A 2015-ös év szenzációja volt, hogy migránsok (?) özönlik el Európát

Naponta jelentek meg az újságokban a fotók, cikkek arról, hogy a “menekültek”, akik Szíriából, Afganisztánból és egyéb “háborús” területekről Európába jönnek – elözönlik a kontinenst. Néha arról is lehetett hallani, hogy az Európába szállításukért 10.000 dollárt (!!!) is fizetnek azért, hogy eljussanak az Ígéret Földjére, hosszas gyaloglás- és szenvedések árán, a napi betevő falat nélkül.

A Földközi tenger tele volt bárkákkal, lélekvesztőkkel – amikben a szegény afrikaiak minden veszélyt vállalva menekülnek a háborúk, az elnyomás poklából, hogy nyugalmat, békességet és védelmet találjanak a fejlett európai államokban. Bombáztak bennünket számokkal – mennyien lelték halálukat a tengerben, s nem jutottak el a földi paradicsomba, milyen erőfeszítéseket tettek az európai államok a megmentésükért. Mert ugye a világhálón csak véletlenül lehetett találni olyan írásokat, fotókat, hogy hadihajókat küldtek a Földközi tengerre az elsüllyedt csónakok utasainak kihalászására, akik a hajón azonnal orvosi ellátásban részesültek, meleg ruhát és ételt kaptak, azután kényelmesen utaztak tovább az Európai Unió területére.

Tudunk azonban arról is, hogy egyes német repülőtársaságok az éjszaka leple alatt zárt repülőterekre szállították a “menekülteket” – az útiköltséget természetesen a német adófizetőkre testálták.

Akik megérkeztek, tárt karokkal fogadták őket, ételt-italt, meleg ruhát kaptak, s a lakosság a mérhetetlen sajnálattól eltelve gondoskodott róluk minden tekintetben.

Arról már nem szólt a fáma, hogy a migránsok a legmodernebb kommunikációs eszközökkel felszerelve indultak útnak, s nem csak a szállításukért követelt 10.000 dollárt fizették ki (holott szegények voltak, mint a templom egere), de taxit is tudtak fogadni, hogy elszállítsák őket az osztrák határig, vagy Olaszországból Németországig. Meneteltek az autópályán maguk mögött szeméthegyeket hagyva, eldobálva a nekik nem megfelelő élelmiszert, amit a segélyszervezetek és a szánalmat érző lakosság bocsátott rendelkezésükre.

Megérkezésük után természetesen megkapták az elhelyezést is, hozzá a “szolgaszemélyzetet”, akik a nyelvi nehézségek ellenére is gondjaikba vették őket, gondoskodtak a kényelmükről, a mindennapi ellátásukról.

Sajnos, egyről megfeledkeztek: nem biztosították számukra a szabad vallásgyakorlást a Mekka irányában kiterített, kizárólag erre a célra készített imaszőnyegekkel, esetleg nem voltak elég gyorsak, hogy a szabad vallásgyakorlás érdekében érkezesükig felépítsék az iszlám imaházakat, a mecseteket – lehetőleg minarettel – mert hát úgy az igazi.

A migránsok számának emelkedésével azonban egyre nőtt az elégedetlenség, a sértődöttség, mert sajnos a muszlimok igencsak sértődős természetűek. Megsértődnek, ha az ország – ahova érkeztek – nem kínál fel nekik családonként egy lakóházat, mert hát ezt ígérték nekik (hogy kik ígérték, azt Sherlock Holmes tudná talán kideríteni) amikor elindultak az Ígéret Földjére, s családonként legalább havi 3000 Eurót, hiszen az otthon maradottakat is anyagilag támogatni kell…

Természetesen magukkal hozták a saját kultúrájukat is – amivel azon államok lakóit kívánták “gazdagítani”, ahova érkeztek – hiszen a világ egy nagy falu, ahol mindenki égető vágyat érez arra, hogy idegen kúltúrakat, s az ott uralkodó vallást megismerje, ezért aztán egyszerűbb, ha egy muzulmán állam saját állampolgárait küldi idegen országokba, hogy ott ismertessék meg kultúrájukkal a tudatlan helyi őslakosságot, akik ezért a legnagyobb hálával tartoznak nekik. Miután nem volt elég ötcsillagos szálloda, kastély az elhelyezésükre, a befogadó államok mindent megtettek annak érdekeben, hogy a menekülők (?) emberséges körülmények között tölthessék napjaikat, tiszta szobákban, vadonatúj bútorok között tudják kivárni, amíg eldől: megkapják a menekült státust vagy illegális bevándorlóként tengessék az unalomban napjaikat, s unaloműzőnek bűncselekmények sorozatát kövessék el! Mert hát az embernek el kell foglalni magát valamivel.

Aki megkapta a menekült státuszt, azonnal megsértődött s elkezdett reklamálni, hogy a családja még mindig nincs vele, a gyerekei éheznek, a befogadó állam tehát azonnal gondoskodjék arról, hogy valamennyi családtagja követhesse őt, s letelepedhessen Európában.

Miután a mohamedán világban a kultúrához tartozik és megengedett a többnejűség – természetes dolog, hogy valamennyi feleség és a házasságokból született gyerekek követhessék a menekült férjet és apát – teljesen mindegy, hány személyről van szó. Az is természetesnek vehető, hogy az illető állam dolgozó-, adófizető polgárai eltartják a népes családot, s biztosítsák számukra a jólétet lehetőleg úgy, hogy még dolgoznia se kelljen, hiszen nem beszéli a befogadó ország hivatalos nyelvét, semmiféle szakmával nem rendelkezik, amit hasznosíthatna. Különben is: ha havonta megkapja a zsebpénzét, kifizetik a lakhatását – akkor már csak az a dolga hogy megteremtse az itteni kapcsolatait, s tevékenyen részt vegyen a drogkereskedelem forgalmának fellendítésében, vagy egyéb bűncselekmények elkövetésével javítsa a bűnügyi statisztikát. Egyszerű és nagyszerű, nem?

Valamennyi, a migránsok megsegítését célul tűző szervezet megmozdult a cél érdekében, s kórusban ismételték a menekültek “jogait”. Mert hát nekik jogaik vannak, a kötelességeikről azonban egyetlen menekült vagy segélyszervezet sem nyilatkozott. Ők a befogadó országok “vendégei”! Miként jut valakinek eszébe, hogy a teljes ellátásukért, kényelmükért még azt is elvárja tőlük, hogy dolgozzanak, elfogadják a befogadó ország jogrendjét, kialakult szokásait, s beilleszkedjenek a társadalomba! Ez azért túlzás lenne! Nekik jogaik vannak, s gondoskodni fognak róla, hogy ezeket a jogokat elismerjék, a követeléseiket teljesítsék, s a befogadó ország polgárai-, államhatalmi szervei tiszteletben tartsák a jogaikat és követeléseiket.

Ha nem fogadják el azt, hogy ők sem dolgozni, sem a társadalomba beilleszkedni nem akarnak, a saját kultúrájuk szerint kívánnak élni, az őslakosság okosabban teszi, ha keres magának egy olyan országot a világ bármelyik részén, ahol meg tud élni. A befogadó országban ilyen őslakosokra nincs szükség, tűnjenek el, életük munkájával megszerzett javaikat természetesen hátrahagyva a menekülteknek, és népes családjuknak.

A realitás teljes megismerése érdekeben azonban meg kell vizsgálnunk mélyrehatóbban a kérdést. Vajon hogy is történhetett, hogy csaknem két évtizeden keresztül érkeztek “menekültek” Ázsiából és Afrikából, ez évben azonban olyan menekültáradat zúdult ránk, amire az elmúlt 100 évben nem volt példa! Ennek valami ki nem mondott oka kell, hogy legyen. Ha a kíváncsiság a hajtóerő, a végeredmény akármi is lehet, de addig nem nyugszunk, amíg a valódi okot meg nem találjuk! De megtaláltuk!

Kik is ezek a menekültek? Az iszlám vallás követői, akik a Korán előírásait követik, naponta ötször leborulnak Mekka felé imádkozva az imaszőnyegen, vagy ha a szőnyeg nincs éppen kéznél, akkor a földön. Szép sorban, mint amikor a hadsereg díszszemlére felsorakozik! Igencsak kellemes látvány a felemelt fenekeket látni a földre borulva, az embernek könnybe lábad a szeme a gyönyörűségtől és a meghatottságtól. Hogyan is várhatnánk el ezektől a hithű muzulmánoktól, hogy a gyárban odaálljanak a futószalag mellé az autót összeszerelni, s amikor elérkezik az ima ideje, leborulni Allah nagysága előtt, Mekka felé! Természetesen az ima idejére a futószalag leáll, a munka szünetel – a cég a kieső munkaidőt még csak fel sem számolhatja nekik! Ha imádkoznak, akkor IMA van!!! Mindez még nem elég, ugyanis az imát a környezettől elszigetelve, megszentelt helyen – ima előtt alapos tisztálkodással – kell elrebegni, ezért is lenne ajánlatos az üzemekben egy külön imaházat berendezni, hogy a hithű muzulmánok az ima idejére nyugodt körülmények között kérhessék Allahot kívánságaik teljesítésére, ha már a befogadó állam dolgoztatni merészeli őket! A jól képzett mérnököket és agysebészeket, akik eddigi életükben csak sivatagot, pálmafákat, homokot láttak, datolyát szüreteltek.

Következmény? Európa szép csendben, szinte észrevétlenül az iszlám kolóniája lesz, éspedig gyorsabban, mint azt felfoghatjuk.

Szinte nincs olyan európai város, ahol a városban nincs egy “másik” város is – mint állam az államban – s ebben a “másik” városban a Korán írja elő az ott élők cselekedeteit, mit lehet, mit nem.

Ez a tény azonban TABU, erről beszélni tilos, nyilvánosan írni erről főbenjáró bűn! Mindez vonatkozik Szicíliától kezdve Grönlandig, Calais -től a Fekete tengerig, Dovertől Lanpedusáig. Mindez valóság, de bemutatni csak úgy tudjuk, ha feltárjuk az apró részleteket , eseményeket, apró történeteket mesélünk el, s az Olvasóra bízzuk, miként látja a végén a teljes képet. Csak remélni tudjuk, hogy a valóságnak megfelelően látják majd, úgy, ahogy mi az Európában uralkodó valóságot megismertük, s most a teljesség igénye nélkül Önök elé tárjuk.

Csak egy történelmi tényre szeretnénk a tisztelt Olvasó figyelmét felhívni: mégpedig a Magyarországot sujtó 150 éves török uralomra!

A törökök kivonulása után Mária Terézia kénytelen volt a németeket, osztrákokat Magyarországra csalogatni, betelepíteni őket, mert Magyarország lakosságának a felét a törökök lemészárolták, az ország romokban hevert, újra kellett építeni. Elődeink – ha nem is teljes virágdíszbe borították az országot – szorgalmukkal odaadásukkal mindent megtettek a gazdaság fellendítése, egy emberi- élhető-, nyugodt-, békés élet, továbbá felnövő generáció jövőjének megalapozása érdekében. Mindezt nem lehet és nem szabad elfelejtenünk, mert gyerekeink, unokáink egyszer számon fogják kérni tőlünk: miért hallgattatok? Miért nem tettetek ez ellen valamit, hogy nekünk ne a muzulmánok uralma alatt kelljen élnünk, mint elődeinknek néhány évszázaddal korábban? Miért megyünk vissza a középkorba, holott ma már az űr megismerésén tevékenykedünk, a mesterséges intelligencia kifejlesztésen dolgozunk. Ha a technika ilyen ütemben fejlődik, rövidesen arról írhatnánk, hogy a gépek népesítik be a világot, háztartásainkat, (a kényelem leple alatt) elvéve olyan képességeket, melyeket az ember két lábra állása óta tanult meg, továbbfejlesztett, s ma is gyakorol. Mindezt átveszik a gépek. Ezt az időt mi már nem fogjuk megérni, de bizonyára lesznek olyan vállalkozó szellemek, akik meglátják és feltárják az Olvasó előtt ezen fejlődés negatív hatásait az emberre.

Ha azt akarjuk: lerázni magunkról a felelősséget, nyugodtan dugjuk homokba a fejünket, ne lássunk, ne halljunk!!! Még az esetleg meghamisított történelem se mossa le rólunk a gyalázatot, hogy ez ellen az invázió ellen nem tettünk semmit! Éljünk békében a lelkiismeretünkkel s várjunk arra, hogy majd valaki felemeli a szavát, hátha történik valami?

Abszolút pénzkidobás a kvóta elleni népszavazás, mert ezt a problémát nem oldja meg, csak ideig-óráig elvonja a figyelmet a minket fenyegető invázió céljáról, s annak ránk nehezedő kihatásairól. Ez a kérdés nem a magyar népszavazással dől el, itt már az EU mondja ki a végső szót, – hiszen benne vagyunk a közös akolban – s vannak az eszköztárban olyan eszközök is, amelyekkel rákényszerítik a renitens országot az engedelmességre. Mindezt még csak nem is nyíltan csináljak, szép titokban, zárt ajtók mögött, hogy lehetőleg minél kevesebben tudjanak róla!

Nem kedves Olvasó, nélküled nem fog történni semmi, de számolj vele, hogy egyszer majd eléd áll az unokád, s megkérdezi: te mit tettél ez ellen nagyapa, nagymama?

Elismerem, a mai időkben nehéz megtalálni az igazságot, mi is történik az országban, Európában és a világban, mert ebben a témában olyan nagy a hallgatás, a cenzúra, hogy csak makacs kitartással lehet fényt deríteni a történésekre, azok mozgatórúgóira, s arra: mi történik a színfalak mögött.

Mi megtettük!

Hónapokig nyomoztunk, összeszedtünk minden fellelhető hírt, adatot, amit a politikai korrektség leple alatt elhallgattak előttünk, s a jövőben is el fognak hallgatni, mert a politikai irány adott, és ennek megint csak anyagi háttere van: A PÉNZ!

Mit is mondott Montecuccoli? A háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz, pénz.

Nos kedves Olvasó, benne vagyunk a háború kellős közepében! Akár hiszed, akár nem: ez tény. Ha nem is a fegyverek dörögnek, hanem szépen csendben, szinte zajtalanul halad előre az új világ kiépítése, megváltoztatása a ki- és beteljesedésig. A tények ismeretében azonban nem kellenek prófétai ismeretek és meglátások ahhoz, hogy kinyíljon a szemünk és észrevegyük: nagyon rossz irányba megyünk.

Kutatásainknak és ezek eredményeinek közreadásával az a cél vezetett bennünket, hogy felébresszük embertársainkat és cselekvésre késztessük őket. Olyan tényeket kívánunk ebben a sorozatban nyilvánosságra hozni, ami az eddig kialakult és megszokott életünket rövidesen fenekestül fel fogja forgatni! Sajnos, már túl késő lesz, mire a cselekedni képes többség észreveszi!

Ezek után azonban nem mondhatja senki: MI NEM TUDTUNK ERRŐL!!!

Szerző: Júlia

http://magaspart.hu/

Advertisements

4 gondolat “A 2015-ös év szenzációja volt, hogy migránsok (?) özönlik el Európát” bejegyzéshez

  1. Hát nagyon szomorú , hogy az unokáinknak hiába teremtettünk egy elég normális Európát –azért van remény hiszen több államfő is elindul a kiszorításuk felé vezető úton

    Kedvelés

Hozzászólások lezárva.