A Moszkva tér-szindróma diszkrét bája (vagy baja?)

(Muszáj-előzetes a Mutatványosbódé című könyvemből)

Igazságost? Demokratikust?

Idézzünk ismét klasszikust? Idézzünk!

„Lószart mama!”

(Francisco, a darab ideig miniszterelnöknek látszó tárgyként sertepertélő hórihorgas ripacs, aki szembeköpött egy egész nemzetet)

Felkerült a legnagyobb videó-megosztó oldalra Gulyás Márton videója, melyben igazságos és demokratikus választási rendszert követelnek. A videó szereplői – ahogyan egyikük (Pörzse Sándor) fogalmaz – egészen biztosan nem ülnének le egymással sörözni, sem képletesen, sem a valóságban, no, de hát most ugye akkora a baj, hogy félretették a nézeteltéréseiket, a véleménykülönbségeiket és a szent, közös cél elérése érdekében ésatöbbi, ésatöbbi, ésatöbbi…

(A videó egyébként itt látható:

Tényleg nagy a baj, úgyhogy ennek a videónak a kapcsán jutottam arra az elhatározásra, amire eddig még soha. Megosztok a nagy nyilvánossággal egy részletet most készülő új könyvemből, melynek címe: A mutatványosbódé. Ebben a rövid részletben azt hiszem, minden benne van arról, mekkora is a baj valójában, mi is az igazi baj valójában. Mert nem az, amiről a videóban beszél nekünk a gondosan összeválogatott szereplőgárda. Annál sokkal nagyobb, mélyebb és rendszerszintű a baj. Jöjjön akkor a részlet a könyvből:

„A hibás tudás egyik alapvető fontosságú összetevője a hibás alapvetés.

Ilyen hibás alapvetés, példának okáért az ideális társadalmi berendezkedésre vonatkozóan, maga a demokrácia is!

A demokrácia, az általam csak „Moszkva tér-szindrómának” elnevezett jelenség tipikus példája.

– Mi a rossebér’ köllött átnevezni a Moszkva teret? Mióta az eszemet tudom, ez mindig is Moszkva tér vót! Akkó’ meg minek?” – hőbörög a kellő információ, tudás és készség híján lévő, a nép egyszerű soraiból szalajtott, a média csöcsein függő urbánus tömegember.

És nem megy oda hozzá egyetlen tökös riporter sem, hogy közölje vele:

– Kedves barátom! Mielőtt te megszülettél, az idő nagy részében, túlnyomó részében, meg nem Moszkva térnek hítták. Igaz, hogy te ebbe születtél bele, és azt hiszed, hogy ez öröktől fogva így vót, s számodra ez minden bizonnyal azt is jelenti egyben, hogy örökre, de legalábbis az idők végezetégi így is marad! Pedig nem!

Mi történik akkor, amikor adva van egy, már-már a dogma kategóriájába emelt sablon vagy sztereotípia, és jön valaki – mondjuk a mesebeli kisfiú, aki a valóságot (az igazságot?) játszi könnyedséggel, azaz természetességgel – kimondja, hogy márpedig ez kérem tisztelettel nincsen így, mer’ hogy a király az bizony mezítelen?!

Nem nehéz megjósolni, kitör a botrány!

Kezdetét veszi egy sajátos folyamat, melynek végén a közlő kívül találja magát mindenféle, a társadalom különböző szintjein és eszközrendszerein belül elfogadott keretrendszereken. A folyamat vége pedig a kiközösítés, a párialét.

Nézzünk egy példát! Képzeljük el a következő szituációt! Aszondom:

– ÉN NEM AKAROK DEMOKRATA LENNI! ESZEM ÁGÁBAN SINCS! MI TÖBB, NEM VAGYOK HAJLANDÓ A NEVEMET ADNI E MELLÉ AZ ÓCSKA, ÓTVAR, HITVÁNY TÁRSADALMI BERENDEZKEDÉS MELLÉ, AMIT MA PARLAMENTI DEMOKRÁCIÁNAK HÍVNAK!

De nem azért, mert már több mint kétezer éve tudjuk, hogy ez a rendszer ilyen, vagyis, hogy a történelem szemétdombjára való, hiszen Platón és Arisztotelész is megmondta már!

– Ezer virág virágzik a réten. Nincsenek kiemelkedő egyéniségek. A középszer, a csőcselék uralma. – fogalmaz egy helyütt Platón, a demokráciáról.

Arisztotelész „Politika” című művében három kívánatos és három kerülendő társadalmi berendezkedést tár az olvasó elé. A demokrácia, mint a Politeia elfajzása, a kerülendő társadalmi létmodellek közé kapott besorolást.

(politeia: a cenzusra – a római közjogban a római polgárok vagyonának becslésére – alapított köztársaság; melyben a tömeg, a sokaság gyakorolja a közjó érdekében a legfőbb hatalmat)

Még sem ezen okok miatt mondom azt, hogy a demokrácia az egyik legrosszabb forma a tartós és igazságos együttélés szempontjából a társadalom számára.

Moneypuláció című könyvemben található egy rendkívül szemléletes kis példa, amely a demokráciát a maga valójában mutatja meg számunkra.

Adva van két alkesz (urbánus szakkifejezés, jelentése: alkoholista) meg egy egyetemi professzor. Az lesz, amit a két alkesz akar. De nem azért, mert ők okosabbak, bölcsebbek, igazságosabbak, vagy jobbak lennének, mint a prof! Nem! Egyszerűen csak azért, mert ők vannak többen!

Ez mutatja meg legjobban számunkra a demokrácia tarthatatlanságát!

Ez ugyanis egy MENNYISÉGI, nem pedig egy MINŐSÉGI rendszer!

Már pedig a népet nagyon könnyű becsapni! Nem egyszer, nem kétszer, többször, sokszor, akárhányszor!

„Az igazság akkor is igazság, ha senki sem él már, hogy belesuttoghassa az éjszakába! A hazugság akkor is hazugság, ha tízezrek üvöltik teli torokból!” (Graffiti felirat)

Egészen addig, amíg csak szerzőnk az, aki ilyen (kétségkívül téves!) következtetésekre jut és ragadtatja magát hasonló kijelentésekre, addig nincs baj. Nincs baj, hiszen ez még egy könnyed legyintéssel, meg valamiféle rosszalló, bajusz alatti mormogással elintézhető, miszerint „sajátos demokrácia felfogással és értelmezéssel van dolgunk” – nem lesz belőle botrány.

De mi történik akkor, ha gyün valaki, akit viszont már mindenki ismer, vagy legalábbis azt hiszi, hogy ismer, de legalábbis be tudja azonosítani, hogy az illető az már mégis csak valaki, és hasonló húrok pöngetésibe kezd?

Na, akkor van baj!

Nézzük is meg, milyen az, amikor tényleg gyün valaki! Aki ráadásul olyasvalaki, aki gyünni szokott!

Mivel nagyon nehéz felismerni, éppen ezért nagyon kevesen vannak olyanok, akikben tudatosul is, hogy nem csak a társadalom számára legyártott, és a médiafelületeken keresztül szétszórt mintázatokkal vannak problémák, de alapjaiban, maga a rendszer sem más, mint egy óriási átverés. Nagyon fontos, hogy figyelmesen olvassuk el Aaron Russo alábbi, demokráciáról szóló gondolatait!

Aaron Russo gondolatai a demokráciáról:

„Az amerikaiak egy Mátrixban élnek. Nem igazán értik, hogy mennek a dolgok ebben az országban. Hadd hozzak egy példát, miről is van szó. Egyszerű tény, ha megkérdezel 100 embert az utcán, hogy mi Amerika kormányzati formája, 99%-uk azt fogja mondani, hogy demokrácia, hogy Amerikában állítólag demokrácia van. De ez hazugság, ez egy illúzió.

A demokrácia szó egyszer sem szerepel az Alkotmányban, sem az Alkotmány-kiegészítésekben, sem a Függetlenségi Nyilatkozatban. Az Alapító Atyák gyűlölték a demokrácia eszményét. Úgy gondolták, hogy az a létező legrosszabb kormányzási forma, és én egyetértek velük.

Ugyanis a demokráciában az emberek 51%-a irányítja a 49%-ot. Ha te ennek a 49%-nak vagy a tagja, nem vagy szabad. Amerikát alkotmányos köztársaságként alapították meg, és ebben az alkotmányos köztársaságban az emberek 99%-a nem csorbíthatja a maradék 1% jogait.

Mindenkinek vannak veleszületett jogai. Olyan istenadta jogai, melyeket senki nem vehet el tőlünk. Tökmindegy, hogy kik. Se a kormány, se a többség. Én nem vehetem el a Te jogaidat. És az Alapító Atyák ezt hagyták ránk.

De az a pszichológiai manipuláció, amit velünk tesznek, elhitette velünk, hogy demokráciában élünk és a többség irányít. Érted? És azt akarják, hogy el hidd. Mert aztán mondják, hogy ennyien ezt akarják, annyian azt akarják, amannyian meg amazt akarják. De hogy jön ez bármihez is?

– Hitlert is megválasztották.

– Igen. Hitlert is megválasztották, és mindent legálisan csinált.

– Az Alkotmányos Köztársaság volt, ahol a kisebbséget védték a többséggel szemben. Nem Benjamin Franklin volt, aki azt mondta, hogy a demokrácia arról szól, hogy két farkas és egy birka szavaz arról, hogy mi legyen a vacsora?

– Dehogynem. Aztán azt is mondta, hogy a köztársaságban a birkának lenne puskája, hogy megvédje magát. Az igazság az, hogy Amerika nem demokrácia. De ha megkérdezed a legokosabb embereket, hogy mi Amerika kormányzati formája, azt fogják mondani, hogy demokrácia. Mert kimosták az agyukat és elhitették velük. Az emberek azt hiszik, azért mentünk Irakba, azért vagyunk Irakban, hogy segítsük a demokrácia létrejöttét.

A demokrácia szó – ahogy George Bush mondja – a demokrácia maga a szabadság. Nem. Demokrácia egyenlő az Új Világrenddel. Demokrácia egyenlő rabszolgaság. A demokrácia nem a szabadság szinonimája. Pont az ellenkezője. A demokrácia a legrosszabb kormányzati forma, ami létezik. Az, ahol a többség irányít. És a kormány pontosan megmondhatja, mit csináljak, mert a többség azt akarja. Engem nem érdekel, mit akar a többség. Olyan életet akarok élni, amilyet akarok. És ha nem követek el erőszakot, nem lopok és nem csapok be másokat, hadd éljem már úgy az életem, ahogy szeretném. Ez az én döntésem. És ha sok hibát követek el, ugyanis amikor hibát követsz el, tanulsz belőle, emberileg fejlődsz. Azért vagyunk a Földön, hogy olyan jó emberekké váljunk, amilyenekké csak tudunk, hogy kibontakoztathassuk istenadta lehetőségeinket.

Érted? Nem azért vagyunk itt, hogy a kormány megmondja, hogyan éljük az életünket és mit csináljunk. Nem! Az egészséggel ugyanez a helyzet. Ha megbetegszel, adott előírások szerint kell eljárnod. Abszurd!”

(Alex Jones filminterjúja Aaron Russo filmrendezővel)

Legyél egyéniség, gondolj az érdekeidre, gondolkozz kritikusan!

Te mit gondolsz? Vajon hova tartozol? Az 51%-ba vagy a 49-be?”

Nos, eddig az idézet a könyvből.

Csak a rend kedvéért és a félreértések elkerülése végett:

A DEMOKRÁCIA MENNYISÉGI RENDSZER, NEM PEDIG MINŐSÉGI!

Magába a rendszerbe van belekódolva, hogy csak rossz válaszok születhetnek!

Ilyen van? Vedd már észre, itt csak ilyen van!

A fentebb idézett videó még egy dologra figyelmeztet bennünket, amin ugyancsak el kellene gondolkodnunk, még pedig erőst, és azonmód!

Még pedig azon, milyen embereket termel ki magából ez a rendszer, és juttat a többiek számára mérvadó, véleményformáló és vezető pozíciókba! Lehet, hogy jó képességűeket, de arra már bizonnyal képtelenek (vagy lusták?), hogy szert tegyenek az ilyen felelősségteljes pozíciók betöltéséhez szükséges tudásra, hiszen láthatóan nincsenek tisztában azzal, hogy amíg a rendszer rabjai, addig a Mátrixon (értsd: a demokrácia rendszerén) belül sohasem fogják megtalálni a jó válaszokat.

Hiszen nemcsak egy elemével, hanem magával az egész rendszerrel baj van! Ez a rendszer, a demokrácia, arra, amire nekünk hirdetik, egyszerűen alkalmatlan!

Ráadásul, maguk az istenített demokrácia felkent hirdetői és védelmezői azok, akik már számos alkalommal szembeköpték magát a népet. Elég, ha csak az uniós csatlakozásról, vagy a NATO-tagságról szóló népszavazásra gondolunk.

Akármekkora is a baj, a műsornak (minden körülmények között) folytatódnia kell, így a Mutatványosbódé a nap 24 órájában, az év 365 napján továbbra is teljes fordulatszámon üzemel. Amolyan matiné jelleggel.

Jó szórakozást gyerekek!

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Reklámok

5 című bejegyzés “A Moszkva tér-szindróma diszkrét bája (vagy baja?)” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

  1. A zsinórpadlásról

    “Színház az egész világ.
    És színész benne minden férfi és nő:
    Fellép s lelép:…”

    A bábjáték nem hatékony műfaj. Folyamatosan dróton rángatni a hangadókat. Ilyesmi ma már csak a plakátokon létezik. 🙂

    A játékosok ennél praktikusabbak. Belehallgatnak a bemikrofonozott színész jelöltek saját monológjaiba és a forgatókönyvnek legmegfelelőbbeket hangosítják ki. A jelöltek megkapják jutalmukat: a Jupiter-lámpák fénye is rájuk irányul.
    A beavatottak kórusa a rendezői utasítás szerint a főszereplők “lehetőségeit” kezdi elemezni a nézők számára. Ha a fényben akar maradni, okosan teszi, ha figyel rájuk. A nézőit már úgysem látja. A sötétben maradt jelöltek hangfoszlányaiból pedig megértheti, hogy mi számít tabunak.

    A mottó:
    A sorsod magad választod, ha jól döntöttél, kiválasztanak.

    Ez így a legolcsóbb: csak a kórus mérvadó tagjainak és a nézőtér elő-tapsolóinak kell gázsit fizetni.
    A főszereplő majd megél a rajongóiból…

    Kedvelik 1 személy

  2. nem egy egyszerű kérdés ez, mert egyszemélyes vezetés, mondjuk egy király, sem tökéletes rengeteg ember összehangolt életéhez. Ahogy sokan elmondták már itt a cikkekben és a kommentekben, az emberi természet, a könnyű út, a sötét erő_ Star Wars, az, ami nagyon csábító. ezért aztán még mindig a szavazás a legmegengedőbb út ahhoz, hogy valami jó is kisülhessen, egy kizárólagos uralkodónál, a trónöröklés, az intrikák, satöbbi ugyanúgy megvannak, csak nem nevezzük őket pártoknak, a nép meg nagy ívben le van ****.
    A végső megoldás, ha az emberiség eltűnik a jó francba és marad a tiszta természet és az ártatlan állatok, Mátrixot tetszett mondani, igen mi egy veszélyes vírus vagyunk, emlékezzen Smith mondta ezt, teljesen egyetértek vele, bár én nem tartom magam veszélyes vírusnak, de sajnos az emberiség egésze az, szembeköptükk a megváltást

    Kedvelik 1 személy

  3. Kiváló írás! Abszolút igazságokat tartalmaz!

    A demokrácia azt jelenti, hogy néhány hülye liba, akiket nap mint nap becsapnak, megvezetnek, nagy összefogással legyőz egy okos disznót! (“Sok lúd disznót győz”).
    Pedig a disznó okos állat, de a minden felől támadó libákkal nem tud hadakozni.
    Ez történik ma is, naponta!

    Az alkotmányos köztársaság azt jelentené (mint sokkal kedvezőbb társadalmi forma), hogy az alkotmányban lerögzített jogok és kötelezettségek biztosítanák az egyénnek is, hogy, ha nem vét ezek ellen, akkor szabadon élhessen, s ne az uralkodó elit által diktált követhetetlen szabályok (törvénytelen törvények) szabják meg, hogy mit tehet, mondhat vagy mit nem.

    Egy ilyen (alkotmányos) rendszerben a szólás- és véleménynyilvánítás alapvető szabályát semmiféle korlátozó más törvény nem csorbíthatná. Mint ahogy mindaddig szabad lenne az ember, amíg büntethetősége nem nyer bizonyítást. A vélemény és vádaskodás között világos határok lennének. Nem lenne értelmezhető olyan törvény, hogy nem bírálható akár egy intézkedés, akár egy ember, népcsoport, viselkedés.

    Megtanítaná az embereket, hogy ne ugorjanak minden semmiség miatt egymásnak.

    Például, ha valaki azzal vádolna, hogy én fasiszta vagyok, és ezt én nem tartom igaznak, akkor legyintenem kellene rá, és nem törődni vele, mert az az ő szabad véleménye rólam. Akik ismernek, úgyis tudnák, hogy nem igaz.

    Viszont megtanítaná az embereket (ez lassú folyamat), hogy ne dőljenek be mindenféle beszédnek, csak a tényeket vizsgálják.

    Czakó István

    Kedvelés

Hozzászólások lezárva.