Még tavasszal tettem fel a nagy nyilvánosság előtt Orbánnak levél útján a kérdést, hogy nagy támogatójának és egyik közeli emberének, Boross Péternek volt-e köze Csengey Dénes halálához.
Tisztában vagyok azzal, hogy egy bennszülött irányából egy helytartó irányába nincs diskura, de hát a lehetőséget a ”Mint a Parlament” facebook oldalán megkaptam és éltem vele. A NIF azonban nyilvánosságra hozta a saját oldalán:
Magyarország az 1989-1990-es, úgynevezett rendszerváltással olyan útra tévedt, ami Hazánk kirablását, a lakosság többségének elszegényedését, egzisztenciális és szociális biztonságának romlását eredményezte. Bizonytalanság és kiszolgáltatottság telepedett az országra. A rendszerváltó politikai és gazdasági „elit” olyan útra terelte hazánkat, amely a magyarság kipusztulását eredményezheti. A parlamenti pártoknak nincs jövőképük, vagy ha igen, akkor az egy új típusú gyarmatállammá silányítaná országunkat.
Hogyan tovább Magyarország? Felhívás a nemzeti szervezetekhez! Tovább olvasása
Tisztelt Dr. Lomnici Zoltán Úr!
A Kossuth rádió Európai idő című műsorában Ön is arra bíztatta a hallgatókat, hogy NEM-mel szavazzanak a KÉTÉRTELMŰ, akár visszájára is fordítható népszavazási kérdésre, amely MEGTÉVESZTŐ, mert KÉT, egymással akár szembeállítható KÉRDÉS összevonásából áll:
Nem akarom, hogy idegeneket telepítsenek be a hazámba!!! Tovább olvasása
BEVEZETŐ I.
Ez az eseménysorozat 1945-ben kezdődött Tiszavasváriban, ahol a hazánkat “felszabadító” Vörös Hadsereg harcosai, valamint NKVD (1943-után NKGB, 1946- után MGB, 1954-után MVD, végül KGB) “LOGÓT” viselő brigantik) egy kisebb kocsmai torzsalkodást követően, öt magyar fiatalembert Debrecenbe hurcoltak. A szovjet ad hoc Katonai Bíróság egy személyt agyonlövetett, négyet pedig a GULAG szigetvilágra irányítottak ingyenes munkavégzésre. Köztük volt Nagy Károly, aki nyolc év elteltével szabadult a GULAG-ról, de mivel nemzetiségét nem tudta igazolni, hontalannak minősítették, és Fasztyiv (Fastiv, Fostiv) városkát jelölték ki új tartózkodási helyéül, ahol további három évig – a GULAG-hoz hasonlóan -, “szabadon” építgethette egy szovhozban a szocializmust. Ez kapta a poszt-GULAG nevet.
Itt már némi (szerény) munkabér is “ütötte a markát”, amely szűkösen “futotta” élelemre és egyéb szükséges apróságokra, szálláshoz pedig úgy jutott, hogy egy ukrán nő befogadta a lakásába. Nagy Károly egy olyan sajátos sárga-színű igazolványt kapott, amellyel az „ismeretlen” állampolgárságú személyeket látták el. A várost nem hagyhatta el, és közismert, hogy még az ottani szovjet állampolgárok is csak egy tanácsi, rendőrségi és munkahelyi igazolvány birtokában válthattak jegyet vonatra vagy repülőgépre. Gulag és poszt-Gulag Tovább olvasása
Nemzeti InternetFigyelő (NIF) 