Miért nem ünnepelünk december 1-én? – azaz: A gyalázatos Gyulafehérvári Nyilatkozat hazugsága

December 1. a legnagyobb román állami ünnep. A történelemmel valamennyire is tisztában levő magyaroknak azonban gyásznap, Erdély elcsatolásának napja, mely számunkra legfeljebb a gyulafehérvári ígéretek be nem tartását, a román szószegéseket idézi, hogy finoman fogalmazzunk, mert ha az akkori ígéreteknek 93 év alatt érvényt lehetett volna szerezni, akkor a romániai magyarság ma minden szintű autonómiával rendelkezne.

De lássuk csak, hogy is fogalmazott az Erdély Romániához csatolását kimondó, 1918. december 1-jén elfogadott Gyulafehérvári nyilatkozat? „Teljes nemzeti szabadság az együtt lakó népek számára. Mindenik népnek joga van a maga neveléséhez és kormányzásához saját anyanyelvén, saját közigazgatással, saját kebeléből választott egyének által. A törvényhozó testületekben és az ország kormányzásában való részvételre minden nép népességének számarányában nyer jogot.” Első olvasásra is nyilvánvaló, hogy amit az akkori erdélyi románság képviselői ígértek, messze több annál, amit mi kisebbségként valaha is kértünk a román államtól, abba ugyanis belefér egy teljes párhuzamos magyar (és szász stb.) társadalom egésze Erdély földjén. A kulturális autonómiát messze meghaladja ugyanis az, amit „a maga… kormányzása anyanyelvén, saját közigazgatással, saját kebeléből választott egyének által” kitétel jelent.

De még a területi autonómiánál is több, amit szavatolna, hiszen a területi, helyi és az egész Erdélyre kiterjedő művelődési önigazgatás egyfajta kombinációjaként képzelhető el kifejtettebb formában, amit e valóban nagylelkű ígéret tartalmaz. Saját iskolai és egyetemi hálózatot, tanfelügyelőségeket, külön közigazgatási, rendfenntartási apparátust, bíróságokat stb., melyeket nyilván egy végrehajtó és jogszabályalkotó csúcsszerv irányítana és hangolna össze, s melyet az illető nemzetiség tagjai közül választanának.

Eme azóta sem tapasztalt nagylelkűségnek az indítékai persze a korban és a pillanatban gyökereznek. A gyulafehérvári határozatot bukaresti biztatásra, de mégis olyan erdélyi románok hozták, akik megtapasztalták a kisebbségi sorsot, és Erdély Romániához csatolása fejében garanciákat akartak nyújtani arra, hogy mások ama sorsot elkerülhessék. A be nem tartott ígéretek okán azonban Románia alkotmánya szerint az ország ma is egységes nemzetállam és a román állam a romániai magyarság közösségi létét ma is csak megtűrni hajlandó. Tételesen kizárólag a román a hivatalos nyelv, s ezen lényegileg az sem változtat, hogy helyileg (elvben mindenütt, gyakorlatilag csupán a Székelyföldön) ma már a magyar is használható. Az állampolgár magyarul is fordulhat az állam központi vagy helyi intézményeihez, igaz, beadványához a szöveg román fordítását is mellékelnie kell. (Akkor meg minek?)

A törvény tehát továbbra is különbséget tesz román és nem román állampolgárai közt épp azzal, hogy a különbözéshez való jogukat nem hajlandó tételes jogként elismerni. Csak román anyanyelvű és kultúrájú polgárainak nyelvét ismeri el államnyelvnek, másokét már nem. A magyarok e nemzeti ünnephez való viszonyát, bár meglepő, de épp egy román politikusnak, Mădălin Guruianunak sikerült nagyon találóan megfogalmaznia: „December 1. román érték, egy rendkívül fontos ünnep, és továbbra is ennek kell lennie, de a jelenlegi formájában nem tekinthető Románia országos ünnepének. Ez az ünnep a román nemzet ünnepe, amelyet Romániában és a határain túl – Besszarábiában, Bukovinában – is meg kell ünnepelnie a románságnak, de nem alkalmas arra, hogy Románia országos ünnepe legyen. (…) Egyrészt \”nem természetes”, hogy a határokon túl, Ukrajnában, Moldovában élő románok egy másik állam – Románia – ünnepét ünnepeljék, másrészt a Romániában élő nemzeti kisebbségek, különösen a magyarok számára ez a nap nem ok az ünnepre, és nem jelképez egy olyan közös értéket, amellyel az ország minden lakója azonosulni tud.” Bár a magyarok államiságuk elvesztéseként élték meg Erdély elcsatolását, úgy gondolom, kis népünk mégis hajlandó lenne egy kompromisszumos megoldásra, amennyiben teljesüljenek az 1918. december 1-jén a magyar közösségnek tett ígéretek, vagyis biztosított lesz Székelyföld autonómiája, akkor együtt ünnepelhetnénk és örülhetnénk: mi annak, hogy van autonómiánk, Románia pedig annak, hogy Erdély az övé. Míg azonban ez nem teljesül, semmikép sem korrekt az az elvárás, hogy a magyarok is részt vegyenek a december 1-jei ünnepségeken, úgyhogy kedves román testvéreim, részvételünkre az idén se számítsatok. Talán majd jövőre…

Aszalos István elnök, Erdélyi Magyarságért Egyesület

Forrás: Székelyhon, 2012. november 29.

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

 

3 című bejegyzés “Miért nem ünnepelünk december 1-én? – azaz: A gyalázatos Gyulafehérvári Nyilatkozat hazugsága” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

  1. Román nagylelkūség? Ugyan már. Csak a szokásos számító, hazug sunyiság. A fajtajelleg egyértelmű megnyilvánulása. Már akkor tudták, hogy nem fogják, mert nem is akarják betartani.

    Kedvelik 1 személy

  2. Mindenesetre közel száz éve nem volt olyan erős elhatározás , mint a mai időkben , ami az Autonómia kérdést illeti . Csak annyit fűznék hozzá , hogy erőt és kitartást kívánok minden elszakított vidéken élő székely -magyar testvérnek ! Tudva azt , hogy valaki odafenn nagyon figyel ránk és az -Ő -kegyelme határtalan – Annyi megaláztatás után – már csak a remény hal meg utoljára , -Aztán hogy mit tartanak az oláhok , vagy mit nem a magukénak teljesen mindegy , hiszen annyira primitívek még mindig mint a 19-ik század nacionalista korszakban–

    Kedvelés

  3. Véleményem szerint addig minden erőfeszítés eredménytelen lesz, amíg az ország alkotmánya kimondja, hogy „Románia egységes nemzeti állam”, hiszen akkor ott nemzetiségeknek semmi keresnivalójuk sincs, tehát minden autonómia igény alkotmányba ütközik és elutasítandó.

    Kérdés, hogy a román alkotmány nyilvánvalóan cáfolható hazugsága nemzetközi jogi fórumokon támadható-e? A nemzetközi jog beleszólhat-e egy ország alkotmányába? Mert ha igen, akkor pert kellene indítanunk a román alkotmány vonatkozó hazug passzusának törlése érdekében. Ha viszont félünk a konfrontációtól, akkor ne is számítsunk autonómiára.

    Mindenféleképp össze kellene mérni egy emiatt felmerülő román-magyar konfrontáció átmeneti káros hatásait a per sikerének hosszú távú előnyeivel és fel kellene készülni a várható káros hatások mérséklésére gazdasági és kulturális előnyök nyújtásával Románia részére.

    Kesselyák Péter

    Kedvelés

Hozzászólások lezárva.