Geostratégiai követelmény: az EU saját parancsnoklású közös fegyveres erőt hoz létre

Az EU saját biztonsági doktrínáját is úgy fogalmazta meg, hogy az nagyjából kikerülje a NATO illetékességét, és inkább kiegészítse azt. Ebben a szerepmegosztásban – nemcsak Európában, hanem a globális színtéren is – Amerikáé lett a kemény hatalom, az EU része pedig a puha (nem kizárólagosan, de jellemzően). Ami a katonai költségvetésekben is megmutatkozik: amennyit az Egyesült Államok a hadseregére költ, az nemcsak bármely nagyhatalom katonai költségvetésének, hanem az európai országok összesített hadi kiadásainak is a többszöröse.

Amerikai vélemények egy része egyenesen potyautasságnak minősíti, hogy bár az EU összesített gazdasági ereje meghaladja az amerikait, biztonsági kiadásokra kevesebbet költ – éppen az amerikai védőernyőre támaszkodva. (Hogy ez a vélemény mennyire nem periferikus, azt jól mutatja, hogy az amerikai elnökválasztás egyik esélyese, Donald Trump is megfogalmazta ezt a maga keresetlen stílusában.) Mindezzel együtt is igaz volt: Európa két legnagyobb katonai hatalma, az Egyesült Királyság és Franciaország (az a két ország, amely nukleáris fegyverrel rendelkezik, és az ENSZ BT-nek is állandó tagja) erős horgonyként kötötte össze a NATO-t és az EU-t. Ebből a kettőből most az egyik kiesett.

Geopolitikailag is érdekes helyzet áll így elő: a NATO szinte bekeríti az uniót azokkal az országokkal, amelyek az észak-atlanti szövetségnek tagjai, az EU-nak viszont nem. Nagy-Britannia e tekintetben Törökországgal és Norvégiával került egy csoportba. Kérdés, hogy ez mit jelent a kontinentális Európának.

Az egyik lehetséges válasz az, hogy a német–francia tengelyre alapozva az EU saját parancsnoklású közös fegyveres erőt hoz létre, amely legalább európai szinten összemérhető az amerikai katonai jelenléttel. Nem azért, mintha bármi fenyegetésre kellene számítania Európának ebből az irányból, hanem hogy a nemzetközi politikai kapcsolatokban, kiemelten az európai jövőt meghatározó kérdések alakításában megfelelő súllyal tudjon részt venni.

Ennek a forgatókönyvnek két gyengéje van. Egyrészt a jelenleginél nem kicsit kellene többet költeni az európai haderőkre a jelenleginél, hanem a többszörösét. Kérdés, hogy a jólétbe belekényelmesedett nyugati vagy a rendszerváltás terheit máig nyögő kelet-közép-európai országok közvéleménye mennyiben tolerálná a hadi kiadások drasztikus növekedését, ami nyilván a szociális ellátások és a nyugdíjak rovására menne. A másik gyenge pont Lengyelország, amely szükségszerűen a keleti oszlopa lenne egy ilyen közös haderőnek, ugyanakkor Londonhoz hasonlóan – bár más okból – erősen elkötelezett Washington irányába. Márpedig Varsó nélkül egy uniós haderőnek csak a „régi EU” területén lenne megfelelő legitimitása.

A másik lehetséges forgatókönyv az, hogy a kontinentális Európa végleg lemond arról, hogy önálló tényezőként jelenjen meg katonailag – lemondva ezzel egyben arról is, hogy bármikor is komolyan vehető, jelentős súlyú szereplő legyen a világméretű hatalmi játszmákban. Egy gazdaságilag erős, de katonailag és stratégiailag gyenge EU-nak két lehetőség marad e tekintetben: vagy szorosan igazodik az amerikai állásponthoz és törekvésekhez, vagy egyfajta hintapolitikaként megengedőbb politikát folytat Moszkvával, a meglévő gazdasági és energetikai kapcsolatokra alapozva (részben azokat újraépítve), a kontinentális erőegyensúly jegyében. Aminek korábban éppen a britek voltak a legfőbb szorgalmazói és alakítói.

Ez esetben viszont előállhat végeredményben az, ami az orosz geopolitikai és stratégiai elképzelésekben nagyon is benne van: a britektől megszabadított Európa újrafelosztása Moszkva és Berlin között (különösen, ha az EU eróziója tovább erősödik). Ami nem újabb megszállást vagy formális birodalomépítést jelentene, természetesen, de a befolyási övezetek újratárgyalását és leosztását igen.

Németország relatív súlya eleve tovább növekedett a brit kilépéssel, erősítve gazdasági dominanciáját az unión belül. Franciaországnak nyilván nem tetszene egy új keletű német szupremácia, de ha Berlinben van kellő visszafogottság és diplomáciai érzék, akkor ezt nem német vállalkozásként adják el, hanem mintegy a Karoling birodalom restaurációjaként. Nagy Károly egykori birodalmát ugyanis egyaránt magukénak érezhetik németek, franciák, olaszok és a Benelux államok is. Jelzésértékű, hogy a brit kilépési döntés másnapján is ezen országok, az alapítók mai utódai gyűltek össze. Ami egyben a mai EU kemény magját is kirajzolja, előrevetítve a kétsebességes Európa forgatókönyvét.

A realista jövőkép eszerint így festene: vagy egy egységes, erősen integrált Európai Unió hatalmas katonai kiadásokkal, vagy egy szétforgácsolódó, de a Karoling államokat (az EU magját) szorosan tömörítő új európai szövetség – megnövekedett orosz befolyással a keleti végeken, szoros amerikai védőernyővel nyugaton. A Brexit sok más választást nem hagyott.

Hegedűs Tamás

A szerző geopolitikai szakértő

Beküldte a “preshaz tarsasag”, Molnár Pál, főszerkesztő, www.molnarpal.hu

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Reklámok

7 gondolat “Geostratégiai követelmény: az EU saját parancsnoklású közös fegyveres erőt hoz létre” bejegyzéshez

  1. AHA! S ez éppen NÉMET forrásokra építgető ZSÚRPUBI FASSÁG???!
    A németek elveszítettél TOTÁLISAN a hitelességüket.
    A jenkik – akár a bunkó TRUMP , akár a RÁNK VESZÉLYES és HAZUG Mrs. Clinton , aki ugyanazon a szaxin játszik, mint 8 évig minden kapható lány a Fehér Ház bűvkörében és a 8 év előtt is, bármikor…- SZÓVAL az USA szerencsére nem akar SZABADKERESKEDNI.

    Spanyolország bejelentette a területi igényét Gibraltárra – jelenleg brit terület.
    Skócia kiválik Britanniából és füstölni fog a Sziget a feszültségtől. Írország egyesítése ÓRIÁSI bukta lenne az angoloknak.

    Nekünk MINDEN SZOMSZÉDUNKKAL szemben területi és nemzetpolitikai követeléseink vannak. Erdély a legnagyobb terület, DE A TÓTOK A LEGALJASABBAK…..

    Az EX-JOBBIK elmehet a bús picsába a szakértőivel együtt.

    Kedvelés

  2. A NATO a nyugati (cionista) világrend katonai szövetsége. Nem csak az EU-t hivatott védeni. Miért akar az EU önálló katonai erőt, ha a NATO-ra számíthat?

    Hernádi Tibor könyveit olvasva, egyáltalán nem azt látom, amit a cikket olvasva várható lenne értelmezni. Hernádi könyveiből azt vettem ki – és ere más úton is szereztem bizonyítékot – hogy jelenlegi világrend legfontosabb katonai szövetsége nem a NATO, hanem a második világháború két nagy győztese, az USA és a szovjetunió, később az USA és Oroszország közötti titkos katonai szövetség, amely ma is létezik. Tehát még is csak az EU van bajban, mert önálló katonai erőt akar, miután megérezte, hogy ki akarja adni az útját az USA. Miután a Britek kilépnek az EU-ból, szépen össze áll a régi csapat: USA, Oroszország és Anglia. És ez lenne a harmadik eset, mert így volt az első és a második világháború előtt is. Csak nem készül a harmadik is?

    Kedvelés

    1. Helyesbítés.
      Az első világháború előtt még nem létezett az USA-Oroszország-angol háromszög, azt az első világháború után született és elejétől fogva egy új, ma létező világrend létrehozására fogták be, ami a második világháború következményeként meg is valósult. Onnan a mai napig ez a háromszög a világrendet fenntartó fő tényező.
      Kisebb részben ezt a szerepet játssza Franciaország és Kína is, de nem övék a főszerep.

      Kedvelés

  3. “Ami a katonai költségvetésekben is megmutatkozik: amennyit az Egyesült Államok a hadseregére költ, az nemcsak bármely nagyhatalom katonai költségvetésének, hanem az európai országok összesített hadi kiadásainak is a többszöröse.”
    Ez igaz,viszont,ha megnézzük,hogy mennyi pénzhez jut Usrael Európától és a világ többi országától az egyoldalú szerződésekkel akkor máris más a gyerek fekvése.
    H.B.

    Kedvelés

    1. Így van. Az adósok törlesztései jobbára az USA költségvetését gazdagítják.

      Kedvelés

  4. ez, ennek szükséglete (feltétlen !) már elég régen ismert. Egyetlen gazdasági (esetleg még kultúrális is) hatalom egy ilyen nélkül nem maradhat fenn sokáig. Tehát ha az EU egy egységként kiván ‘élni’,
    akkor oda egységes külpolitika és egységes katonai védelem is szükséges (esetleg egy azonos pénz is. Mi ezt jól ismerjük a saját
    történelmünkbol ; Monarchia) …

    hogy jobban megértsétek, amit mondani akarok ;
    – a délszláv háborúk idejében már az akkori EU egy világhatalom volt. Ezen háború ‘ot’ érintette elsodlegesen (Európában történt). Csak arra volt képes, hogy “fagylaltosokat” küldjön oda (ezen neven becézték a horvátok a fehér ruhába öltözött megfigyeloket. Ezek számolták, hogy hány bomba is hullott le pl-ul Zágrábra) …
    – nincs közös külpolitika (európai) és még amikor találunk egy pillanatnyi közöset (mint mostanába a szíriai, iraki cuccoknál) … senki sem vesz bennünket komolyan. Azért mert nincs ennek a megvalósításához katonai eronk …

    az egész EU csak egy illúzió (egy szemfényvesztés), amíg ennek nincs egy közös külügyminisztériuma és hadereje. Viszont ezekhez egy tényleges politikai egység kellene. Ezt mi képtelenek vagyunk megteremteni …

    tehát végül is a véleményem ; de jó is volna az !!!!!! (hogy lenne …)
    szeretettel; L

    Kedvelés

Hozzászólások lezárva.