Esterházy

Meghalt Esterházy Péter, az író. Isten nyugosztalja. Magamba nézek, és egy nagy kérdőjelet találok. Miért van az, hogy ő volt egyetlen irodalmi találkozásom, akiben nem találtam semmi örömet, akit nem értettem, aki nem tudott belsőmmé válni, interiorizálódni, aki idegen maradt, mert egyetlen szó, egyetlen gondolat sem ragadt meg bennem tőle.

Pedig nagy kincset találtam, igazi örömet adott nekem a magyar és a világirodalom. Petőfi, Arany János, Ady, József Attila, Babits, Móricz Zsigmond, Mikszáth, Jókai, Thomas Mann, Tolsztoj és a többi nagy író lelkem egy-egy darabját jelentik, a Varázshegy, a József és testvérei, a Háború és béke, a Csendes Don személyiségem meghatározó elemei. Amint Déry Tibor, meg a megannyi “mai” író, köztük Rejtő Jenő és Jack London is persze, énemmé lettek, bennem élnek, egy-egy modulatomban, szavamban ott vannak, belém ivódtak. A “kötelező” és nem kötelező olvasmányok a lélek boldog óriáivá váltak nálam, úgy, mint másoknál, a tisztelet és a barátság nemes ötvözetét adták végső elemzésben egy-egy író emberrel való találkozás után.
De Esterházy?

Morvai: Kártyavárként omlik össze az EU, ha nem hallgat végre polgáraira – migráció és más ügyben

Az Európai Parlament Brexit utáni első rendes plenáris ülésén nyoma nincs a britek kilépése okozta sokknak. Ugyanúgy kéttucatnyi képviselő lézeng a teremben a vitákon, s ugyanúgy érdektelennek tűnnek a fősodratú döntéshozók az európai polgárok véleményével kapcsolatban. Akinek nem tetszik az Európába irányuló népvándorlás az szemükben rasszista, szélsőséges, populista…

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Mit is köszönhetünk mi Amerikának?

A történelmet a győztesek írják, és úgy torzítják el, ahogy az érdekük kívánja. Ezért is tartom szükségesnek, hogy Bill Clinton volt amerikai elnök állításait meglehetősen árnyaljam, mivel az USA egyértelműen a győztesekhez sorolandó. Elvégre Clinton sem hiheti el, amit mond, de végül is az idő múlásával romlik az ember memóriája.

2014 őszén Bill Clinton Orbán Viktor Tusványoson mondott beszédére reagálva, többek között azt állította, hogy: „ A magyarok rengeteggel tartoznak Amerikának”.

A közelmúltban – Hillary Clinton választási kampánya során – a következőket mondta hazánkkal kapcsolatban: „Amerika nélkül nem lenne szabad Magyarország, most mégis Putyin-féle diktatúrát akarnak.”

Országossá vált Oláhországban a fogolyzendülés

NIF: egyetemista voltam még, mikor a szobatársunk unokatestvére, egy volt első osztályú bokszoló betoppant a szobánkba. Akkor szabadult a második fogva tartásából. Elmesélte, hogy amikor a második alkalommal bekerült a lerbe, akkor amint belökték a nagy közös cellába az ajtó mögött megállt és elordította: A főnök a folyosóra. Az egyik ágyból kikelt egy méretes gorilla és se szó, se beszéd elkezdték egymást püfölni. Bokszolónk kiütéssel győzött. Aztán átlépve az exfőnök ájult testén befeküdt annak az ágyába. Minderre azért volt szükség, mert a rabok száma nagyobb volt az ágyak számánál. Azok akik a hideg betonra szorultak nem bírtak ki a börtönben többet, mint egy évet. A bunyót a bokszolót belökő börtönőr végignézte, utána jelentést tett. A bokszolótól elkobozták az “első osztályú” fogolyruháit és kapott negyed osztályút. Kérdeztük az milyen? Hát, válaszolta, egy kabátujj és egy nadrágszár.

Ilyenek a román börtönviszonyok!