Meddig tarthat még a gyász? NIF: Amíg hagyjuk!

 Bizonyos szempontból rendhagyó iromány van születő félben, ugyanis nehezen tudnék megjelölni még egy olyan témát, amellyel kevésbé van kedvem foglalkozni. Lerágott csont. Mégis megpróbálkozom ritkábban előkerülő szempontok ismertetésével. Először azonban leszögezem, aki a következőkről tud, még nem tud semmit, aki még ezekről sem, nos, annak szép álmokat kívánok, csicsikáljon békésen, míg teheti.

Akkor is unalmas lenne számomra, ha személyesen érintett lennék, és ha csak és kizárólag az lenne a háttérben, amit a fősodratú média immáron 70 éve, amolyan kötelező fogásként az étlapon tart. Elég sokatmondó, hogy egyetlen olyan történelmi „valóság” van, amire vonatkozólag tagadó kérdések feltétele is bűncselekmény.

Egyetlen nép fájdalma lehet csak oly mély és igaz, hogy kötelezően együtt zokogjon vele a világ.

Bizony, ezen írás apropóját a Saul fia című csodálatos alkotás adta. Azonban rögtön az elején leszögezem, magával a filmmel, annak minőségével nem foglalkozom. Az sem érdekel, hogy egy bizonyos, hatalommal és befolyással rendelkező világerő tagjai és a kívánságukat leső, lelküket eladók népes tábora nagy csinnadrattával és kellőképpen színpadiasan körbenyalatják nemesebbik felüket egymással. Ha van gusztusuk hozzá, hát nem bánom, az ő dolguk, és az is igaz, hogy akinek nem tetszik, ne foglalkozzon vele.

Ennél azonban sokkal fontosabb a háttérrel foglalkozni, a mélyben és a sötétben meghúzódó törekvéseket megismerni. Az, hogy ez egy üzlet (is), teljes evidencia. Ez azonban csak a házi kedvencek egymást túllicitáló versengésében szempont. Ki tud mélyebbre nyalni, melyik csahos kutya tud a leginkább behízelegni, a gazdája kedvére tenni. A hatalmat birtoklók, és még inkább bitorlók számára, ez csak alamizsna.

Sokkal fontosabb megérteni, hogy miért is kell terítéken tartani ezt a fogást.

Nos, létezik egy világerő, mely a világ eddigi értékeinek a legteljesebb pusztítására tör. Saját értékei nincsenek. Nem tehet mást, elbitorol, hamisít vagy elpusztít. Miért teszi ezt? Erre nem adható racionális válasz. A ráksejt miért pusztítja el a gazdatestet, okozva ezzel saját halálát is? Gyümölcséről ismerszik meg a fa. Ízlelgessük csöppet, értsük meg a nagyon mély mondanivalóját.

Nézzük csak! Milyen világban is élünk? Kétségtelenül ez minden világok legmodernebbike. Modern az, ami a modus szerinti, új módot, modifikációt, vagy újmódit, divatosat jelent. Ez önmagában csak egy jelző, azonban

társul hozzá egy szuggesztiók által beléje forrasztott minőségi elem is, méghozzá az, hogy minden, ami modern, szükségképpen jó, a legjobb.

Fejlődés, haladás, modernizáció, evolúció, piac, tőke, technika, egyenlőség, értéksemlegesség, forradalom, forradalmi felfedezések, felvilágosodás, demokrácia, kommunizmus, liberalizmus, űrkorszak… Hallottuk már ezen túlontúl is ismerős kifejezéseket? Ezzel szemben király, királyság, elnyomatás, korrupt egyház, sötét középkor, barlanglakó, ősember, bunkó emberállat, birodalom, diktátor, vallás, babona… Ugye, ezek is ismerősek?

Mindezek szerint a múlt elmaradott, ostoba, babonás, háború dúlta katyvasz. Ezzel szemben a mai világ a létező legjobb, mi ugyan közvetlenül tapasztaljuk, hogy nincs vele rendben valami, de megnyugtat minket az, hogy azért ez még így is a legjobb. És nem utolsó sorban a „Happy End” felé robog rendíthetetlenül.

boschchristcarryingthecross_1

Hieronymus Bosch – A keresztet vivő Krisztus

Nos, ezek a legsötétebb és legaljasabb szuggesztiók, de vizsgáljuk meg, hogy hoztak-e változást? Vessük pillantásunk a fa gyümölcseire is! Minden korok legjobbikában, legszebbikében és leggazdagabbikában a „nők” nem szülnek. A fehér ember népesedési rátája az egész világon alulmúlja a reprodukáció minimumát. A „férfiak” festik, borotválják magukat, legnagyobb hőstettük részegen verekedni egy focimeccs után, vagy szétkokszolva gyúrni a tükör előtt. Háborúk természetesen nincsenek, csak jogos önvédelem és terrorizmus. Szólásszabadság, mindenről lehet véleményed és meg is oszthatod, kivéve persze, amit büntetnek. A kapcsolatok, barátságok, beszélgetések helyét átvette a cyber-tér. Hivatás nincs, csak munka, bérért. És persze karrier, meg ami utána marad: szépségük romjaiba görcsösen kapaszkodó, kikent-kifent, botoxos öregasszonyok. Oh, az a hazug tükör. És persze a peckes öregedő kakasok, ráncbarázdákba fulladó tetoválásaikkal. Régi bulik nagy eltompulásainak emlékei. A legjobb barát illúzióját keltő TV. A fiatalok túlnyomó többsége kábítószer ismerő, kipróbáló, vagy fogyasztó. A legnemesebb cél gazdagnak lenni, pénzt gyűjteni, szórakozni, szétesni, tompulni, bulizni. A többség számára már a gondolkozás sem megvalósítható.

Öt perces várakozás telefonnyomkodás nélkül elképzelhetetlen. Művészet? Na, ne vicceljünk! Festészet? Foltok egy vásznon. Szobrászat? Egymásra hányt gumicsizmák. Zene? Traktor és kalapács. Irodalom? Harry Potter és holokauszt. Építészet? Acélkaptár. Film? Saul fia. Könyv és olvasás? Ugyan már.

Bízom benne, ennyi éppen elég volt. Csak a szellemi fogyatékos és az abszolút közönyös nem látja, hogy diametrális a viszony a tapasztalati és a tálalt valóság között. Az előzőekben felsorolt mocsoktengert kell eladni, mint valami nagyszerű és csodálatos dolgot az emberek fejébe kell verni. Az ellentét normálisan szembeszökő, teljesen egyértelmű kellene, hogy legyen. De mint azt láthatjuk, nem az. Nos, ezért kell a múltat és annak ismerőit végképp eltörölni, a valódi értékeket még nyomokban hordozó reziduumokat megsemmisíteni.

A hazugságipar mindent behálóz. Már az óvodásoknak szóló meséktől kezdve, az ember nem találkozik mással, csak hazugsággal, hamisítással és aljas sugalmazással. Az iskolák, az oktatás, a média és a szórakoztató ipar csúcstechnológiás fegyverek az emberek elhülyítésében. Ráadásul úgy, hogy minél többet ismer az ember az általuk tálaltakból, ezzel együtt minél „műveltebbnek” és „képzettebbnek” hiszi magát, annál megvezetettebb, annál kiszolgáltatottabb. Értsük helyesen, csak ismerni vagy aszerint, abból merítkezve élni, különbség. Óriási erőfeszítés bármit is kibogozni az igazság foszlányaiból. Így aztán a többség számára a megvilágító jellegű írások megmaradnak összeesküvés gyűjtőnév alatt futó baromságnak.

A film szorosabban vett témája kétségtelenül a flotta zászlós hajója. Mondhatni, trójai faló. Az emberi szenvedés és elnyomatás örvén, kihasználva a jogos érzelmi reakciókat, a szomorúság, meghatódottság, düh, sértett igazságérzet közé bújva beemeli legpusztítóbb, legaljasabb mételyeit. Az ember elérzékenyülve önnön „nagyságától” és „nemességétől”, csoportokba szerveződve tüntet deviációk mellett. Mondván: az csak más, attól csak színesebb a világ.

Megmondom nyíltan, ha valaki esetleg nem értené. A világ hősiesség, igazi férfiasság, igazi nőiség, bátorság, önfeláldozás, aszkézis, nemesség, istenközelség nélkül, nem színesebb, hanem egy kiüresedett, keselyűk rágta csontváz. Halovány árnyéka, rémképe eredeti önmagának.

Aquila, mediavadasz.hu

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Advertisements

6 gondolat “Meddig tarthat még a gyász? NIF: Amíg hagyjuk!” bejegyzéshez

  1. “kár,hogy rövidre sikeredett az írás, mert jó volt olvasni azt,hogy valaki precízen megfogalmazta azt a siralmas,szánalmas állapotot,amit a többség ÉLETNEK nevez. A rövidsége ellenére,tömör,és a lényeget tartalmazó kitűnő írás!
    Köszönet érte!

    Kedvelés

    1. A cikkel és a megjegyzéssel teljes mértékben egyetértek, kivétel a cikk utolsó bekezdésében az ” istenközelség ” kifejezés ,helyette a “mindenség, az élővilág a természet még felderítetlen titkainak feltétlen tiszteletéről beszélnék,

      Kedvelés

  2. És ez csak a kezdet, lesz ez még rosszabb is!

    Mégpedig a legkártékonyabb valami, az emberi gradáció természetes összeomlása. A fenti mentalitással kivédhetetlen.

    Kedvelés

  3. Kezdem elolror. A velemenyemet mar az elottem irok leirtak, koszonom. Viszont a kerdesre miszerint meddig tart a gyasz? Az eggyetlen mondattal le lehet irni, de hogy meg is ertik azok akiknek meg kellene erteni abban mar nem vagyok bisztos. Ertelem szeruen a gyasz addig fog tartani amig az utolso emberi leny elnem tunik errol az imbolygo, foldnek nevezett bolygorol. Addig gyaszolnunk kell mind azt amit csodalatos elmenkel teszunk tonkre,gatlastalanul. De miert, hisz a teremto nem jezus krisztus o is csak akar en, te ok mi ti ok, egygyarlo ember aki nem lathatta a jovott es nem akarta vagy nem erdekelte a mult, igy o sem volt tevedhetettlen, es hitt mint mi volt egy paradicsom, egy kanaan, igen volt de nem az amit a biblia felkinalt az emberisegnek. Az volt maga a foldunk ahova csak az utan lephettunk be, mikor a teremtonk, jonak latta. Foldet nekunk keszitettek, az elsok meg nem is emberkent kerultek ide, a majom elmeletett felejtsetek el, chals darwil, elmelette hamis, valotlan, ev milliok kelletek mire az elso mar emberinek nevezheto pionirok, elfoglahattak a foldet, es nemsokara mar el is kezdodott a napjainkban is tarto gyasz ideje. Elmeet az ember mar akkorsem arra hasznalta hogy alkosson megha primitiv voltaban is, hanem a pusztitas rombolasra, csak ok ugyan ugy hittek mimt mi hogy alkotunk, es maradandot, igen ez van, valtozas csak akkor kovetkezik majd ha valoban alkotunk, hogy is irta kolcseyi, hass alkoss gyarapitss, de mi csak meg most is rombolunk, igy a foldunk sosem fog fenyre derulni. Mi hisszuk a 21 szazad, fejletseget, az atom kort, a velejaro, moderemberi korszeru eletvitelt es kulturat, sot es ez az emberiseg primitiv vedekezese, magat, az ujj emberi rangot, a homo, homo, homo, sapienst, mi mar a hangsebessegel kozlekedunk, es nem lovas szekerrel, ezert nem erunk ra semmire, es nem erunk oda idoben sehova, a nagy sietsegtol nem vesszuk eszre milyen iramban pusztitjuk el a foldunket, erkolcsi normaink nincsenek, emberi tartasunk lelkunk, szivunk, szeretni, felteni,vigyazni arra ami a mienk gyermekeinkre, oregeinkre es onmagunkra, vigyazni felteni, mig az osember csak azt pusztitotta amire szuksege volt a tobbire vigyazott a holnapjaert, ertunk, mi olunk pusztitunk csupan kedvtelesbol,es atkozodunk amiert nincs, megeszunk minden sza…….rt mer mar mas nincs, de nem irom le mind azt , amit mi 21 szazadbeliek elertunk, de milessz majd, 22-23 ik szazadban?. Tudom es ti gyaszolunk tovabb, gyaszoljuk, az ostobasagainkat, csak nem vesszuk eszre, hogy kozben rohad az emberiseg, nem erezzuk a sajat rohado szagunkat, tarsadalmunkat, cinikus politikankat, erkolcseinket,, gazdagsagunkat, gazdasagunkat, csak elfoglaljuk magunkat rothado szagu gyaszunkkal. Az emberiseg, vegezeteig, ennyit tudunk, ennyit erunk, mi homo, homo, homo sapienszek, bravo modern ember, gyaszoljunk meg egy kicsit.

    Kedvelés

Hozzászólások lezárva.