Dilettantizmus vagy memória-zavar? – Elmaradt a kárpótlási célú 60 %-os nyugdíj-kiegészítések folyósítása

2016. november 17-én kormányhatározat született, a 20. századi diktatúrák áldozatainak járó juttatások emeléséről. Ennek értelmében 2017. januártól a 2016 novemberében folyósított összeg hatvan százalékával emelik a juttatásokat. 2018 január 1-től további negyven százalékkal.

A Magyar Közlönyben megjelent kormányhatározatról szinte minden sajtó, rádió és TV adó tájékoztatót adott ki. Ki pusztán a hírt közölve, ki bővebben. A kormányközeli hírcsatornák jóval többször és többet hoztak le a hírekben. Kétségtelen, hangos volt a döntéstől a hírközlés.

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, 2016.október 26-án részt vett, és beszédet mondott Mosonmagyaróvár gyásznapi megemlékezésén, ahol az 1956. október 26-i egyik legvéresebb sortűzének áldozataira emlékeztek. 1956 szabadságharcának méltatásakor a miniszter kitért arra is, hogy kormányülésen döntöttek a politikai rehabilitációs nyugdíjkiegészítés két részletben történő 100 %-os emeléséről. 2017. január 1. + 60%, majd 2018. január 1. + 40% folyósításával. Ez a döntés 63 ezer embert érint. (Forrás: Balog Zoltán miniszter honlapja)

A Magyar Közlönyben megjelent határozat:

A magukat érintettnek hívők reménykedve várták a 2017. évi januári nyugdíjkiegészítést. Megdöbbenve tapasztalták, hogy a kormányhatározatban kimondott 60 %-os politikai rehabilitációs nyugdíjkiegészítés helyett csak 1, 6 %-os emelést kaptak. Gyakorlatilag nem értették mi történt, és szóvá sem merték nagyon tenni. A kormányhatározat idős, meghurcolt, jogfosztott áldozatokra vonatkozik, akiknek életéből már nincs sok hátra. Zömmel 70 év felettiek, akiknél az átlag életkort figyelembe véve már mindennap ajándék.

Értelem szerűen az 1945 – 1953 közötti időben a szovjet Gulágokra hurcoltak, a déli határvidékről, a Hortobágyra, a fővárosból 7 alföldi megyébe kitelepítettek, Recskre és más koncentrációs táborokba hurcoltak a – magyar „Gulágok” világának elszenvedői -, a politikai okból bebörtönzöttek, és az ötvenhatosok, akiket bebörtönöztek, vagy internáló táborba hurcoltak majd rendőri felügyelet alá kerültek, mind a XX. századi kommunista diktatúra áldozatai.

Történelmi tények dióhéjban az 1945-1953-ig érintettekről

1945-öt követően felerősödött és kiteljesedett a magyarságot érintő kollektív üldözés időszaka. A magyarok ellen elkövetett kommunista gaztettekért mai napig nem volt felelősségre-vonás

A szovjet Gulágok

A Szovjetunió Gulág táboraiban kényszermunkára kényszerítettek: hadifoglyok, malenkij-robotra elhurcoltak, és a szovjet törvények alapján elítélt politikai rabok voltak. Az áldozatok számát 800 000-re becsülik.

A ki- és áttelepítések 1946-ban kezdődtek:

1946-ban kitelepítették a német kisebbséget, a svábokat, majd 1947 áprilisában a csehszlovák-magyar 1946-os államközi szerződés értelmében Csehszlovákiából több százezer nem „reszlovakizálódott” magyart kényszerítettek szülőföldje elhagyására. Az 1950-es években megkezdődtek a kitelepítések a jugoszláv határ mentén, és a vidéki nagy városokból a Hortobágyra, majd 1951 nyarán Budapestről is folytatódtak.

Létrehozták „magyar Gulágok” világát

Internáló-, kitelepítő- és munkatáborok 1945-1953 között működtek. Számuk 60-70 között mozgott.1945-47 között volt, hogy 100-nál is több tábor működött. A háború után az első nagy gyűjtő tábor a Buda-Déli Központi Internálótábor volt, mely kiemelt szerepet töltött be. Feladatkörét, a begyűjtő funkciót 1949 áprilisától Kistarcsa vette át.

Kistarcsa 25 -30 ezer férőhellyel, az egyetlen olyan gyűjtőtábor volt, ahol női és férfi fogva tartottak is voltak. A fővárostól mindössze két kilométerre lévő Kistarcsai Internálótábor volt az ÁVO majd ÁVH központi „magyar Gulág” központja 1949-től 1953-ig. A begyűjtött „nem kívánatos” polgárokat innen vitték tovább többnyire munkatáborokba: Recskre, Tiszalökre, Kazincbarcikára, Bernátkútra, Sajóbábonyba, Oroszlányba, Inotára és a többi kijelölt helyre.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után 1956-57-ben a megtorlók ismét üzembe helyezték a tábort.

Az országon belül zárt, és nem zárt táborokba telepítették ki a családokat.

1950-ben kezdődött a hortobágyi zárt munkatáborok létrehozása a Hortobágyon és a Közép Tisza vidékén, Hajdú-Bihar és Szolnok megyék területén.

1950. június 22-ről 23-ára virradó éjszaka volt a déli, jugoszláv-magyar határvidékről az első, tömeges, családokat sújtó kitelepítés. Az első éjszakán közel kétezer embert hurcoltak el. Hamarosan tizenkét zárt kényszermunkatábort működtettek. Az odahurcoltak iratait elkobozták, elégették, törvényen kívülivé téve őket, akikkel nem kell elszámolni. Ez az embertelenség közel tízezer embert érintett a túlélők szerint. Emlékeik alapján háromszázan meghaltak, és néhányan a tábor feloszlatása előtt szabadultak. A tábor megszűnésekor 7282 személy volt a létszám.

1951. május 21. és július 18. között nagyszabású, jól előkészített akcióval közel 5.200 családot, kb. 15.000 embert távolítottak el Budapestről 7 alföldi megyébe.

Az elhurcoltakat őrizetben vitték el vagonokban a Józsefvárosi és a Magdolna városi pályaudvarokról. A vagonok ablakait befestették, bedeszkázták, és így szállították őket a kijelölt falvakba, a falvak tanyáira, a “Kényszerlakhelyekre.” A kitelepítés az egész családra vonatkozott, de gyakori volt, hogy a családfőt már korábban internálták, vagy börtönbe zárták, ilyenkor a többi családtagot vitték el. Nyilvánvalóan polgári személyeket, akiket nem kívánatosnak tartottak, valamint lakásukra, vagyontárgyaikra az ÁVH-s elvtársak igencsak vágyakoztak. A hét három napján kézbesítették a határozatokat, majd másnap reggel teherautóval vitték el őket a pályaudvarokra.

Nagy Imre 1953-as rendeletével megszüntette ezeket a táborokat. Az áldozatok szabadulásuk után sem térhettek vissza otthonaikba és városukba. Beszélniük sem volt szabad a velük történtekről. Mindvégig hátrányos megkülönböztetés volt az osztályrészük, még a gyerekeiknek is.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc megtorlását követő bebörtönzöttek és internáltak is az áldozatok közé tartoznak. Azonban az internálótáborba hurcoltak nem kaptak „elbocsájtó dokumentumokat”, ezért azok figyelembe vétele korábban már problémát jelentett.

Az áldozatok politikai rehabilitációs nyugdíjkiegészítés emelésének mindannyiukra vonatkoznia kellene.

**

Először a Budapestről kitelepítettek képviselője, Németh Árpádné keresett meg a Pofosztól az elmaradt 60 %-os pótlék emelésének problémájával, mert a fővárosból kitelepítettek már többször kimaradtak a pótlékok rendezéséből. Most is erre gondoltak.

A következőket mondta el:

„2013-ban a Kormány a 116/2013. (IV. 19.) kormány rendelettel módosította a 267/2000.(XII.26.) sz. kormány rendeletet annyiban, hogy az addigi 3 év helyett az 1 év felett elitélteknek is jár a nyugdíj kiegészítés. Azonban, mivel úgy határozták meg, hogy az csak a börtönben és a zárt táborban lévőkre vonatkozik, a Hortobágyra kitelepítetteknek járt, de a Budapesti kitelepítetteknek és a munkaszolgálatosoknak nem járt a kiegészítés. Ezért ezek az emberek nagyon el vannak keseredve, mert a Budapestről kitelepítettektől minden ingó és ingatlan vagyonukat elrabolták, és kényszerlakhelyekre vitték azzal a céllal, hogy “dögöljetek éhen”. A falu területét nem hagyhatták el, és éjszaka jöttek a rendőrők ellenőrizni, hogy ott vannak-e. Ez is rendőri felügyelet volt! Az elrabolt vagyonukat a mai napig nem kapták vissza!!!

Csak a kárpótlási nyugdíj kiegészítést kapják ma is, ami jelenleg 10.670.-Ft., amire 1,6 %-os kb.180.- Ft kiegészítést kaptak a 60%-os helyett. Mivel a kitelepítés után csak segédmunkásként dolgozhattak, a gyerekeik még középiskolában sem tanulhattak, így nagyon alacsony nyugdíjuk van. Ezért nagyon igazságtalan, hogy még ezt a nyugdíj kiegészítést sem kaphatják meg.

Most, 2016-ban hozták azt a határozatot, hogy a nyugdíj kiegészítésekre 2017.I.1-től 60 százalék, 2018-tól 40 százalék emelést adnak.

Amikor 2017 januárjában megkapták a nyugdíjigazolást és a nyugdíjukat, sokan hívtak telefonon, hogy ezt sem kapták meg, és jogosan kérdezték, hogy megint, miért?

Én személyesen érdeklődtem, hogy ezt mikor fogjuk megkapni? A Nyugdíjfolyósítónál azt válaszolták, hogy márciusban fognak ezzel foglalkozni, mert valami „leirat” nem érkezett meg.

Hát most várunk márciusig, és majd meglátjuk, hogy megadják-e?”

Ezek alapján próbáltam a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságtól a felmerült kérdésekre választ kapni.

Az igazgató honlapon megadott e-mail címére küldött kérdéseim nem értek célba, arra hosszú

NoReply ügyintézési tájékoztató érkezett.

Végül sikerült telefonon két ügyintézőtől is tájékoztatást kapni. A következőt sikerült megtudnom, ami megdöbbentő!

Gyakorlatilag „senkinek nem folyósították a 60 %-os pótlék emelését, mert a Nyugdíjfolyósító nem kapta meg a vonatkozó leiratot,” pontosabban a végrehajtási utasítást – tudtam meg egyiküktől. A másik ügyintéző elmondta, hogy jelenleg csak kormány határozat van, de kormányrendelet nincs, ami szükséges a folyósításhoz. Amint a végrehajtási utasítást megkapják, majd foglalkozni fognak a kérdéssel. Az érintetteknek azt követően visszamenőlegesen is folyósítják az őket megillető emeléseket.

A sajtóreferenshez fordultam, hogy hivatalos választ kérjek. Ő az e-mailben hozzá eljuttatott kérdésre, a hivatalos út betartásával – az igazgató, majd a minisztérium tájékoztatása utánra – ígérte a választ.

A kérdés egyértelmű: Kikre vonatkozik a kormányhatározat? Miért nem folyósították 2017. január 1-től az arra jogosultaknak járó 60% pótlék emelését?

A kormányhatározat értelmében november 30-ig kellett az érintett két miniszternek elkészíteni az előterjesztést a Kormánynak, a 2017. január 1-i 60 %-os és a 2018. január 1-i 40%-os politikai rehabilitációs nyugdíjkiegészítés emeléséről.

Erről a Nyugdíjfolyósítónak leiratot (végrehajtási utasítást) kellett volna kapnia, hogy a jelzett emeléseket 2017. január elsejével végre hajthassa.

A kérdés már csak az: Hol és ki felejtett el intézkedni?!

Hozzá nem értésről? Felelőtlen ügyintézésről? Netán csak memória zavarról van szó?

Sajnálatos, de a Nyugdíjfolyósító sajtóreferensétől a két kérdésre – többször is kért – válasz lapzártáig sem érkezett meg. Lapzártát követően e-mailben jelezte, hogy honlapjukra február 16-án tájékoztató közleményt tettek fel. Kihirdetésre került a 28/2017. (II. 13.) Korm. rendelet, és márciusban visszamenőlegesen rendezik az elmaradásokat.

ORBÁN ÉVA

Megjelent a KAPU februári számában

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Advertisements

Egy gondolat “Dilettantizmus vagy memória-zavar? – Elmaradt a kárpótlási célú 60 %-os nyugdíj-kiegészítések folyósítása” bejegyzéshez

  1. Bár már sajnos kevesen élnek e jogtalanul sokat szenvedett emberek, de ezzel sem tudják megtörni őket, oly tartással bírnak!

    Kedvelés

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s