Esterházy

Meghalt Esterházy Péter, az író. Isten nyugosztalja. Magamba nézek, és egy nagy kérdőjelet találok. Miért van az, hogy ő volt egyetlen irodalmi találkozásom, akiben nem találtam semmi örömet, akit nem értettem, aki nem tudott belsőmmé válni, interiorizálódni, aki idegen maradt, mert egyetlen szó, egyetlen gondolat sem ragadt meg bennem tőle.

Pedig nagy kincset találtam, igazi örömet adott nekem a magyar és a világirodalom. Petőfi, Arany János, Ady, József Attila, Babits, Móricz Zsigmond, Mikszáth, Jókai, Thomas Mann, Tolsztoj és a többi nagy író lelkem egy-egy darabját jelentik, a Varázshegy, a József és testvérei, a Háború és béke, a Csendes Don személyiségem meghatározó elemei. Amint Déry Tibor, meg a megannyi “mai” író, köztük Rejtő Jenő és Jack London is persze, énemmé lettek, bennem élnek, egy-egy modulatomban, szavamban ott vannak, belém ivódtak. A “kötelező” és nem kötelező olvasmányok a lélek boldog óriáivá váltak nálam, úgy, mint másoknál, a tisztelet és a barátság nemes ötvözetét adták végső elemzésben egy-egy író emberrel való találkozás után.
De Esterházy?

Nem tudtam egyetlen művét sem elolvasni, nem adott “művészi élményt”, mert idegen maradt számomra. Akárhogy is birkóztam vele, nem ment.

Jókaival is előfordult, meg más íróval is, hogy nehezen indult a “barátság”. A Kőszívű ember fiai kifejezetten nehezemre esett az elején. Az oldalakra rúgó fejtegetések elég unalmasak, de aztán mindennek megláttam az értelmét és végül nagyszerű olvasmánnyá vált a nehezen indult “emésztési” folyamat. Hányszor volt, hogy unalmasnak találtam egy-egy könyvet, és csak becsületből olvastam, ástam bele magam. És megérte, szinte mindig megérte a fáradtságot, mert összeállt az élmény, a mondanivaló, gazdagabb lettem.
De Esterházy?

Egyszerűen le kellett mondanom róla, nem tudtam sem élvezni, sem csodálni. Idegen maradt. Igen, az idegensége, ami mindig taszított ettől az írótól, az embertől, a jelenségtől. Az ő világa nem az én világom, mintha az űr lenne köztünk. A hiba természetesen bennem van. Nemcsak azért, mert mások szeretik és meglátják benne az irodalmat, a művészi élményt. És persze a teljesítményt, mert minden irodalmi alkotás egyúttal teljesítmény is. Tisztelet jár ezért a mű alkotójának.

De Esterházynál nem láttam a teljesítményt, igaz, nem is tudtam elolvasni. Bocsánat, egyetlen munkáját, az „Így gondozd a magyarodat!” címűt elolvastam. Sokszor. Nagyon sokszor. Próbáltam megfejteni a pofont. A szülői pofon is más, mint a verés, a brutális ütlegelés.
Sehogy sem értettem. Ha belepusztulok sem értem. És valószínű, nem is fogom megérteni sem a színét, sem a visszáját.

Idegen nekem.
Idegen, mint író, mint ember, mint jelenség.
Meghalt, Isten nyugosztalja.
Ő mondja majd az ítéletet.

Erdélyi János

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Reklámok

14 gondolat “Esterházy” bejegyzéshez

  1. A holtakról semmit, vagy csakis a tiszta igazat!
    Esterházy ezzel a gyalázatosan rasszista irományával (Így kezeld a magyarodat) kiírta magát a magyar irodalomból, számomra legalábbis nem tartozik nemzeti értékeink közé.
    Mondhatnak mások, a megalkuvó, vak Ítészek bármi mást, s adhattak neki Kossuth és egyéb nemzeti díjakat, egy becstelen embernek adták, meggyalázva ezzel a magyarok igaz irodalmárait, Petőfitől, Csokonaitól, Radnótiig, Babitsig és hosszan sorolhatnánk a régmúlt és a közelebbi múlt nemes szellemeit.
    Csak egy marék por a szélben, vagy még az sem.

    Kedvelés

    1. Hát, szó ami szó, nem a hazafiasságáért tisztelhetjük Esterházyt!/Bár Ady is ostorozta anno a “magyar fajtáját”, emlékezzünk!/ Én szerencsére olvastam a “Javitott kiadás” c. regényét, ami szerintem egy remekmű! Apja besugó multját tárja fel benne, megható őszinteséggel.Szerintem ő egy jó iró..és rossz magyar.Igy kell őt kezelni…Nyugodjon békében!

      Kedvelés

  2. Az Így gondozd a magyarodat-ra annak idején írtam egy választ. Ha megtalálom a gépem valamelyik zugában, itt közreadom, mert még nem jelent meg sehol.

    Kedvelés

  3. A magyar mentalitás: fölülről nézve, könnyedén, mosolyogva adnak érdemeket, javakat minden idegennek, megadva annak lehetőségét, hogy beállva a sorba, nyugodtan, kényelmesen élhessenek választott honukban. Ám “ezek” sehol, soha nem állnak sorba, még több előnyt, még több javat harcolnak ki a legocsmányabb eszközeikkel, tönkre téve, letiporva azokat, akik segítettek rajtuk.

    Kedvelés

  4. Ezt a cikket ki se kellett volna tenni. Egy patkányra nem mondja senki sem, hogy isten nyugosztalja. Kiféle ez az ultramérsékelt Erdélyi János, hogy egy patkánynak ír nekrológot?
    Az ultramérsékeltek menjenek a fideszbe! Ott van a melegebb éghajlat!

    Kedvelés

    1. Futurist1! Ha pesti vagy, menj ki a Ligetbe, mert hajlamos vagy az élő fába is belekötni. Vágj ki egy-két elöregedett fát, hiszen a jó levegőn a fizikai erőkifejtés igen hasznos lehet a szervezetnek, s letisztul(hat) az agy is, pláne ha lekeversz pár Ligetvédőnek.

      Kedvelés

      1. Azok a Ligetvédők biztosan a szarházi Eszterházy Pétert síratják. Ha velem jön Erdélyi János is, akkor szívesen mennék. Hozzon magával kalapácsot. Én viszek magammal egy bézboll-ütőt.
        Te mivel jönnél Anna? Nehogy azt válaszold: Villamossal? Hozz inkább kötelet és szappant. A ligetvédők hamarosan szobrot fognak állítani a szarházy péternek. Erre gondoltál?

        Kedvelés

      2. Egyelőre a jól bevált klopfolóm is megteszi, elfér a táskában, egyéb mellett. Csak szóljatok!

        Kedvelés

    2. Szerintem is kár volt a cikket megírni,nemzeti oldalra meg az ilyet kitenni pofátlanság!

      Kedvelés

  5. “De ESTERHÁZY? inkább így kellett volna írni!! de esterházi?
    “attól ,hogy valaki feltudja kapcsolni a villanyt még nem villanyszerelő, mint ahogy ha letudja írni a nevét,(?) még nem író. Ha az állam(?) “ezt díjazza, azzal saját maga értékrendjét is jellemzi. Számomra a képen látható alakok, se nem írók, se nem Magyarok,de még EMBEREK SEM! De azok sem akik őket ajnározzák ! Ezeket a Világirodalom Nagyjai között emlegetni,gyalázat!
    “amióta a holokauszt ipar részese lettem, nem tudok a tükörbe nézni.(kertészimre) vajon miért?

    Kedvelés

  6. Vannak akik komolyan veszik a magyarságukat náluk ez természetes és vannak – ők sajnos a többség – az álnemzetiek akik az első adandó alkalommal kimutatják a foguk sárgáját.
    H.B.
    “Egyedülien a magyar nyelv az, amely a saját népnevét fontos kifejezésként is használja: magyaráz, magyarul, magyarán. A magyaráz leginkább az „értelmez” jelentésnek felel meg, de nem azonos vele! Annál sokkal több! ”

    Németezésről,angolozásról még nem hallottam – mondjuk franciázásról igen.

    Kedvelés

  7. Isten dolga, kit nyugosztaljon, kit nem. Én azt kívánom, Ne nyugosztaljon egyetlen magyar-gyalázó bitangot sem! Ami Annát illeti: Nagyon rossz tippeket ad! Az átrendezett Városligetről láttam egy plakátot, amelyen az olvasható, hogy “Ilyen lesz”. Azonban az nem olvasható, hogy mikor lesz olyan. Vattay Szabolcs

    Kedvelés

  8. Isten soha ne adjon nyugalmat lelkének, kapja meg mindazt, amit kívánt annak a népnek, aki befogadta őt és gyütt-ment fajtáját, akit elárult, s akin gúnyolódott. Metsszék vissza minden kilógó tagját tőből, ahogy javasolta. Lelke égjen a Gyehenna tüzében az idők végezetéig együtt hazátlan cimborájával Emerich Kertes lelkével. Egyik se volt magyar, csak a magyarok gyalázásából éltek meg.

    Kedvelés

Hozzászólások lezárva.