Inkább a nyócker, mint Párizs

almassy-ferenc-500.jpg„A Rejtő-regényekből is ismert Marseilles elveszett. Lyon ketté van vágva, aki kimegy most az EB-re, az gazdagon megtapasztalja mind a két városban, mi is az a multikulturalizmus. Vigyázzanak, mert veszélyes! Ott más kultúra van. Ezek az emberek, azaz a bevándorlók és azok leszármazottai a gettó-kultúra szerint élnek. Nagyon mások, mint az itteni nehézfiúk, vagy azok, akik játsszák a keményet az utcán. Tudom, hogy vidéken vannak keményebb esetek, de a pesti gettónak nevezett nyolcadik kerület nekem egy vicc. Mikor Párizsból ideköltöztem, a nyolcadik kerületben találtam lakást. Nem tudtam semmit a kerületről, de Párizs után nekem megkönnyebbülés volt ott élni.” Almássy Ferenccel, a Franciaország helyett a magyar életet választó kettős identitású fiatalemberrel beszélgettünk.

Ki vagy te és hogyan kerültél ide hozzánk? Francia vagy pedig magyar az identitásod? Hol vagy igazán otthon?

Almássy Ferenc vagyok. 2010 óta élek Pesten, illetve Magyarországon. Párizsban nőttem fel, félig magyar, félig breton-korzikai-francia vagyok. Új életet kezdeni jöttem Magyarországra, mert nem láttam jövőt magamnak nyugaton, pontosabban Franciaországban, és kellett egy kis friss levegő.

Az, hogy nem láttál magadnak Párizsban jövőt, összefügg azzal, hogy Franciaország 2010-re már igencsak megtelt az európai kultúrától idegen, beilleszkedésre alkalmatlan emberekkel?

Részben ez az ok. Részben pedig az, hogy otthon idegennek éreztem magam. Szó szerint.

A magyarságod vagy az európaiságod miatt?

Azért, mert fehér ember vagyok. Megvolt bennem ez az öntudat, és ez fontos nekem. Nekem két kultúrám van. Úgy neveltek fel, hogy mind a két kultúra fontos volt a családban. Jól meg tudom érteni, mit jelent, ha az embernek több kultúrája van, és emiatt sehová sem tartozik száz százalékosan. Nem vagyok teljesen francia, és nem vagyok teljesen magyar, ugyanakkor mind a kettő is vagyok. Éppen ezért megértem a bevándorlók identitászavarát is, csak éppen én fel is tudtam dolgozni…

A te esetedben azért két európai kultúráról beszélünk…

Pontosan erről van szó. Fel tudtam dolgozni az identitási válságot, mert két hasonló kultúráról beszélünk. Bár mégis két különbözőről, melyek esetében nagyon sok alapdolog összefonódik, amik pedig mások, azok annyira nem is fontosak.

Az iskolában mit tapasztaltál, mennyire volt sok bevándorló gyerek? Franciaország hosszú évtizedek óta nyitott a bevándorlásra, tehát már a te gyermekkorodban is sok idegen élt ott.

Negyven éve van egy olyan együttműködés Franciaország és Algéria között, melynek okán nagyon könnyen jöhetnek, költözhetnek az algériaiak az országba. A franciák elismerik a kettős állampolgárságot az algériaiak esetében, míg én a francia állam számára csak francia, a magyar számára csak magyar állampolgár vagyok. Ennek az az eredménye, hogy az unióban két különböző személynek számítok. De válaszként az iskolát érintő kérdésre. Párizsban nőttem fel, nem a külvárosban, benn Párizs szívében. Az iskolámban – lassan 22 éve kerültem általános iskolába – 35 gyerekből öt nem európai volt. Most, hogy pár hónapja újra Párizsban jártam, alig tíz-tizenöt fehér gyereket láttam osztályonként. Húsz év alatt ennyit változtak az arányok.

Ez más városokra is ugyanígy jellemző?

Igen, sőt, most már kisebb városokban, falvakban is tapasztalható a faji arányok eltolódása. Tavaly nyár óta a kormány úgy kezeli a migránsválságot, hogy szétszórják a bevándorlókat, és oda küldik, ahol a legkevesebb idegen származású ember van. Ezer-ezerkétszáz fős falvakba telepítenek 100-150 fős migránscsoportokat.

És ezek alkalmasak lehetnek a beilleszkedésre? Már nem csak a gyarmati múltat magukkal hozó algériai és marokkói bevándorlók érkeznek Franciaországba…

Akik eddig érkeztek, általában beszéltek valamennyire franciául, ismerték valamennyire a francia kultúrát. Bármennyire is nincs helyük Franciaországban, legalábbis nem ilyen nagy számban, valamennyire, és rövid ideig – amíg nem lett túl tömeges a bevándorlásuk – be tudtak illeszkedni. Ezek a most érkező emberek nem beszélnek franciául, nem tudnak semmit az országról. Olyan helyekről érkeznek, ahol nyomai sincsenek az európai kultúrának. Franciaország pedig már régen nem képes több embert befogadni, különösen nem ennyire idegen embereket. Nem olyanokat, akiknek többsége úgy érkezik, hogy ott, ahonnan jöttek, hazudtak nekik, úgy az embercsempészek, mint a segítő szervezetek, a liberálisok, de akár az Iszlám Állam is. Hazudtak abban, hogy milyen Európa. Sokuk hamis elképzelésekkel jön ide, azt hiszi, nagyon szépen fognak menni itt a dolgok, mindent lehet és számukra semmi sem tilos. Pedig ez nem így van. Ez nem a paradicsom. Európa az összeomlás szélén áll, nyög a gazdaság. Franciaországban több a munkanélküli, mint itthon. Ezek a bevándorlók előbb vagy utóbb csalódnak, hiszen mindent feláldoztak, hogy ide jöhessenek, sokat kockáztattak, gyakorta az életüket is. Európában pedig nem azt találják, amit ígértek nekik.

Ennek következtében egyre több no-go zóna fog kialakulni…

Teljes mértékben. Jártam már ilyen negyedben, az mentett meg, hogy kicsit sötétebb a bőröm, és nem vagyok szőke, kék szemű. Mediterrán típus vagyok, no és férfi. Szóval előfordult, hogy nappal bemerészkedtem ilyen helyre. Élek még, nem olyan negyedek ezek, ahol azonnal lelőnek, de tény, hogy zárt világ. A figyelők lesik, ki megy arra, ki téved be, mikor jönnek a kliensek drogot venni, vagy érkeznek az ellenséges banda tagja. Semmi sem marad láthatatlan.

Az iszlám vallás nem engedi sem az alkohol, sem a drog fogyasztását, ezek közül mégis sokan ebből élnek, konkrétan drogdílerek.

Tisztázni kell valamit. Ezekben a gettókban az emberek többsége muzulmán országokból származik, ám ez nem azt jelenti, hogy ők valóban muzulmánok. Nagyon sok helyen nem voltak mecsetek, imámok. Párizs külvárosa tízmillió embert jelent, itt található egy olyan település, ahol százezren élnek. Ezek 95 százaléka nem európai származású. Ebben a negyedben, ha jól emlékszem, 97 különféle nemzetiség él. Mindegyikük az iszlám teljesen más válfaját ismeri. Ugyanaz a helyzet, mint a kereszténység esetében, hiszen egy dél-amerikai protestánst nem lehet összehasonlítani egy lengyel katolikussal, vagy egy orosz ortodox vallásúval. Ugyanis itt nem csak a vallásról van szó, hanem alapvető kulturális különbségekről is. Nos tehát, a 2000-es évek közepén elkezdődött ezeknek a gettóknak egyfajta iszlamizációja. Olyan embereket lehet most már látni szerte Franciaországban, akik drogdílerek voltak, és szalafisták lettek. Hogy ez miért van? Azért, mert ezek az emberek olyan gettókban élnek, amely ugyan Franciaországban van, de ők nem franciák, és tudják, hogy sosem lesznek azok. Nem tartoznak a származási országuk kultúrájához sem, mert nem ott nőttek fel, nem tudnak róla semmit, sokszor a nyelvet sem beszélik. És mindemellé nem muzulmánok. Zavart identitású emberek, akiknek egy közös pontja van: egyféle gettós alkultúra, franciás-amerikaias alkultúra.

Olyasmire gondolsz, mint az amerikai Harlem?

Hasonló. Ráadásul átvették az onnan ismerős öltözködési, viselkedési és beszéd-kódokat is.

Mégis minden vitás vagy problémás helyzetben előrántják az iszlám-kártyát…

Megértették, hiszen valaki elmagyarázta nekik, hogy Franciaországban mélyen antirasszista kormányok vannak régóta. Védeni kell a vallásokat, különösen a kisebbségeket, ezzel egyértelműen a zsidókra és a muszlimokra utalnak. Emiatt félelem van az emberekben, egyféle fóbia. Fóbia, azaz a rettegés attól, hogy az iszlamofób, antiszemita, vagy akár homofób bélyeget rásütik. Ez a legnagyobb megbélyegzés Franciaországban. Ezek az emberek pedig megértették, hogy ez a beidegződés az őslakosokban hasznos lehet az ő számukra, hiszen mivel arab származásúak vagy négerek, ők maguk generálják az etnikai és vallási keveredést. Saját védelmük érdekében tehát használják az iszlám-kártyát, de használják ezt idegen hatalmak is, mint Szaúd-Arábia vagy Katar. Ők imámokat küldtek a francia no-go zónákban és ott olyan morális rendet építenek most már 10-15 éve, hogy egyre inkább a mecsetek diktálják a rendet. Korábban, amíg maffiózók uralták a területet, rend volt. Az üzletük számára a rend a kedvező, tehát rendet tartottak maguk között. Ott, ahol a drogdílerek éltek, nem voltak lázadások 2005-ben. Párizs-szerte felgyulladtak a külvárosok, de ott nem, mert ők nem hagyták, hogy a területükön rendetlenség legyen. Nem jönnek a vevők, kiszáll a rendőrség, ha balhé van. A szalafisták azonban azt mondják, nem kell, hogy az emberek gengszterekkel éljenek, nem kell félniük tőlük. Az imámot pedig senki nem támadja meg, egyetlen gengszter sem, mert akkor az umma, azaz a muzulmánok közössége nekik esik. És nincs olyan gengszter, aki az egész muszlim világgal szembe tudna szállni. Végül is számukra ez jó. Meg lehet érteni őket is, hiszen muszlim országból származnak, elveszítették a kultúrájukat, most pedig egy mű-módon felépített, előre megszabott identitást kapnak, kezelhetik vele identitási válságukat. Kihalásznak az iszlámból egy globalista identitást, ami nem kötődik semmilyen helyi kultúrához. Tudni kell, hogy a török szunnita nem ugyanaz, mint a szíriai szunnita. A szalafizmusnak globalizációs elképzelése van, és ezért olyanfajta ága az iszlámnak, amely bármilyen globalizált embert magába tud szippantani. Ez történik most, és igen hatékony a kulturált, globalizált, mély identitászavarral bíró emberek körében. Ha megnézzük, kik azok, akik az utolsó merényleteket elkövették Franciaországban, mindegyikük idegen származású, külvárosban felnőtt, identitászavaros ember volt, akinek a bűnlajstromán akadtak korábban kisebb bűncselekmények. Ezekből lettek azok a szalafista terroristák, akik aztán sok ember halálát okozták. Ez már egy újfajta profil, ezt szülte a globalizált világ.

Ha Franciaország ennyire befogadó, és ennyire félnek a rájuk sütött bélyegtől, akkor hogyan reagálnak a merényletekre az emberek?

Volt több nem sikerült merénylet is, de ezek nem kerülnek be a fősodratú média híreibe. Én azt látom, hogy a társadalom már nem létezik, tehát nem is lehet össztársadalmi reakció. És nem a bevándorlás miatt van ez. A liberalizmus hozta azt, hogy személyek élnek egymás mellett, de már nincs társadalom. Nincs, ami összetartsa az embereket, hiszen egy közös érdek van. Az a fontos, hogy minden működjön valamennyire, és mindenkinek meglegyen a maga kis komfortja. Nincs francia nemzet. Negyven éve tömegesen, masszívan érkeznek erre a társadalmát vesztett masszára a bevándorlók, ennek pedig az a következménye, hogy állami propagandával tudják csak egyben tartani az országot. No meg azzal, hogy amennyire csak lehet, gettókba tömörítik a bevándorlókat. Az a cél, hogy a kis liberális polgár azért annyira ne szenvedje a megbukott multikulturalizmus következményeit, éppen csak érezze. Most pedig rejtélyes módon az történik, hogy az emberek egyre nagyobb rétege fél. Vidéken még élnek normálisan gondolkodó emberek, akik megértik, hogy Franciaország esszenciája, mély identitása komoly veszélyben van. Ők már nem fogadják el, hogy zsarolják őket a megbélyegzéssel. Nincs kevésbé rasszista nép, mint a francia. Az egyik legbefogadóbb nemzet a földön. És mégis nap nap után megkapják ezt a bélyeget, akár egyetlen ferde pillantásért.

Ez nem egyfajta kompenzálás a gyarmati időkért?

De igen. Ám most egyre többen kezdenek iszlamofóbok lenni, sokan elég primitív módon.

Emellett igen nagy zsidó közösség is él Franciaországban. A hírek szerint tömeges kivándorlásuk kezdődött, különösen a Charlie Hebdo merénylet után, és a párizsi terrortámadás után ez fokozódott. Igaz ez, vagy csak félrevezető médiahír?

Hozzátenném, hogy volt több olyan eset is, hogy muszlimok zsidókra támadtak, bár sokszor komoly következmény nélkül. Ősi ellentét ez köztük, és nem kizárólag Franciaországban fordul elő. A zsidó közösség nagyon összetartó, ügyesen és bármilyen körülmények között összefognak és segítik egymást. Igaz ez mindenütt a világban, ahol zsidó diaszpórák élnek. Ennek a központja Izrael. Gondolom, nem mondok ezzel újat, de tudjuk, a cionizmusnak kell az antiszemitizmus, vagy legalábbis annak fenyegetése. Kell, hogy féljen a diaszpóra. Mert ha az emberek nem félnek azért, mert zsidók, akkor nem féltik Izraelt. Ha nem féltik Izraelt, akkor nem kapnak annyi támogatást, ami kell nekik ahhoz, hogy ott mű módon fenntartsák magukat. A cionizmus politikai gondolat, nem vallás vagy faj. Lételeme az antiszemitizmus iránti félelem fenntartása. Üzenem tehát a zsidó olvasóknak, emlékezzenek arra, mi az a gólem. Ugye ez a zsidó mitológiában egy olyan fajta lény, melyet az ember hozott létre, ám elveszítette felette az uralmát, és igen veszélyessé vált.

Vannak országok, ahol még kezelhető a migráns-helyzet, azaz össze lehetne szedni őket, és kiutasítani az országból. Svédországban és Németországban ez már kivitelezhetetlen, sok ezerről azt sem tudják, hol van, merre jár. Mi a helyzet Franciaországgal?

Nyugat-Európa, így Franciaország is elveszett. Azt érzem, hogy az államot nyugaton fentről és lentről is támadják. Fentről a globalizált elit, melyek a nemzetállam megszüntetésére törekszenek. Franciaországban már átalakították a megyéket, hogy ha eljön a kellő pillanat, könnyebb legyen a globalizált Európa érdekében felszeletelni az országot. Nagyon erős a nemzettudat-ellenes propaganda, ez pedig, azaz az állam megszüntetése, a liberalizmus utolsó fázisa. Lentről pedig úgy támadják, hogy megszüntetik a társadalmat, ez pedig már majdnem megvalósult, hiszen ahogy említettem, egyre inkább individuumok élnek egymás mellett, nem pedig hontársak. Mi még valószínűleg megéljük azt, hogy az általunk ismert nyugat-európai országok megszűnnek, átalakulnak, megváltoznak.

Jártál néhányszor Belgiumban. Ott is ezt tapasztaltad?

Ott talán még rosszabb. Az nem történelmi állam. Eleve két nemzet él együtt, a természet adta sors az lett volna, ha Belgium egyik fele, Vallónia Franciaországnál marad, másik fele pedig Hollandiánál. De 1815, azaz Napóleon veresége után az angoloknak fontos volt Belgium léte. Ez már történelem, ám tudni kell, Belgium nem egy valódi nemzettudattal bíró ország. Ott is olyan mértéket öltött már a liberalizmus, és annyi a bevándorló, hogy semmi esélye a túlélésre.

Melyek azok a francia városok, amelyek teljesen elvesztek?

Párizs, de nem csak a város, hanem egész Párizs megye. Ez egy tizenkét millió fős megye, ahol 2010-ben a születések 65 %-a nem európai származású volt. 2014-ben ez 70 %-ot tett ki. Franciaország egészére vetítve ez a szám 37,5 %. Egyrészt a bevándorlók sokkal szaporábbak, és folyamatosan, százezrével jönnek Afrikából, Ázsiából. Ehhez adódnak a családegyesítések, no és egyre több a francia, aki elmegy. Leginkább angolszász országokba mennek, USA, Kanada, Ausztrália a fő célpontok, mert ott tudnak dolgozni. Franciaországban szinte nem lehet céget alapítani, olyan nagyon magasak az adók. Ezt azoknak üzenem, akik szerint itt szörnyű. Tudom, itt is magasak az adók, sok a nehézség, de itt lehet boldogulni. Ám visszatérve a kérdésre, a Rejtő-regényekből is ismert Marseilles elveszett. Lyon ketté van vágva, aki kimegy most az EB-re, az gazdagon megtapasztalja mind a két városban, mi is az a multikulturalizmus. Vigyázzanak, mert veszélyes! Ott más kultúra van. Ezek az emberek, azaz a bevándorlók és azok leszármazottai a gettó-kultúra szerint élnek. Nagyon mások, mint az itteni nehézfiúk, vagy azok, akik játsszák a keményet az utcán. Tudom, hogy vidéken vannak keményebb esetek, de a pesti gettónak nevezett nyolcadik kerület nekem egy vicc. Mikor Párizsból ideköltöztem, a nyolcadik kerületben találtam lakást. Nem tudtam semmit a kerületről, de Párizs után nekem megkönnyebbülés volt ott élni.

Volt, hogy féltél Párizsban?

Ott folyamatosan fél az ember. Nem úgy, hogy jaj, Istenem, megvernek. Állandó stressz alatt van, a nap huszonnégy órájában. Nem hagyja ott sehol a kabátját, mindig figyel az ajtóra, fél a metróban, a buszon, nem hallgathat hangosan zenét, mert nem tudhatja, mikor történik valami. Amikor ott van az ember, teljesen átveszi ezt az állapotot, ez válik normálissá a számára. Ettől is lesznek önzők és agresszívek az emberek. Mikor idejöttem, akkor tudatosult bennem ez az egész. Az ismerőseim kajánul mosolyogva kérdezgettek, milyen a nyóckerben élni. Én pedig őszintén azt mondtam, hogy békés, nyugodt, tiszta. Őszintén mondtam, ők meg azt hitték, hülyéskedek. Viccnek hitték, amikor azt mondtam, milyen jó itt a tömegközlekedés, pedig máig vallom, hogy Európában az egyik legjobb tömegközlekedésünk van. Öt év alatt kevesebb gondom volt Pesten, mint bármikor két hét alatt Párizsban.

Mit éreztél, amikor az általad jól ismert habitusú, és ismert céllal érkező migránsok, akik elől részben menekültél, tavaly nyáron megérkeztek Budapestre?

Nyáron sok riportot csináltam, tartottam előadást, dolgoztam terepen. Láttam őket, találkoztam, beszélgettem sokukkal. Én nem utálok senkit. Megértettem, miért jöttek, hogyan, de úgy érzem, nincs kötelezettségem irántunk, nem kell elfogadnom őket. A családom keményen dolgozott az elmúlt évszázadokban. Bármennyire is kevert vér vagyok, akárhogy is nézzük, csak európai őslakos, két hazával. Nekem, akinek sokáig volt identitászavarom, érthető, mi az az identitás. Ennek nincs ára. A legtöbb ember nem is gondol erre, pedig nagyon fontos dolog az ember életében. Mivel a legtöbb ember számára az identitás egyértelmű dolog, nem értik meg a fontosságát. Nem értik, miért kell erről beszélni és miért kell megvédeni. Nem tudják elképzelni, hogy az, amiben benne élnek, egyszer megszűnhet. Akinek több kultúrája van, és emellett még más kultúrák mellett nőtt fel és élt, mint én, az ezt nagyon jól megérti. Megérti és éppen ezért utálat nélkül tudja azt mondani ezeknek a bevándorlóknak, hogy nincs itt helyetek.

Ezt ők vajon megértik valaha?

A legtöbbjük nem. Két profillal találkoztam a bevándorlók között. 90-95 %-uk globalizált, egyszerű ember, aki jobb életet remél. Elhitte, hogy idejöhet, nem kell dolgoznia, és paradicsomi életet élhet. Nem edukált, nem vallásos, semmi pluszt nem hoz Európának, ám az elkövetkező években komoly frusztrációt fog megélni, ez pedig gondokat fog okozni Európa számára. Erre egy már megélt példa a kölni szilveszteri események sora. A maradék 5-10 %-ba képzettebb emberek tartoznak. Ezek fele valóban és őszintén köszöni Európának a befogadást, igyekszik beilleszkedni, másik felük pedig szeretne valamikor hazatérni.

Ha haza akarnak térni, akkor minek menekülnek akkor Németországig és Franciaországig?

Logikusan oda mennek, ahol a legkönnyebb, mert valamennyire elhiszik, hogy így működik jól a dolog. Semmit nem tudnak Európáról, de azt pontosan tudják, hol a legbőkezűbb a szociális háló.

Elfogadom, hogy köztük is vannak szerencsétlen emberek, kemény emberi sorsok. Nagy számban vannak valós menekültek. Számukra az unió egyetlen ország, nem is értik a különbségeket. De nem a mi dolgunk, de főleg nem a migráns-segítő liberálisok dolga, hogy egyenként kiválogassuk, ki a valóban rászoruló. Ezt a tömeget az én olvasatomban egyetlen masszaként, és szigorúan ellenségként kell kezelni. Az, hogy köztük vannak jóravaló emberek, azt majd szűrje ki az, aki erre hivatott. Ám itt nem ez zajlik.

Ha tömegesen van bevándorlás, az fenyegeti az identitásunkat. Aztán hozzá lehet ehhez adni gazdasági érveket. Európában akkora a munkanélküliség, hogy bűn ide befogadni olyan embereket, akik olcsóbban dolgoznak, vagy dolgoznának. Angela Merkel azért hívta az olcsó munkaerőt, mert a nagy cégek, trösztök igénye ez volt. A multicégek támogatják a politikusok kampányait, cserébe elvárásokat támasztanak. Nagyon leegyszerűsítve erről szól a történet. Persze most, hogy már kicsit sokan lettek, a mainstream média kommunikációja is megváltozott, de csak nagyon kicsit. Néha már felbukkannak szókimondóbb cikkek a migránsokról, de az, hogy a migráció milyen veszélyt jelenthet például demográfiai szempontból, még mindig nem vezető hír.

Nem késő már? Hiszen hiába kezdi sulykolni egyre több média a bajt, a migránstömeg jön, és nem áll meg. Ez nem vezet előbb vagy utóbb polgárháborúhoz a leginkább érintett országokban?

Jogos a kérdés, hiszen ez a helyzet az emberek radikalizációjához vezet. Franciaországban az autók gyújtogatása amúgy is már hagyomány. Ne felejtsük el, a komfort elcseszi az emberek agyát, ám a vidékiek józan paraszti esze megmarad. Én félek a polgárháborútól. Nem kellett átélnem, hogy megértsem, milyen borzasztó dolog lehet, amiből sok jó nem születhet. Megoldódhat egyetlen gond a sok közül, de az sem biztos. Sajnos bizonyos embereknek érdekében áll, hogy Európában egyfajta gyenge polgárháborús helyzet legyen. Nem szabad várni a nagy estére. Félek bár a polgárháborútól, de szerintem nem így fog történni. Itt lassú rothadásról, rothasztásról van szó.

Mi a megoldás?

Amíg az állam nem fogadja el, hogy a bevándorlás gondot jelent, addig nincs megoldás. Az államnak az a feladata, hogy rend legyen, és ennek érdekében csak az állam használhat eszközöket. Egy jól működő állam számára mindegy, ki balhézik, odacsap. Ha Németország normális állam lenne, akkor nem csak a tüntető nacionalisták ellen küldené ki a rendőrséget, de a balhézó bevándorlók ellen is. Ám nem ez történt és nem ez történik. Ma azt látjuk, hogy szétesnek az államok, a nyugati országok, azaz az állam képtelen megtenni a dolgát. Azt pedig, hogy az állam az egyetlen, amely erőt használhat az igazságtétel érdekében, csak addig fogadhatjuk el tényként, ameddig az állam is betartja a tagjaival szembeni kötelezettségeit. Ha már erre képtelen, akkor de facto megszűnik, és az embereknek saját maguknak kell megvédeniük magukat. Ennek a vége pedig a káosz.

Ám ilyenkor jön az, hogy az állam elkezdi védeni a saját érdekeit, és saját állampolgárai ellen fordul, kvázi idegenek érdekében.

Pontosan. Ez pedig csak felgyorsítja az állam szétesését. Attól tartok, nyugaton pontosan ez a folyamat zajlik most.

Mit gondolsz a V4 országok jövőjéről?

Ezzel a kérdéssel nagyon sokat foglalkozom, olyan mértékig, hogy nemrégiben indítottam egy információs honlapot (www.visegradpost.com), legfőképpen a V4 országokra fókuszálva. Francia és angol nyelvű ez az oldal, és az a célom vele, hogy a mi hangunk jusson el nyugatra. Nagyon hiszek abban, hogy van egyfajta öntudat, ami közös a közép-európai országokban, a volt szocialista országokban. Bármit is mondunk a szocializmusról, az egyfajta nacionalizmus volt. Volt hazaszeretet, az ország, a zászlónk iránti tisztelet. Tisztelték a hazát védő katonákat, a hatóságokat. Büszkeség volt a nemzet és a nép iránt, de a munka iránt is. Bármennyire is egy őrült ideológia, olyan alapokra épült, melyek azért természetesebbek, mint azok az alapok, amelyekre most a liberalizmus épül. A liberalizmus sokkal hatékonyabban tesz tönkre mindent, ami természetes. Akármennyire is fájt a szocializmus bizonyos egyéneknek, de magának az országnak, a történelmi nemzetnek sokkal kevesebb kárt okozott, mint a most tomboló liberalizmus. Kicsit olyan, mintha hűtőben lettünk volna. Lehet, hogy kényelmetlen, hideg, de legalább megvéd a rothadástól. Ez a történelem iróniája. Mi voltunk a nyugat által feláldozott Kelet-Európa, és a jó Isten úgy akarta, hogy mi, a feláldozottak legyünk a túlélők. Szerintem ez egy igen szép csavar a történelemtől, ami a következő sok generációk számára tanulság lesz. Hiszek abban, hogy Közép-Európának van még annyi identitása, ha el is veszett sok az ősi tradíciókból, hogy ezek a nemzetek homogének, kellően hazafiasak. És itt megértették a politikusok is, hogy érdekükben áll mindezt megvédeni. Köszönetet mondhatunk a migránsválság okozóinak is, mert az összefogáshoz krízis kell. Krízis nélkül mindenki elvan egyedül, a maga világában. Ám amikor gond van, akkor össze kell fogniuk az embereknek. És ahogy most mi, a V4-ek országai összefogtunk, az nagyon pozitív példa. Egyre több ország csatlakozna, követik a példáinkat, és lehet, hogy egy új, még nem létező unió fog ebből kialakulni. Nem piramis rendszer alapján, nem egyetlen államot, parlamentet, uralkodót állítva az élére, hanem összefogással és együttműködéssel dolgozva. Egy multipoláris világ felé megyünk, ám ebben a világban kellenek majd a pólusok. Itt pedig százmillió fős pólusokról beszélünk. Antropológiailag, történelmileg és gazdaságilag három Európa létezik. A liberális Nyugat, az szláv-orosz világ, és Közép-Európa. A sorsunk az, hogy a közép-európai országok együttműködjenek, világhatalommá váljanak, mint egy közös pólus. Vagy ez lesz, vagy eltűnünk, mert megesznek az Ázsiából, Afrikából érkező vallások, ideológiák, hatalmak. Egyik közép-európai ország sem képes egyedül reagálni ezekre a most érkező kihívásokra. Ám az ezekben az országokban élő 180 millió ember több mint Németország és Franciaország együttvéve, de több mint akár Oroszország. Mi homogén európaiak vagyunk, közös, fájdalmas múltunk és gondjaink vannak. Persze az együttműködés minden más, hasonlóan gondolkodó világhatalommal pozitív, de csak úgy, ha egyenrangú felekként tudjuk ezt kivitelezni. A történelem során még nem volt ekkora lehetőségünk arra, hogy világhatalommá váljunk. A XX. század Európa koporsója volt. Ideje feltámadni.

Mi lesz a régi, nagy kultúrákkal? Mi lesz a németekkel, franciákkal, olaszokkal? Hagyjuk elveszni őket?

Nem. Ez olyan, mint amikor autóbaleset ér. Mielőtt bárki másnak segíteni kezdenél, előbb meg kell győződnöd, hogy te rendben vagy, biztonságban vagy. Csak utána tudsz róluk gondoskodni, amikor már nem vagy veszélyben. És azért – ha már ezzel a hasonlattal éltem – ne felejtsük el, hogy ők vezették az autót a falnak.

Sokan próbálnak kelet felé mozdulni nyugatról. Sokan akarnak itt letelepedni, ide mozdulni. Biztos, hogy ez a jó megoldás?

Nem azt mondom, hogy ide kell telepíteni húszmillió liberális franciát. De ha ilyen adódik, és elindul a nyugat felénk, mint ahogy most jönnek a migránsok, akkor én biztosan ott leszek a határon, és minden tudásommal segíteni fogok ezt megállítani. Viszont ott is vannak tiszta szívű, értelmes emberek, akik megérdemlik, hogyha egyszer segítséget kérnek, akkor feléjük, nyújtsuk a kezünket. Pár ezer emberről lehet szó, és a magyarok a történelem során már sokszor bebizonyította, hogy mindig segítséget nyújt. Ráadásul ez az ország képes két generáció alatt igaz magyarrá formálni őket.

Félig franciaként, félig magyarként, akinek erős nacionalista kötődése van, miként vélekedsz Trianonról? Igen sokan, akik egyszerűen gondolkodnak, a franciákat okolják és szidják a trianoni döntés miatt.

Az én egyszerű, paraszti származású őseim, akik az első világháborúban harcoltak, semmilyen szerződést nem írtak alá. Akik aláírták, és főleg akik elkészítették, zömében nem franciák voltak. Maga Trianon pedig csak egy hely. Ha Budapestre jöttek volna aláírni, akkor a magyarokat és Budapestet kellene utálni? Temérdek ország írta alá ezt a szerződést, úgy az olaszok, a görögök, mint sokan mások. Engem nem érint ez a fröcsögő gyűlölet, nem hat rám. A szerződést francia részről a kormány írta alá, nem a francia nép. Egy nép pedig nem lehet felelős egy bűnért. Ráadásul eltelt temérdek idő, felnőtt sok generáció. De kérdezem akkor, egyetértenek ezek az emberek azzal, hogy mint a szemita kultúrákban bűnösek lesznek a bűnösnek tekintett leszármazottai is? Ezen azért el kellene gondolkodni, amikor a facebookos profilkép színezések kapcsán kitör a fröcsögő gyűlölet. Semmiben sem jobbak ezzel a kollektív bűnösség képpel, mint az általuk vadul szidott cionisták, szóval szégyellhetik magukat. Európának jó lenne kicsit jobban összetartania, és nem ilyen dolgokkal foglalkoznia.

Az elmúlt években nagyon sok magyar ment ki dolgozni, élni nyugatra, így Franciaországba is. Ám ott is egyre nő a munkanélküliség. Nem az lesz a vége, hogy visszamenekülnek az iszlamizálódó nyugat elől?

Dehogynem. De főleg az élhetetlen, és összeomlóban levő liberális őrület elől. Mert sokkal több minden megy tönkre a liberalizmus, mintsem az iszlám miatt. Én hiszek abban, hogy sokan haza fognak jönni. Azt érzem, és egyre több fele hallom, hogy már nem tartják annyira érdemesnek külföldre menni, hiszen ott is csak a megélhetésért dolgoznak, minimálisan tudnak félretenni. Egyre kevésbé éri meg, egyre kevésbé lehet jól fizető munkát találni, de a gusztustalan média még tolja, hogy nyugaton jobb. Pedig nem jobb. Sőt, szerintem onnan fognak előbb vagy utóbb ide menekülni az emberek.

Nem félted a szüleidet?

Dehogynem. Édesanyám remélem, hogy hazaköltözik, és idős korát itt fogja tölteni. Apám nem gondolkozik ebben, ő ahhoz a nyugati generációhoz tartozik, mely a legkedvezőbb és legkellemesebb évtizedekben és körülmények között nőtt fel és élt sokáig. Most, hatvan évesen ez a generáció egyfajta struccpolitikát folytat. Nem akarnak szembesülni a valósággal, és azzal, hogy elrontották, a gyávaságuk árát pedig a mi generációink kell megfizessék.

forrás: hunhir.info, 2016. június 17. 12:58, Varga Moncsi

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Advertisements

6 gondolat “Inkább a nyócker, mint Párizs” bejegyzéshez

  1. Ha elindulnak a kivándorolt magyarok haza, hol fognak dolgozni, ha a magyar munkahelyek zömét a nyugati multik adják, és ők lehúzzák majd a rolót ha a nyugati gazdasági rendszer összeomlik.

    Kedvelés

  2. Köszönöm annak a néhány embernek, akit érdekelt volna a folytatás, a lelkes visszajelzését.
    Mivel “nemzet-biztonsági” kérdés, hogy csak mindenki számára írjam tovább a levelet, ezért még mindig nem tudom folytatni.
    Emlékeznek a versre?
    “Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek…”

    Van egy régi jogelv: kétség esetén a javára.
    Ennyit még egy bűnözőnek is megad egy emberi közösség, amelyik nem akar tévedni.

    .

    Kedvelés

Hozzászólások lezárva.