Unió, Unió, Te Csodás! (6. rész) – Elmeállapot elemzés

Mottó: Quem Deus perdere vult, dementat prius
(Publilius Syrus; Ovidius; Szophoklész; Euripidész és valószínűleg még sokan mások.
Ősrégi közmondás, de máig időszerű: Akit az Isten meg akar büntetni, előbb elveszi az eszét.)

Az elnökválasztással foglalkozó több amerikai „elemző” szóvá tette, hogy az országnak fel kellene hagynia az „elvi”, „eszmék menti” politizálással és gyakorlatiasabb, a saját érdekeit a középpontba helyező politikát kellene folytatnia. Ez a „saját érdek” kifejezés azért zavart, mert nem mindegy, hogy a milliárdosok érdekeiről van szó, vagy a munkából élőkéről. Szerintem az amerikai politika nagyon is határozottan képviselte az amerikai nagytőke érdekeit, ezért kíváncsi lettem, hogy mit értettek ezek a szerzők „elvi politizáláson”, „eszmei” politikai célokon. Végül megtudtam, hogy az amerikai politika két legfontosabb elvi, eszmei célja az utóbbi évtizedekben, a „demokrácia terjesztése” és az un. „identitáspolitika” volt. Tehát nem a nagytőke érdekképviselete, nem a nyersanyagokhoz való korlátozatlan és olcsó hozzáférés, nem az esetleges versengő hatalmak gyengítése volt, hanem a minden ember leghőbb vágyát képviselő amerikai demokrácia és a szabad identitásválasztás önzetlen és önfeláldozó, minden nehézséget vállaló terjesztése, ami ha nem megy szép szóval, akkor megy majd „humanitárius” bombázással.

Nem kérem, ez most nem dementia, hanem közönséges, orcátlan hazugság. Az már viszont dementia, amikor azt képzelik, hogy ezt az primitív hülyeséget az  emberiség beveszi. Megtudtam tehát, hogy a sokat hangoztatott „amerikai értékek” és „európai értékek” két legfontosabbika a demokrácia és a szabad identitásválasztás. Természetesen nagyon fontos a „művészi-, valamint szabad véleménynyilvánítás szabadsága” is, amelyek szintén az európai értékek alapját jelentik, ahogy azt Balog Zoltán miniszterünk gyönyörűen megfogalmazta. Igaz, itt már van némi tudatzavar, mert tilos a gyűlöletbeszéd, tilos a rasszizmus, tilos az antiszemitizmus, tilos az uszítás, tilos az un. holokauszttagadás, tilos a cigánybűnözés szó használata, de még egy tetten ért tolvaj cigánygyereknek is tilos lekeverni egy pofont, mert az is rasszizmus és a személyiségi méltóságának a megsértése, viszont nem rasszizmus és a személyi méltóság megsértése a földre teperni egy tanárnőt az osztálya előtt, mert az – gondolom – terrorelhárítás. Ilyenek tehát az európai alapértékek, közöttük a szólásszabadság.

Erről az egész agyrémről, főleg Balog tiszteletesről nekem Dezséry László evangélikus püspök és kommunista hitszónok jutott az eszembe. Arra már nem emlékszem, hogy 56 előtt, vagy utána történt, de biztos, hogy még az ötvenes években. Előadásaival járta az országot és a mi kis, vidéki városkánkba is elvetődött. Az iskolánk néhány tucatunkat kivezényelt a meghallgatására, ahol megtudhattuk, hogy a lelkiismereti és szólásszabadság a szocializmus alapértékei közé tartozik. Amikor egy fölszólaló megkérdezte, hogy akkor a pedagógusoknak miért nem szabad templomba járniuk, a válasz az volt, hogy az egészen más. Ők a jövő nemzedéket nevelik. Meg kell értenünk, hogy nekik az nem megengedhető. Ilyen volt tehát a szocialista lelkiismereti szabadság. (Akkor a holokauszttagadás még nem volt bűn, mert a holokauszt szót akkor még nem találták ki és a rasszizmus szót is csak a történelem órákon hallottuk kizárólag a nácizmussal kapcsolatban.) Ugye, mindnyájan érzékeljük, hogy amint köztársasági elnökünk fogalmazta valamelyik március 15-én, hogy végre-valahára valóban elérkezett az igazi szabadság, mert pl. e téren is milyen forradalmian más lett a helyzet. Most is azt szabad és úgy szabad, amit és ahogy szabad (írni, mondani, gondolni, sőt ráutaló magatartásként értelmezhető módon viselkedni – pl. alakzatban menni, mert az, – hogy is mondjam – ugyan nem terrorista, de terrorizáló szándékra utaló magatartás).

A Der Spiegel c. német lapban találtam egy figyelemre méltó beszélgetést Putyin egyik tanácsadójával, Szergej Karaganovval. Később még visszatérek rá, most csak két mondatát idézem: „A szovjet időkben mi is azt állítottuk, hogy csak egyetemes értékek vannak, ahogy most a nyugat teszi. Megrémít, amikor az európaiak egyre több demokráciát követelnek. Úgy hangzik, mint hajdanán, amikor nálunk az emberek egyre több szocializmust követeltek.”  Hát nem dementia?

Ami az un. identitás politikát illeti, a brandenburgi tartományi gyűlés egy esetéről számolnék be.

Az ottani zöldek (érdekes, hogy ezek természetvédőként szeretnek tündökölni, ezért minden természetellenesnek a leghangosabb szószólói) beterjesztettek egy törvényjavaslatot a következő címmel: „Kampány a társadalmi nemek és a nemi irányultságok sokféleségének (remélem, hogy jól fordítottam aGender and Sexual diversity” kifejezést), az önmeghatározásnak az elfogadásáért és a homo- és transzfóbia ellen Brandenburgban” valamint „Egyenlő jogok és szociális egyenlőség biztosítása az LGBTTQQ (leszbikus, homokos, Bi-sexual, Trans, Two-spirit, Queer, Questioning – sajnos az utolsó ötöt nem tudom lefordítani) emberek számára Brandenburgban.”

A törvényjavaslat vitájában az Alternatíva Németországért Párt szónoka a szokásnak megfelelően azzal kezdte beszédét, hogy „Tisztelt Elnök Úr, Tisztelt Hölgyeim és Uraim”, majd úgy folytatta, hogy „Tisztelt Homokosok, Tisztelt Leszbikusok, Tisztelt Transzdzsenderek, Tisztelt …” . Összesen 60 un. „társadalmi nemet” szólított meg tiszteletteljesen 3 percen keresztül, majd azzal zárta a beszédét, hogy „mi ezt a törvényjavaslatot nem fogadjuk el.” Már itt tartunk: 60 nemi irányultság, vagy identitás létezik! Jósolható, hogy lesz még több is. Aki nem hiszi, nézze meg itt. A videón ezek a „nemek” angolul is feliratozva vannak. Vajon nemsokára azt is tisztelettel el kell fogadnunk, ha valakinek Napoleon identitása van és tilos elmebetegnek tekinteni? Hát nem dementia?

Eddig a dolog talán humorosnak látszik, azonban komolyabb következményei is vannak. Idézek egy cikket, amely azt elemzi, hogy mi lehet az oka – a korrupció mellet -, annak, hogy noha az amerikai hadsereg költségvetése mintegy tízszerese Oroszországénak, ez korántsem jelentkezik az erőviszonyokban. Idézem:

„Fontos, hogy megértsük, hogy a valóságban mennyire körülhatároltak az amerikaiak katonai képességei. Az USA nagyon jó, ha sokszorosan gyengébb ellenfeleket támad meg. A náci Németország elleni műveletei csak azért sikerültek, mert azt akkorára ténylegesen legyőzte a Vörös Hadsereg, kivéve a végső felszámolást, amikor az USA előjött félős elszigeteltségéből és csatlakozott a küzdelemhez. Még Észak-Korea és Vietnam is túl keménynek bizonyult a számára, és még az ottani szegényes teljesítménye is gyengébb lett volna sorozás nélkül, aminek hatására odavalók is kerültek a seregbe. Ez azzal a kellemetlen mellékkörülménnyel járt, hogy a sorozott katonák agyonlőtték az alkalmatlan tisztjeiket – amit  meglehetősen elhallgat az amerikai hadtörténet. Most, amikor LGBTQ embereket is fölvesznek katonának, az USA hadserege afelé halad, hogy nemzetközi nevetség tárgya legyen. Korábban az olyan szavak, mint „faggot” (buzi, görény) és „pussy” (cica, punci) mindennapi használatban voltak a katonai alapképzésben. A kiképző őrmesterek a gondjaikra bízott puhány fickókat gyakran illették ezekkel a szavakkal, hogy férfiasabb viselkedésre buzdítsák őket. Kíváncsi vagyok, hogy milyen szavakat használnak ma a kiképző őrmesterek, amikor az a feladatuk, hogy olyanokat képezzenek ki, akiket korábban faggotnak és pussynak neveztek. Ennek a nevetséges hatását az orosz katonák is észrevették már.

Ez a komédia addig folytatódhat, míg az amerikai hadsereg továbbra is szégyenlősen visszahúzódik minden komolyabb ellenfél megtámadásától, mert ha megtenné, az nagyon hamar tragédiába torkollna.” 

Azonban van ennek még komolyabb vonzata is az emberi értékek terén. Az alábbiakban már említett Spiegel cikkből idézek:

A beszélgetés alanya, „Szergej Karaganov (63) a befolyásos Kül- és Védelmi Politikai Tanács tiszteletbeli vezetője, amely stratégiai gopolitikai irányelveket dolgoz ki Oroszország számára.

Spiegel: … Az ön tanácsa által kibocsátott anyagokban gyakran szerepelnek olyan fogalmak, mint nemzeti méltóság, bátorság és tisztelet. Ezek politikai fogalmak?

Karaganov: Ezek fontos orosz értékek. Putyin világában és az enyémben elképzelhetetlen, hogy nőket a nyilvánosság előtt molesztáljanak és megerőszakoljanak

SPIEGEL: Az újévi kölni szexuális támadásokra céloz?

Karaganov: Ha férfiak valami  hasonlót tennének Oroszországban, megölnék őket. …”

Gondolom, a murmanszki események elég meggyőzően megmutatták a világnak, hogy Karaganov nem a levegőbe beszélt.

Befejezésül hadd idézzem Andrej Furszovnak, egy orosz értelmiséginek néhány gondolatát, amelyeket a nyugatias irányultságú oroszokkal kapcsolatban mondott: „El kell magyaráznunk, hogy ez az irányultság milyen veszélyt jelent a lakosságra. A TV-nek gyakrabban kell mutatnia, hogy milyen a mai nyugat – beleértve Európát is – a városai, nemzetiségi, faji összetétele, gazdasági gondjai (zéró növekedés, munkanélküliség), a vallási hovatartozás hiánya. Azoknak, akik azt akarják, hogy a nyugat szeressen minket, én azt mondom: Azt akarod, hogy homokosok szeressenek téged, vagy leszbikusok és pedofilek? Nekem erre a szeretetre nincs szükségem, és biztos vagyok, hogy a lakosságunk többsége sem igényli ezt. Nekünk sokkal egészségesebb társadalmunk van, mint a mai Európának. A nyugat elárulta az európai értékeket. Kereszténység utánivá és Európa utánivá vált, ezért el kell magyaráznunk a népnek, hogy az európai értékek Oroszországban maradtak meg.”

Mit szólnak hozzá?

Lehet, hogy megvalósul Tolsztoj és Dosztojevszkij jóslata, hogy a kereszténység utáni, dekadens, demens nyugati társadalom megfiatalodása és megújulása Oroszországból fog kiindulni? Nem tudom. De azt tudom, hogy az elmúlt 28 évben naponta átlagosan 3 templomot adtak át és azt, hogy manapság úgy olvasom az orosz honlapokat, mint ahogy hajdan a Szabad Európát hallgattam. Tetszik, nem tetszik, napjainkban jobban lehet bízni az ő hírszolgálatukban és elemzéseikben, mint  „fejlett Nyugatéban” (természetesen kivéve a nyugati „másképp gondolkodó” honlapokat).

D. M.

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Korábbi részek: 

Unió, Unió, Te Csodás! (1. rész) – Elmeállapot elemzés

Unió, Unió, Te Csodás! (2. rész) – Elmeállapot elemzés

Unió, Unió, Te Csodás! (3. rész) – Elmeállapot elemzés

Unió, Unió, Te Csodás! (4. rész) – Elmeállapot elemzés

Unió, Unió, Te Csodás! (5. rész) – Elmeállapot elemzés

Advertisements

2 gondolat “Unió, Unió, Te Csodás! (6. rész) – Elmeállapot elemzés” bejegyzéshez

  1. Nagyon elgondolkodtató írás.
    Egyetlen dolog van csak, én a demencia (lépülés, elbutiulás) helyett a szándékos gonoszságot vagy a fasiszta gondolkodást használnám, mert ez van itt Európában, a Demokrácia óshazájában.
    Nem tudom az ókori görögök hogy neveznék ezt a álságos rendszert., . A kommunizmus és a pénz összeházasodása, szerintem nem demencia, hanem velejéig romlott lélekre valló gonosz diktatúra.
    Amúgy nagyon tetszett.

    Kedvelik 1 személy

Hozzászólások lezárva.