Mikor lép a színre párt, amely nem a pénzimpériumot akarja kiszolgálni?

Zseniálisan beszélt ma Brüsszelben OV, csak éppen a Kárpát-medencei belpolitikában vannak gondok. Nem a CEU – mert az egy pótcselekvés – hiszen már régen ki kellett volna tenni a szűrét annak a hazaáruló bandának, akiket Prágában sem tűrtek el. Én nem azt kifogásolom a kormány munkájában amit megcsináltak, hanem azt amit megígértek, de nem tettek meg. Felsorolhatnám, de minek. Azzal nem változik meg semmi, pedig a jó irányú változás szükségességét szerintem mindenki érzi hazánkban! Ehhez kellene végre visszaépíteni a nemzet – értékrend alapú – szervezettségét, illetve a legfontosabb sorskérdéseink terveit.

Mikor lép a színre az a párt, amely nem a pénzimpériumot akarja – akár bal-, akár jobboldalról és nemzeti színű szövegek fedésében – tökéletesen kiszolgálni? E kérdés a Magyar Nemzet hasábjain jelent meg két hete, s megérkeztek hozzám az alábbi válaszok!

Választ azok a nemzeti elkötelezettségű értelmiségiek fogják megadni, akik a cikk megjelenését követően jelezték felém, hogy rövidesen megteszik amit megkövetel a haza, s megalakítják az előző fejtegetésben körülírt pártot. Sőt azt is jelezték felém, hogy nem zavarja őket az a tény, hogy a pártok rájuk fognak majd rontani, megvádolják őket hatalomvággyal és a fellépésüket a velük szemben álló pártok manipulációjának fogják tartan, mert ők hajlandók akár meghalni is a hazáért, amit az eddigi politikai elitről nem lehet feltételezni sem. Tisztában vannak azzal is, hogy elmúlt évtizedek sugalt tehetetlensége verte a nép fejébe, hogy nem megérdemelt fizetésünk van, hanem jóindulatból adott kegydíjunk. Ám e közben nehezen vette észre a magyarság nagy része, hogy az állam nem az igazságot, az értékteremtő munkát, a közjót szolgáltatja nekünk, hanem helyette inkább a bankárkasztot, a divatos tőkevonzást és a környező országokkal való elvtelen kompromisszumokat helyezi előtérbe. Ezen elvtelen gyakorlat helyett pedig vissza kellene adni a népnek azt a mintát, amit bátran követhet! Azt a mintát, ami az elveszített hitét, erkölcseit, becsületét és tartását vissza adja. Ám ehhez a leki és tudati összetartozás érzését kell felébreszteni!

A megújulást magunkban kell keresni, hogy eljussunk ezekhez az alapokhoz, s azzal a megbízott idegenek és labancok hatalomvágya helyett a közjót szolgáló, s nemzetpolitikát folytató elit kerüljön helyzetbe! A labancok ugyanis nemcsak becsapták a magyarságot, de lenyúlták a nemzeti közvagyont (föld, víz, levegő, ásványkincsek, stb.) a privatizálással, s azok így, a közjó ellen fordulhatnak már magánvagyonként. Sőt még az egészségvagyon, a lelki, a szellemi, az erkölcsi megújhodást is megakadályozzák, mert önző érdekeik ezt kívánják! Pedig a történelmünkben az igazán súlyos kifosztás nem is elsősorban akkor zajlott le, mikor a rajtunk élősködő megszállók rendes körülmények között fosztogattak minket, hanem amikor birodalom-váltások mentek végbe. Pl. a török kiűzése után nagyobb lett a vagyonvesztés, mint a 150 évnyi hódoltság idején.

A „levantei eredetű” kereskedő és pénz-kapitalizmus, illetve a “jó liberalizmus” felvilágosodását kihasználó jakobinus forradalmárság teljesen egygyökerű, a Trockijt pénzzel támogató bankárkaszt pártos és bolsevista rendszerével, sőt teljesen azonos a neoliberális lobbista erőknek a világméretű rémuralmával is. Ezek a történelemkönyvekből pozitívnak ismert izmusok, és azok rendszerei sajnos, csupán különböző megjelenési formái a sok ezer éves pénzdiktatúrának. A látszólag “fejlődést” mutató rendszerek azonban igen régóta azonos logika mentén működnek, s az erkölcs és a tisztesség helyett a rejtőzködő profitszerzők gatlástalansága uralja a terepet. A török hódoltság korában a legkeresztényibb francia udvar látta el ágyúkkal és ismeretekkel a hazánkat legázoló Oszmán Birodalom hadait, ahogy a keresztény Velence hajósai szállították át a muszlim hadakat a tengeren, természetesen jó pénzért. Mi pedig ezeket védtük a vérünk hullatásával, hazánk és legjobbjaink feláldozásával. Ők pedig kerestek ezen, majd a szakrális társadalmunk szétroncsolása végett, belehajszoltak minket az első és második világháborúba. Ennek jutalma lett a Trianonban való csonkítás, s az azt is túlszárnyaló Párizsi béke, ami a legaljasabb diktátum a világon. A bolsevista despotizmus 1956 után felszámoltatta az önellátásra képes magyar paraszti társadalmat, s Kádár János személyesen engedélyezte a adósságcsapdát.

1988 tavaszán az előző rendszer parlamentje ellenszavazat nélkül elfogadta azt a társasági törvényt, amely lehetővé tette a pénz-kapitatlizmus bevezetését, s erre csak úgy kerülhetett sor, ha a pénzhatalmi alkuk már végleg eldőltek akkorra!

Azóta a bérből és fizetésből élők reálbéreinek éves növekedési üteme mindössze 0,7 % volt, viszont a multinacionális tőkéseknek a profitjainak éves növekedési üteme meghaladta a 23%-ot. Ez lenne az igazságos és demokratikus állam?

A tucatnyi multinacionális óriáscég lokális telephelyeinek hálózata tehát hazánk. Ők fizetik az összes bér kb. 15%-át, az összes tőkétől elvont adónak 35%-át, ám a profitnak, több mint 90%-át szivattyúzza ki az országból. Mindennek részben a jogfolytonosság hiánya és részben ez a torz tőkehelyzet, a folyamatos válságok a legfőbb okai. Ezért van lepusztulóban az ország, s az ősi tudás eltűnik ugyan, de az oligarchák egyre gazdagabbak lesznek. Folyamatosan kifoszt minket a nyugat, és nem fizeti meg az újratermelés költségeit, mert még az államunk sem kényszeríti erre. Az a helyzet sajnos, hogy 20 évvel ezelőtt a közvagyon és a követelések volumene nagyjából azonos volt, ma a magyar államháztartással szembeni követelések állománya már hétszer (!) akkora, mint az állam összes vagyona. Ám ennek ellenére emeljük fel a fejünket, mert a szakrális mély-szerkezetében még mindig ép nemzetünk képes less megmutatni az egyedüli kiutat a többi államnak! A nemzet, egyelőre kevés számú tagjai lassan megértik, hogy a magyarságnak kötelezettsége nemzetté emelkedni, s utat mutatni.

Ők azt is látják, mint a nép egyszerű fiai – hogy az állam, vagy inkább vezetőinek nagylelkű pillanataiban – ajándékba kapják a több bért, a kisebb rezsit, az ingyen utazást, a jobb munkakörülményeket, a színvonalasabb ellátást, a fél fokkal emberibb életet. Ám ezek bármikor vissza is vehetők, mert a hazánk valójában gyarmat. El is várják az éppen hatalmon lévők, hogy rebegjünk hálaimákat ezekért a bankárkaszthoz, EU-hoz, multikhoz. Sőt azért is mert a tőke méltóztat néha munkahelyeket teremteni, amiért persze kizsarolja, hogy ne kelljen nekik rendes adót fizetniük. A bolsevik korszak arra tanított bennünket, hogy ha kiállunk magunkért, akkor akasztófát kapunk. A mai rablókapitalizmus pedig arra tanít, hogy a Nemzet és szolidaritás felesleges, s nem lesz elszámoltatás soha, sem több sávos adórendszer, s így nem vezetik be az arányos közteherviselést. A politikai színházban bevált ’ostromlott erőd’ pszichózisát kihasználva, most mutat fel kemény kezet a hatalom a “migráns megszállókkal” szemben, de a korrupcióval már nem képes foglalkozni, mert akkor a saját farkába harapna bele. E közben a hatalomra éhes pártok egyre vadabbul dobálják a fekáliát egymásra, s így nem tiszta fejjel keresik a kiegyezést az ország érdekében, hanem csak a saját érdekcsoportjainak akarnak megfelelni. Ezt kell végre átlépni tudatilag egy nemzeti Minta-pártnak, melynek tagjai legyűrik majd önmagukban az EGO-t, mert ha nem: el fogunk tünni a globalizmusban! A visszajelzések alapján elpárolgott a kishitűségem, bizonytalanságom, amit a fenti, a Magyar Nemzetben 2017. április 3-án megjelent írásomból még kiolvashattak a tisztelt olvasók. Az egyik jelentkező kész nemzetépítési programot küldött el részemre, a másik gazdasági tervdokumentációt, a harmadik értekezést az alkotmányosság helyreállításának menetrendjéről, a negyedik a párt felépítésének a strukturális kidolgozását, a sokadik pedig párt név ajánlatokat, önkéntes munkáról szóló nyilatkozatot, stb. stb. Volt még közöttük orvos, aki az egészségügy reformját vállalta kidolgozni, közgazdász a tisztességes elosztásnak a filozófiai alapjait elemezte és fel sem tudom sorolni, hogy milyen sok értékes javaslat érkezett. Zárásként csak egy tőlük kapott, hatásos, mély igazságot tartalmazó motto:

A pártpolitikus célja: a saját újraválasztatása, vagyis a hatalom megőrzése.

A valódi nemzetpolitikus célja: a közjó, vagyis a nemzet jövőjének szolgálata!

Lesz-e nekünk olyan pártunk, amely a hatalmat nem magának akarja megszerezni, hanem a Nemzetnek szeretné végre visszaadni? Nincs sok idő a válaszra.

Dr. Bene Gábor

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Reklámok

6 gondolat “Mikor lép a színre párt, amely nem a pénzimpériumot akarja kiszolgálni?” bejegyzéshez

  1. Egyetértek ezekkel a gondolatokkal, bár az nagyon kevés, hogy néhány, akár pár ezer ember is egyetért és csatlakozik. Itt alapvetően a rendszerszinten kellene az emberek nagy tömegének megváltoznia. Kiábrándult nevű olvasó az egyik hozzászólásában találóan azt mondta, hogy önmagunk megváltását csak önmagunk tudjuk véghezvinni. Igaz, de ehhez önismerettel és erős erkölcsi alapokkal kell rendelkezni. Csak ha kritikus szintre ér az így gondolkozók száma, akkor valósítható meg egy önérdek nélküli párt megbízatása a Nemzet vezetésére.
    Megint csak Kiábrándultat kell idézzem, mert okos gondolat, hogy mindennek az alapja az igazság, és igazsághoz tartozik az is, hogy nem bliccelünk a villamoson és nem csalunk, lopunk, és hazudunk és áltatjuk önmagunkat. Amíg ez nem lesz általánosan elfogadott, addig nem lesz változás sem. Olvasom a Neten a bejegyzésekben, hogy nem adnak útmutatást az megjelent cikkek, hogy mit kell tenni. vagy nem jól olvassák, vagy még nem jutottak arra a gondolatra, hogy önmagukon kell kezdeni a változást, persze az is igaz, hogy sok írás csak szimpla érzelmeket céloz meg.
    Azt irányt nem másoktól kell várni, itt a az alapvető Isten által adott erkölcsi alap, a Szent Korona elv, a természetes és az emberrel veleszületett harmóniaérzék. Ehhez, ezekhez kell igazodni, de ehhez akarni is kell. Yossarian mondja a 22-es csapdájában, hogy ’egyetlen egészséges alma képes egy kosár rohadtat megrontani’ nem teljesen pontosan idézve, s ha értik, amit ez mond.

    Kedvelés

    1. Az okfejtésekről eszem,be jut egy diákkori mondás. Amikolr valaki sóvárogva beszélt egy lányról, azt a választ kapta, hogy neked mindig ott jár az eszed, ahol normális embernek a f…a. Vagyis idézhetném Petőfitr is: “Megin t beszélün k, csak beszélünk” Első dolog a cselekvés! Elméletíek gyártásában jók vagyunk, de a cselekvésben gyávák. Hogy mi lenne a jó, azt a falu bolondja is meg tudja mondani, de mevalósítani ? A megvalósításhoz kell bátorság és cselekvés..Nálunk a figyelem felkeltéshez polgárpukkasztó kirohhanásra van szükség, hogy a média is felfigyeljen.

      Kedvelés

      1. Egy polgárpukkasztó lépés lehetne, hogy kihúzunk egy nagy traszparenst a prlament elé : TI NEM A NEMZETET HANEM MAGATOKT KÉPVISELITEK! E rre fel figyel a média és mód lesz nyilvánosan megnyilatkozni

        Kedvelés

  2. Hogy tudnék levelet írni Bene Gábornak ?
    Ha a fejsz-en megadná az e-mail címét , üzenetben ?

    Kedvelés

Hozzászólások lezárva.