Jogos, etikus-e tüntetni bírósági döntés ellen? Morvai válasza és vitaindítója Eva Maria Barki ügyvédnőnek „Budaházy-ügyben”

Kedves Ügyvéd Kolleganő, Kedves Éva!
Olvastam cikkedet, amelyben helyteleníted a Budaházy György és társai ellen hozott ítélet elleni tüntetést, és amellett érvelsz, hogy az igazságért a tárgyalóteremben és nem az utcán kell harcolni.
Munkásságodat nagyon tisztelem, s úgy gondolom, ezúttal is igen fontos kérdést vetettél fel, amelyről mielőbb alapos vitákat kell folytatnunk nekünk, jogászoknak s a jogállamért aggódó más közösségeknek is. E rövid írásomat vitaindítónak is szánom. Az alapkérdés: Minden esetben feltétlen tisztelet illeti-e meg a bíróságok eljárását és döntését, vagy van olyan helyzet, amikor a törvénysértés és igazságtalanság elviselhetetlenné válik, és ilyenkor „nem szokványos eszközökkel” is küzdenünk kell. A „főszabály” kétségtelenül a következő: nekünk jogászoknak, ügyvédeknek tisztelettel kell lennünk az igazságszolgáltatás, a bíróságok iránt. Ha törvénysértést, illetve súlyos igazságtalanságot észlelünk, a jog eszközeivel, a jogi eljárásrend keretein belül kell fellépnünk ezek ellen. Ha minden szakmai erőfeszítésünk ellenére is olyan döntés születik, ami meggyőződésünk szerint jogsértő és/vagy igazságtalan, azt is udvariasan és méltósággal tudomásul kell vennünk, s meg kell próbálnunk erre biztatni az ügyfeleket is. Töredelmesen bevallom, hogy én erre még a „hétköznapi” ügyek esetén is képtelen és alkalmatlan vagyok. Mélyen együttérzek a jogaikban megsértett emberekkel, együtt szenvedek velük, belebetegszem a jogfosztott emberek szenvedésébe, minden ilyen esetet úgy élek meg, mintha velem vagy saját hozzátartozómmal történne. Éppen ezért nem dolgozom gyakorló ügyvédként, noha tagja vagyok a Budapesti Ügyvédi Kamarának. Ne legyen orvos az, aki képtelen feldolgozni, hogy olykor minden erőfeszítése ellenére meghal a betege.
Történelmünk bővelkedik az olyan példákban, amikor ügyészek és bírók formálisan „igazságszolgáltatásnak” nevezett keretek között bírósági tárgyalótermekben gyalázatos gaztetteket hajtottak végre. Volt, hogy ügyvéd-elődeink is asszisztáltak ehhez vádbeszédnek beillő „védői fellépésükkel”, vagy egyszerűen passzivitásukkal, azzal, hogy nem tiltakoztak, nem rántották le a leplet a színjátékokról a nagy nyilvánosság előtt. Tudom, azért nem tették, mert nem tehették. De a totális diktatúrák alatt ők az életüket féltették, hiszen maguk is jogfosztottságban éltek. Ma azonban létezik a szólásszabadság, a véleménynyilvánítási szabadság, a gyülekezési jog, s igenis vannak olyan helyzetek, amikor ezekkel élnünk kell, akár bírósági döntéssel szemben is. Akkor, ha az általunk, jogászként megtapasztalt eljárás és/vagy döntés olyan kirívóan jogsértő vagy igazságtalan, hogy az már elviselhetetlen mértékű s magát a jogállamiságot veszélyezteti. Meggyőződésem, hogy ilyenkor nem elegendő a tárgyalóterem falai közötti udvarias, együttműködő szakmai fellépés.
Engedd meg, hogy friss példát hozzak a magyar jogtörténetből. Gyurcsány Ferenc rendőrsége 2006. szeptember 19-21. között a tömeges rendőri brutalitás eszközeit vetette be Budapest utcáin, s valóságos „embervadászatot” folytatott, amely során százszámra vertek össze és vetettek fogdába magyar embereket, akik közül sokan – alkotmányos jogukat gyakorolva – a Kossuth téren vagy más közterületen demonstráltak a hírhedt őszödi beszéd ellen, mások egyszerűen „rosszkor voltak rossz helyen”. A nagyszámú „levadászott” személlyel szemben az ügyészség futószalagszerűen indítványozta az előzetes letartóztatásukat, a bíróság pedig futószalagszerűen el is rendelte a fogvatartást, nem vizsgálva a bizonyítékokat és a törvényes letartóztatási okok tényleges fennállását. A védőként eljáró ügyvéd kollegák életük legbizarrabb jeleneteit élték át, sokan úgy érezték, mintha egy ’50-es évekbeli film szereplőivé váltak volna. Volt olyan idősebb kollega, aki megélte az ÁVH-s időket, s az akkori jeleneteket újra megtapasztalva elkeseredettségében sírvafakadt. Tudom, hogy a kollegák mindent megtettek, ami az adott helyzetben – a jogszabályok és az Általad is képviselt tradicionális ügyvédi etika keretei között – lehetséges volt. Talán meg is haragszanak rám, hogy így utólag, kényelmes karosszékben ülve azt mondom: át kellett volna lépni a kereteket! Össze kellett volna fogni az egész ügyvédi karnak, mozgósítani kellett volna minden magyar jogászt, aki komolyan veszi az emberi jogokat és a hivatását, s utcára kellett volna vonulni, éhségsztrájkolni tömegesen, nemzetközi sajtótájékoztatókat tartani a kialakult emberi jogi válsághelyzetről, a bíróság lépcsőihez bilincselni magunkat, mindent és bármit meg kellett volna tennünk, hogy megfékezzük az igazságszolgáltatásba is behatoló diktatórikus hatalom tombolását. S tudod miért, Éva? Nem azért, mert „neveletlenek”, tiszteletlenek, etikátlanok vagyunk…hanem azért, mert akkor nem merték volna egy hónappal később, az ötvenedik évfordulón szemmagasságban lődözni a magyar embereket, nem mertek volna kardlapozni, összeverni, megkergetni, előállítani bennünket. S nem mertek volna további tisztességes magyar emberekkel szemben újabb kirakatpereket indítani, újfent letartóztatásokkal, a felmentésekig  tartó hosszú éves szenvedéssel. Mert érezték volna, hogy van ellenállás! Hogy nem tűrünk el bármit, amivel megpróbálkoznak, akkor sem, ha talárba bújva, tárgyalóteremben teszik, akkor sem, ha rendőregyenruhában. A 2006. évi gaztettekkel szembeni igazságtétel elmaradt. Sem az ügyészségen, sem a bíróságon nem történt meg az érintettek átvilágítása, megbüntetése, a rendszerből való eltávolítása. Sokan maradtak – nem csak a politikában vagy a rendőri vezetésben, hanem az igazságszolgáltatásban is – akik azt hiszik: mi mindent eltűrünk. Jogászként nem erre esküdtünk. Én legalábbis nem feltétel nélküli udvariasságot, tiszteletet és alázatot fogadtam, amikor kimondtam életem eddigi talán legfontosabb mondatát: Esküszöm, hogy a mai nappal magamat az igazság szolgálatába állítom.
Meggyőződésem, hogy ugyanazt a hibát még egyszer nem követhetjük el.
Természetesen állok az ellenvélemények elé, és nagyon is szükségesnek tartom a vitát. Szólaljanak meg jogászok és nem jogászok egyaránt! Bízom benne, hogy e válaszlevelemet és vita-kezdeményezésemet nem veszed rossz néven, hanem Magad is gyümölcsözőnek és időszerűnek gondolod. Bízom abban is, hogy nemzeti jogvédőként, jogvédőkként továbbra is együtt fogunk küzdeni az igazságért, és hamarosan találkozunk is. Várunk a jövő hétvégén a kárpát-medencei ügyvédek találkozóján, ahol az elszakított területeken élő magyar testvéreink jogainak védelme, az ezzel kapcsolatos tapasztalatcsere lesz a téma.
Szeretettel és tisztelettel gondolok Rád:
Morvai Krisztina

Utóirat: Mivel meggyőződésem, hogy a Budaházy-ítélettel szembeni figyelemfelhívó tiltakozásra, a mai tüntetésre szükség volt, mellékelem az eseményről készült videófelvétel két részletét, az elsőn Budaházy György beszél -háziőrizetéből-, a másikon pedig dr. Gaudi-Nagy Tamás kollegánk, nemzeti jogvédő bajtársunk beszéde látható. Feltételezem, hogy holnapra, azaz vasárnapra az egész tüntetés videófelvétele rendelkezésre áll az interneten.

Budaházy György beszéde a Hunnia-ítélet ellen megtartott demonstráción –

2016.09.03.

Dr. Gaudi-Nagy Tamás beszéde a Hunnia-ítélet ellen megtartott demonstráción –

2016. 09.03.

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Advertisements

9 gondolat “Jogos, etikus-e tüntetni bírósági döntés ellen? Morvai válasza és vitaindítója Eva Maria Barki ügyvédnőnek „Budaházy-ügyben”” bejegyzéshez

  1. Nem vagyok illetekes arra, hogy biraljam a jogi tarsadalmat arra ott a mindenkori alkotmany amely felelni e kell kelene a tiszta jog es annak betartasaert a villag ossz birosagain. Ez alapja az allamok jogallamisaganak, de egy corupt es erdek jog amely az allam szolgalataban all az ellen tiltakozni kell jogi berkekben vagy akar az utcan is. Reszemrol ismeretlen a Budahazi altal elkovetett cselekedetek igy megsem probalom vedeni ill elitelni. Azonban letezni kell egy kivizsgalo szervnek, ren orseg es egy biralo szervnek a birosagoknak, es eggy bunosnek, bunnek amiert valalni kell az elkoveto ill kovetoknek a feleloseget. Nem tudom elkepzelni, hogy valakit, valakiket tobbeves bortonben tartsanak csak azert mert sem az ugyeszseg sem a rendorseg nem rendelkezik a megalapozot jogos elzarashoz szukseges bunfeltarasal es biroi vegzesel. Es mi allitolag jogallam vagyunk? Ugyanakor az allampolgar sem tehet mast mint amit szamara az alkotmanyos jog biztosit azert van az alkotmanyos jogrend, mi lenne ha mindenki azt tehetne amit o vagy ok akarnak. Amiota jog van azota van vedelem is a magyarok nyilai nevu tarsasag nem elismert jogvedo szervezet mukodese jog ellenes csak ugy mint a garda semien rendfentartasra nem jogosult, cselekedeteik meg johiszemu beavatkozasra sem jogosultak, tehat tettuk buntetest vonhat magautan. A molotov koktel vagy egyebb cselekedetek megfelemlites is ilyen meg akkor is ha a szimpatizalas szamara ez serto. Akkor mi a kerdes? Kovettek e el vagy sem torvenyt serto cselekedetet vagy ? Ha igen valaljak a feleloseget, ha nem akkor engedjek szabadon oket es kartalanitsa a jog oket a jogsertesert, mi a franc ez az ostoba cirkusz? Meg vegul szente avatjak oket mint Istvant.

    Kedvelik 1 személy

  2. Most örülök annak, hogy nem lettem jogász. De akármilyen “mesterséget” is választottam volna, SAJÁT ÉRDEKEMBEN ragaszkodnék a szakma becsületéhez, hiszen a kontárok a legjobb mesterek munkáját is képesek szakmailag lejáratni.

    Csodálkozom is, hogy a jogászok megtűrik maguk között a JOGI selejtet, vagyis azokat, akik éppen a szakmát használják fel mindenféle logikát, igazságot sértő tevékenységre.

    Kedvelik 1 személy

  3. A minden jóérzésű magyar embert sértő és felháborító ítélet ellen felszólalók minden szavával egyetértek.Ez az ítélet a ” PT ” üzenete minden magyarnak szól.”Tűrsz és kussolsz magyar ! ” Azonnali felmentést, szabadságot, és pénzbeli kárpótlást az ítéletekben érintetteknek és családjaiknak okozott súlyos anyagi veszteségekért és lelki gyötrelmekért ! Az ítéletet hozók azonnali eltíltását a jogászi hivatás gyakorlásától és felelősségre vonását !

    Kedvelés

    1. T.Nagy Lajos úr!
      Teljes mértékben egyetértek Önnel.
      Egyébként nem emlékszem,hogy bárkinek problémája lett volna efféle demonstrációval amikor Stohl András mellett álltak ki a kollégái,pedig ő egyértelműen közlekedési bűnt követett el.
      H.B.

      Kedvelés

  4. Tisztelt Képviselő Asszony!
    Teljes egészében osztom az Ön által elmondott érveket.
    Az,hogy a jogász szakma nem állt fel ezidáig, hogy itt és most,ne tovább,sem 2006-ban , se a deviza(?) hitelekkel kapcsolatban,az azt bizonyítja,hogy cinkosságot vállal a hatalom gaztetteivel, nem mellesleg haszon fejében. Ez mellett semmivel nem lehet érvelni! Ha egy országban nincs igazság,mert pedig itt,már nagyon régóta nincs,akkor feleslegessé,hiábavalóvá válik az élet. Mert alapvető feltétele a kimondott igaz szó,az igazság. Mára az emberből gazember lett,és minden aljas cselekedetére képes érveket felhozni és azt igazként hirdetni. Képmutatás,hogy úgy teszünk mintha minden a törvények szerint működne, de van e köze az igazsághoz. Mást gondolunk,mondunk és cselekszünk. Véletlenül sincs összhangban sem a létezéssel,sem az alapvető emberi,erkölcsi normákkal. El kellene gondolkoznia és nem csak a jogász(?) társadalomnak,hogy pillanatnyi haszon reményébe feladja saját egyéniségét,tisztességét becsületét,hogy “hűséges legyen ahhoz a hatalomhoz,mely sárba tipor minden alapvető emberi értéket. Persze ehhez EMBEREK kellenek…,már ha vannak még egyáltalán. TF.

    Kedvelés

  5. mint egy kis, egy nem-szakember …, az ‘utcáról’ mondok vélmeményt ebben ;
    a kérdésre magár (ahogy ez feltett) ; a válaszom igen. Tehát nem helyes az ‘utcáról’ nyomást gyakorolni egy olyan intézményre, amelynek jó muködéséhez a szabadság, a függetlenség szükséges …

    viszont itt NEM errol van szó. A kérdés helytelenül lett feltéve. Azt kellett volna megkérdezni itt,;

    hogyha az állampolgrok (alias a nép, az Isten-adta) számára az igazságszolgáltatás függo helyzetben tuno ‘felülrol’, a politikum részérol …, akkor az igazságszolgáltatás függetlensége érdekében kimehet-e az utcákra tuntetni vagy sem ?

    na itt (is) a véleményem IGEN. Sot nem csak igen, hanem ez egy állampolgársági kötelezettsége is !!!
    a demokráciában a nép önmagát képviseli, irányítja sorsát … a
    választottjain keresztül. Tehát a nép önmaga felelos a választottjaiért.
    Ha ezek befolyásolják az igazságszolgálatot, akkor a népnek meg
    kell ezeknek mondani, hogy … ez JOGTALAN !!!

    az, hogy mindenki tisztában van azzal, hogy az igazságszolgáltatás
    egy ilyen fuggo helyzetben nem ítélhette el pl-ul Bp rendor-fokapitányát, az tiszta sor. Ha a feletteseit nem tudja (a belügyminisztert pl-ul), akkor jogtalan lenne ot, aki csak ezt egy elvárásra, talán parancsra is tette. A bíróság ott egész biztos
    befolyásolt volt, ugyanis elképzelhetetlen lenne az, hogy ok maguk
    nem ismerik a munkájukat ….

    nem a bírósági döntés ellen (kell(ene) tuntetnie a lakosságnak,
    hanem az igazságszolgáltatás szabadságáért, függetlenségéért !!!

    szeretettel

    Kedvelés

  6. Szerintem jól teszik,akik tüntetnek,mert legalább érzi a felelősségét a bíró,anélkül azt gondolná,minden rendben van,a polgárok tudomásul veszik,hogy a lábtörlő felgyújtásáért,meg egy szélhámos zsidó (csintalan)megveréséért ennyi jár!az újságírók,meg a poéitikusok hajszolták bele a bírót,hogy ennyire elrugaszkogjon a valóságtól.Sajnos nincs rá esély,hogy a srtraszburgi bíróság esetleg enyhítene,mert a nemzeti ügyeknek csak rosz kimenetele lehet ott.

    Kedvelés

  7. Hozzászóltam tegnap a cikkhez,de nem jelent meg,semmi trágárság,vagy egyéb nem volt a hozzászólásban,akkor miért nem jelent meg?

    Kedvelés

  8. Minden igazságtalanság megértéséhez elegendő a józan ész. Ehhez nem kell törvényeket alkotni, ezek bennünk élnek. Az élet törvényeiről beszélek.
    Aki ezeket nem ismeri, vagy kiskapus törvényeket szeretne, az a mai világ ellensége, vagy jogi fertőzött.
    Úgy kell élnünk, élni, ami a belső tudatunkból származik. Ez a megérzés sosem hazudik, csak nem értjük, vagy nem akarjuk hallani a hangját.
    Nem kellenek nagy szavak, valamennyien értjük a belső hangokat.
    Ezekre a megérzésekre mind többen és többen fogunk eseményeket spontán létrehozni.
    Mindenki tudja, hogy a hazugságok ideje lejárt.
    Ezt a kádári rendszerben úgy éltük meg, hogy a magyarok többsége jókat röhögött a kiváltságosok megnyílvánulásain, ami természetesen előre megtervezett hazugságérdek volt, ……mint olvastuk mindenütt.
    A spontán eseményeknek meg kell indulniuk, már nincs olyan erő ami ezt visszatartaná. A gonosznak nevezettek bukni fognak, de ez őket nem érdekli. Ragaszkodnak az évezredes hatalnukhoz.

    Sokan meghalunk.

    Kedvelés

Hozzászólások lezárva.