Hegyén, hátán

Hegyén-hátán hazugság, amit a nyugat-európai országok művelnek mostanság. Csak úgy áramlik a hivatalos politika megveszekedettsége, az Európai Unió kétségbeesett útkeresése, a bizonytalanság.

A britek itt hagytak csapot-papot, nekik elég volt ebből. A németek, elvesztvén hitelüket a XX. századi ámokfutásuk miatt, most a sunyi megalázkodás gyógyszeréhez nyúlnak, a feketék, a “menekültek” fenekét nyalják, persze, a mások nyelvét használva. Gazdasági fölényüket fitogtatják, persze nem alaptalanul; a franciák “nagyhatalmi”, ajándék-pozíciójuk dicstelen fényében ábrándoznak, a kicsik, a hollandusok, az osztrákok és a többi “maradék” ugatnak, fogatlanul és végképp a „ballib” uszályba sodródva. Az “eredendő bűn”, a gyarmatosítás le nem mosható vétke most visszaüt: hatalmas tömegek kérik vissza az elrabolt múltat.

A “visegrádi” hősök reménytelen harcot vívnak a túlerővel szemben. Oroszország, Amerika egymást cikizve, a pozícióharcban hol vesztésre, hol nyerésre állnak. A világ többi része, Kína és a többiek erőt gyűjtenek, illetve erőt pazarolnak.

Az iszlám államok dühödt bosszúja a kereszténység ellen fel-fellángol, de erőtlen erejük kifullad a terrorizmus esztelenségében. A veszett kutya módján egymást is marják, előbb utóbb lelövés lesz a sorsuk, Izrael lesz a puskás ember. A világ igazi válságban van, kérdés, hogy a józan ész felülkerekedik-e vagy a káosz lesz úrrá, a pusztulásba sodródó emberiség sorsa vár-e a Mindenségre? A sivatagba épített felhőkarcolók az esztelen tobzódás kézzelfogható múmiái már most.

Tényleg pusztulás lesz?

Ha ez lesz, reménytelen minden szó, minden tett. Ha nem, az új világ berendezkedése megint a győztesek kénye kedve szerint alakul? Ki lesz a győztes, lesznek-e győztesek?

Ez újabb felfordulások csíráit hordozná magában, mert a győztes igazsága maga az igazságtalanság. Két világháború példája bizonyítja ezt.

Új alapokra helyezni az emberiség sorsát csak a régi alapok porrázúzásával lehetséges, mert az érdekek a döntőek mindenkor. A régi és az új harca most már nem babra megy. Vagy, vagy. Vagy elpusztul az emberiség, vagy minden marad a régiben. Így sem jó, és amúgy sem jó.

Talán a messiások segíthetnek. Millió szám vannak, az önzetlen hétköznapi emberek, akik “csak” dolgoznak, élik a hétköznapi életüket. Ésszerűen, és hitben. Hisznek az emberben, a munkában, az értelmes élet nagyszerűségében. Ők nem a multikulturalizmusban, a gender alapú létben, az álságos „willkommenskultur”-ban hisznek, hanem az embert tisztelik magukban és másokban, akit az Isten teremtett. Ők a mai kor messiásai, az egyszerű emberek.

Akik egymás mellett élnek, és nem egymás hegyén-hátán vergődve, a kapitalizmus rémségei által megnyomorítva, őrült világot teremtve maguk körül.

Ők, az egyszerű emberek a nagyszerű jövő!
Vér és izzadság cseppek mutatják az utat, az ember küzdelmes útját. Az emberiség jövőjét.

Bodó János

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Advertisements

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s