A JÉGHIDEG POKOL FOGSÁGÁBAN – emlékezzünk doni hőseinkre

EZEN A NAPON… Emlékezzünk 1943. iszonyú telére, doni hőseinkre!

A JÉGHIDEG POKOL FOGSÁGÁBAN

1943. január. 12. Ezen a napon, ma 75 éve indított támadást a 2. Magyar Hadsereg, melynek létszáma 200 ezer fő. Az időjárás kegyetlen: -40 fokos hideg, így nemcsak a Vörös Hadsereg, hanem a tél is a magyar hősök ellen van. A fegyverek korszerűtlenek, a ruházat alig melegít valamit, a puskák befagytak, élelem és ivóvíz szinte semmi, csak azt lehet enni amit találnak.

Nyers krumpli, csalán gyökere, lóhús, ez van. A bakancsok átáztak, de nincs megállás. Előre csak előre! Szovjet harckocsik hangjától és tüzelésétől hangos a Don. Robbannak a gránátok, aknák, puskaropogásoktól zeng az egész havas táj. A havat vér borítja. Nem orosz, hanem magyar. A magyar vére, ami évszázadokon át egyfolytában folyt a Hazáért, Európáért, Családért. Kíméletlen a harc, itt az a szabály, hogy nincs szabály. A túlélésért kell küzdeni. Ha valaki annyira megsérült, hogy nem lehet rajta segíteni, azt hátrahagyják, fájó szívvel. Mert ha szomorú is, inkább 1, mintsem 150-en… A katonaorvosok szintén nehéz helyzetben vannak: a sérülteket kezelni kell, és akinek nincs súlyos sérülése, azt máris visszaviszik a frontra. Sok sebesült utoljára szeretne feleségétől, családjától, gyermekeiktől elbúcsúzni. Sokaknak e pillanat nem fog eljönni, mert várja őket az örökkévalóság.

1943. január. 17. A 2. Magyar Hadsereg teljesen megsemmisül. Aki túlélte a harcot, egy másik ellenséggel kell szembenéznie: a téllel. Messze van a haza. Rengetegen odavesznek visszatéréskor, mert elviszi őket a hideg, az éhség, szomjúság, és a súlyos betegségek. Vannak olyanok kik szovjet hadifogolytáborokba kerülnek. Szenvedések sokaságát kell elviselniük, már ha el lehet. A szovjet katonák sok foglyot lelőnek, ki tudja miért: barbárságért, bosszúért, vagy csak azért hogy a betegség ne terjedjen annyira, hogy akiknek még van esélyük a túlélésre, azoknak ne kelljen meghalniuk. Voltak olyanok kik megszöktek és úgy tértek haza, Magyarországra. Aki hazatért, az vagy tovább harcolt de már itthon, vagy az összeszedett betegségben elhunyt. 125 ezren vesztek oda a jéghideg pokolban, és több tízezren kerültek fogságba és tűntek el, kiket ma sem találtak meg. Akik hazatértek és ma is élnek, tudják, ha eljön újra az a dátum, újra felelevenedik a múlt: maguk előtt látják halott bajtársaikat, a frontot, és a vérrel borított havas tájat. Mert soha sem felejtenek, hiszen magyarok, magyar hősök, kik sohase feledik el a szenvedést, a pokolt, a vörös rém kíméletlen csapását, az elképesztő hideget, a fegyverek zaját, sebesült bajtársaik haldokló hangjait.

Napjainkban sajnos sokan nem tudják mit is jelent ez a szó: Don-kanyar. Az un. “kereskedelmi” (szenny) televíziócsatornák és más, hasonló médiák nem számolnak be róla, de az internetes oldalakon ellenben találunk róla bőségesen anyagot. Persze, első sorban az olyan oldalakon ahol még él a nemzeti öntudat, ahol le merik az igazságot írni és azt nem félnek kimondani. Szerencsére sok zenekar is írt dalt e tragikus eseményről (Kárpátia, Vádló Bitófák stb), ez tán némi vigaszt jelent. Gyújtsunk egy gyertyát a hősi halált halt katonák emlékére, kik lehettek apáink, vagy nagyapáink, vagy valamely családtagunk, rokonunk. Mert legalább ennyit megérdemelnek!

Tisztelet a hősöknek!

Írta: Belányi Róbert

Forrás: Facebook

Beküldte: Czakó István

Nemzeti InternetFigyelő

Reklámok

2 című bejegyzés “A JÉGHIDEG POKOL FOGSÁGÁBAN – emlékezzünk doni hőseinkre” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

  1. Legalább ilyenkor, a megemlékezés alkalmával az írástudóknak(?) valódi nevén kellene nevezni azokat, akik a “vörös rém” és egyéb jelző mögött megbújva gyilkolják a Magyarságot,és a világ népeit. ( ugyan azok,akik eladták a Németek első világháborús győzelmét az angoloknak )
    Hitler időben kiadta a parancsot a visszavonulásra, Jány Gusztáv ezt megtagadta. De a történelem ismétli önmagát. Akár a első világháborúban,most is az utánpótlás,felszerelés(?) hiánya,(papír talpú bakancs) és a “biztos tudat,hogy veszni küldtek,veszni hagytak 200 ezer Embert. A Magyarság Színe javát,a család alapítás előtt álló fiatal Magyar Ifjakat.
    Áchim Gyóni Géza, “Csak egy éjszakára” című verse Tökéletesen tükrözi a mindenkori valós(!) állapotot.
    ” Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
    A hitetleneket s az üzérkedőket.
    Csak egy éjszakára:
    Mikor pokolnak égő torka tárul,
    S vér csorog a földön,vér csurog a fáról,
    Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben,
    S haló honvéd sóhajt: fiam…. feleségem…

    Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
    Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket.
    Csak egy éjszakára:
    Vakító csillagnak mikor támad fénye,
    Lássák meg arcuk a San- folyó tükrébe’,
    Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget,
    Hogy sírva sikoltsák: Istenem ,ne többet.

    Küldjétek el őket csak egy éjszakára,
    Hogy emlékezzenek az anyjuk kínjára.
    Csak egy éjszakára:
    Hogy bújnának össze megrémülve,fázva:
    Hogy fetrengne mind-mind ,hogy meakulpázna:
    Hogy tépné az ingét,hogy verné a mellét,
    Hogy kiáltaná bőgve: Krisztusom,mi kell még!? ”

    Dicsőség a Magyar Hősöknek,az Úr legyen Velük!

    Kedvelés

  2. borzaszó ezekrol még olvasnunk … is kényelmes, meleg otthonunkban ennyi év után is !!

    ami engem illett, nekem érdeklodési (történelmi) terem az I.VH. -nál,
    il. ez elott leáll, ezért kevésbé érdeklodök ezek iránt. Viszont (és ezért írok, most nektek ide) azt nem értem meg, hogy mi a fészkes fenének
    léptünk mi be ezen háborúba !?
    de még ennél is fontosabb az, hogy errol, ezekrol miért nincsenek
    vizsgálatok, értekezések … ?

    mintha mi mindíg csak a következményekkel foglalkoznánk és nem ezek okozóival. Ami ezen tárgyat illeti pl-ul; mi a fészkes fenét keresett ott a mi II. hadseregünk !?

    nekünk, magyaroknak a történelem során csak védekezo háborúink voltak (mert magyarok vagyunk !!!). Mégha a kommunizmus számunkra,
    talán épp számunkra a legjobban … borzasztó kárt-okozó, tragikus … és
    ezért is ellenségesnek vett volt, ezért sem lett volna kötelezettségünk
    ezek ellen háborúba lépnünk …
    de e mellett az is tudott (utána), hogy maga a III. birrodalom, Hitlerék sem számítottak arra, hogy Mo belép ebbe. Allítólag a felvonulási
    tervben a magyar hadseregnek még csak helyet sem adtak (csak
    késobb módosították) …

    Mo-nak nem voltak a történelmi területein kívül területi követelései.
    Mi a fészkes fenének léptünk, mi be ebbe a tragikus játékba !?

    persze tudom, hogy mégha nem is lépünk be, az nem lett volna akadály
    arra … ‘mások’ számára, hogy ezen semlegességünket tiszteletben-tartsák. A vörös úthenger akkor is átment volna rajtunk, de már lehet
    Romania már ezen háború alatt is ránktámadt volna. Nézzük meg, hogy
    mi történt szegény lengyelekkel. Elobb az egyik, majd a másik ellenségük kezébe kerültek. A második esetben azok jóváhagyása
    álltal is, akik miattuk indították meg ezen háborút épp …

    szép, méltó … dolog az, hogy így megemlékezzen a magyar nemzet
    ma ezen áldozatainkra. Viszont amikor közben egyetlen szó sincs, ill..
    alig találunk arra is választ, hogy ezeknek miért is kellett ott lennük …,
    az csaknem egy arculcsapás is ezek számára !!
    Miért nem próbáljuk analizálni ezen dolgokat is !? A ‘kiskatonáink’
    nem igen akartak ott lenni. Ami keveset tudunk errol, ezekrol …,
    ezek maguk is kérdezgették, kérdezgették ezt magukban, maguk
    között …
    persze, hogy megérdelmik tiszteletünket, az elismertetésüket …,
    de ezt a nélkül, hogy kiderítsük, hogy kik és miért is küldték oket
    oda …, hogy a MK miért is lépett be ezen háborúba … a nélkül
    ez hiányos tisztelet-adás részünkrol …

    de tudom, hogy másutt is így teszünk. Az I. VH-val is. Ott sincs
    (ami van teljesen elégtelen is !!) egy kivizsgálás, felméretés ennek
    okairól, céljairól és foként a mi szerepünkben errol. Ma (már a 4.
    éve) egy csaknem az egész világon megemlékezések sorozatát, a
    tényezok elemzését (persze ezek részrehajlók) teszik meg … és
    mi SEMMIT nem tettünk meg. Miért nincs egy jó és államilag, hivatalosan megtett ilyen elemzés Mo-on !? Miért nem beszélünk
    a magyar politikum (a Monarchián belül) hozzáállásáról és ott
    elsosorban Tisza tevékenységérol (aki önmaga is képviselte a
    nemzetet, az országot) !?
    ez sokkal súlyosabb elhanyagolás, mint a késobbi, a II. VH-úsak …

    szeretettel, L

    Kedvelés

Hozzászólások lezárva.