szoc.beszolgáltatás

Szocialista embertípus

A kommunista rezsim ember-ideálja volt a szocialista embertípus. Hol kóborol most ez az ember, disszidált nyugatra, a kapitalizmusba, és ott vívja ádáz küzdelmét az imperializmus elleni harcban?

szoc.beszolgáltatás

A mai magyar szocialista ember nagyon idegenül érzi magát a világban, mert igazándiból nem leli helyét. Ha nem a régi kommunista párt átöltözött embere, hanem szeretné a gondolkodásmódját tisztán az eszmék által vezérelt világban látni, ugyancsak bajban van. Világképünk millió hatás eredményeként alakul, formálódik és végleges alakját, színét a személyiségünk legtisztább törekvései, vágyai alapján nyeri el.

A “szocialista” azt jelenti, hogy tanulmányai, környezete hatására a szociálisan érzékeny faktorok válnak dominánssá, a társadalom szociális kérdései kerülnek az érdeklődése középpontjába, minden érdekli, ami a társadalom egyre jobb közérzetét teszi lehetővé, végül politikai nézetei szociál-isták lesznek, vagyis meggyőződéses szocialista lesz. Először persze, csak szimpatizál ezekkel a nézetekkel, később már tesz is érte: belép valamelyik szocialista pártba, amely nálunk magát így aposztrofálja: Magyar Szocialista Párt.

Az ifjú szocialistákra lehet jellemző ez az életút, de nem mindenkire. Van, aki családi hatásra válik “szocialistává”, jól felfogott személyes érdekei választatják vele ezt a lépést. Szülei a kommunista rendszer volt képviselői bizonyára, akik a család mai jólétét a múltban folytatott tevékenységüknek köszönhetik, és a “középosztályhoz” tarozásuk is innen eredeztethető: a saját nyaraló, a kényelmes lakás, a viszonylagos jólét kora gyermekkora óta megszokott tényezők. A családi beszélgetéseken, vagy csak egyszerűen a család légkörében a szülők tettei, mint a munkavégzés sajátos jellemzői, adják az alapot, a vezérlő eszméket, és az ifjúnak ezekhez illik tartani magát. Jól felfogott érdekei is ezt kívánják, ezt látja a baráti körében, tehát ez a szocializációs mérce.

Csak zárójelben: mindenki szocializálódik, társadalmasodik az élete folyamán, akár szocialista lesz, akár nem. Szüleit tisztességes embereknek tartja, akik hibákat is követtek el persze, de megtanulja azt is: nincsen ember hiba nélkül. Saját élete egyre szélesedő tapasztalati oldala ebben megerősítik.

A kevésbé ifjú nemzedék, a kommunisták egyszerűen átvedlettek szocialistává, és nem kétséges, hogy valamiféle visszarendeződés folyamán ismét kommunistává alakulnának át, mint a víz molekulák hidrogénné és oxigénné. Mert kutyából nem lesz szalonna. Persze, vannak közöttük, akik őrzik a párt egykori vagyonát, fontosabb dokumentációit, az eszme pedig irattárban hever. A nemzetközi kommunizmus már megfertőzte a világot, ami itt hiányzik, ott biztosan megvan. Az elvtársak szagról megismerik egymást. A dögszag minden mástól különbözik.

Vannak, akik véletlenül kerülnek e csapatba. Szerelmi kapcsolat, barátság, irodalmi olvasmányok, vagy bármi lehet, ami az útjába kerülve sodorja a szocialisták közé és aztán az eszme tovább mélyül, és egyszer csak meggyőződéses párttag lesz az illető. Ettől még lehet becsületes ember is, hiszen a téveszmék nem válogatnak. Lehet, hogy nála az “igazi” lesz, és nem veszi észre a sok szélhámost, aki erre a lóra tett. Belsővé válik az ideológia, azonosul vele. Identifikáció, interioriázió zajlik le a személyiségében, és meggyőződéssé válik a kezdeti szimpátia. Ők a sajnálni valók, az eszme áldozatai. A fasizmusnak is voltak ilyen áldozatai, a saját oldalukon.

Akárhogy is forgatjuk a dolgot, a mi szocialistáink egy-két nemzedékig még gyanúsak maradnak, a kommunista eredeztetés okán. Amíg ki nem hal belőlük a kommunista ivadék, addig csak máz marad a szocialista jelző, és a valóságban a kommunista asszociációnak van helye. Ez az állapot bármennyire is kényelmetlen, kellemetlen az “igazi” szocialistáknak, de tudomásul kell venni ezt is, mint a cigány sorból adódó származást, legalább is egy-két nemzedék alatt. És később is, mert a gének nem hazudnak, ha már az antropomorf gondolkodásmódot kiterjesztjük a pártbéli viszonyokra is. A cigány származás ez esetben a kommunista gyakorlatot jelzi: az embertelen eszme embertelen gyakorlatát. Mi tudjuk, mit jelent ez.
Európában nem mindenkinek volt “szerencséje” ezt a kort megismerni.
Akik nem ettek belőle, nem tudják, mi ez.
A nyugati szocialista pártok most bennünket oktatnak e témában. Kioktanak.

Hogy milyen jó dolog a “szocializmus”, és ennek nyugati változata, a kozmopolitizmussal kevert liberalizmus, a parttalan szabadosság, a mindenki azt csinál, ami neki tetszik, másnak ez teszik vagy sem. Ezekkel a kutya sem törődik, persze a művilág szocializmusban mit sem számít ilyesmi.Olyan az ő való világuk, mint a tévében látható Való világ. Semmitérő hazudozás.
Mivelünk megkóstoltatták, és soha többet nem kérünk belőle. Sőt, elátkozzuk a kommunista éveket nemzetünk, népünk teljes kifosztásáért, megalázásáért és a tengernyi könnyért, szenvedésért. Semmit sem tud ez a világ a kommunizmus borzalmairól, az álélt szenvedésekről.

A test szenvedéseiről sokat lehet beszélni, de a lélek megnyomorításáról kevesebb szó hangzik el, mert nem annyira kézenfekvő. Pedig a gyermeki lélek fogékony volt akkor is a szülők szájra tett ujjára:
-Csend! Erről nem beszélünk!

Miért, miért nem szabad beszélni? Tilos beszélni? Milyen világ az, amelyik megtiltja az embernek a beszédet? Talán hazug ez a világ?
Gyermeki fejjel, gyermeki ésszel így járt a gondolat, felnőttként a félelem szorult az emberbe.
Bizony, félelemben éltünk, évtizedekig.
Megnyomorították a lelkünket.
Ezt akarják a kapitalizmus szocialistái is. Az EU égisze alatt.

Erdélyi János

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

8 gondolat “Szocialista embertípus” bejegyzéshez

  1. A “szocialista embertípus” definíció épp akkora marhaság, mint a szocjet embertípus (tanács-embertípus).

    Kedvelik 1 személy

  2. Sajnos az írás tartalma hamis. Ugyanis mind a szocialista, mind a kapitalista egy ugyanazon eszme, csak két egymással szembeállított két oldala. És ráadásul egy és ugyanazon hatalom, a nemzetközi pénzelit hozta létre és működtette amíg úgy volt kedve.

    Ráadásul úgy ír a cikkíró, mintha a kapitalista embertípusnak nem lenne megnyomorítva a lelke. De még mennyire, lásd a fogyasztói ember.

    Kedvelés

  3. Nekem tetszik ez az árnyaltan sokat mondó írás.
    A nyugati szocialisták kioktatnak? Erre egy példa: a ’70-es évek második felében egy francia balos a budapesti szálloda előtti zöldségesnél válogatni kezdte az almákat. Az eladó közölte, ezt nem szabad és belecsapta a zacskóba a kezébe került rothadtakat is. A francia fölháborodott, hogy a pénzéért neki a saját válogatású kell. Miután nem lehetett, ott hagyta az egészet és közölte, ha ilyen a szocializmus, ő nem kér belőle.

    Kedvelés

    1. Azt írta Madách, hogy az istennek is azért szép a világ, mert felülről nézi (és persze jó messziről). A francia biztosan közelről szemlélte a szocializmust.
      Az eladónak adok igazat. Volt úgy, hogy olcsó diákmunkával szedték le az almát, de mindenképpen olcsó munkaerőt alkalmaztak, mert Magyarországon az megy már évezredek óta. A francia hülye volt. Vett volna egy zsák almát, otthon kiválogatja, és még így is olcsóbban ehette volna az egészséges almákat, mintha csupa szépeket vesz otthon, amit ráadásul agyonműtrágyázott földeken termelnek..

      Kedvelés

      1. Zsákkal? Egy francia? Kint ő vásárolt vacsorára, én kísértem. Vett kétszer 20 dkg halszeletet, reggelire egy-egy joghurtot. Csak néztem, ha nem elég valakinek mi van? Ő visszanézett, mennyit akarok enni, hiszen ez pont elég lesz. Vagy. Malmőben megkértek, hogy készítsek egy jó lecsót. Lementem a boltba mert semmi nem volt otthon. 2 kg hagyma stb. stb. Már ott úgy néztek rám, mintha megőrültem volna, majd a kinti magyarok hahotázva mondták, hogy itt egy hagymát vesznek s annyi hozzávalót, amennyi az elkészítendő ételhez éppen szükségeltetik. Gyerekkoromtól ahhoz voltam szokva, hogy liszt, só, cukor nagy mennyiségben álljon rendelkezésre kolbásszal, szalonnával stb. együtt. Ők ezt nem ismerik, mert a többsége nem nyomorgott, mi pedig itt, a kitűnő agrárországunkban megtanulhattuk a spájzolás előnyeit. Üdv.

        Kedvelés

    1. Laci! Emészted? Lenyelni is nagyon nehéz. Ilyenkor balga módon két percig rendkívüli öröm tölt el, hogy csak egyszerű állampolgára vagyok e honnak.

      Kedvelés

  4. “spájzolás előnyeit.
    Anno,az én gyerekkoromban(?) nem volt szokás szaladgálni a boltba,még ha közel volt,akkor sem. Vasárnap meg hiába. Az akkori “háziasszonyoknak természetes volt,hogy alapvető dolgok, kenyér,ami elállt legalább egy hétig,krumpli,cukor,só, hagyma,mindkétféle, legalább szalonna,mindig legyen otthon. De hát, “ó idők, ó mai(?) nők! Akkoriban az Örömet nem csak vásárlással lehetett kiváltani !

    Kedvelés

Hozzászólások lezárva.