A szlovák EU-elnökség kapcsán a kulisszák mögötti fondorlatokról

Frans Timmermans úrnak, az Európai Unió Bizottsága alelnökének, az EU bel-és igazságügyi együttműködésért felelős biztosának

Mátyás Sándortól, a Gloria Victis Közhasznú Alapítvány elnökétől.

http://gloriavictis.hu/

Tárgy: szlovák EU-elnökség /a magyar kisebbség helyzete Szlovákiában/

Igen tisztelt Timmermans Úr!

 A szlovák EU-elnökség kapcsán olyan problémákra bátorkodom felhívni szíves figyelmét, amelyeknek a megoldása a kárpát-medencei összmagyarság lelki békéjét döntő módon szolgálná.

Északi szomszédunknak, a Szlovák Köztársaságnak látványos fejlődését őszinte örömmel szemléljük. Ugyanakkor azonban a kulisszák mögötti fondorlatok, amelyek a szlovákiai magyar kisebbség mindennapjait megkeserítik, sok fejtörést is okoznak mindnyájunknak. Engedje meg, kérem, hogy hármat ezek közül megnevezzek.

  1. A magyarellenes (és németellenes) Benes-dekrétumok a magyarság (és németség) kollektív bűnösségének elvére épültek. A dekrétumok a Szlovák Parlament 2007. szeptember 20-i határozata szerint ma is a szlovák jogrendszer részét képezik. Ezek értelmében a magyar (és német) nép 71 évvel a háború után is fasiszta nemzetnek minősül. Hallatlan! Amíg ezek az ostoba, az európai joghagyománynak élesen ellentmondó dekrétumok érvényben vannak, képtelenség a közös, virágzó európai jövőn munkálkodni!
  2. Dél-Szlovákiában kb. 450 000 magyar él. Ezeknek a többségében vagy részben magyarok által lakott helységeknek a pályaudvarain, ill. vasútállomásain kizárólag csak szlovák nyelven olvashatjuk a mindenkori település nevét (pl. Párkány-Sturovo helyett csak Sturovo, Érsekújvár-Nové Zamky helyett Nové Zamky stb.)! Igen helyes, hogy a fókák és az elefántok példás oltalmat élveznek. Ám legalább ilyen mértékben illene védeni egy történelmi kisebbség anyanyelvét is!
  3. Esterházy János gróf 1938-ig Csehszlovákiában, majd az Első Szlovák Köztársaság idején volt politikus. A Magyar Pártnak, az 1938 novembere után Szlovákiában maradt 70 000 lelket számláló magyar kisebbség politikai érdekképviseletének a vezetőjeként nem szavazta meg a zsidók Szlovákiából történő kitoloncolását elrendelő 68/1942-es alkotmánytörvényt. Ezen véleményéért a korabeli szlovák sajtó hevesen támadta. Tény, hogy 1944-ben több száz cseh, szlovák és zsidó polgárnak nyújtott segítséget, amikor azok Szlovákiából Magyarországra menekültek. Miután a Vörös hadsereg 1945-ben elfoglalta Szlovákiát, a szovjetek először internálták, majd Oroszországba hurcolták. Megjárta a hírhedt moszkvai Lubjanka börtönt, majd egy koncepciós perben 10 év szibériai kényszermunkára ítélték. Eközben a pozsonyi népbíróság a fasisztákkal történt állítólagos együttműködésére hivatkozva a Csehszlovák Köztársaság elleni összeesküvés címén pert indított ellene. 1947. szeptember 16-án Esterházyt távollétében kötél általi halálra ítélték. 1949-ben a szovjetek átadták őt a csehszlovák hatóságoknak. Köztársasági elnöki kegyelemmel halálbüntetését életfogytiglani fegyházbüntetésre változtatták. Megjárt több csehszlovák fegyintézetet, 1957. március 8-án az Olmütz melletti Mírov börtönében halt meg. Esterházy János, a szlovákiai magyar kisebbség karizmatikus vezéralakja Pozsonyban mind a mai napig háborús bűnösnek minősül! Legfőbb ideje lenne rehabilitálni ezt a bizonyítható módon ártatlan, szlovák, zsidó és cseh embertársaiért példásan kiálló politikust!

Az anyaországi magyarok féltő aggodalommal viselik szívükön a határokon túli kultúrájukat.  Az 1920-as trianoni békediktátum óta ugyanis kb. 3 millió szülőföldjéhez hű nemzettársuk él a szomszédos országokban. Ezek a magyarok a mindenkori államhatalomhoz lojális polgárok, bizalmuk a nekik nyújtott kisebbségi jogok arányában csak növekedhetne. Magától érthetődő, hogy ezek a magyar tömegek ugyanolyan státuszt kívánnak maguknak osztályrészül, mint amilyenben a dél-tiroli németségnek Észak-Olaszországban része van!

Igen tisztelt Timmermans Úr!

Szilárdan bízunk benne, hogy az EU-nak a jogállamiságért és emberi alapjogokért is felelős biztosaként a következő hónapokban hivatali hatáskörének lehetőségeit maximálisan kiaknázva síkra száll a fentiekben megnevezett gondjaink orvoslásáért.

Szíves figyelmét köszönöm, maradok kiváló tisztelettel:

Mátyás Sándor, a négy kontinensen pusztító kommunizmus 100 milliónyi áldozatának emlékére a világon elsőként emlékművet állító Gloria Victis Közhasznú Alapítvány elnöke

 https://hu.wikipedia.org/wiki/Gloria_Victis_Eml%C3%A9khely

Következik a német fordítás:

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

 Herrn Frans Timmermans,

Eu-Komissar für Bessere Rechtssetzung, interinstitutionelle Beziehungen, Rechtsstaatlichkeit und Grundrechtecharta

von Mátyás Sándor, dem Vorsitzenden der ungarischen Gemeinnützigen Stiftung Gloria Victis

http://gloriavictis.hu/de/

Betr.: slowakische Ratspräsidentschaft/ungarische Minderheit in der Slowakei

Sehr geehrter Herr Timmermans!

Im Zusammenhang mit der slowakischen Ratspräsidentschaft in der zweiten Hälfte 2016 darf ich Ihre werte Aufmerksamkeit auf ungelöste Probleme lenken, deren Lösung in entscheidender Weise dem mentalen Wohlbefinden der Ungarn im gesamten Karpatenbecken dienen würde.

Wir registrieren die bemerkenswerten Fortschritte der Slowakischen Republik mit aufrichtiger Freude. Zugleich bereiten uns die Tücken hinter den Kulissen, die das Alltagsleben der ungarischen Minderheit in der Slowakei verbittern, viel Kopfzerbrechen.  Gestatten Sie mir, dass ich drei von ihnen beim Namen nenne.

  1. Die anti-ungarischen (bzw. -deutschen) „Benes-Dekrete” gingen von der Kollektivschuld der Ungarn (und Deutschen) aus. Das Slowakische Parlament erklärte sie am 20. September 2007 für weiterhin gültig. Demnach gelten die Ungarn (und die Deutschen) auch 71 Jahre nach den Kriegsereignissen als faschistische Nationen. Das ist unerträglich. Diese törichten und europäischer Rechtstradition  widersprechenden Dekrete müssen für ungültig erklärt werden, wenn das gemeinsame Streben unserer Völker nach einer blühenden europäischen Zukunft erfolgreich sein soll!
  2. In der Südslowakei leben ca. 450 000 Ungarn. Die Bahnhöfe bzw. Bahnstationen dieser  mehrheitlich oder teilweise ungarisch bevölkerten Städte/Gemeinden sind nur slowakisch ausgeschildert (z.B. statt Párkány-Sturovo nur Sturovo, statt Érsekújvár-Nové Zamky nur Nové Zamky usw.). Wenn der Schutz von Robben und Elefanten als absolut notwendig anerkannt ist, muß das zumindest in gleichem Maße für den Schutz der Muttersprache einer Minderheit gelten!
  3. Graf János Esterházy, Mitglied der Adelsfamilie Esterházy, war ein Politiker der ungarischen Minderheit in der Tschechoslowakei und in der Ersten Slowakischen Republik. Als Abgeordneter der Ungarischen Partei, der Interessenvertretung der etwa 70 000, nach dem November 1938 in der Slowakei verbliebenen Ungarn, stimmte er gegen das Verfassungsgesetz 68/1942, das die Abschiebung der Juden aus der Slowakei billigte. Für seine Stellungnahme wurde er von der zeitgenössischen slowakischen Presse heftig kritisiert. Es gilt als sicher, daß Esterházy 1944 mehreren hundert Tschechen, Slowaken und Juden, die aus der Slowakei über Ungarn flüchteten, geholfen hat. Nach der Besetzung der Slowakei durch die Rote Armee im April 1945 wurde er in die Sowjetunion verschleppt. Dort litt er ein Jahr im  berüchtigten Moskauer Lubjanka-Gefängnis  und wurde dann in einem vorbestimmten Verfahren zu 10 Jahren Gulag-Zwangsarbeit in Sibirien verurteilt. Unterdessen machte ihm das Nationalgericht in Bratislava den Prozess aufgrund angeblicher Kollaboration mit dem Faschismus und Verschwörung gegen die Tschechoslowakische Republik. Am 16. September 1947 wurde Esterházy in absentia zum Tod durch den Strang verurteilt. 1949 übergab ihn die Sowjetunion den tschechoslowakischen Behörden. Aufgrund eines Gnadenaktes des Präsidenten wurde seine Todesstrafe in lebenslange Haft umgewandelt. Nach Einkerkerung in verschiedenen tschechoslowakischen Gefängnissen verstarb am 8. März 1957 im Gefängnis Mírov bei Olmütz. János Esterházy, der charismatische Wegweiser der ungarischen Minderheit in der Slowakei, gilt in Bratislava-Preßburg bis zum heutigen Tag als Kriegsverbrecher. Es ist höchste Zeit, diesen an Tschechen, Slowaken und Juden verdienstvollen Ungarn wegen erwiesener Unschuld zu rehabilitieren!

Die Ungarn im Mutterland sorgen sich sehr um den Erhalt der Kultur der seit dem Friedensdiktat von Trianon 1920 in benachbarten Ländern lebenden ca. 3 Millionen Ungarn, die ihrer angestammten Heimat treu geblieben sind. Sie sind loyale Bürger ihrer Staaten und werden das weiterhin umso überzeugter sein, je mehr sie die ihnen zustehenden Minderheitsrechte auch in der Praxis erleben und leben können. Deshalb halten sie es nur für recht und billig, daß sie denselben Status als Minderheit erhalten, wie ihn die Südtiroler im Norden Italiens genießen!

In der festen Hoffnung, sehr geehrter Herr Timmermans, dass Sie als EU-Komissar für Rechtsstaatlichkeit und Grundrechtecharta den genannten Anliegen mit der vollen Kraft Ihres Amtes zum Durchbruch verhelfen, verbleibe ich hochachtungsvoll,

Mátyás Sándor,

Vorsitzender der Gemeinnützigen Stiftung Gloria Victis, die zum ersten Mal in der Welt ein Denkmal zu Ehren der 100 Millionen Opfer des Kommunismus errichtete

https://de.wikipedia.org/wiki/Gedenkst%C3%A4tte_Gloria_Victis

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Reklámok

5 gondolat “A szlovák EU-elnökség kapcsán a kulisszák mögötti fondorlatokról” bejegyzéshez

  1. hogy mii beléptünk az EU-ba úgy, hogy a Benes dekrétumokat nem vonattuk vissza, amely dekrétumok szerint mi (nem csak a felvidékiek !) háborús bunösként csorba jogokat élvezünk majd … ez után nem igen hiszem, hogy ilyenben szavunk legyen …

    ha hagytuk ezeket, ezzel hagytunk a magunk jogfosztását, alacsonyabb rendoségét, akkor most be kell fogjuk ….

    ha esetleg a nép (az “Isten adta”) nem lett volna errol tájékoztatva a belépéskor, az erre-való szavazásakor …, akkor talán lehetne ezeknek,
    a mai képviseletünkön keresztül reklamálni, dönteni. Ha nekik nem
    teszik ez, nem értenek azzal, hogy oket még ma is háborús bunösöknek vegyék, akkor fel kell szólítaniuk a magyar politikumot az egy azonnali kilépésre. Ezt így ; ahol nincs egyenjogunk, helyünk sincs

    mégha ezt 2004-ben kellett volna …, de szerintem még ma is meglehetne ….
    azon politikusokat, akik ezt elottök eltitkolták kirúgni a helyükrol !

    szeretettel :; L

    Kedvelés

  2. Sajnos Mátyás Sándor is a levelében egy súlyos dologban téved. Idézve: ” a négy kontinensen pusztító kommunizmus 100 milliónyi áldozatának” mondatrésze, a teljes történelmi szűklátókörűségét mutatja.
    A kommunizmus és a fasizmus együtt, egy irányító központból vezérelve zajlottak le az események.

    Kedvelés

    1. Igaz! Csak a számok nem stimmelnek! TÖBB száz millió emberről van szó, és ez a folyamat még ma is tart, ilyen, vagy olyan köntösben, lepelben, burkában!

      Kedvelés

Hozzászólások lezárva.