Még egyszer a Pride-ról – személyes beszámoló

Igen, Isten ott volt megosztott népével a Pride – on,  

a dicsőségét viszont lehet, hogy csak mi láttuk. Igen, ott voltunk, mint hívő emberek. A két igés molinó, amit tartottunk, nagy hatással volt mindenkire.

Az igékről szóló kis naptárak és füzetek szintén. Kedves volt, hogy a legnagyobb hatást éppen a pride-os rendezők lelkében értünk el. Mintha igen sokan meginogtak volna eddigi szemléletükben… Persze nemzeti érzelmű „társainknál” is nagy volt a Szentírás üzenete. Felettébb befogadóak voltak a rendőrök, nagy létszámban. Szóval, az Úr lelke dolgozott szorgalmasan és szelíden. Mi más lehetett volna ez, mintha nem Isten dicsősége színről színre ??

Alább, most egy kicsi elemzés, ha tetszik konklúzió :

Való igaz, 5 keresztény testvér – ennyien voltunk hívők – nem tudja megállítani a pokoli tömeget. Letiporják. Elnézve  most az interneten lévő sok szörnyedvény friss képet, örömtől túlcsorduló cikkek sokaságát, bele fájdul a szívünk. Igen, alliterálva a fenti kezdő mondattal, mintha szíveinket  döfködnék – tegnap láttuk az Ördög dicsőségét! Budapest is elveszett sok más nagyváros után. Talán az egészben az a legszörnyűbb, hogy az emberek nem is tudják, hogy mit tesznek. Még ünnepelték is a betegséget !!

Ünnepelték a pokolba menetelüket !! Döbbenetes volt ! Kiábrándító. Képtelen valóság. Pokolian fájó. Nincs rá szó, annyira hittelen eseménynek látszott, annyira távol volt Isten országától.

Testvéreink !

A gonosz idők itt vannak. Benn az országban, az utcákon, benn a lakásainkban. Benn a családjainkban. Ahová csak lehetett, befészkelték magukat az ördög katonái. Mint halálos vírus, itt vannak. Kullancsok, skorpiók, undorító sakálok, ordító oroszlánok. Készen arra, hogy csendben, vagy rekedten harsogva öljenek. Megöljék azt a gyönyörű, szép világot, amelyet Isten igazi jókedvében teremtett.

A világot, amelyben élünk, a világot, amelyet a Teremtő oly hatalmas bölcs és féltő gonddal és földöntúli szeretettel teremtett, majd megáldott. A világot, amely tökéletesen jó lett, amivel az Úr meg volt elégedve. Mivé lett mára ez a világ??!! Ez a világ most halódik. Ez a világ most haláltusát jár.

Ez a világ felfuvalkodottságában még csak azt sem látja, hogy pokolra tart.

Isten csodálatos világa undorító ellensége karmaiban fetreng.

Testvéreink !

Még a vak is látja közülünk, hogy a fenti mondatok színigazak. Tények. Hazugságok nélküli tények. Eljött az időnk keresztények ! Ha késve is vagyunk, akkor is. Ki kell jönnünk templomainkból, saját belső szobánkból végre !! Imádkozó lélekkel, tiszta szívvel, de cselekednünk kell.

Igenis itt az idő, mert az egész világ (ha nem is tudja mindenki) sóvárogva várja az istenfiak megjelenését ! Az egész világ keresi az igazi boldogságot ! Az egész világ keresi Istent még akkor is, ha nem tud róla. Mert a teljes, hófehéren tiszta szeretetet keresi, amelyik csak Istenben van!!

Keresztény testvéreink, segítsünk nekik megtalálni az igazi szeretetet, az Istent.

Persze nem csak felebaráti szeretetből, hanem azért, mert erre elhívásunk van, mert ez kötelességünk, mert Jézus Krisztus kiküldött bennünket a világba, hogy hirdessük az Úr evangéliumát, tegyünk meg minden olyat, amelyek az emberek megtérését eredményezi Istenhez.

Kérünk ezért benneteket, kezdjünk el minden törvényes módon szervezkedni, hogy jövőre – amikor sátán szinte biztosan újra vonulgatni-fertőzni akar ilyesfajta álcaköntösben – legyen, akivel szemben áll, legyen aki Isten szavát mutatja neki, legyen, aki ellenáll neki, legyen, aki az Úr dicsőségét mutatja neki – mindezt Budapest utcáin!!

Mi is vonulhatunk, mi is megjelenhetünk, ugyanúgy, mint mások, ráadásul nálunk az igazság lelke !! Nagyon-nagyon sokan, akár százezren, hiszen sokan vagyunk keresztények kis hazánkban. Tartsunk majd az utcákon szentbeszédeket, hallja és lássa az egész nemzet, hogy ott vagyunk az Istenért.

Kezdjük el már most a szervezkedést. Egy évünk van rá, de kezdjük el.

Legelőször persze imádkozzunk, kérdezzük meg Istenünket, hol a helyünk, mit kell tennünk. A tökéletes szervezők szervezője, maga az Isten fogja megadni a személyre szóló válaszokat. Üljenek le tanácskozni a történelmi és kisebb egyházak is valamennyien, beszéljenek egymással is, fogjanak össze, vitassák meg, foglaljanak állást egyértelműen a kérdésben, majd ismertessék a sajtóval. Egy ökumenikus fellépés lenne a legszebb Isten szemében. Hogy egyek legyünk – ebben is.

Végül pedig kezdjünk el konkrétan szervezni egy utcai gigantikus keresztény kiállást, és egy azt követő hatalmas vonulást Jézusért, az Úrért.

2000 –ben volt már egy csodálatos vonulás Jézusért Budapesten !!

Hisszük, hogy most is ezt kell tennünk, hisszük, hogy ez az Isten akarata. Mert :

„… a mi Istenünktől bátorságot kaptunk arra, hogy nyíltan hirdessük nektek Isten evangéliumát sok küzdelemben. (1Thessz 2: 2.b)

 Vadász Sándor

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Reklámok