Zana Ramadani a Muszlim anyákról, a modern feminizmusról és a menekültválságról

Saba Khalid

Saba KhalidAktivista. Blogger, Újságíró

Zana Ramadani nem egy átlagos, albán származású német nő, nem egy átlagos feminista, nem, nem, nem, Ramadani nem átlagos muszlim, vagy politikus, lobbista. vagy emberi jogi aktivista.

Arról ismert, hogy rendszeresen rátapos a politikailag korrekt németek lábujjaira, mellbe taszítja őket, megszorongatja a golyóikat, de ugyanígy bánik a hagyományos gondolkodású albánokkal, mullahokkal, a konzervatív muszlim anyákkal, a saját családjával, és. . . *Heidi Klum? Ja, ez így igaz!

*(német szupermodell, műsorvezető, színésznő, énekesnő, divattervező, televíziós producer: ford.)

zana-ramadani

Rádöbbenek, hogy ebben a pillanatban éppen szemkontaktusban vagyok vele a Spreegold-ban, a napsütötte berlini kávéházban, ahol sorban áll a húgával mögöttem. Ugyanolyan magas, mint én, de a szeme olyan különös, rendkívüli fénnyel ragyog, hogy úgy tűnik nekem, hogy legalább 10* láb magas.

*(egy láb általában 31,6 centi: ford.)

Hozzá hasonló jelenséget előtte csak egyszer láttam Pakisztánban, egy lányt, akit úgy hívtak, Qandeel Baloch. Ijesztő és ellenállhatatlan, megfélemlítő a férfiaknak és a nőknek egyaránt. Mi másnak nevezhetnénk, mint leplezetlen lázadásnak? Vagy a megfelelés megvetésének? Netán félelmetesen lenyűgöző kihívásnak, vagy ez csak a sex elutasítása? Képtelenség visszaadni ezt a kisugárzást, vagy puszta szavakkal megragadni. Úgy sejtem, hogy ez a mellékhatása annak, hogy hallottad amint saját anyád “ribancnak” nevez, amikor játszottál a fiúkkal, még csak gyermekként és azután a lázadásodnak a leglehetetlenebb anya ellen egész ifjúságodban.

 “Az anyám egyfajta lázadó volt maga is. Hozzáment az apámhoz, akit ő maga választott ki a szülei akarata ellenére. De amikor hét éves voltam, a családom Németországba költözött, és ő lassan elkezdett radikalizálódni. Azt hiszem, hogy az iszlám volt az egyetlen dolog, ami tartást adott neki egy olyan országban, ami nem a saját szülőhazája volt, és így vigasztalódott.” mondta Ramadani, miközben átkígyóztunk a zsúfolt soron és megrendeltük a tejeskávénkat.

Látom, hogy ugyanez történik a másod és harmadgenerációs, Németországban élő török nőkkel is. Ők sokkal ítélkezőbbek és vakbuzgóbbak, mint anyáik voltak, akikkel idejöttek. Ők úgyszólván elutasítják a beilleszkedést, ragaszkodnak a fejkendőikhez (hijab), és a romantikus-elképzeléseikhez az iszlámról,” említi meg Ramadani az önazonosság válságot és a beilleszkedési problémákat a Németországban élő fiatal török nők körében

Ramadani rámutat a “túlkompenzálás” kultúrájára is, amely a német politikai korrektségben burjánzik. A múlt hibái okozzák ezt a ’ German-Angst- -német szorongást,’ ezért mentegetünk mindent, amit a muszlimok tesznek. Megengedjük az óvodában a kisleányok fejkendő viselését, Nem baj, ha kisétálnak a biológia óráról, mert nem nézhetik meg a férfiak anatómiáját, vagy a szaporítószerveket a könyvben. Megengedjük, hogy kimaradjanak az iskolai sportokból, mert a vallás megtiltja nekik bizonyos ruhák viselését. Rettegünk attól, nehogy azt mondják ránk, hogy ’rasszista’ vagy ’náci’, ezért kussolunk minderről, és úgy címkézzük fel, hogy ez a választásés a szabadság.”

A magának választott szabadságot gyakorolva és véleményét hangoztatva Ramadani rendszeresen kap halálos fenyegetéseket, melyeket azonban olyan lazán söpör félre, mint amilyen szabadon beszél berobbanva az Iszlám Hét-be, “Fuck Sharia- Basszátok meg a Shariát” felirattal a csupasz keblein, vagy amikor Heidi Klum‘s Next Topmodel  műsor fináléjának a nyolcadik körében betört a színpadra egy ilyen jelmondattal,”*Heidi horror picture show” tiltakozásul a divatipar természetellenes test-ideáljai ellen.

*(1974-ben készült eszelős amerikai filmre, a The Rocky Horror Picture Show- horror komédiára utalva: ford.)

 “Amikor Heidi meglátott engem elbújt a *cue-cards – súgó-kártyái mögé. Azt gondoltam, milyen vicces,” mondja nevetve, ahogy felidézi azokat az időket, amikor tiltakozó akciókat szervezett az általa 2012-ben alapította német Feminista mozgalom, a FEMEN Németország vezetőjeként. Ramadani jelenleg emberi jogi aktivista és politikus. (A fiatal konzervatívok vezetője.)

*(ez egy nagy karton, amit egy színésznek, vagy műsorvezetőnek, mutatnak a háttérben, aki a színpadon beszél, hogy mit kell mondania.: ford.)

 “A fiatal német nők szinte bocsánatot kérnek a nőiességükért, és meglehetősen prűdek megmutatni bájaikat,” mondja körbemutatva a kávézóban. “Az idősebbek felvállalják a nőiességüket, és nem félnek megmutatni néhány részletet. Rám még mindig össztüzet zúdítanak a felsőbb osztályú fiatal német feministák a félmeztelen tiltakozásaimért.”

A kérdésre, hogy konzervatív muszlim édesanyja mit szól ezekhez a tiltakozásokhoz, a hangulat megváltozik. “El kellett meneküljek otthonról. Évek óta nem beszéltem anyámmal. A húgommal két évig nem beszélhettem. Ez volt a legnehezebb,” mondja, gyengéden nézve a kishúgára.

A húga, aki végül újra felvette vele a kapcsolatot és imádattal néz Ramadanira azt mondja, “Gyűlöltem, amikor elment. Túl fiatal voltam, hogy értsem, miért teszi azt, amit tesz. Most már értem és tisztelem a választását, akkor is ha nem értek egyet vele.”

Ramadani látható aggodalmára húga modell muszlim lány lett. “Bár keményen próbáltam tökéletesen megfelelni a viselkedésemmel és jegyeimmel, mégsem tudtam kedvére tenni anyámnak. Még mindig Zanához hasonlított, és “ribancnak” hívott. Egy nap, amikor máshol kellett volna aludnom, mint tinédzser, nem engedett el, ekkor már nem törődtem vele. Azon a napon rádöbbent, hogy engem is elveszíthet ugyanúgy, mint ahogy elveszítette Zanát. Akkor megváltozott és megpróbált a barátom lenni. Nagyon szokatlan volt neki hirtelen megváltozni ezen a módon.”

Ez a probléma a női (családi) fennhatósággal, más nők elítélése és lealacsonyítása a valláson és az erkölcsön keresztül, mint ahogy ez reflektorfénybe került Pakisztánban, amikor Qandeel Baloch gyilkosság áldozata lett és a gyilkos legnagyobb elitélői és támogatói is tulajdonképpen pakisztáni nők voltak. Ramadani jelenleg egy *könyvet ír, amelyben részletezi, hogy milyen erős hatalma van a muszlim anyának, és milyen bűnösen veszélyessé válhat a generációkra, ha radikalizálódik.

*(a könyve, az Elkendőzött Veszély – The Veiled Threat a napokban jelent meg és nagy vihart kavart Németországban. A magyar M1 TV interjút készített Zana Ramadanival, amit március 4-én adott le http://www.hirado.hu/2017/03/04/zana-ramadani-a-muszlim-nok-is-felelosek-a-sajat-sorsukert/ : ford.)

A politikus Ramadani nézetei a menekültekről szintén vitákat kavart. “Nem hiszem, hogy a német nyelv tanítása az egyetlen út ahhoz, hogy a szíriai menekülteket hozzásegítsük a német társadalomba való beilleszkedéséhez. A szíriai nőknek történelemről kellene tanulniuk és az európai nők küzdelméről, amit a jogaikért folytattak. Tudniuk kellene, hogy milyen szabadságjogok és törvények vannak, amelyek védik őket, ha egyszer már itt vannak. Városnézésre kellene vinni őket, megmutatni minden gyönyörű helyet a városban,” mondja Ramadani, aki úgy érzi, hogy a nőkön, különösen az anyákon múlik a megfelelő beilleszkedés sikere.

LinkedIn

Fordította: Urthvas Bethad

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Advertisements