szakály Sándor történész, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója, akinek a numerus clausus törvényről mondott szavaitól a kormány gyáván elhatárolódott 2016-ban.

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége a honlapja szerint szoros kormánykapcsolatokat ápol: támogatója az Emmi, a kormány civiltámogatója, a Nemzeti Együttműködési Alap, a Bethlen Gábor Alap és a Nemzeti Kulturális Alap, valamint a Fidesz pártalapítványa, a Polgári Magyarországért Alapítvány. (Ezért valószínű, hogy már csörögnek is a telefonok a szervezőknél, hogy mégiscsak jó lenne áttenni más időpontra… – a szerk.)

A hírre persze megszólalt a Mazsihisz is. A zsidó hitközségek szövetsége elnöke, Heisler András levélben fordult Lezsák Sándorhoz azért, hogy vajon tudja-e, milyen felelőssége van az Országgyűlés alelnökeként a nemzetközi holokauszt-emléknapon, történelemhamisítónak nevezve a szervezőket:

Vajon lehet-e kegyelettel emlékezni Horthy Miklósra a Nemzetközi Holokauszt Emléknap kegyeletsértésével? Tudjuk, mindenki megérdemli, hogy lelke üdvösségéért imádkozzanak. Minden egyházi közösségnek joga, hogy így tegyen, ebbe senkinek beleszólása nincs. A holokauszt emléknapján azonban ezt megtenni csak a történelem meghamisításával lehet.

A Mazsihisz szerint fontos rögzíteni, hogy az állam képviselőjeként senki ne járuljon hozzá Horthy kultuszának építéséhez. Majd a szokásos zsidó pimaszsággal kijelenti a megfellebbezhetetlen igazságot:

Mindezt a Holokauszt Nemzetközi Emléknapján megtenni minden magyar áldozat emlékének megtiprása. Zsidóké és nem zsidóké egyaránt.

Mindent megtett a “zsidó magyarok” védelméért

Megszólalt a Horthy-misének helyszínt biztosító Plébániatemplom is, véleménye szerint a korszakot jól ismerő hozzászólók beszélnek majd a kormányzóról, és Horthy amúgy is mindent megtett a zsidó magyarok védelméért.

Közben az örökös rettegők máris szervezik szombatra a tiltakozó tüntetést.

A tüntetés Facebook-oldala alatti bejegyzések között az egyik a Belvárosi Plébánia válaszát is tartalmazza.

A plébánia szerint a rendezvény célja “megemlékező imádság, melyhez kapcsolódóan – a szentmisét követően – a korszakot jól ismerő felkért hozzászólók osztják meg gondolataikat a résztvevőkkel”. Ezek: Boross Péter politikus, Lezsák Sándor, Szakály Sándor történész.

Horthy “mindvégig támaszkodott azokra a magyarországi nagyvállalkozókra és tudósokra, akik a zsidóság köréből tanácsaikkal segítették a haza talpra állítását a trianoni tragédiát követően”. A mise célja, hogy igazolja, “nincs ellentét a kormányzó iránti tiszteletadás és az áldozatokra való megemlékezés között”.

Kuruc.info

2 című bejegyzés “A “zsidókért mindent megtevő” Horthyért mondatnak misét – az oltalmazottaknak nem tetszik, “foglalt az időpont”” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

  1. egy hasonló eset történt olyan 3-4 éve, amikor az MVSz valahol Pesten
    egy emléktáblát avatott föl Horthy emlékére. Na ott egy csomó tunteto,
    Horthyt ócsároló népség ez ellen tuntetett. Na akkor a magyarság, az
    összmagyarság polgári szervezetének elnöket ezeket ott egy csocseléknek nevezte (az újságírók elott, nyíltan) …, amelynek egy
    nagy hatása lett ott. Ezen csocselék el-, szétoszlott akkor …

    a gyereket a nevén nevezni sokszor hasznos. Mindenkinek is …

    Kedvelés

  2. Wass Albert: “patkányok honfoglalása” című versrészlet hűen tükrözi a “mai Magyarországot .

    “Nem leszünk rabszolgái tovább! – visította a fő patkány egy zsíros bödön tetejéről- követeljük a szabadságunkat,és a jogainkat.- És a patkányok elhatározták,hogy harcot kezdenek az ember ellen. Az ember minderről nem tudott semmit. Haragját hamar elfeledte,vett más ünneplő csizmát,magának és nem törődött a patkányokkal tovább. Pedig akkor már rengeteg sokan voltak. Megették a pincében az összes veteményt,a kamrában az összes lisztet, és az összes sajtot,sőt már a szalonnát is rágni kezdték,pedig tudták, hogy az ember legféltettebb kincse,amiből még a kutyájának sem ad.

    Az ember amikor ezt észrevette ,fogta a megmaradt szalonnát,rúdra kötözte, s a rudat a dróttal fölakasztotta a gerendára . Ebből lett csak igazán felháborodás a patkányok között.- Szemtelenség, gyalázat!-
    Kiabálták amikor rájöttek,hogy nem férkőzhetnek hozzá.- elrabolja az élelmünket, kifoszt, kizsákmányol ! Nem tűrjük tovább !- És föllázadtak. -Mienk a ház- hirdették ki maguk között -, mienk is volt örökké,csak megtűrtük benne az embert,amíg jól viselte magát ! De most elég!

    S egy éjszaka amikor aludt, rárohantak az emberre,összeharapták kikergették a házból,messzire elüldözték,s aztán büszkén kihirdették a kertnek a fáknak, az állatoknak és a madaraknak – még a virágoknak is -hogy a ház nem emberország többé,hanem patkányország, jog és törvény szerint. S azzal uralkodni kezdtek patkány módra. Mindent felfaltak ami ehető volt,és mindent megrágtak, ami nem volt ehető ,de szemük elé került. Kiürült rendre a pince, a kamra és a gabonás . Elköltöztek a madarak ,elpusztultak a virágok,a ház fala omladozni kezdett és megfeketedett, fák és virágok illatát bűz váltotta föl. A vetemény ott pusztult a földben, mert nem szedte le senki. A gyümölcs megérett, lehullt, és elrohadt. A gabona aratatlan maradt,kimosta az eső, kicsépelte a szél. És eljött a tél ,és a patkányok addigra megettek mindent,ami ehető volt,megrágtak mindent ami rágható volt. A falak tele voltak lyukakkal ,a tetőről lehullott a cserép ,ablakok és ajtók alatt öles nyílások tátongtak. És akkor éhezni kezdtek, mert nem volt egy szem gabona több ,és az ajtók hasadékain ,meg a falak odvain besüvített a szél ,a megrongált tetőn behullott a hó,és nem tudtak segíteni magukon.

    Először veszekedni kezdtek,marták és ölték egymást,rágták és ették egymást,de végül is nem tehettek egyebet: fölkerekedtek és otthagyták a tönkretett birodalmat.
    Azonban mégis elrejtőzve maradt néhány patkány a falakban,vagy a pince gödreiben. És amikor az ember észrevette,hogy újra szaporodni kezdenek hosszan elgondolkozott,hogy mit is tegyen velük.

    Ti is gondolkodjatok s aszerint cselekedjetek.

    Kedvelés

Hozzászólások lezárva.