A műfaj: véresen komoly vicc

Ha Verne Gyula, ez a csodálatos fantázia-elme megírta volna a XX. század történetét, beleértve a XXI. század már eddigi eseményeit is, ki kellett volna találnia egy új műfajt, mert a meglévőkbe nem fért volna bele mondanivalója. Persze, az igazság az, hogy ez a bámulatos ember sem tudta volna még dióhéjban sem előadni azt a történetet, amelyet az emberiség legutóbbi bő évszázada “termelt”. Félelmet keltő, ha belegondolunk, mit produkált az emberiség, a valóban csodálatos felfedezésektől, találmányoktól, újszerű dolgoktól a legocsmányabb, legborzasztóbb, minden képzeletet felülmúló, valósággá lett sztorikig.

Manapság csak sztori minden: az emberi lét apokaliptikus fejezetei rémítő sztorikká lettek, a ma valósága, mai életünk már-már természetes velejáróivá váltak. “Európai realitás” lett Magyarország felnégyelése az első világháború után, ami nem is felnégyelés, hanem felnyolcadolás. Rémületes, ahogy a világ tudomásul vette, amint a nemzetközi nagytőke szétaprít egy népet és országát, mert az érdekei így kívánják. Keresztény országok tették ezt, egy keresztény országgal. Semmi kis népek ültek a gyalázatos trónon, és játszották a véresen komoly bohózatot: egy nép meggyalázását, a nagyhatalmak rendezői utasítása szerint.

E “nagyhatalmak” egyike, a főrendező, Franciaország volt, amely, vagy aki kétszer is vereséget szenvedett a megelőző és a későbbi világháborúban Németországtól. A fő riválisnak tekintett németek először megalázták a franciákat, később kénytelenek voltak eltűrni a “győztessé” avanzsált nép, pontosabban e nép nevében hozott ítéleteket, holott a napnál is világosabb, hogy a napóleoni ábránd ennek az országnak csak ábránd maradt végleg. Verne talán szégyellné is, ami hazájával történt az újabb időkben. A gyarmatosításban is lemaradt, a fő rivális Anglia megelőzte őket ebben a mocskos, gyomorforgató akcióban. A gyarmatosítást persze tündérmeseként adták elő a gyarmatosító kis és nagy országok: az európai kultúra, a civilizáció terjesztéseként, áldást hozóként tetszelegtek, a keresztény vallás “hittérítői”. A leginkább Krisztus-ellenes cselekedeteket végrehajtó hatalmak az emberiség talán legszégyenteljesebb sztoriját írták meg ezzel, és lemoshatatlan gyalázatot követtek el. A “vademberek” leigázása a humánum nevében, elképesztő és megbocsáthatatlan tettek sorozata.

A valóban nagyszerű eredményeket a kultúrában, a tudományban, a haladásban ennek árán tudták elérni a nyugat-Európai országok? A gazdagság, a jólét ára ilyen ocsmányság elkövetése volt? De, hát Németország nem volt gyarmatosító, mert későn ébredt és elhappolták előle a gyarmati területek jórészét az angolok és a franciák valamint a kisebb kolonialista országok! És mégis bámulatos, amit a németség elért! Igen, a németek példája ezt mutatja, hogy más útja is volt a fejlődésnek.

Csakhogy a német példa sem üdvözítő, legalább is a történelem tanúsága szerint. A német, az olasz fasizmus legalább olyan szégyenteljes, mint a gyarmatosítók sztorija. Ám, míg az olaszok végül a győztesek közé kerültek, a németek sorsa a nagy bukás lett. Rengeteg szenvedés kísérte a német nép életét, sorsa azonban a szorgalmának, kitartásának köszönhetően jóra fordult. Napjainkban ismét főszereplővé váltak. Európa vezető gazdaságává nőtte ki magát ez az ország, s a nemzetközi finánctőke ütőkártyáival a kezében diktál. Bár, ismét nem a német népé a szó, hanem a rátelepedett finánctőke az igazi úr. Vezetői pedig a tőke parancsára cselekednek. Talán a vernei fantázia is csődöt mondana, ha a világ közeli jövőjét meg akarnánk tippelni.

A terrorizmus korszakát éljük. Hiába a tudomány, a technika, az atombomba birtoklása, minden hiábavaló! A félelem kora jött el. Az emberiség képtelen megbirkózni az orgyilkosságokkal, a terrorizmus lényegével.

Csak a kommunizmus bűnei, tettei mérhetőek a terrorizmus mércéjével. Persze, a kommunizmus már megtette a magáét, a terrorizmus csak ezután tud bizonyítani. Még igencsak a kezdetén vagyunk e félelmetes korszaknak, és egyáltalán nem látszik a vége. Mi van még, mi lehet a tarsolyában ennek a sátáni erőnek?

A biológiai fegyverek, az atomerő is birtokába kerülhet, ha nem került máris oda. Akkor lesz igazán haddelhadd az emberiségnek, a kultúrának, a kereszténységnek, ha az iszlám nevében beindul a gyilkolási hadművelet, a rombolási akciók sorozata. Az Isten kegyelmezzen a keresztény világnak, ha keresztény-ellenes erők kerekednek felül. Már most is halomra gyilkolják őket, mi lesz, ha végképp csatát veszít az európai kultúra? Mert más is van, nemcsak a terrorizmus. Ha a neoliberalizmus, a kozmopolitizmus, a nemzet-ellenes, ember-ellenes iszap-kultúra győz, ez a lelki terrorizmus győzelmét jelenti a józanész és minden emberi érték felett.

Ebből a kettős vagy többes szorításból ki tud-e törni az emberiség?
Sehogy másként nem fog sikerülni, ha saját bűneivel nem néz szembe: az inkvizíció, a Trianonok, a vétkes elnyomás, a kereszténység bűnös tettei, a hatalom erőszakosságai, a fasizmus és kommunizmus és más nem emberhez méltó cselekedetek, tettek jóvátételt várnak és követelnek. E nélkül nem lesz megnyugvás, béke, emberi előrehaladás. Nem lesz emberi léptékű élet.

E véresen komoly, de viccnek tűnő műfajt adja elő most a népek színháza. Ki lesz a győztes, melyik nép fog a minta lenni? Vagy nem lesz ilyen minta sohasem, másképp kell gondolkodni?

A mai mérce szerint Amerika a vágyak “amerikája”. Ez a sokszor felszínesnek tűnő, infantilis-gyerekes világ, az indiánok kiirtása és a rabszolgaság útján-után a világ vezető szerepében tetszeleg most, felbecsülhetetlen gazdasággal és gazdagsággal. Csakhogy a múlt letagadhatatlan, és a múlt meghatározó a jelenben is. Ezért nem lehet a minta. Kína, India, Távol-Kelet, olajhatalmak, Brazília? Talán, de inkább nem. Fekete Afrika, az emberi nem őshazája? A nyomorba döntött népek soha nem fogják kiheverni a gyarmatosítás okozta traumát.

Az iszlám államok? Félelmetes lenne az emberiség jövője szempontjából, bár nem lehet kizárni ennek az erőszakos alternatívának az uralom-esélyét. Egyszer már volt a történelemben iszlám-keresztény párviadal, az eredmény ismert. Akkor a kereszténység erős volt. Most az alapjait kezdte ki a neoliberális iszap és sártenger. Mire lesz képes egy újabb összecsapásnál? Lesz-e ilyen összecsapás?

A jövő nem látható, sőt, a jelent sem látjuk tisztán. Mi van most?
Alighanem Verne Gyula is csődöt mondana, pedig fantáziáért nem kellett a szomszédba mennie. Talán a józan ész lehet a mentsvárunk, az ember józan esze. Ebben a véresen komoly, de viccesnek tűnő világban.

Erdélyi János

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)