Főhajtás Budapest bátor, hős védői előtt – Ami a tankönyvekből kimaradt, és amit ma is elhallgatnak

1945. február 11-én, este 8 óra tájt 72 évvel ezelőtt az 1944. Karácsonya óta a Budai-várban rekedt magyar és német alakulatok katonái, hátrahagyva a Várhegy pincéiben sebesült és beteg bajtársaikat, hogy ne kerüljenek szovjet fogságba, megkísérelték a lehetetlent, megpróbáltak rohammal kitörni a Vár és Budapest körül kiépített többszörös szovjet gyűrűből. Megpróbáltak eljutni a 30-35 kilométerre lévő a német vonalakig, a szovjet ellenőrzés alatt lévő területen. A Kitörésben a két Egyetemi zászlóalj kb.600 fővel és a Vannay-riadózászlóalj úgy 120 fővel vett részt.

A Budapest körüli szovjet gyűrű 1944. Karácsonyán bezárult. 1945. január közepén a magyar és német alakulatok, feladták Pestet, majd fokozatosan a Budai várba szorultak vissza. A Hitler által ígért légi utánpótlás akadozott, majd a szükség repülőtérként használt Vérmező eleste után leállt. Hindy Iván vezérezredes és Karl Pfeffer-Wildenbruch tábornok összességében közel 44 ezer katona – nagyjából fele-fele arányban magyar és német katonák – felett rendelkeztek. Minden korábbi kitörési engedély-kérelemre elutasító választ kaptak. Budapest 103 napig tartó védelme után lőszer és élelem fogytával elhatározták a kitörést. Berlint 17.50-kor rádióüzenetben értesítették a kitörésről, majd összetörték a rádiót, hogy ne juthasson el hozzájuk a tiltó parancs.

Pfeffer-Wildenbruch tábornok utolsó távirata a következő létszámadatokat rögzíti:

„Erők: németek 23 900, ebből 9600 sebesült; magyarok 20 000, ebből 2000 sebesült; civilek 80-100 000.” (1945. február 11.17.50)

Az 1945. február 11-én este 8 óra tájt a Bécsi kapun keresztül a Várfok és az Ostrom utcán kijövő a tüzérségi támogatással és nehézfegyverekkel nem rendelkező magyar és német csapatokat, és az önkéntes egységeket a kitörést „váró” szovjetek már a Bécsi kapu téren, majd a Széna és Széll Kálmán tereken félelmetes golyózáporral fogadták. Egyértelmű, hogy árulás útján értesültek a kitörés időpontjáról.

Az egyenlőtlen küzdelem hamar eldőlt: a fáradt, kiéhezett, lőszerrel alig rendelkező, becslések szerint közel 32.300 kitörő magyar és német katonából másnapra hozzávetőleg 700 katona érte el a magyar-német vonalakat, és átmenetileg megmenekült. Alig egyetlen nap leforgása alatt 43 ezer katona halt meg, mert a 11.600 sebesült katonát a szovjetek nem hagyták életben. A katonák közt, ha az arányok helyesek 21-22 ezer volt magyar. A kitörésben résztvevő civil áldozatokról nincsenek adatok, bár nagyon sokan meghaltak, mert őket sem kímélték.

Az igazságért szót kell emelni. Nem a győztesek rájuk égetett jelzőit kellene ismételgetni. 72 év történelmi távlatából nem lehet két tényt elhallgatni, tagadni. Ezek a katonák a XX. században több, mint 120 millió áldozatot követelő bolsevizmus ellen harcoltak, és Budapestet védték a szovjet megszállók ellen életük feláldozása árán is.

Illene fejet hajtani a katonai esküjükhöz halálukig ragaszkodó, a hazájuk fővárosát az ellenségtől 103 napig védő magyar katonák és önkéntesek végső erőfeszítése előtt. Becsület és bátorság az, hogy nem adták meg magukat, inkább a végső küzdelmet és a halált választották.

Eléggé köztudott, hogy mit műveltek Magyarországon a szovjet katonák. Hírek voltak arról, hogy mi történik a fogságba esett honvédekkel, az elfoglalt területen, a meggyalázott lányokkal és asszonyokkal, hogy mi történik a szabadrablások idején. Tabu téma – csak a neten olvashatunk róla -, hogy a Várhegy pincéiben berendezett hadikórházak sebesültjeinek szenvedését a szovjetek, lángszóróval rövidítették le, vagy kihurcolták a sebesülteket, és lánctalpakkal mentek rajtuk keresztül. A kórházat pedig felgyújtották.

A mohácsi csatánál több emberveszteség az, ami itt volt. Miért nem érdemelnek meg, több mint 72 év után sem rehabilitációt, a hivatalos Magyarországtól? Legalább egy tisztességes központi állami megemlékezést egy kisvárosnyi hazáját védő magyar honvéd, köztük a fiatalokból álló két Egyetemi Rohamzászlóalj és Vannay fiatal rohamosztagos önkéntesei?

Kevesen tudják, hogy Vannay László 1938-ban részt vett Felvidéken a Rongyos gárda létrehozásában, majd Kárpátalján harcolt a magyar területekért. Önkéntes zászlóaljába sok 15-18 éves fiatal harcolt. Vannay maga is meghalt a kitörés során. De itt vesztette életét a 70 éves Prónay Pál is, az egykori Rongyos gárda másik legendás vezetője, Lajtabánság egyik kikiáltója, akinek Soprontköszönhetjük.

2015-ben Lipusz Zsolt megdöbbentő jog- és kegyeletsértésről tudósított. Emberi csontok kerültek elő Budapesten, a Szilágyi Erzsébet fasorban a Széll Kálmán tér felújítása közben 2015. február 6-án, amiről a Honvédelmi Minisztérium az MTI-t tájékoztatta. Szinte teljes bizonyossággal állítja, hogy a kitörés során elesett mártír katonák földi maradványaira bukkantak rá az építkezés során a munkások. Azonban a rekonstrukciós munkálatokat végző BKK a jogszabályoknak megfelelően nem állította le a munkálatokat, és nem értesítette a hatóságokat, illetve a hadisírgondozókat. Inkább visszatemették, bedózerolták vagy a sittbe dobták a csontokat. Ami kegyeletsértés és halottgyalázás, bárkiről legyen is szó.

Nagyon ideje lenne már nem csak a civileknek itt-ott emlékezni, de végre rehabilitálni elesett honvédeinket a megbélyegző jelzők súlya alól. Ez a feladat, még várat magára.

Budapest 1944-45-ös ostromával kapcsolatban ma is megoszlanak a vélemények. Van, aki a megszállást felszabadulásnak tartja, és az ostromgyűrűbe szorult 44.000 magyar és német katonát „fasiszta” gyilkosoknak. (megj. Németországban nácizmus és nem fasizmus volt). A szocializmus alatt is ezt tanították. Felhívnám a figyelmet a megszálló vörös hadsereg, egyik tisztjének a véleményére.

Vitalij Axejenkó, a vörös hadsereg főhadnagya így látta Budapest védőit, mikor közvetlenül az ostrom után 72 évvel ezelőtt felment a Citadellára.

„Amikor én odaértem, már csak a halottak voltak ott. (…) Én is körülnéztem, és amit láttam, az megdöbbentett. A tisztek, az altisztek, de még a katonák legnagyobb része is valósággal ki volt öltözve: láthatóan mind a legjobb holmiját vette fel. (…) Ott dolgozott egy régi ismerősöm, Dobov alhadnagy a temetőosztagtól. Az mesélte nekem, hogy csaknem minden halott tisztet hanyatt fekve találtak meg, ami azt jelenti, hogy állva haltak meg.

Dubov gyűlöli a németeket – a családja még ’41-ben eltűnt – , és semmiképp nem hazudna, vagy akár csak tódítana az érdekükben. Ha ő azt mondja, akkor elhiszem. De a dolog roppant elgondolkodtató: ezeknek a németeknek a fele SS volt, tehát igazán öntudatos náci. De a többi is, a Wehrmacht tisztjei és még a magyarok is, akárhonnan nézzük is, igen szépen haltak meg.

Aki ilyen szépen tud meghalni, az nem lehet valami szemét ember.” (Gasparovich László: A rettegés ötven napja)

Ez egy megszálló, szovjet tiszt véleménye!

A történelmi tényekkel kapcsolatban a fejekben, a köztudatban végre rendet kéne tenni!

Orbán Éva

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Advertisements

12 gondolat “Főhajtás Budapest bátor, hős védői előtt – Ami a tankönyvekből kimaradt, és amit ma is elhallgatnak” bejegyzéshez

  1. igaz, hogy erre, ezekre meg kell emlékezzünk (hálával, fohajtással … tisztelettel) …

    viszont ez is eszembe hozza azt, hogy SOHA sem hallunk, olvashatunk arról, hogy mi a fészkes fenének léptünk mi be ezen háborúba !?

    már arról ,hogy hogyan, miként, mikor is kellett volna kilépnünk, arrol vannak írások, gondolatok …, de arról, hogy mi a fészkes fenének léptünk abba bele, egy szó sincs soha !!

    egyszer, egy olyan katonai szakértonek mondható írásában arról ‘beszélt’, hogy a felvonuló SzU ellenes hadsereg-vonalban eredetileg nem is volt a magyar hadseregnek helye. Lehet még a németek sem gondoltak arra, hogy mi is belépünk ebbe …

    azzal tisztában vagyok, hogy ha mi nem léptünk volna ebbe, azért a sorsunk kb ugyanaz lett volna (pl-ul Bulgária esete). Viszont újra és újra ; mi a fészkes fenének léptünk mi oda be !?
    az I. VH -ba kötelezo volt (még ha mi elleneztük is, a Monarchiában mi kisebbségben voltunk), de NEM a II. VH -ban. Tudom azt is, hogy mi nem szerettük (megvolt az oka !) a kommunizmust. Tudom azt, hogy az anti-komintern (±) tagjai voltunk (mint ma pl-ul a NATO-nak). De tudomásom szerint azt ez nem kötelezte ránk …

    ha valaki itt köztetek erre valami választ tudna … és ezt megadná,
    már elorre is megköszönöim …
    szeretettel, L

    Kedvelés

    1. Hogy mi miért léptünk be a 2. világháborúba, pontos választ senki sem tud adni. Ugyanis az ilyen döntések és okrendszere, sohasem a nyilvánosság előtt zajlottak. Legfeljebb már csak a végleges döntést tették nyilvánossá. És a döntéshozók azóta már mind halott.

      Mégis valami konkrétat: miért léptünk be a 2. világháborúba? Az én válaszom: kényszerből!!! Ha lenne igazmondás, akkor kideríthető lenne, hogy mind a két világháború kitörését és hadászatát már az a, ma nem létezőnek mondott háttérhatalom irányította, akiket a nemzetközi pénzhatalom erejével, akik az egyközpontú világuralom megszerzésére törekednek, és immár 4 ezer éve!

      Példaként, sem Hitler, sem Sztálin, még Churchill is ennek a titkos háttérhatalomnak a parancsait hajtották végre. Ezért kellett megtámadni a németeknek az oroszokat, hogy kipusztítsák a két nép életerős hazafiságát, vagy 30 millió halott árán. Ezek parancsára léptek be a magyarok is a háborúba. Az ő parancsaik szerint bombázták a szövetségesek azokat a városokat, így Budapestet is, amire parancsot kaptak. Ezért kellett a németeknek megszállni hazánkat, és az egész országunkat Budapesttel együtt rommá tenni. Megöletni vagy 1 millió magyar embert, hőst. Hogy végleg elpusztítsák az ősnépi hazafiságunkat. Bizony-bizony, sikerült is nekik.
      Remélem érthetőek soraim!

      Kedvelés

      1. köszönöm Istvan, hogy vett egy kis fáradságot ‘értem’ itt. Mégha a válasza elégtelen (számomra …), azért megpróbált egy valami választ megadni (értheto volt persze) …
        még egyszer; engem az érdekelne (pontosan !!!), hogy mi (itt nem az egy “háttérhatalom” !) miért nem foglalkozunk ezzel ? Mint fentebb írtam, sok tanulmányt lehet olvasnunk arról, hogy miért is nem léptünk iki, vagy mikor is, hogyan is kellett volna …, de a lényegesrol soha (legalább is én eddíg soha nem találkoztam ilyennel …

        teljesen igaza van önnek Istvan, az ilyesmik inkább a kulisszák mögött történnek …, viszont épp ezért szoktak ilyen tanulmányok történni. Hogy
        ezek megpróbálják amennyire csak tudják azt, hogy mi is, hogyan is történt ?
        na ennek hiánya az, amely számomra valami érthetetlen, valami fura !!!

        még egyszer köszönöm segítségét … és koppon maradva várakozok tovább (hátha a halálom elott még találkozok egy ilyen tanulmánnyal) …
        szeretettel, L

        Kedvelés

      2. Ez a magyarázat nem igaz ! Többek között próbálja felmenteni a kormányzónak és körének a bolsevizmustól való írtózását és csak bizonyos degeneráltsággal magyarázható merevségét. A nemzet megmaradásának az érdeke azt kellett volna diktálja, hogy M.o. a visszaszerzett területek megtartását a nagyhatalmaktól kialkudva távol maradjon a háborútól, vállalva a német megszállást, annak a pillanatnyi következményeivel együtt. Az 1945 febr.11.-i tragikus – mert öngyilkos – kitörési kisérletről meg lehet emlékezni, de csak úgy és annyira, mint amennyi a szuicídiumot elkövetőknek kijár.

        Kedvelés

      3. Kedves István, talán egyet is értenék, legfeljebb annyit tennék hozzá, hogy az én tudomásom szerint: igaz ugyan, hogy a németek megszállták hazánkat, de az egész országunkat Budapesttel együtt
        nem ők tették rommá, hanem a támadó szovjet csapatok angolszász-amerikai légi segédlettel. Üdv: B.Kiss-Tóth László

        Kedvelés

    2. elfelejtettem :
      Istvan, vannak kis szilánkok, ismeret-darabocskák azért, mint válaszok erre. De nincs egy kimondott teljes tanulmány errol …
      pl-ul, olvastam már egy-két kis gondolatot, vélzmény-töredéket így ;
      – ezt a területek visszakapása érdekében kellett (tehát, hogy lett volna valami titkoz egyezmény ebben a náci No-gal) megtennie Mo-nak

      viszont ennek ellentmond az, hogy a SzU ellen felvonuló hadsereg között a magyarnak nem adtak helyet. Mintha sem Hitler, sem a hadsereg vezetosége nem számított arra, hogy Mo is háborúba száll
      SzU ellenében.

      de nem csak az II. VH esete van így. Egy kicsit az elso esetében is ez így van. Mégha ott azért találunk néhány értekezést, tanulmányt (a Vecsekloy könyvében pl-ul) errol azért. De pl-ul most, hogy a világ sok ‘sarkán hatalmas megemlékezés kampány van a 100 éves jubileummal kapcsolatosan … Mo-on nem is hallottam egy olyanról,
      hogy ott egy valamely komoly megemlékezés történt volna ebben. Hogy pl-ul ezen alkalmat kihasználva a magyarság ártatlanságát hangoztatják.
      Nekem úgy tunik, hogy még ma is Tiszát negatív módon ítélik meg odahaza …
      na ott is (persze a II. esetében ez teljes hiánycikk) nagyon hiányzik az, hogy pontosan, részletesen kivizsgálják …, majd ennek eredményét tudatják (a magyarságnak és ezzel a világnak is) … hogy mik, hogyan történtek ? Ki akart háborút ?
      egy párhuzammal ; amikor Bosznia-H anektálva lett, ott azt lehet mondani mindenki tudja (közismert !), hogy a Magyar Királyság (a magyarok egészében) ezt ellenezte. Tehát ott nincs szükséges egy kutatás ebben …
      bocsi, hogy ennyire kinyújtom;, mint valami rétestésztát !

      Kedvelés

      1. Kedves Lajos!

        Amíg az atlanti hatalmak uralkodnak a világunk felett, olyan tanulmányt ön nem fog találni, ami a világháborúk valódi okára tényleges bizonyítékokkal fog szolgálni. Sajnos ezt a bűnök-bűnét az igazi bűnösök sohasem fogják bevallani.

        Amit én tudtam, virágnyelven leírtam. Legfeljebb személyes beszélgetésben tudnék még több hipotézisemről szólni. Vagy esetleg a könyveimben leírt adatokról tudna olvasni az igazsághoz közelítően.

        Kedvelés

    3. …én még mast sem értek…pl evvel összefüggésben ,mit kerestünk mi a németekkel egyutt az oroszok földjén,es ha mar volt szerencsenk’ megölni jo néhány ezer oroszt elpusztítani a fel országot…akkor miert csodálkozunk azon ,ha azok visszavágtak ?egyszeruen ennyi…micsoda elkeseredett düh vezérelte azt a népet amelyik 20 millió embert vesztett,anelkul,h barmikor is magatol megtámadott vna minket….48.-ban is az osztrákok könyörögnek ki,h jöjjenek!

      Kedvelés

    4. …minek léptünk be a háborúba..? A Délvidék visszafoglalásába már nem lett volna szabad belemennünk. Sajna nemzetközi zsidó nyomásra a magyar döntéshozók felrúgták a jugó-magyar barátsági szerződést. Ellenkező esetben a németek már 41-ben megszállták volna hazánkat . S a sok idemenekült liboldónak, akiket addigra , már szinte az egész földrészen begyűjtöttek, nem lett volna menedéke. Háborúba lépésünkkel a magyar és az ide emigrált zsidók kaptak Horthytól 3 évet a német megszállásig . A kiugrási kísérleteinket is rendre a zsidó törekvések ásták alá a briteknél, hasonló okok miatt. A SZU elleni hadba lépésünkről annyit, hogy nem látszott az a háború 41-ben elveszett ügynek. Sőt. ..!
      Nem lehet azt tudni, hogyan jártunk volna , ha nem lépünk hadba a szovjetek ellen.Kár erőltetni a képzelőerőt, a mi lett volna,.. ha … , mert nem az lett. Beléptünk. S ennek már 80 éve. Nem a vesztett háború ejtett bennünket gödörbe, hanem a 40 év bolsevizmus. …(… no meg annak utólagos hozadékai..)
      Örülök , hogy az ellenszél dacára vannak olyanok, akik megemlékeznek egy-egy jelentős katonai eseményről. Az emberi létezésnek vannak békétlen pillanatai. A régmúltban a magyar katonáról általános volt az a vélekedés, hogy a lehetőségekhez képest odateszi magát nehéz helyzetekben is . Hát Buda védői is odatették , azt , ami tellett. Inkább emlékezünk bátran elhunyt hősökre, mint nemtelen áruló senkiháziakra, akiket legszívesebben elhallgatnánk az utókor elől.

      Kedvelés

  2. Úgy olvastam, hogy Prónay Pált a háború után letartóztatták és a rendőrségen visszaütött s agyonverték. Ezt olyan írta aki a letartóztatás után a gyűjtőhelyen találkozott és kezet fogott vele.
    Üdvözlettel Fehér István 06-20-9348-753.

    Kedvelés

  3. normálisan igaza van, kedves Istvan. De nem teljesen. Itt nem arról van szó, hogy a gyoztesek beismerjék azt, hogy ok akarták a háborút, hanem arról és itt a MI OLDALUNKROL épp …, hogy mi nem akartuk, ill. ha akartuk, ezt miért ?

    egy párhuzammal (mégha egy kicsit sántít). Az egy kb 25-30 évvel ezelott még a hivatalos francia történelem azt állította (a kislurkók ezt az iskolákban), hogy a fanciáknak semmi közük nem volt a náluk történt zsidóüldözésben. Azóta minden eze a téren megváltozott. Senki nem kényszeríthette oket arra, hogy beismerjék a saját feleloségüket …
    és mégis megtették …

    a világ nagy részének semmi köze, nem bunös a két világégés kirobbantásában. Manapság az EU-ban nincsenek (nem lenne szabad
    lenni ilyeneknek) ellenségek. Mi akadály lehetne számunkra abban, hogy egy történész elovegye a saját nemzete, országa … történtetét ..?!
    Miért is léptünk be a SzU ellenes háborúba ?
    azt lehet mondani minden nép szabad lenne egy ilyesmiben …

    még egyszer ; az, hogy mi újjal mutogassunk ezekre, azokra …, hogy
    minden rossz tolük, miattuk van … és ha ezek hatalmasok …, hanem
    arról, hogy MI MIT csináltunk. MAGUNKROL van, ill. volna szó csak …

    még egyszer köszi a válaszáért

    Kedvelés

    1. Ha nem értitek meg, hogy mind a Hitler, mindaz a Sztálin, mind az angolszászok haditanácsa felett volt még egy , ma láthatatlannak mondható szuper haditanács, amelyik mind a három félnek parancsolt, hogy most ezt támadjátok, aztán azt, akkor nem értetek semmit sem a világháborúk okairól.
      Idézek: “nem ők tették rommá, hanem a támadó szovjet csapatok angolszász-amerikai légi segédlettel. Üdv: B.Kiss-Tóth László”. Ez valóban így történt, de kik voltak azok, akik ezt így irányították? Na hát ez a világ legnagyobb titka. Ha ezt megfejtitek, akkor már mindent tudtok.

      Kedvelés

Hozzászólások lezárva.