Népbutítás „felsőfokon”

Egy ország önvédelmi reflexe az oktatását fenyegető veszélyek elkerülése érdekében erőteljesen és hatékonyon szokott működni. Ez még az olyan esetekre is érvényes, amikor szak-avatatlan intézkedések sorozatával már amúgy is a szakadék szélére sikerült sodorni a teljes oktatási rendszert, igénytelenné, közömbössé téve a benne szereplőket, bármelyik politikai oldalon is állnak. Van azonban egy olyan határ, aminek az átlépése a teljes politikai vezetés bukását eredményezi, még akkor is, ha az érintettek nagy része az adott kormányra szavazott.

Fokozatos leépülés

 

Az izraeli kormány palesztin területeket etnikailag elidegenítő politikája . . .

. . . nemzetközi jog ellenes. Minden lehetséges módon sárba tiporja az őshonos palesztin nép önrendelkezési jogait. Tipikus zsidó taktikai fegyver a különlegesen büdös, és ezen keresztül azonnali hányást okozó folyadékkal megtöltött tűzoltó autók bevetése palesztin tüntetések ellen. De nemcsak a tüntetők ellen vetik be ezt a fegyvert, amely a ruhákból kimoshatatlan, hanem a palesztin iskolákat is bespriccolják vele bőségesen, hogy a palesztin gyerekek iskolába ne tudjanak járni. De ha később ezt mégis megteszik, akkor üldögéljenek egész nap a kibírhatatlan bűzben.

2016. 06. 21.

Meddig tarthat még a gyász? NIF: Amíg hagyjuk!

 Bizonyos szempontból rendhagyó iromány van születő félben, ugyanis nehezen tudnék megjelölni még egy olyan témát, amellyel kevésbé van kedvem foglalkozni. Lerágott csont. Mégis megpróbálkozom ritkábban előkerülő szempontok ismertetésével. Először azonban leszögezem, aki a következőkről tud, még nem tud semmit, aki még ezekről sem, nos, annak szép álmokat kívánok, csicsikáljon békésen, míg teheti.

Akkor is unalmas lenne számomra, ha személyesen érintett lennék, és ha csak és kizárólag az lenne a háttérben, amit a fősodratú média immáron 70 éve, amolyan kötelező fogásként az étlapon tart. Elég sokatmondó, hogy egyetlen olyan történelmi „valóság” van, amire vonatkozólag tagadó kérdések feltétele is bűncselekmény.

Egyetlen nép fájdalma lehet csak oly mély és igaz, hogy kötelezően együtt zokogjon vele a világ.

Inkább a nyócker, mint Párizs

„A Rejtő-regényekből is ismert Marseilles elveszett. Lyon ketté van vágva, aki kimegy most az EB-re, az gazdagon megtapasztalja mind a két városban, mi is az a multikulturalizmus. Vigyázzanak, mert veszélyes! Ott más kultúra van. Ezek az emberek, azaz a bevándorlók és azok leszármazottai a gettó-kultúra szerint élnek. Nagyon mások, mint az itteni nehézfiúk, vagy azok, akik játsszák a keményet az utcán. Tudom, hogy vidéken vannak keményebb esetek, de a pesti gettónak nevezett nyolcadik kerület nekem egy vicc. Mikor Párizsból ideköltöztem, a nyolcadik kerületben találtam lakást. Nem tudtam semmit a kerületről, de Párizs után nekem megkönnyebbülés volt ott élni.” Almássy Ferenccel, a Franciaország helyett a magyar életet választó kettős identitású fiatalemberrel beszélgettünk.