tolgyessy-eloadas

KISZ-titkárok vircsaftja – avagy Egy múltból itt ragadt gebinbe adott ország

Magam, a nép egyszerű gyermek vónék, s mint ilyen, gyakran megtapasztalom azt az alapigazságnak tűnő tételt, mely szerint kétszáz kilométerre a Gerbeaud Cukrászda kirakatától némiképp más rálátás nyílik az eseményhorizontra. Ezúttal a politikai vetésforgó kategóriába felvételt nyert „nagy idők nagy tanúja” késztetett arra, hogy ismét a billentyűzet kitartó püffölésibe kezdjek. Mindig gyermeki ártatlansággal csodálkozom rá arra, s egyben meg is döbbent, amikor nagy tudásúnak kikiáltott emberek nem látják a fától az erdőt.

Idézzünk akkor a klasszikustól!

(A teljes interjú itt olvasható: http://index.hu/belfold/2016/10/12/tolgyessy_peter_orban_viktor_kadarizmus_mussolini_rendszervaltas_hatalomvaltas/)

 „Hány évtizeddel éli túl magát az államszocializmus, meddig lehet Kádárra mutogatni?

A kádári generációk szép lassan mennek ki az életből, a pártjuk is eltűnőben van, de a fiatalabbak a hétköznapokban számos magatartást tovább visznek. A magyar vállalkozók jó része úgy gondolja: nem is igen létezik piaci versenyképesség, a cselezés többet ér. A siker titka inkább az adók elkerülése, az állam lenyúlása és a piaci partnerek kijátszása. Ez a Kádár-korszak mintáinak a továbbélése. A magyar átmenet azzal az abszurd tehertétellel indult, hogy miközben minden statisztika szerint ‘89 előtt folyamatos lecsúszásban voltunk, a magyar családok a kádári évtizedeket felemelkedésként élték meg, hogy az igyekvő és főleg az ügyes emberek boldogulhatnak. Máig szinte ez az egyetlen eredményes boldogulási minta nálunk.”

Itt maradt a Kádár-rendszer?

Hát mán hogy a viharba ne maradt vóna itt, amikor a rendszerváltásnak hazudott hatalomátrendeződési momentum óta tulajdonképpen semmi más nem történik, minthogy egykori KISZ-titkárok adogatják egymásnak a hatalom stafétabotját!

Újra itt van az államközpontú gazdaság?

Csodálkozunk rajta? Ne csodálkozzunk! Hát mán, hogy a viharba ne lenne itt újra, amikor éppen csak kis ízelítőt kaptunk a két gyökértelen kaszttól abból – internacionalisták karöltve a kozmopolitákkal –, milyen az, amikor a lovak közé dobják a gyeplőt és eljön a féktelen szabadrablás ideje, Istenkém, túlkompenzálunk! Rossz, tévesen magyarnak mondott szokás szerint ismét, megint csak és kizárólag szélsőségekben tudunk, de ami még talán ennél is nagyobb baj, akarunk is gondolkodni. Vagy inkább nem gondolkodunk? Valószínűleg ez utóbbi. Aggodalomra azonban semmi ok, idővel beáll majd a libikóka az egészséges egyensúlyi állapotba, csak addig páran még belerokkanunk majd ebbe a sajátos, mindig kívülről és mások által vezérelt és vezényelt görcsös, megfelelni akarás folyamatába.

És hogy miért él, miért élhet tovább a Kádár-rendszer? A válasz nagyon egyszerű! Nemcsak a két egymásra utalt, egymás nélkül létezni képtelen és egymással riogató, mumusként funkcionáló egykori KISZ-titkár, Viktor és Francisco jelentette személyi folytonosság biztosítja a Kádár-rendszer túlélését, de magának a rendszernek, és a rendszer működésének, de még inkább működtetésének a folytonossága!

Miben nyilvánul ez meg a legjobban? Nos, a válasz ismét csak nagyon egyszerű! Két dologban. Az egyik az alacsony jövedelemszint. Ha jól emlékszem a közgazdaságtan úgy fogalmaz, hogy ez az ún. „nyomorbérek” kategóriája, melynek egyik fő jellemzője, hogy nem tartalmazza a lakhatás költségeit. Az államszocializmus idején ezt valamelyest kompenzálták azzal, hogy a szerencsésebbje panellakáshoz juthatott. Méghozzá tömegével! De már az autó sok esetben státuszszimbólumnak számított. A kocka Lada egész biztosan – az ezerötös meg pláne! Ma nincs tömeges kompenzáció. Maximum önerőből kompenzálhatsz ún. piacinak nevezett viszonyok közepette, egy életre eladósodva!

Az mindenesetre elgondolkodtató kell legyen mindannyiunk számára, hogy egyre többször találkozunk hazánkkal kapcsolatban az ún. „dolgozói szegénység” fogalmával. Ez azt jelenti, hogy az illetőnek van bejelentett munkahelye, dolgozik is, mégsem tud megélni belőle.

Jómagam, nem lévén jogvégzett ember és a közgazdasághoz sem értek igazán, e tárgykört illetően kevésbé szakszerűen szoktam fogalmazni. A helyzet megfelelő érzékeltetésére legyen elég annyi, hogy a hazai javadalmazás tekintetében kiröhög a német takarítónő.

De ha ez még nem lenne elég, itt a rendszer mesterséges fenntartása, túlélése, túléltetése szempontjából szükséges másik alapkövetelmény: ebből a nevetségesen alacsony pénzösszegből is a lehető legkevesebbet hagyják nálad! De legalábbis mindent megtesznek azért, hogy ne tudj gyarapodni.

Vajon az alacsony bérezés és a magas társadalombiztosítási járulék káros kombinációjának fenntartása kinek az érdeke? Milyen versenyképesség ez? De talán még pontosabb és fontosabb, ha úgy tesszük fel a kérdést: kinek a versenyképessége ez a XXI. században? A rovartársadalom Kínáé, vagy Indiáé?

Érdekes módon néhány környező ország magasabb bérezéssel is simán fenn tudja tartani a versenyképességét! Szlovákok elkezdték felvásárolni Észak-Magyarországot? Hogy is van ez? Ha ők tudják, mi miért nem? Ha nekik lehet (szabad?), nekünk miért nem?

Én ugyan tényleg nem értek a közgazdaságtanhoz, csupán a józan paraszti eszem mondatja velem azt, amit mondat, de GDP ide, GDP oda, nekünk talán mégsem igénytelenség tekintetében kellene versenyre, vagy inkább birokra kelnünk Kelet szorgalmasan robotoló rovartársadalmaival.

Valószínűleg már akkor is érezhetően javulna a magyar társadalom lelki állapota, ha csupán az uniós átlaghoz viszonyított termelékenységünknek megfelelő bérezést kapná kézhez mindenki. Ez nagyjából azt jelentené, hogy fél millió forint körül kellene mozognia az átlagkeresetnek. Így azért kicsit más a fekvése annak a bizonyos sokat emlegetett leányzónak, nem igaz?

„Sorsszerű a kormány leválthatatlansága, ez nálunk a nemzeti hagyomány?

Egyáltalán nem antropológiai meghatározottság, hogy a magyarok ilyenek. Mégis, az ország ismétlődő nekilendülések után valahogyan mindig visszatér a leválthatatlan főhatalom otthonosságához. Negyedszázaddal 1989 után újra nyakunkon a leválthatatlan hatalmi szerkezet és a versenyképtelen, államközpontú gazdaság.”

Leválthatatlanok az ellenőrizhetetlen választások útján hatalomra került kormányok? Majdnem azt írtam, hogy „kormányaink”, de hát az eddigi teljesítmény láttán ezek ugyan nem a mi kormányaink voltak, hiszen előbb vagy utóbb, de inkább előbb, mint utóbb, valahogy mindig kiderült, máshonnan mozgatják a szálakat, mások érdekei valahogy mindig előbbre valók a sajátjainknál.

(Azért ellenőrizhetetlenek a választások, mert utólag egyetlen egyet sem lehet hitelt érdemlő módon reprodukálni, hiszen a szavazópolgár semmilyen hitelesen dokumentálható bizonyítékkal nem rendelkezik arról, hogy kire adta le a szavazatát! Ez nagyon fontos! Alaptétel kategóriánál járunk!)

Ugyan vajon mitől lennének leválthatók, amikor a közvetett népképviseletre (parlamenti demokráciára) hivatkozva, éppen a nép – a politikai demagógia szóhasználatával: „a zemberek” – kezéből vették ki gyakorlatilag az összes jogi eszközt?! Magát a jogi keretrendszert pedig úgy alakították és formálták át (értsd: herélték ki), hogy a definíció szerint többséginek és népuralminak nevezett rendszer (demokrácia) többsége nemhogy nem uralkodhat, de még az érdekei sem érvényesülhetnek!

Ugyan vajon mitől lennének leválthatók ezek a hatalmi berendezkedések, amikor még egy szimpla, pártaparatcsikból engedelmes gombnyomogatóvá avanzsált mezei országgyűlési képviselő sem visszahívható?!

Ugye érezzük a téma diszkrét báját? Vagy inkább baját?

Ügyeskedő emberek?

Keveset keresnek az emberek, és abból a kevés pénzből is keveset hagy náluk az állam a különböző elvonások révén. A beígért, a megígért, amiért ezt az egészet eljátszatták velünk nyugati életmódhoz képest mindenképpen. Kicsit olyan ez, mint a balatoni kényszervállalkozó, akinek az egyre rövidülő, egyre zsugorodó két-három hónapos „szezon” alatt kell kitermelnie az egész évi megélhetés költségeit, meg még a hasznot is. (Politikusnál ugyanez: egy ciklus alatt kell megszednem magam, beszednem a lóvét, szert tenni a további jól fizető kapcsolatokra, posztokra) Jogkövető magatartást tanúsító állampolgárként ez gyakorlatilag kivitelezhetetlen.

Marad az ügyeskedés. Az igazak és jók helyett maradnak nekünk az ügyeskedők! Szegény Wass Albert ha ezt látná!

Hosszasan lehetne sorolni még alapvetéseket, akit a téma bővebben és részletesen érdekel, olvassa el az Index interjúját Tölgyessy Péterrel!

Van itt azonban még valami, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül! Számomra ez volt a Tölgyessy Péterrel készült beszélgetés legfontosabb, ismét rendszerszintű mozzanata, melynek kapcsán feltétlenül muszáj elgondolkodnunk!

Erre a sajátos berendezkedésű, gyakorlatilag semmilyen tankönyv-ízű kategorizálásba bele nem férő, mindenhonnan némiképp kilógó, urambátyám posztkommunista barbárkapitalizmusra jellemző tipikus metodika, amikor eljön valaminek az ideje, azaz megadják rá az engedélyt, innentől fogva most mán be szabad hozni a diskurzustérbe, magyarán, lehet róla beszélni, mer’ hogy nem sokára gyün helyette valami más. Addig nem volt szabad róla beszélni, egyenesen halálos bűnnek számított, de – mivel meggondoltuk magunkat, vagy annyira kilóg a lóláb, hogy tovább már nem éri meg (értsd: nem kifizetődő) hazudni az adott témával kapcsolatban – bedobjuk a törülközőt. Bassza szellő!

„Már Arisztotelész is tudta, hogy a demokráciánál nincs esendőbb rendszer, könnyen a demagógok uralmához vezet, csak akkor működhet jól, ha erős a közép. Akkor lehet a népre bízni a kormányzást, ha viszonylag széles és stabil középréteg létezik. Már pedig a közép a magországokban is gyengül, megrendült a régi biztonsága. Magyarországon pedig alig akad valóban polgári közép.”

Megint csak a pontosság kedvéért! Arisztotelész Politika című művében három kívánatos és három kerülendő társadalmi berendezkedést tár az olvasó elé. A demokrácia, mint a politeia (a cenzusra alapított köztársaság) elfajzása, egyértelműen a kerülendő politikai formulák közé kapott besorolást.

Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy immáron kb. kétezer éve tudjuk, hogy ez az egész egy rakás szar, de minimum kerülendő, nekünk viszont ezt istenítették. Legalábbis eddig.

Úgy tűnik, megjött a kilövési engedély, de legalábbis most már el lehet kezdeni kikezdeni a demokráciát!

Megint a csomagolás az, amire nagyon oda kell figyelni! Mindig a csomagolás az, amire nagyon oda kell figyelni!

Mindenesetre el kell azon gondolkodnunk, milyen rendszer az, mellyel játszi könnyedséggel megtörténhet, hogy elvi felépítése, összes biztosítéka ellenére csupán díszletként szolgál ahelyett, hogy rövid úton biztosítaná a mindenkori potenciális zsarnok eltávolításának lehetőségét!

(Lásd Aranybulla 31. cikkely, ellenállási záradék. A ius resistendi garantálta a nemesség számára az alkotmány- és törvényszegő uralkodóval szemben akár a fegyveres ellenállást is. Törvényes és jogilag megengedett volt.)

Ez alapvető kérdés! Onnan is látszik, onnan is tudhatjuk, hogy senki nem foglalkozik vele, mi több, eddig tilos volt firtatni, kérdéseket feltenni magával a rendszerrel kapcsolatban!

Hát most gondolkodjatok! Ha eddig nem tettétek volna!

Isten áldja Magyarországot

1 öntudatos pécsi polgár

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

12 gondolat “KISZ-titkárok vircsaftja – avagy Egy múltból itt ragadt gebinbe adott ország” bejegyzéshez

  1. Tiszteletem!
    A régi üzenetem:
    A KISZTITKÁROK GITTEGYLETE, ÉS CINKOSAI A HOLDUDVARA TŐLÜNK ELBITOROLT URALOMMAL HATALMASKODNAK FELETTÜNK!
    Kérlek keresd spartakusz és id. Kiss László néven írt írásaimat – melyben szájbarágósan leírom mit kell tenni! ELLENE!
    szeretettel: id. Kiss László
    ui: részlet egy magán, illetve már nyílt írásomból:

    “…Ez az írás kifogja a szelet a vitorlából? Első látásra úgy tűnik, hogy ki! De ha megérted,, hogy a hamiskártyások asztalához ha leülsz játszani, csak akkor nyerhetsz ha te nagyobb csaló vagy! Tehát ne a kezemet nézd ha nem a szememet, ha le akarsz győzni!
    Természetesen tegyétek a dolgotokat – de a spartakuszok nem társulnak ilyen formán! Vár – mire? A kedvező alkalomra, amikor törvényszerűen összeomol az egész – azzal rásegítve a mocsok rendszer omlásához, hogy leírja neked a VALÓT!

    De mi a való? A való a jelen az a jel amikor tapasztalod népelnyomóid azon akaratát, hogy elakar pusztítani . amikor ezt közvetlenül érzékelni fogod – a szikra szikrát vet, és lángba borítja – és elpusztítja gyötrőit!
    Ez a biztos esemény fog összehozni bennünk modern rabszolgákat!
    szeretettel. id. Kiss László…”

    ugye értitek?
    üdv. id. Kiss László (spari)

    Kedvelés

  2. A rendszerváltás(?) politikusainak első ténykedése az volt, hogy megszüntették a Kádár alatt is létező, a képviselőkre vonatkozó visszahívás lehetőségét.
    Nem véletlenül tették!
    Nagyon igaza van a cikk írójának, egészségtelen a világhoz való viszonyunk. Valóban az ügyeskedés és mindenáron való előnyszerzés jellemző nagyon sokakra, s a politikai elitre meg különösen, lásd a CETA- aláírását támogató, megszavazó Fidesz határozatot. Hol van a sokat fuvolázott, “megőrizzük nemzetünk GMO mentességét, és így tovább”.
    Egyszerűen nincsenek választhatók s nincsenek választók. Egyszer valaki egy cikkben azt írta; “sokan vannak a meghívottak és kevesen a választottak”, ennek a bibliai idézetnek az idézetét úgy módosítanám, sem meghívottak, sem választottak nincsenek, néhány kivételes kis közösségtől eltekintve, akiket nem ismerek ugyan, de biztosan léteznek, mert így igazságos, hogy legyenek valahol! Ám hol vannak??
    Síklaky István annak idején nehezményezte az ön költséges vállalatok megszüntetését, mert ugyan nem termeltek profitot, de munkát és önbecsülést adtak. A profit-hajhászás győzedelmeskedett, s jött a kilátástalanság és a még nagyobb kilátástalanság sokaknak, s ez bebetonozza azt, az attitűdöt, amit ez a cikk is felvázol

    Kedvelés

    1. Ne változtasson semmit a Bibliai idézeten, a világ az pont úgy működik ahogy oda le van írva, csak legfeljebb Ön nem érti. Ne a szimbólumot (betűt) nézze, hanem az érzést amit kelt. Az meg bent van nem kint.

      Kedvelés

      1. Kedves Vincze László,
        Igaza van, köszönöm megjegyzését!
        Szerencsés lett volna talán, ha eszembe jut a cikk, ami kapcsán fogalmaztam, ahogy fogalmaztam.
        Igaz felbosszantotta önt, azonban így pontosan megfogalmazhatta mások számára is megfontolandó gondolatait.
        Hát ez a jó ebben NIF-ben, lehet egymástól tanulni, vitatkozni, megforgatni a gondolatokat,etc.

        Kedvelés

  3. Remek a cím is. A két kakas viadalán már nem dühöngök, mert megtettem ezt a ’90-es évek elején, amikor is a Kádár éra szélkakas kegyeltjei oly erőszakosan kezdtek viselkedni, mintha ők lettek volna a múlt vesztesei.(Közülük nem egy 1986(!)-ban még verkedett is a párttitkári székért a szerkesztőségben.) No már most az új korszakban sem akartak azok lenni, s lám hol vannak, mi lett belőlük, mit műveltek ezzel az országgal, ami adottságaival és emberi tudásával nem hogy vetekedne, hanem fölé emelkedne akár Svájcnak, vagy Kuwaitnak, mert itt, örök és valós értékek vannak – elnyomva.

    Kedvelés

    1. Túl kellene már tenni magunkat ezen a kisz, meg párttitkári csámcsogáson. Nincs párttitkár meg államtitkár. Tendenciák vannak. Hatalmi ambíciók, melyek rendszereken átnyúlóak. Hüledezve írják, hogy előtte kisz titkár volt, most meg vezető politikus. Hát az lenne a furcsa ha hegesztő akarna lenni Tengízben. Még is mit gondoltok Jehova tanúi miért agitálnak házról házra. Azért amiért a kommunisták. Azt akarják, hogy őket kövessék, mert meg vannak győződve, hogy ők a tudás letéteményesei. Hatalom valaki felett annyit jelent, hogy követ engem. Önként vagy erőszakkal, de követ engem. A hatalom gyakorlás legbeváltabb módja a félelem keltés. Ismerjük hogy a kommunisták mivel riogattak, a Jehova tanúi meg azt mondják, ha nem minket követsz nem fogsz feltámadni, ott rohadsz a föld alatt az idők végezetéig. Nem a ruhát kell nézni, hanem a benne rejlő embert, a vezérlő elvet. Orbán Viktorral azért nem vagytok kibékülve, mert azt hiszitek hogy vezető, de nem vezető hanem képviselő. A képviselőt meg maguk közül választják az emberek. Vagyis egy tükör.

      Kedvelés

  4. Kedves Anna!
    Teljes mértékben egyetértek a bejegyzésével – az Öntudatos pedig újfent rátapintott a “rendszerváltás” utáni idők lényegére.
    H.B.
    “Ha az egyik nép erkölcse nem engedi a másik nép tagja elleni csalást, de a másik nép erkölcse engedi az egyik nép tagja elleni csalást, akkor az a nép amelynek ezt engedi az erkölcse, az versenyelőnyben van a másikkal szemben. Ez nem azt jelenti hogy intelligensebb, tehetségesebb, csak azt hogy gátlástalanabb.”(olvasói komment)

    Kedvelés

  5. Kedves Anna Ön mondta ki a tutit!
    “mert itt, örök és valós értékek vannak elnyomva.
    Tisztában van a többség vele,hogy kiknek köszönheti azt a fizikai, szellemi, lelki nyomort,amit nap mint nap le kell küzdenie,s amihez a hatalom még asszisztál is. Munkahelyén, hivatalokban,úton útfélen,médiában, amihez a Magyar Embernek semmi köze. Ha a többségnek akár csak egyhavi tartaléka lenne,elzavarnák ezeket a politikai pockokat a fenébe akik kiloptak már a Nép zsebéből mindent. De arra ügyel a mindenkori hatalom,hogy csak annyi maradjon,hogy holnap megint robotolnod kelljen a betevőért. Van hárommillió “választó akinek ez tetszik.? De vannak Igaz Magyarok ebben az országban, akik tudják,hogy hol a helyük az országban,világban és a szerint élnek,tanulnak, dolgoznak.
    “az erkölcsös magatartás egyetlen értelme,hogy nem okoz másoknak felesleges szenvedést és csillapítja az értelmetlen kínokat. Ez az erkölcs alfája,omegája.”
    Az a hatalom melyet többek kárára gyakorolnak, nem tartható fenn sokáig.”

    Kedvelés

  6. A magasház árnyékában végeztem középiskolai éveimet.

    Kiváló, magasztos évek voltak.
    Büszke voltam az iskolámra.

    Már érezhető volt a rendszer süllyedése. De nem, de ezt senki sem fogta.
    A pártösszekötő osztályfőnök , még tette a dolgát. Utáltuk, de szerettük.
    Neki köszönhetjük, hogy kiváló osztályközösség lett belőlünk.

    A mai napig valamennyi volt
    osztálytárs teszi a dolgát.

    Rengeteget kirándultunk, kocsmáztunk. Idegenekkel vitatkoztunk, persze a kocsmában. Volt ott alkoholista, pap, zsoké és persze életművész. Mindegyik tragédiáját átéltük. Tanultunk belőle, és tapintatosan egymás szemébe néztünk.
    Miért is írom ezt?
    Akkor jó iskola volt, annak minden hátrányával együtt. Valamennyien tudtuk, hogy ide tanulni jöttünk, még akkor is, ha mindent elkövettünk annak érdekében,hogy ne tanuljunk. Mindig tudtuk, hogy mikor kell váltani.
    Nagyon jó tanáraink voltak, tantárgyilag, emberileg.

    Sajnos már nem vagyok diák, nem ismerem a tudásukat. Azt látom, hogy neveletlenek, nigger letolt gatyában járnak, nigger frizurát viselnek. A hülye börtöntöltelék amerikai nigger a kedvencük, persze a hülye semmit nem mondó tetovált amerikai filmekből.

    Elnézést, ha esetleg elfogult lennék, de ez a mai liberális? baromság oly távol van a valóságtól.
    Ezzel nem a 70-es évek politikája mellett teszem le a voksom.
    Akármilyen gyilkos vezetők voltak, (persze elitélendő), de abban a korban nem volt akkora szabadságom, mint most, de most mit kezdjek vele?
    Mindenki tette a dolgát, etettek bennünket az agitproppal, ha jól mondom, jókat derűltünk rajta és sokszor felháborodtunk rajta (akkor már néha lehetett).

    De ami most van, az élet minden szintjén, ezt nagyobb bűnnek tartom, mint a kommunizmus népírtását. Ez ami most a világban történik, ez minden embert érint a Hargitától a Kabhegyig a Badacsnytól Haiti-ig.

    Remélem nem értik félre írásomat. Csak azt írtam le, amit érzünk, érzek.

    Elnézést.

    Kedvelés

  7. Hozászólási sorrend szerint, tisztelt Horváth Bertalan, Tóth Ferenc!
    Igaz örömmel tölt el, hogy legalább(!) hárman-négyen – többnyire – egyetértünk!!!! Köszönöm szépen!
    (Ha tévednék a számok meghatározásában, kérem jelezzék a többiek.)

    Kedvelés

  8. “hatalom?
    Ha egy rózsa, főlé hajolok,vagy meglátok egy szép Nőt,a hatalmába kerít. Az illatával,a szépségével. Mégis egészen más hatalomról lehet beszélni,mintha egy szánalmas valaki(?) az akaratát akarja ráerőltetni a másikra,uralkodni akar felette. Erre csak egy beteg elme képes! Semmivel nem lehet érvelni mellette! Hogy ilyen a világ,az emberek stb. Ha valakit követek,azt azért teszem, mert tisztelem az Embert,a tudását,s mert felnézek rá, mert azt az erkölcsi nívót képviseli,ami számomra egyedüli értéket jelent. A többi felejtős! Csakis a Tudás és a Szépség előtt hajtok fejet.
    Idióta politikai karrieristákat soha nem követtem,követek, mert szánalmas csődtömegek, akik fertőző beteg létükre inkább elkülönítést érdemelnének.

    Kedvelés

  9. “valaki vagy tisztességes ember,vagy politikus. Mert a tisztességes ember távol tartja magát a politikától,mert becsületességéből kifolyólag a pártharcok előbb-utóbb a halálát okozzák.
    “Ha a Fiadat neveled, közben az unokádat is. Ne szavakkal,saját példával nevelj.” Ami most zajlik a fiatalok körül,bennük,az a szülők,tanárok,nagybácsik, de legfőképp a hatalom szégyene! Ennyit tudtak, erre futotta tőlük. Mindegyik “csak egy engedelmes szolgát akart nevelni belőlük. De ők saját egyéniségként jöttek erre a világra,hogy önként vállalt feladatukat elvégezzék. De mire felnőttek,már azt sem tudják,hogy valójában kik is Ők. A túlhajszolt, felesleges,értelmetlen iskolai feladatok, elvárások, elektronikai kütyük,mind arra jók,hogy “célt tévesszen a gyerek. Aztán beálljon ugyanabba a sorba,amibe szülei,tanárai, hogy termeljen,fogyasszon,aztán ideje korán halljon. Nem tudja,de belül érzi,hogy nem ez az Ő útja,feladata. Tiltakozik,lázad a Maga módján,hogy talán Őt is egyszer megkérdezik,mit is szeretne valójában. Nem hülyék,csak fiatalok. Ahogy mi is kezdtük,anno.

    Kedvelés

Hozzászólások lezárva.