Lejár az árfolyamgát, újra bajba kerülhetnek az adósok

Trianon és 56 veszteségeinek nagysága közelében

 Június 6-án szólaltatta meg a nem kormányzati pénzen fenntartott HÍR Tv Barabás GyulátSzéchenyi Hitelszövetség vezetője – a devizában nyilvántartott forintkölcsön szerződéssel kapcsolatosan, és ő a következő címen „Lejár az árfolyamgát, újra bajba kerülhetnek az adósok”  az alábbiakat mondta:

 „Jelen pillanatban is negyven százalék körül van azoknak a szabad felhasználású jelzáloghiteleknek a késedelmes aránya, melyek korábban az úgynevezett devizaalapú hitellel rendelkeztek, ez ebből a számból látszódik, hogy ha lejárnak még az árfolyam-rögzítések, ezek a számok növekedhetnek, azzal, hogy a törlesztő-részletek megemelkednek, legalább 15 százalékkal” – mondta el Barabás Gyula.

Kérdezhette volna a Hír TV Barabás Gyulától azt is, hogy mit szól ahhoz, hogy az Európai Unió Bírósága előtti 2017. februári C-51/17. számú, magyar bírók által indítványozott előzetes döntéshozatali eljárásban az árfolyamváltozás terheinek bank, vagy adós általi viselésével kapcsolatosan adósok számára kedvező döntés esetén mennyivel csökken az adósok törlesztő részlete, illetve milyen mértékű túlfizetés állapítható meg javukra, mondhatta volt Barabás Gyula kérdés nélkül is azt, hogy amennyiben az árfolyamgátas szerződések lejárta folytán 15 százalékkal növekednek az adósok törlesztő részletei, és a C-51/17. számú eljárás kedvező elbírálása esetén, akár 50 százalékkal csökkenhetnek az adósok törlesztő részletei, de szerintem jól felfogott érdekeik folytán a HÍR TV valamint Barabás Gyula is inkább hallgattak utóbbi témáról.

Nem azért kapott szerintem Barabás Gyula cége a Matolcsy Bank pályázatának elnyerésével közel tízmillió forintot, nem azért hirdet a Hír TV banki bugyuta hirdetéseket minden mennyiségben milliárd forintos nagyságrendű ellenszolgáltatásért, hogy ezeket a pénzeket ne szolgálja meg. Hülyítsük inkább a magyar embereket egy legfeljebb néhány ezer ember sorsát befolyásoló CEU egyetem piszlicsáré problémáival reggeltől estig, hiszen ettől még a banki hirdetés milliárdjai megmaradnak, csak egy jó szót se szóljunk az akár négymillió magyar ember életét hátrányosan érintő kérdésekről.

Nem ezekre az alakokra gondolt Arany János a Walesi Bárdok írása közben.

——————————-

De ne legyünk igazságtalanok Barabás Gyulával vagy a HÍR TV-vel kapcsolatosan. Hiszen ebben a kérdésben – életünket és vérünket a bankokért bármi áron – nincs jobb vagy baloldal, kormánypárt vagy ellenzék. A felszínen bohóckodnak egy keveset kizárólag a hatalom megszerzése-megtartása érdekében, de lényeg a pénz. Az pedig a bankoknál van.  

Olvashatunk mi Magyar Hírlapot, Magyar Nemzetet, Népszavát vagy Barikádot, hallgathatjuk a Lánchíd Rádiót, Kossuth Rádiót vagy bármit, a tabu témánál összezárnak a fiúk. Üvöltözhet Morvai Krisztina, mutathatja a jól értesültet Bella Levente, csak a gyalázattörvényekkel – 2014 – valamennyi országgyűlési képviselő által elrendelt népirtás jogi hátterével ne foglalkozzon senki. Mostanában a magyar törvényekkel szembeni elsődlegességgel rendelkező Európai Bírósági eljárásokkal és ide vonatkozó rendelkezésekkel ne foglalkozzon senki.  

Ilyen előzmények után számomra természetesen megdöbbentő volt az, hogy május 7-én – 4 napja – a kormányzati pénzből fenntartott Magyar Idők nevű napilapnak „Megint az Európai Bíróság előtt az ezermilliárd forintos kérdés”  cím alatt olvasható írás számolt be az Európai Bíróságnál folyamatban lévő, magyar adósok sorsát döntő módon befolyásoló eljárásokról.

Egy olyan kormánynak lapja, melynek Igazságügyi minisztere – Dr. Trócsányi László – Uniós joggal ellentétes tartalmú törvénytervezetei alapján hazaáruló képviselőknek törvényei juttattak 2014-ben több millió magyar embert jogfosztott helyzetbe, illetve az országot jogi káoszt állapotába.

Vastagbetűs bevezetőjében az írás egyből a probléma leglényegesebb részéről ír:

 Messze még a vége a devizahitelezés magyarországi történetének. Az elmúlt hetekben újra felpörögtek az események, rövid idő leforgása alatt öt magyar kölcsönügy futott be az Európai Bírósághoz. A luxembourgi székhelyű testületnek ezek alapján több kérdésre is választ kell adnia. A legfontosabbnak kétségkívül az a felvetés tűnik, hogy az uniós jog szerint is elfogadható megoldás-e, ha az adós viseli az árfolyamváltozásból eredő veszteségeket. Hasonló ügyet Romániá­ból is kapott az uniós testület, de a lengyel és a horvát banki ügyfeleknek sem mindegy, milyen eredményre jutnak végül az EU bírái.

 Természetesen örülök annak, hogy a cikk írója belátta azt, hogy a miniszterelnök handabandázása ellenére valóban messze van a vége még a devizahitelezés magyarországi történetének, és annak is örültem, hogy le meri írni azt, hogy az árfolyamváltozásból eredő veszteségeket az uniós jog szerint nem biztos, hogy adós viseli az Európai Bírósági eljárás döntésétől függően.

Két bekezdéssel később pontosabb tájékoztatást is ad az újság erről a témáról:

“NEM BABRA MEGY A JÁTÉK

A legfontosabb kérdés az újabban megindult magyar devizaügyekben az, hogy a hitelügylet mely szereplőjének kell viselnie az árfolyamok drasztikus változásából eredő anyagi terheket. A luxembourgi bírák tulajdonképpen arra adhatnak választ: az uniós jog szerint is elfogadható megoldás-e, ha egyedül az adóst terhelik a veszteségek. A kérdés egyáltalán nem mellékes, egyes korábbi számítások szerint százmilliárdokban, más becslések szerint viszont ezermilliárdos nagyságrendben mérhető az az összeg, amelyet a magyar hiteladósok voltak kénytelenek kifizetni a bankjuknak azután, hogy a válság miatt elszabadultak az árfolyamok.”  

Ezer milliárd forint valóban azt jelenti, hogy nem babra megy Trócsányinak és társainak becstelen játéka, és ha figyelembe vesszük azt. hogy az Európai Bíróság mellett tevékenykedő Lehoczki Balázs adja a bírósági tájékoztatást, nagy összegben nem fogadnék arra, hogy a bankoknál fog maradni a pénz.

Csak azt nem tudom, hogy ez esetben mi lesz Matolcsy úrnak azzal a kijelentésével, hogy az ország kedvező gazdasági helyzetét a kormánynak, a Magyar Nemzeti Banknak és a kereskedelmi bankoknak köszönhetik. Amennyiben több ezer milliárd forintot Matolcsy bankja, valamint a kereskedelmi bankok lesznek kénytelenek visszaszolgáltatni a cikk szerint, akkor az ezt követően kialakuló gazdasági helyzetet Matolcsy szerint vajon kinek kell majd megköszönni. Szerintem elsősorban a mindenre képes Trócsányi miniszternek és társainak.

Ami pedig a cikket befejező „Egy cipőben Kelet – Európa országai” mondatot illeti, ebben téved a cikk írója. Ugyanis Lengyelország adósai már 2009 óra fele annyi kamattörlesztést fizetnek, mint a magyar adósok, valamint az árfolyamváltozás terheinek 90 /%-át a bankok, 10 %-át az adósok fizetik, míg Romániában az árfolyamváltozás terheit kizárólag a bankok viselik.

———————————-

Fentiek folytán egyenlőre vizsgáljuk meg a legfontosabbnak tekintett, árfolyamváltozás terheivel kapcsolatos C-51/17. számú Európai Bírósági eljárásnak magyar bíró által megfogalmazott kérelmének lényegesebb részeit:

„A Fővárosi Ítélőtábla (Magyarország) által 2017. február 1-jén benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Ilyés Teréz és Kiss Emil kontra OTP Bank Nyrt. és OTP Faktoring Követeléskezelő Zrt.

(C-51/17. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: magyar

A kérdést előterjesztő bíróság   Fővárosi Ítélőtábla

Az alapeljárás felei

Felperesek: Ilyés Teréz, Kiss Emil Alperesek: OTP Bank Nyrt., OTP Faktoring Követeléskezelő Zrt.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

A 93/13/EK1 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében írt egyedileg meg nem tárgyalt feltételnek minősül-e, és ekként az irányelv hatálya tartozik-e az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő az a szerződési feltétel, amely az árfolyamrést és ezzel együtt az árfolyamkockázat viselésének kötelezettségét is előíró tisztességtelen szerződési feltétel kiesése miatt, a szerződések tömegét érintő érvénytelenségi perekre tekintettel végrehajtott jogalkotási beavatkozás következtében ex tunc hatállyal (visszamenőleges hatállyal) vált a szerződés részévé?

Amennyiben az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő szerződési feltétel az irányelv hatálya alá tartozik, úgy az irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében foglalt kizáró szabályt úgy kell-e érteni, hogy az vonatkozik az olyan, a Bíróság C-92/11. „RWE Vertrieb AG” ítéletének 26. pontjában meghatározott kógens jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő szerződési feltételre is, amely jogszabályi rendelkezést a szerződés megkötését követően hoztak meg vagy léptettek hatályba? Ugyanazon kizáró szabály alkalmazási körébe vonandó-e az olyan szerződési feltétel is, amely a szerződéskötést követően vált ex tunc hatállyal a szerződés részévé, egy, a szerződés teljesíthetetlenségét eredményező tisztességtelen feltétel okozta érvénytelenséget orvosló kötelező jogszabályi rendelkezés folytán?

Amennyiben az előzőekben feltett kérdésekre adott válasz szerint az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő szerződési feltétel tisztességtelensége vizsgálható, az irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében említett világos és érthető megfogalmazás követelményét úgy kell-e érteni, hogy a törvényben előírt, szükségképpen általános jelleggel megfogalmazott tájékoztatási kötelezettségnek a tényállási részben ismertetett teljesítése is kielégíti e követelményeket, vagy a szerződéskötés időpontjában a pénzügyi intézmény által ismert, illetve általa hozzáférhető és a fogyasztó kockázatát érintő adatokat is közölni kell?

Az egyértelműség és átláthatóság követelménye, valamint az irányelv melléklete 1. pontjának i) alpontjában foglaltak szempontjából van-e jelentősége az irányelv 4. cikke (1) bekezdésének értelmezése körében annak, hogy a szerződéskötéskor a szerződésben az utólag, évekkel később tisztességtelennek bizonyult egyoldalú módosítási jogra és az árfolyamrésre vonatkozó szerződési feltételek az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó feltétellel együtt szerepeltek, amelyek kumulatív hatásaként a fogyasztó ténylegesen egyáltalán nem láthatta előre fizetési kötelezettségei alakulásának mikéntjét, és változásának mechanizmusát? Vagy az utólag már tisztességtelennek kimondott szerződési feltételeket az árfolyamkockázatot telepítő szerződési feltétel tisztességtelenségének vizsgálata során figyelmen kívül kell hagyni?

Amennyiben a nemzeti bíróság az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő szerződési feltétel tisztességtelenségét megállapítja, a jogkövetkezmény nemzeti jog szabályai szerinti levonása során köteles-e hivatalból, a felek kontradiktórikus eljárásban való megvitatási jogának tiszteletben tartása mellett figyelembe venni olyan további szerződési feltételek tisztességtelenségét is, amelyekre a felperesek keresetükben nem hivatkoztak? A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerinti hivatalbóliság vonatkozik-e arra az esetre is, ha a fogyasztó a felperes, vagy a rendelkezési jognak az eljárás egészében elfoglalt helyére és az eljárás sajátosságaira figyelemmel a rendelkezési elv olyan szabálynak minősül, amely adott esetben a hivatalbóli vizsgálatot kizárja?” 

Mint jól látható, ez a kérelem az Európai Bírósághoz 2017. február 1-én érkezett és azóta eltelt 130 nap.

Azaz a hatalom megszerzésére, vagy megtartására áhítozó, tisztességes magyar embereknek immár az agyára menő tv-s, rádiós beszélgetések szereplőinek szócséplései során a hatalom megszerzésével járó haszonszerzésre törekvőknek volt elegendő idejük arra, hogy közöljék a több millió magyar ember sorsát eldöntő módon befolyásoló Európai Bírósági eljárás várható hatását, illetve álláspontjukat ezzel kapcsolatosan.

Ennek ellenére mondjanak akár egy olyan nevet, aki szélhámos, mindent ígérő hablatyolás mellett legalább annyit közölt volna, hogy a hatalomra törekvő pártom Dr. Trócsányi László miniszternek álláspontjával ért egyet a devizahitelesek kifosztásával kapcsolatosan. Ezért szavazott pártom minden jelenlévő képviselője 2014. július 4-én Trócsányi törvénytervezete szerinti törvényre igennel. Akkor legalább azt látnám, hogy az ország népének kifosztásával egyetért, de van gerince.

—————————–

Ezeknél a hitvány embereknél jobban izgat az engem, hogy vajon a kormányzati pénzen fenntartott Magyar Idők nevű újságot mi késztette arra, hogy június 7-én fentiek szerint végre igazat beszéljen. Verjük ki a fejünkből azt, hogy szembe akart fordulni a Kormány és Bankok közötti paktum miatt létrejött, Trócsányi miniszter által megfogalmazott jogtipró törvényekkel, hiszen a Magyar Kormány igyekszik most is változatlanul mindent elkövetni az adósok teljes kifosztásának befejezése érdekében.

Ezt bizonyítja az, hogy a 2016. novemberében közzétett Európai Bíróság előtti C-483/16. számú eljárásnak összefoglalója szerint a Magyar Kormány a magyar bíró által feltett alábbi kérdésekkel kapcsolatosan a következők szerint nyilatkozott:

A C-483/16. sz. Sziber előzetes döntéshozatali ügy 

A Fővárosi Törvényszék által előterjesztett előzetes döntéshozatali kérelem egyes, a fogyasztói deviza kölcsönszerződésekkel kapcsolatos igényérvényesítésre vonatkozó magyar szabályok uniós jogi összhangjára kérdez rá. A kérelem tárgya a Kúria jogegységi határozata nyomán elfogadott szabályozás – amely megállapította a fogyasztói deviza kölcsönszerződésekben alkalmazott árfolyamrés tisztességtelenségét illetve vélelmet állított fel az egyoldalú szerződésmódosítási jog tisztességtelensége tekintetében, illetve megállapította e tisztességtelennek minősülő feltételekre tekintettel a fogyasztó és a hitelintézet közötti elszámolás szabályait – keretében megjelenő azon előírás, mely szerint a fogyasztó általi igényérvényesítés során a fogyasztónak nem elegendő az érvénytelenség megállapítását kérni, hanem az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazását is kérnie kell, a fogyasztó a teljes érvénytelenség megállapításának kérése esetén nem kérheti a bíróságtól a szerződéskötést megelőző eredeti állapot helyreállítását, illetve a fogyasztónak a felek közötti elszámolásra kiterjedő és összegszerűen is megjelölt, határozott kérelmet kell előterjesztenie. A Fővárosi Törvényszék szerint mivel ezek a rendelkezések más fogyasztói 9 szerződésekre illetve nem fogyasztókkal kötött kölcsönszerződésekre nem terjednek ki, és többletfeltételeket jelentenek azon szerződésekkel kapcsolatos igényérvényesítés során, amelyekre kiterjednek, felmerül az uniós fogyasztóvédelmi joggal való összhang kérdése.  

A Magyar Kormány által az eljárásban képviselt álláspont szerint az uniós jog fogyasztóvédelemre vonatkozó rendelkezéseivel, így különösen a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv rendelkezéseivel, valamint az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elveivel összeegyeztethető a vizsgált szabályozás, amely a fogyasztói kölcsönszerződésekben tömegesen előforduló tisztességtelen szerződési feltételek érvénytelenségének jogszabályban történő megállapítása és ezen érvénytelenség jogkövetkezményeinek jogszabályban történő levonása következtében, a fogyasztói igényérvényesítés hatékony és gyors lebonyolítása érdekében a) előírja, hogy a fogyasztónak az érvénytelenség megállapítása mellett az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazását is kérnie kell a bíróságtól, b) kizárja, hogy a fogyasztó a szerződéskötést megelőző eredeti állapot visszaállítását kérje a bíróságtól, illetve c) előírja, hogy a fogyasztónak a felek közötti elszámolásra kiterjedő, összegszerűen is megjelölt, határozott kérelmet kell előterjesztenie. Az uniós jog fogyasztóvédelemre vonatkozó rendelkezéseivel, így különösen a 93/13 irányelv rendelkezéseivel, valamint az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elveivel összeegyeztethető egy olyan tagállami szabályozás, amely a fenti a)-c) pontban foglalt előírások érvényesülése érdekében az igényt érvényesítő fogyasztók részéről további perbeli nyilatkozat megtételét írja elő. Az eljárás az írásbeli szakaszban tart.  

Amennyiben figyelembe vesszük azt, hogy az eljárást kérelmező bírónak alapvető problémája az összefoglaló alapján az volt, hogy a nem fogyasztó szerződést kötőknek miért van több joga a magyar törvényalkotás szerint, mint a fogyasztóvédelmi szabályokkal védett fogyasztó szerződést kötőknek, valamint az EU Curia C-483/16. sz. ügy: A Fővárosi Törvényszék (Magyarország) által 2016. szeptember 6-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Sziber Zsolt kontra ERSTE Bank Hungary Zrt.” cím alatti tájékoztatója szerint az Európai Bírósághoz címzett egyik kérdés ((3)-as számú kérdés) az eljárást kérelmező magyar biró kérelmére a következő,

“Akként kell-e értelmezni az 1. pontban felsorolt európai uniós jogi normákat, mint amelyek olyan tartalommal rendelkeznek, hogy azok megsértése a fenti (1. illetve 2. pontbeli) többletkövetelmények előírásával egyben az Európai Unió Alapjogi Chartája (2012/C 326/02) 20., 21. és 47. cikkét is sértik, figyelemmel arra is (részben 1., 2. pontnál is), hogy a fogyasztóvédelmi európai uniós jog még nem cross-border, azaz nem tisztán nemzeti tényállás mellett is alkalmazandó a tagállami bíróságok által a Guimont ítélet, C-448/98, EU:C:2000:663, 23. pontjára, Duomo Gpa és társai ítélet, C-357/10–C-359/10, EU:C:2012:283, 28. pontjára, Tudoran végzés, C-92/14, EU:C:2014:2051, 39. pontjára tekintettel, ill. amennyiben az 1. pont szerinti hitelszerződések ún. deviza alapú hitelszerződések, akkor pusztán e körülmény miatt cross-border tényállásként kell tekinteni azokat?”

akkor egy tisztességes magyar jogász a Magyar Kormány által erre adott azon semmit mondó választ olvasva, hogy

„Az uniós jog fogyasztóvédelemre vonatkozó rendelkezéseivel, így különösen a 93/13 irányelv rendelkezéseivel, valamint az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elveivel összeegyeztethető egy olyan tagállami szabályozás, amely a fenti a)-c) pontban foglalt előírások érvényesülése érdekében az igényt érvényesítő fogyasztók részéről további perbeli nyilatkozat megtételét írja elő.”,

szégyenében legszívesebben a föld alá süllyedne. Mert arra gondol, hogy az Európai Unió Bíróság bírái a Magyar Kormány ilyen értelmetlen és logikátlan, semmit mondó válasza után joggal gondolhatnak arra, hogy milyen lehet a többi magyar jogász, ha a Kormány nevében válaszadó jogászok ilyenek.

——————————

Visszatérve a június 7-én váratlanul megvilágosodott Magyar Idők cikkére, egyre inkább arra gondolok, hogy akár a két hónappal ezelőtt Európai Bíróság Elnökének címzett, akár az Európai Bizottság Elnökének írt kérelmemre jött meg ily módon a válasz.

Azaz nem azért keletkezett a cikk, mert a Trócsányi féle társaság nemzetpusztító tevékenységük tarthatatlanságát bármi módon belátta volna, hanem azért, mert a közelmúlt magyar Kormányai csak a külföldi nyomásgyakorlásból értenek. Teljesen mindegy, hogy az országon belül milyen nagyfiúknak mutatják magukat, amennyiben náluk erősebbtől jogos figyelmeztetést kapnak, meghúzzák magukat.

Szerintem az is elképzelhető, hogy az Európai Unió Bíróságának Elnökétől, vagy az Európai Bizottság Elnökétől olyan pofonban volt része a Magyar Kormánynak, hogy a fal adta a másikat.

Ezért volt szerintem most szükség a Magyar Idők igazmondó cikkére, sőt azt is valószínűsítem, hogy ezek után Dr. Trócsányi László már nem sokáig lesz miniszter. Önkritikát gyakorol a Kormány és egy év múlva már azt hirdetheti, hogy mégiscsak ők indították el azt a folyamatot, melynek eredményeként az adósok sorsa végre igazságosan rendeződik.

Ezek után Vona Gábor, Botka László, Gyurcsány Ferenc, Szél Bernadett és a többi hatalomra vágyó ismét rájöhet arra, hogy hozzájuk azért nem érdemes a nyeretlen két éves paripákat hasonlítani, mert ez sértő a lovakra nézve.

======================

Egyébként pedig tisztességes és törvénytisztelő magyar bíró az Európai Bíróság előtt folyamatban lévő fenti eljárások miatt a bankok és adósok közötti peres eljárásokban alábbiak szerint jár el:

Siófokon 2017. június 11. napján,

Dr. Léhmann György

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Advertisements