Új Ulfkotte-könyv a német újságíró cselédekről: aki ellenáll, megölik

Németországban az újságíróknak halálos veszély elitellenesen írni

Lapunk Udo Ulfkotte, a Frankfurter Allgemeine Zeitung egykori újságírójának mindkét, magyar fordításban már megjelent könyvére annak németországi kiadását követően néhány nappal később hívta fel a figyelmet. A „Megvásárolt Újságírók” és a „Menekültipar” címmel megjelent kötetekről van szó.

Ha már az Ulfkotte-művek ügyében is hagyományt teremtettünk, folytassuk.

Másfél héttel ezelőtt jelent meg a neves, Németországban ördögként kezelt egykori tudósító-szerkesztő legújabb kötete „Volkspädagogen – Wie uns die Massenmedien politisch korrekt erziehen wollen (Népi pedagógusok – Miként akarnak bennünket a tömegmédiumok politikailag korrekt módon nevelni), szintén a Kopp kiadónál.

Ulfkotte könyveiről – noha bestsellerek – totális a fősodratú hallgatás hazájában. Nálunk sem rózsás a helyzet. Aki a Libri.hu-n akarja megvásárolni, neve beütésekor ezt a választ kapja: „Nincs találat”. Még szerencse, hogy van egy Bookline.hu, amelynél az említett két könyv megrendelhető.

A szerző egyébként a Megvásárolt újságírók óta írt több könyvet is. Így a Mekka Deutschland-ot, a Németország eliszlámosításáról írt kötetét, melyről két cikkben is tájékoztattunk, valamint a Figyelem! Polgárháború! címmel megjelent könyvet, és szerzőtársával, Stefan Schuberttel Korlátlanul bűnöző címmel kiadott kötetét, amely arról szól, hogy a politika és a tömegmédia miként hallgatja el a migránsok bűntetteit.

Mostani, 272 oldal terjedelmű könyvéről most sem recenziót, hanem ismertetést közlünk, hiszen az olvasókat nem szubjektív vélemény, hanem maga a könyv érdekli.

A kötet lényege: a németek elvesztették hitüket a fősodratú médiában. Ulfkotte ezért magukat a főbűnösöket, az újságírókat hibáztatja. Ugyanis ők nem tárgyilagosan akarnak tájékoztatni, hanem politikailag korrekt módon nevelni.

A borító hátlapjáról idézve: „Újságírók és politikusok a német térségben lakó polgárokat még soha nem kezelték le úgy, mint ma. Arrogánsan, felsőbbrendűen és önelégülten, miközben fütyülnek a semlegességre, a tárgyilagosságra és az igazságra. Ennek az értelmező elitnek a mértékadó szavai: ’Mi jobban tudjuk’. Csakhogy az embereknek már jó ideje elegük lett abból, hogy magukat bűntudattal engedjék beoltatni.”

A fülszövegen pedig azt írja a kiadó, hogy „Udo Ulfkotte úgy beszél, mint más még gondolni se mer: a néptanítók a demokrácia és a véleményszabadság ellenségei. Állítsuk meg a magukat kinevező jóembereket, akik ideológiai rendőrökként avatkoznak be életünkbe”.

Nos, ha van ellenrendőr, akik a píszí rendőröket elzavarja, ha nem is a valódi életben, de a könyv olvasásának időtartamára, az a szerző.
Mely könyv éppen olyan kötelező olvasmány lenne nekünk, mint oly sok más. De ellentétben korábbi, a szerzőről és a magyar jobboldal érdekében lefordításra váró sok más könyvet ismertető cikkeinkkel, ezúttal már nem ismételjük meg azt, hogy noha 16 éve van jobboldali kormányunk, azaz elméletileg ideális körülmények egy külföldi sikerkönyveket a jobboldali Magyarország örömére és érvrendszerének erősítésére megjelentető kiadó megteremtésére, azt nem hoztuk létre. Ha ilyen ostobák és önsorsrontók vagyunk, miközben a másik oldalnak tucatnyi ilyen kiadója van, akkor maradjunk ostobák és önsorsrontók.

A kötetből nehéz kiválasztani azt a részt vagy részeket, amelyeket idézni érdemes. Mert minden sorát kellene.

De emeljük ki talán a IV. fejezetet, amely ezt a címet kapta az egykor a vezető német lap tekintélyes munkatársától, és az Egyesült Államok Marshall Emlék Alapítványa tagjától, amely alapítványtól nem sok transzatlantistább és neokonzervatívabb hálózat létezik.
Aki még nem csatolta be a biztonsági övét, kérjük, tegye meg, mert olyan idézet következik, amelynek olvastán nem fogjuk megérteni, miért veregetik magukat vállon napi rendszerességgel a hazai ellenzéki újságírók, hogy ők milyen bátrak, amikor a kormánypárt korrupcióját támadják naponta hétszázszor, ugyanis míg ők cserében puszikákat kapnak a tulajdonostól, a hasonlóan cselekvő német újságírók golyót a tarkójukba.

A fejezet címe: „Az alfa-emberek szemellenzője”. A kezdő alfejezet címe: „Vigyázat, államtitok”.

Az így kezdődik: „Aki ma a németnyelvű területen újságíróként gazdasági vezetőkkel vagy politikusokkal kapcsolatban bizonyos dolgokról ki akarna pakolni, az azt a veszélyt kerülgeti, hogy ’összeesküvés-elméleteket szövögetőnek’ gúnyolják. De ez a kellemes változat. A másik? Hogy megölik.”

Úúúú! Nem kínos? A bennünket az állítólagos médiaterror és –diktatúra miatt naponta torz tükre elé vonó német sajtónak? Amelyről ha nem is napi vagy heti, de legalább havi egyszeri alkalommal a mi közszolgálati tévénknek kellene beszámolnia, például megszólaltatnia Ulfkottét legújabb könyvéről?
Azt az Ulfkottét – és ez is könyvéből derül ki -, akit a jogi támadások naponta fenyegetnek éppen úgy, mint a fizikai erőszak.
Szinte már kedvünk tartja felvetni neki, nem kellene a Káli-medencében menedéket kérnie?
Az említett fejezetben is döbbenetes példák sorakoznak garmadával.

Például arról, hogy ilyen sorsra jut az az újságíró, aki például arról rántja le a leplet, hogy a német politikailag korrekt világának egyes figurái közpénzből taxiznak Berlinnek azon részeire, ahol pedofil szex vár rájuk. Vagy utaznak hasonlóképpen Thaiföldre.
De idézhetnénk azt is, micsoda elképesztő egységfrontot alkotva utasítják vissza a német lapok azt, ha Ulfkotte kiadója, a Kopp Verlag reklámozni akarja a szerző könyveit. Egyként.

Ulfkotte oly sok példája közül érdekes az is, amikor bemutatja, miként manipulál a sajtó az AfD (Alternatíva Németország) párt esetében. Amikor azt írja (Die Welt, 2016. szeptember 9): „Usedom: ahol Hitler rakétákat épített, ma az AfD-t választják”, felteszi a kérdést, vajon melyik német újság merné azt a címet adni egy cikkének, hogy „Nürnberg: ahol Hitler pártkonferenciát és pártfelvonulásokat rendezett, ma a szociáldemokratákra szavaznak”?

Persze az se „semmi”, amikor azt írja, 100 évvel ezelőtt Németországban nem volt analfabéta. Ma, egy évszázaddal később a kormány hivatalos statisztikája szerint 7,5 millió.
Szóval: ezt a könyvet ki kell adni nálunk is! Értjük?
http://magyarhirlap.hu/cikk/74889/Uj_Ulfkottekonyv

http://lovasistvan.hu/

Advertisements

3 gondolat “Új Ulfkotte-könyv a német újságíró cselédekről: aki ellenáll, megölik” bejegyzéshez

  1. Jó lenne, de itt egy missmásoló, ügyeskedő, ide és oda is értelmezhető politikai légkör van, ami azért szomorú, mert ugye nemzeti kormány van hatalmon. Nem minden rossz, amit tettek, de minden rossz, amit nem tettek meg, és esély sincs rá, hogy ezt meg fogják tenni.

    A ballib oldal tele van vagyonosokkal, Soros és társai, Hillary és így tovább, ebből élnek a hazai leftardáltak is
    A Jobb(?) oldalon álló milliomosok, meg saját kis önző világukban vergődnek és egymást gyalázzák.
    Milyen kár, hogy nincsen egy önzetlen Internetes lap, amelyik lefordíttatná és közzétenné folytatásokban ezeket a könyveket.
    Ulfkotte facebookját is letiltották, és a hírek szerint az orosz alternatív Internet hasonló közösségi oldalára ment át.
    Trump győzelme miatt haláltusájukat vívó valódi német fasiszták, mint Merkel és társai, veszélyesebbek a veszett kutyáknál, . .
    ” a ‘Lovakat’ lelövik, ugye?’

    Kedvelés

  2. Az újságírás alapjaként kellene szolgálnia, hogy hallgattassék meg minden fél és tárgyilagosan közreadni. Igen ám, de sokszor hallottam “ezt csak neked mondom, de írd meg, mert akkor bajod lehet!” kijelentéseket, mert alig van tiszta ember. (Nem külsőleg értem.) Bár nálunk még nem terjedt el az újságírók likvidálása, de a forgalomból való kivonása igen. Ha itt élnek már jó ideje, és nyomon kísérik a lapok és íróik sorsát, nem nehéz rájönni, hogy kezük-lábuk kötve, kiszolgáltatva, s ha – ritka esetben rendezett magánéletük van – a családjuk féltése, ellátása miatt tűrnek, s úgy írnak. Míg a “menők”, mint például a német Ulfkotte megtört(?), magától undorodott meg(?) érezte a véget(?) így járt, nálunk az edzettebbek (Aczél-keménységűek) röhögve hágnak át mindent, s nem hogy ők, de még unokáik is jó, biztos poziciókban töltik le életüket, mert ugyebár, ahogy ma mondják, olyan környezetben szociálódtak, szocializálódnak, ami a jellemtelenségre épül.

    Kedvelés

Hozzászólások lezárva.